Keresés
Keresés
1924-ben látta meg a napvilágot Hollywoodban, a filmes szakma fellegvárában. 13 évesen ismerkedik először meg a sísporttal. Történt ugyanis, hogy egy szép napon az otthoni padláson egy pár sílécet talál (akkoriban potom két dollárért lehetett hasonló faléceket vásárolni). Első sífelszerelése a következőképpen nézett ki: sícipőnek megtette a túrabakancs, nadrágnak a Levis farmere, felsőnek a pizsamája, ami fölé egy pulcsit vett, 35 centes kesztyűjét pedig parafinba áztatta bele, hogy így a kezét melegen tartsa és egyben vízállóságot is biztosítson. Barátjának volt egy Otto Lang által írt síkönyve, amiből autodidaktika módon sajátította el az alapokat, később természetesen segítői is akadtak.
Miután 1946-ban otthagyta a hadsereget a 100 dolláros jutalékán egy 8 mm-es kamerát vett. A következő két téli szezonban az USA-beli Sun Valley síterepén éldegéltek és oktattak is jó barátjával, Ward Bakerrel. Azonban nem valami minden jóval felszerelt "chaletben" vagy egy luxusszállóban laktak, hanem az öreg autójához csatolt, kissé átalakított utánfutóban! Itt egymás sízését filmezték, míg nyáron surftudásukat vették fel a kamerával. A filmeket ismerősi körüknek is megmutatták, akiknek annyira megtetszett, hogy egy nagy adag tonhalat ajánlottak fel Millernek minden olyan alkalom esetén, amikor hozta a kameráját, és amolyan házi moziba levetítette a képsorokat.
A sikereken felbuzdulva egyre jobban belemélyedt a filmezés rejtelmeibe és legfőbb vágya egy Bell & Howell kamera lett. Igencsak szerencsésnek mondhatta magát, hisz egyik szezonban tanítványaként üdvözölhette Chuck Percyt, aki mellesleg az előbb említett cég elnöke volt (később Illinois állam szenátora lett) és barátját Hal Genneent, aki a cég igazgatója volt. Meglehetősen nagylelkűen kezelték Warrent, hiszen, amíg a masina árát nem tudta kifizetni, - amit három évvel később végül sikerült - használhatta a hőn áhított gépet.
Kezdő vállalkozóként és filmesként világossá vált számára, hogy pénzt akkor kereshet hobbijával, ha egyrészt tud egy kisebb termet bérelni, ahol levetítheti a filmjeit, másrészt jobb felszerelésre is nagy szükség volt; hiszen így tudta minőségileg szerkeszteni, megvágni a felvett képsorokat és azokat levetíteni. 100 dollár kellett ehhez. Azonban ekkora összeget egyik barátja sem tudott kölcsönadni neki, végül is négy barátjától szedte össze a pénzt. Miután visszafizette nekik, folyamatosan adósságokba verte magát. Néhány évre teljes anyagi csődbe keveredett, így házak építésén, javításán munkálkodott tavasszal és nyáron, hogy a filmezés költségeit némileg fedezni tudja. Még a kocsiját is beadta a zaciba, amit később aztán visszavásárolt. Filmeit különféle téli üdülőhelyeken, városokban vetítette le, amiből alkalmanként 11 dollár is összejött, valamikor ennél kicsit több is. De ez nagyjából arra volt elég, hogy a négydolláros motelét ki tudta fizetni, a többit pedig a filmezés emésztette fel. Összesen 210 motelben és hotelben szállt még és több mint 130 városban adta elő munkáit.
Az igazi lendületet az 1949/50-es szezon hozta. Port Angelesben (Washington). Valaki hallott Warrenről és meghívta a városba. Három napig tartott neki, amíg autójával a 99-es úton Dél-Kaliforniából elérte célját, azaz Port Angelest. Igaz ez a business sokat nem hozott a konyhára, mindössze csekély 8 dollárt, azonban, ha már Washingtonban volt, akkor tartott pár vetítést Seattle-ben. Sőt, a szomszédos Vancouverbe (Brit Kolumbia, Kanada) is átruccant. Utóbbi kettővel összesen 615 dollárt szedett össze. Ezután egymást érték a meghívások és a hosszú és fárasztó vezetés helyett átnyergelt a repülőre. Még is csak kellemesebb és gyorsabb így utazni keresztül-kasul az Államokon.
A sokszor szörnyű bukások és lélegzetelállító kameraszögek, beállítások adtak ihletett az extrém sífilmekhez, ami a későbbiekben átterjedt a többi sportágra is (surf, skateboard, snowboard stb). Az ESPN (amerikai sportadó) is megvette Warren filmjeit.
Bemutatóit minden ősszel újra és újra kezdte, miközben télen forgatott.
Évente 1000 mérföldeket utazott és több száz mérföldet sízett meg, miközben
megannyi érdekes és fantasztikus emberrel találkozott.
1983-ban - több mint 500 filmmel a háta mögött - társult egy-két fickóval,
akik ismert koncert/turné szervezők hírében álltak. Ugyanis Warren szerint
így országon belüli "filmes turnéja" sokkal lendületesebb lehet. Öt év
együttdolgozás után azonban szinte biztos lett benne, hogy ezzel a döntésével
rossz lóra tett, ugyanis a team nem igazán fogta fel a Warren által életre
hívott világ egyediségét, különlegességét. Mindennek a teteje az volt,
amikor el akarták küldeni néhány hangképzési órára. Pedig sokan ezt - vagyis
Miller orgánumát - tartották kuriózumnak, s a gárda pont ezt akarta megváltoztatni.
Persze nemet mondott a hangképzési leckékre és magához vette fiát, Kurtot,
azzal a céllal, hogy idővel ő vegye át a munkáját. Úgy gondolta; Kurtot
két évig segíti a háttérben, majd végleg visszavonul. Hát nem így történt!
Nyilvánvalóvá vált, hogy egy-egy filmet alapjaiban határozza meg Miller
orgánuma és jelenléte. 1995-ben és '98-ban is próbálkozott a visszavonulással,
több-kevesebb sikerrel. Kurt aztán eladta a céget a Time Warnernek, az
utolsó film amiben Miller valamennyire részt vett az az Impact c. volt.
Sokan úgy gondolják, hogy a 2005-ben kiadott Higher Ground elkészítésében
is szerepe volt Millernek, de ez már korántsem igaz. A filmben csupán korábbi
hanganyagait vágták össze a technika segítségével.
Összesen több mint 750 filmet készített. A 80-as és 90-es években évente
országos turnén mutatták be legújabb nagyfilmjét, és ezek a bemutatók egyben
a téli síszezon ünnepélyes kezdetét is jelentették Amerikában. Mostanság
már teljesen kivonult a filmkészítés világából és jelenleg - 81 évesen
- könyvet ír "What Are You Doing with the Rest of Your Life" címmel.
| Warren Miller filmjei a teljesség igénye nélkül:
- Deep and Light (1949)
|
|
Kapcsolódó link: warrenmiller.com
18 cm
