Wengen, Svájc - Örömsí és verseny

A szerzők blogja: lejtmenetben.blogspot.com

E hétvégi kirándulásunknak több apropója is volt:

1. Wengen ugyebár egyik kedvenc régiónkban van, sokszor jártunk már itt, voltunk a Jungfraujoch-on, bicikliztünk, túráztunk, és csúsztunk is már, és ide vissza kell jönni, ahányszor csak tudunk...
2. Ha már itt vagyunk Svájcban, szerettünk volna eljutni egy sí-világversenyre, főleg ha az 2 óra autózással elérhető.
3. Végül, mivel másik felem édesapja nagy síverseny mániás, így legutóbbi születésnapja jó alkalmat adott arra, hogy egy emlékezetes ajándékkal lepjük meg: meghívtuk a szülőket egy látogatásra Svájcba, amit úgy időzítettük, hogy Wengen síversenyének fő futamai pont beleessenek.

Még tavaly október során tudtunk repülőjegyet venni jó áron a szülőknek egy fapados akció keretében és meglepődésünkre még szállást is találtunk erre a hétvégére, bár nem Wengenben (ez kissé borsos lett volna), hanem Wilderswill-ben, amely az első falu a Jungfrau masszívumához vezető völgyben Interlakentől kb. 5 km-re.

A dologhoz hozzátartozik, hogy kiváló időt jósoltak szombatra, ezért én úgy döntöttem, hogy ha már visszatérünk a Jungfrau régióba – okulva a mikulás-napi tapasztalatokból – bizony beteszem a kocsiba a sícuccom, mert én ki nem hagyom a síelést ezen a fantasztikus helyen.

Szombat hajnalban 6.30-kor indultunk, és Lausanne-től kb. 2 óra alatt értünk el Lauterbrunnenbe (a helyről már volt párszor szó...). Ez a falu az egyetlen lehetőség, hogy az 1274m-en fekvő Wengenbe közvetlenül feljussunk fogaskerekűvel.

A szombati program a Lauberhorn verseny volt, mely az egyik leghíresebb lesiklás a Világkupa folyam során, vasárnap pedig a műlesiklás 2 futama került megrendezésre.

Az utazás tervezésekor kicsit túl optimisták voltunk, és ez már az érkezéskor kiderült. A falu parkolói már fél 9-kor tele voltak (pedig a verseny csak 12:30-kor kezdődött), mi már csak egy faluvégi mezőn kialakított parkolóban tudtuk letenni a kocsit, így vissza kellett buszoznunk az állomásig. Ez még rendben is volt, és még az állomáson minket fogadó hullámzó embertömegre is fel voltunk készülve...

Jegyvásárlás (belépő 30 CHF /fő /nap, 2 napos síbérlet belépéssel 110 CHF) után kb. fél 10-kor beálltunk a tömegbe, majd vártunk...vártunk...és vártunk, egyre szorosabban simulva egymáshoz, sílécemhez és svájci, francia, olasz, osztrák szurkoló barátainkhoz, no meg sörösdobozaikhoz.

Egyik vonat ment el a másik után, de a mi sorunk meg sem mozdult...majd 2 órán keresztül...

Az az igazság, hogy az amúgy precizitásáról méltóan híres svájci vasúti közlekedés itt nem állt a helyzet magaslatán szervezés terén, – legyünk őszinték – csúfosan teljesítettek. Egyrészt a tömeget nem ’irányították’ kordonokkal, nem volt tájékoztatás, hogy mikor és hogyan indul vonat, mikor honnan engedik be a beszállókat, miért engedik, hogy egyesek a kordonon átugorjanak, stb, stb. Az is érthetetlen volt, hogy bár kis-kapacitású (kb 100-200 fős) fogaskerekű vonatokról van szó, de hogy azokat meg se töltik rendesen utasokkal és úgy indulnak el a szerelvények...?! Technikai oka nem lehetett, mivel később már dugig töltötték a kocsikat...

Én már többször álltam akár egy teljes napot is stadionok előtt a tömegben koncertre várva, de ez itt valahogy más volt és nagyon kiábrándító indítást adott a napnak.
Csodáljuk, hogy a szurkolók ilyen türelmesen viselték a tanácstalan várakozást...Lényeg a lényeg, hogy nagy nehezen – miután a tömeg elvesztette türelmét és szó szerint nekiindult - felküzdöttük magunkat az utolsó olyan szerelvényre, amellyel még esélyünk volt felérni a futam kezdésére.

A Lauberhorn lesiklópályán 3 helyszín van, ami könnyen elérhető és kialakított infrastruktúra várja a szurkolókat:

• A Start a Lauberhorn csúcsa alatt 2315m-en – Ide jellemzően síelőként tudunk felmenni, mivel síliftekkel érhető el a csúcs, legkönnyebben a Kleine Scheidegg állomásról, ahova fogaskerekűvel Wengenből vagy Grindelwaldból jutunk fel
• a Wengernalp (Wengen és Kleine Scheidegg között) vonatállomásnál, 1873m-en kiépített szurkolói ’központ’, a Hundschopf ugratóval szemben
• és a Wengen vasútállomásától gyalog 20 perc alatt elérhető Célban kialakított ’szurkolói aréna’

Aki el akarja a tömeget kerülni, annak célszerű hótalpat beszereznie és nekivágni egy kisebb túrának fel a nehezebben elérhető szakaszokra, bár gondolom sok helyen csak annyit lát az ember, hogy Bode Miller karaktere mintha kicsit elmosódott volna a tv-képernyőn látottakhoz képest. Több szakasz pedig elég nehezen megközelíthető helyen megy.

A mi kezdeti célunk az volt, hogy eljussunk Wengenből a még jó 20 perc vonatútra lévő Wengernalp állomására, de meglátva a falu állomásán a tömeget, ezt nem vállaltuk...nem akartunk még egyszer szardínia-partyban részt venni, és tartottunk attól, hogy mire felérnénk lemenne a futam. Igy a nehéz döntés eredményeképpen a család elindult a Célhoz, szerénységem pedig a Mannlichenbahn állomásához, vállamon a lécekkel.

Mielőtt folytatjuk a versennyel kapcsolatos élményeket, röviden beszámolnék a nap síélményéről, hátha érdekel valakit. Wengenből indultam fel a Mannlichen csúcsára 2343m-re, ahonnan a múltkor is kezdtük a síelést, és ahol bár nagyon élveztük, több kihívást is tartogatott a csúszás főleg az időjárás miatt. Apropó a versenypálya a csúcsról: Most ugyanakkor kicsit más volt a látvány és a pályák élvezhetősége, mivel tökéletes tiszta idő és napsütés volt jellemző az egész szombati napra. A legjobb az egészben az volt, hogy a pályákon kb 3-4 síelővel találkoztam, a MIÉNK volt az egész pályarendszer!!! Végre nyugodtan kiélvezhettem a kiváló 3-as carvingpályát, majd a 7-es, 11-es, 15-ös és 21-es pályákon csúsztam egy-egy kiadósat kiváló hóviszonyok mellett, és most sem csalódtam a pályákban...fantasztikus élmény volt!!! Ezután felvonóval értem el a lesiklás Startját, hogy megnézzem hogyan is indul a verseny. Nos így :-) A kilátás is tűrhető a Starttól: Mint korábban említettük, a Start utáni kb 3-400m egy könnyebb piros pályának felel meg, mellette síelhető pálya is van, ami a 44-es kedvenc pályánk eleje. Hihetetlen, hogy mennyire begyorsulnak a végére a versenyzők. Utána vesznek egy nagy jobb kanyart, majd eltűnik a pálya a szakadékban és egy gyalog nehezebben elérhető részen folytatódik.

Ezalatt - a család beszámolója alapján - fantasztikus hangulat uralkodott a Célnál, kb 6-7000 szurkoló jelenlétével. Hatalmas kijelzőn lehetett követni a versenyzőket amint 2,5 perc alatt végigszáguldanak a 4,5 km-es pályán, egy másik kijelzőn pedig a verseny állását és az éppen aktuális időeredményeket lehetett követni. A kezdeti (tömeg miatti) nehézségek után végre feloldódott a család hangulata is, és teljes átéléssel és lelkesedéssel szurkoltak minden versenyzőnek. Hangos szurkolói csoportok adták az alaphangulatot, és a hangszórókból mindig az éppen lesikló versenyző hazájából származó zene szólt. Bár a verseny hangulata fantasztikus volt, a család egyet értett abban, hogy azért kényelmesebb és követhetőbb mindezt a tv-n keresztül végigkísérni, hiszen élőben a célban gyakorlatilag kb. 5 másodpercig látod a beszáguldó versenyzőt, a pálya többi részét itt is csak kivetítőn keresztül élvezheted. Ugyanakkor abban is nagy volt az egyetértés, hogy azért egyszer látni kell egy ilyen versenyt élőben :-)

Ami engem illet, nos én megnéztem pár indulást, a 44-es pályán még csúsztam egyet, majd leindultam a Wengernalp szurkolói központhoz, hogy találkozzam a családdal, akik ekkorra – a verseny befejezte után - feljutottak a faluból. Hangulat még ekkor is volt rendesen, nem véletlenül, hiszen svájci versenyző nyerte a futamot, Didier Defago. Szurkolói rezesbandák játszottak, hangos éneklés szólt mindenhonnan. Mi is forralt boroztunk egy jót, hüledeztünk a Hunschopf ugrató meredekségén, majd a nagy-kanyaron, gyönyörködtünk a tájban, majd indultunk lefelé Wengenbe. A család vonattal, én pedig a faluba vezető kb 7 km-es sípályán indultam neki, megkoronázva a nap síélményét egy szuper csúszással.

Wengenben már szervezettebben alakult a tömeg szállítása le a völgybe, 10 percet sem kellett sorban állnom. A völgyben már nyoma sem volt a tömegnek, simán eljutottunk a kocsiig, majd indultunk a szállásra, ahol egy kiváló fondue-vel zártuk a napot.

Vasárnap reggel 8 körül indultunk (egy jótanács alapján) és meglepetten tapasztaltuk, hogy a lesiklás előző napi rajongótábora – 35 000 fizető belépő volt mint kiderült!!! – eltűnt és kisebb síelő és szurkolói csoportokkal indultak a vonatok Wengenbe.

A faluból ismét vállaltuk a 20 perces sétát, hogy éppen 10 órakor, az 1. Futam kezdetekor elfoglaljuk helyünket a Cél lelátója melletti lejtőkön. Érkezéskor nagyon kellemesen csalódtunk, mivel a Célból a műlesikló pálya ¾-e belátható volt!!! Gyakorlatilag pontosan velünk szemben jöttek le a versenyzők kb. a 20. másodperc után!!! A hangulat ismét a tetőfokán volt: rezesbandák a helyükön, a svájci és a horvát szurkolói sarok is berendezkedve. Ezúttal (okulva az előző nap tapasztalatából) a lelátó másik oldalán helyezkedtünk el, közelebb a kijelzőkhöz és éppen szemben a pályával.

A pálya nagyon meredek volt, viszont a kapuk jóval szellősebben helyezkednek el élőben, mint azt a tv-n keresztül sejteni lehet. Az első futamot nagyon élveztük és jó erősen megjegyeztük, hogy ALL RESPECT ezeknek a sportembereknek, hogy ilyen szépen, technikásan, gyorsan és agresszíven jönnek le ezen a kemény pályán. Lenyűgöző volt!!! És persze fantasztikus élmény látni a nagy neveket 5-10m közelből!!! Pl Mr Millert :-) A két futam közötti szünetben természetesen pótoltuk a kiizzadt forralt bort, majd a levezető séta közben az egyik hütténél észrevettük, hogy a francia csapat 2 tagja – Julien Lizeroux és J. P. Grange – is odatart. A lécüket letették, majd bementek a csapatukhoz a hüttébe. Én pedig – más szurkolókkal együtt - megnéztem közelebbről a léceket. Nem a márka, vagy a típus volt a lényeg, hanem a léc éle: PENGEÉLES volt...ilyet még nem tapasztaltam...most már tudjuk, hogy mi az egyik feltétele – hangsúlyozom, hogy az egyik – annak, hogy úgy jöjjön le valaki a sima, jeges pályán a kapuk között, ahogyan a klasszisok. Ráadásul sikerült lencsevégre kapnunk a jelenlegi szlalom világranglista elsőt, íme: Miután visszatértünk a lelátóra, érdekes dolognak lehettünk szemtanúi. Ekkor végezték ugyanis a pálya-ellenőrzést melynek részeként a csapatok specialistái vizsgálták a kapuk beállítását, a hó minőségét, stb, stb., majd arra lettünk figyelmesek, hogy a versenyzők is megjelennek a pályán, szép lassan ereszkednek lefelé, és lejövetel közben elkezdik - majd a célban folytatják - a pálya, a kapuk és a kanyarok memorizálását, amit a teendőknek megfelelő kézmozdulatokkal imitálnak! Kívülről nagyon mókás volt nézni a sok botjára támaszkodó versenyzőt, amint kezüket hirtelen jobbra-balra-fel-le rángatva próbálták minél jobban memorizálni a pályát.

Erről mi még nem hallottunk, így elképesztő volt látni, hogy mennyire felkészülnek AGY-ban a versenyre. Lenyűgöző volt, hogy mennyire koncentrálnak és átélik a pályát kb. 20 másodpercbe sűrítve.

A szünet és felkészülés után pedig kezdődött a második futam, ismét hatalmas szurkolással, teljes izgalmi állapottal, majd osztrák sikerrel. No, ha a lesiklásra azt mondtuk, hogy egyszer érdemes látni élőben, a műlesiklást MUSZÁJ legalább egyszer látni élőben. És ami a tv-t illeti: műlesiklás esetében egyértelműen alul marad az élvezhetősége a helyszínen átélt élményekkel szemben.

A látottakat elemezgetve indultunk vissza Wengenbe – ezúttal is minden probléma nélkül, úgymond tömegmentesen -, majd a vonatút után fáradtan dőltünk be a kocsiba. Ismét egy élménydús, felejthetetlen hétvégén vagyunk túl :-) Életre szóló élményben volt részünk Wengenben. A síelés a szokásos ÖRÖMSÍ szintet hozta, a Lauberhorn lesiklás majd a műlesiklás során látott teljesítmény és az átélt hangulat pedig felejthetetlen élmény marad és minden síelőnek ajánljuk legalább egyszer megtapasztalni. Mi biztosan visszatérünk! Értékelést már írtunk a síelésről a Jungfrau régióban, ezért talán néhány jótanács a versennyel kapcsolatban:

• a Lauberhorn lesiklás óriási tömeget vonz, amit a Lauterbrunnen-ből induló fogaskerekű kapacitása nehezen enged át. Aki megengedheti, az szálljon meg Wengenben, onnan könnyebben – de még mindig teli vonatokkal – jut fel a Wengernalp-hoz, ahonnan a legérdekesebb lehet a látvány és legnagyobb a hangulat
• a Wengernalphoz megy fogaskerekű Grindelwaldból is, bár vélhetően itt is tömeg van
• legegyszerűbb Grindelwaldból síelőként nekivágni felvonóval, majd átsíelni és felvonózni a Starthoz a Lauberhornra. Innen le is lehet csúszni Wengernalphoz.

A szerzők blogja: lejtmenetben.blogspot.com