Turracher Höhe: síterep kedves meglepetésekkel

h i r d e t é s

Sosem kedveltem a hatalmas síterepeket, több száz kilométernyi pályával, inkább a barátságos, besíelhető, könnyen átlátható terepek vonzanak. Az ilyen helyeken van időm kiismerni a lejtőket, megsíelni a pálya jobb szélét, aztán a balt, lejönni rövid lendületekkel, majd nagy ívekkel. Azért sem vagyok oda, ha sokat kell utazni, nem bírom a hosszú autózásokat. Turracher Höhe így több szempontból is ideális úti cél számomra.

• Nincs még 500 kilométernyire sem Budapesttől, így egy fél nap alatt oda lehet érni.
• A terep nagyon hóbiztos. Most is végigutaztunk közel ötszáz kilométernyit úgy januárban, hogy szinte egy szem havat sem láttunk az út mentén. Viszont amint a síterep közelébe értünk, hirtelen minden havassá vált.
• Magasan van, de nem túl magasan. 1400 és 2200 méter között fekszik, ami jó, mert hideg van, megmarad a hó, viszont majdnem az egész terepet fenyves borítja, ami barátságos erdei pályákat biztosít. Én sokkal inkább szeretek egy kanyargós, hangulatos erdei pályán lesiklani, mint egy kitett hatalmas fehér kúpon valami magas hegy tetején.
• Nem kell rengeteg pálya, de legyen azért néhány kényelmes ülőlift, némi változatosság, de ne kelljen egy fél napig kutatni valaki után, ha véletlenül elveszítjük egymást.

Szóval számomra Turacher Höhe ideális választás, bár azt vettem észre a pályán hallgatva a beszélgetéseket, hogy erre magyar testvéreim már hamarabb rájöttek: szinte csak magyar szót hallottam a pályán. Úgy tűnt, az osztrákok január közepén nem járnak ide síelni. Még nincs síszünet, az időjárás akár cudar hideg is lehet, ők inkább otthon maradnak. A magyarok pedig kihasználják az alkalmat, hogy kiváló hóviszonyok közt, sorban állás nélkül lehet nagyon jókat csúszni.

Sorban tényleg nem álltam amíg ott voltam, lehetett folyamatosan pörögni. A síterep hozta azt, amiről híres: a hógaranciát. Ez az idény nagyon ínséges Ausztriában, alig van valahol természetes hó, itt viszont csodás természetes havon síelhettem. Na jó, persze volt alatta hóágyúzott hó is, de szerencsére ezt már elfedte a természetes hóréteg. Előzőleg műhavon síeltem, és bár az sem volt rossz, de itt megéltem, hogy azért micsoda különbség, mikor jó vastag természetes hóba húzhatom azokat a kacskaringókat!

Vicces, ahogy minden síterep próbál kirukkolni valami különlegességgel, hogy kitűnjön a többi közül. Néha ez egy kicsit erőltetett, valahol igazán kedves és meglepő.

Turracher Höhén van egy adottság, ami eleve különlegessé teszi a helyet: az egész síterep egy tó körül terül el, mely teljesen körbesízhető. De ha valaki nem akarja körbesíelni, annak nyújtanak egy kis egzotikumot: a SeeTaxi-t. Igen, egy taxit a tavon! Síléccel! Mielőtt még síbakancsos úszkálásra gondolna bárki, nem kell megmerülnünk a jeges vízben, esetleg ha esti szaunázáskor a dézsába csobbanunk. A tó a téli időszakban befagy, és olyan vastag jégpáncél alakul ki rajta, hogy egy traktort is elbír. Egy ilyen traktor mögé lehet kapaszkodni, s a járgány áthúz minket a tó egyik oldaláról a másikra. Van valami izgisen bizsergető abban, ahogy a jégen csúszol a sílécen, és reménykedsz benne, hogy a germán precizitás győzni fog, pontosan megmérték a jég vastagságát, és nem kell kipróbálnod a vízisíelést. Egyszer mindenképpen ki kell próbálni, a gyerekek persze többször is ki akarják. Van még egy érdekes helyi specialitás, a pályakomornyik. Bőrsisakban, darázsszemüvegben, elegánsan beöltözve cikáznak a pályán, hol síléccel, hol hószánnal. És ha már ott a szán, megpakolják pezsgővel, és vendégül látják az arra tévedő síelőt. Azért van abban valami különleges, mikor egy kétezres hegycsúcson szikrázó napsütésben Hyppolit tanítványa letámad, és ingyen pezsgőt nyom a kezembe. A tó egyik oldalán a Kornockbahn visz 2200 méteres magasságba, onnan lehet több pályán át besíelni a hegyeket. Meglepően sok kék pályát találtam ezen a részen. Sőt a pályák, melyeket pirosnak jelöl a térkép, nem kevés kék, lankásabb szakaszt tartalmaznak. Társaságunkban többen is kedvelték ezeket a szakaszokat, jól lehet stílust gyakorolni vagy éppen gyönyörködni a tájban. Nekem inkább a másik oldal nyerte el a kedvem, a 19, 20, 21-es piros pályák. Kellemes vonalvezetés, jó kis letörésekkel, tempós síelésre adva lehetőséget. Amerre síeltünk, mindenfelé plexibuborékos, párnás, néhol fűtött üléses felvonókat találtunk, ami igencsak kedvünkre szolgált a szeles időben. A pályák nagyon jól rendben voltak tartva, a ratrakok jó munkát végeztek. És ezúttal ez részben nekem is köszönhető volt. Igen! Történt ugyanis, hogy sikerült mennem egy kört éjszaka egy ratrakkal, és kicsit karbantartani a pályát. Na jó, nem én vezettem a 14 tonnás behemótot, de mégiscsak részese voltam a pályaboronálásnak. Igazán izgi volt, a mínusz 10 fokban egy szál rövidujjúban, bömbölő sramlizenét hallgatva meglovagolni a pályákat ebben a szörnyetegben. Legalábbis 10 percig izgi volt. Kipróbáltunk még egy érdekes szolgáltatást, mely elsőre perverznek tűnt, sőt, többek még a program közben is erősen megkérdőjelezték, hogy normálisak vagyunk-e, de a végén mindenki örült, hogy belevágtunk. Kezdem a fekete levessel: sajna 6 körül kell felkelni hozzá. Tudom, most azt mondod, ne is mondd tovább! De én mégis mondom. Szóval fél hétkor hótalpakat kötöttünk a túrabakancsainkra, és még sötétben nekiindultunk a hegyeknek. Friss levegő, csípős hideg, emelkedő pulzus, izzadságcseppek a gerinc mellett, de mégis jól esik, ahogy taposom a havat, a felkelő nappal együtt emelkedem én is, egyre magasabbra jutok a hegyen. Nemsokára megpillantom a végcélt: egy hütte barátságos sárga fényekkel világító ablakait, ahol már terített asztallal, és meleggel várnak. Mintegy háromnegyed órás mászás után kiadós reggelit veszek magamhoz, és lelkiismeret-furdalás nélkül tömöm magamba a harmadik császárzsömlét: megszolgáltam. Közben a társaság után hozták a helyiek a sícuccainkat, és miután ejtőztünk a finom reggeli után, úgy tudjuk kezdeni az első csúszást, hogy a felvonót még el sem indították. A frissen ratrakolt pályán belerondítani a szépen elsimogatott barázdákba: mindig egyfajta kisfiús tiltott csínytevés érzése jár át! Suhogtam lefelé a hegyoldalról, és azt mondtam, megérte a korán kelés. Jó volt vissszatérni Turracher Höhére, és szerintem jövök ide újra. Kíváncsi vagyok, mit találnak még ki a helyiek, amivel újabb meglepetéseket szerezhetnek. Sok osztrák síterepen nagyítóval kell keresni az apartmanokat, inkább panziókat, vendégházakat, hoteleket találunk. Turracher Höhe jól el van látva apartmanokkal, mi is apartmanban laktunk, nagyon kényelmes és kellemes volt. Ízelítő a kínálatból:

• Aparthotel Silbersee: vadonatúj, luxus apartmanok a sípályák tövében.
• Almdorf Turrach: A sípályáktól 500 m-re található, 15 kis házból álló üdülőkomplexum. A hangulatos faházak 14 személyesek, némelyik privát szaunával és pezsgőfürdővel is rendelkezik!
• Alpenpark Turracher Höhe: Új hüttefalu Turracher Höhe szívében, 45 db luxus berendezésű faházzal, saját pezsgőfürdővel és szaunával felszerelve.

További információk: www.turracherhoehe.at