Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM

Warren Miller, a sí filmek királya

2006.10.13. Stánicz Balázs

Warren Miller neve manapság már fogalom. Olyan helyeken sízett és forgatott, ahol a hétköznapi sízők maximum legédesebb álmaikban szelik a lejtőket.
Azon kívül, hogy bejárta Észak-Amerika és Európa síterepeit és hegyeit, sízett az Andokban, Grönlandon, az Antarktiszon, Közép-Afrika hóval fedett hegyeiben vagy éppen Új Zélandon, hogy csak néhányat említsünk a tengernyi egzotikus és exkluzív helyszínből.

1924-ben látta meg a napvilágot Hollywoodban, a filmes szakma fellegvárában. 13 évesen ismerkedik először meg a sísporttal. Történt ugyanis, hogy egy szép napon az otthoni padláson egy pár sílécet talál (akkoriban potom két dollárért lehetett hasonló faléceket vásárolni). Első sífelszerelése a következőképpen nézett ki: sícipőnek megtette a túrabakancs, nadrágnak a Levis farmere, felsőnek a pizsamája, ami fölé egy pulcsit vett, 35 centes kesztyűjét pedig parafinba áztatta bele, hogy így a kezét melegen tartsa és egyben vízállóságot is biztosítson. Barátjának volt egy Otto Lang által írt síkönyve, amiből autodidaktika módon sajátította el az alapokat, később természetesen segítői is akadtak.

Miután 1946-ban otthagyta a hadsereget a 100 dolláros jutalékán egy 8 mm-es kamerát vett. A következő két téli szezonban az USA-beli Sun Valley síterepén éldegéltek és oktattak is jó barátjával, Ward Bakerrel. Azonban nem valami minden jóval felszerelt "chaletben" vagy egy luxusszállóban laktak, hanem az öreg autójához csatolt, kissé átalakított utánfutóban! Itt egymás sízését filmezték, míg nyáron surftudásukat vették fel a kamerával. A filmeket ismerősi körüknek is megmutatták, akiknek annyira megtetszett, hogy egy nagy adag tonhalat ajánlottak fel Millernek minden olyan alkalom esetén, amikor hozta a kameráját, és amolyan házi moziba levetítette a képsorokat.

A sikereken felbuzdulva egyre jobban belemélyedt a filmezés rejtelmeibe és legfőbb vágya egy Bell & Howell kamera lett. Igencsak szerencsésnek mondhatta magát, hisz egyik szezonban tanítványaként üdvözölhette Chuck Percyt, aki mellesleg az előbb említett cég elnöke volt (később Illinois állam szenátora lett) és barátját Hal Genneent, aki a cég igazgatója volt. Meglehetősen nagylelkűen kezelték Warrent, hiszen, amíg a masina árát nem tudta kifizetni, - amit három évvel később végül sikerült - használhatta a hőn áhított gépet.

Kezdő vállalkozóként és filmesként világossá vált számára, hogy pénzt akkor kereshet hobbijával, ha egyrészt tud egy kisebb termet bérelni, ahol levetítheti a filmjeit, másrészt jobb felszerelésre is nagy szükség volt; hiszen így tudta minőségileg szerkeszteni, megvágni a felvett képsorokat és azokat levetíteni. 100 dollár kellett ehhez. Azonban ekkora összeget egyik barátja sem tudott kölcsönadni neki, végül is négy barátjától szedte össze a pénzt. Miután visszafizette nekik, folyamatosan adósságokba verte magát. Néhány évre teljes anyagi csődbe keveredett, így házak építésén, javításán munkálkodott tavasszal és nyáron, hogy a filmezés költségeit némileg fedezni tudja. Még a kocsiját is beadta a zaciba, amit később aztán visszavásárolt. Filmeit különféle téli üdülőhelyeken, városokban vetítette le, amiből alkalmanként 11 dollár is összejött, valamikor ennél kicsit több is. De ez nagyjából arra volt elég, hogy a négydolláros motelét ki tudta fizetni, a többit pedig a filmezés emésztette fel. Összesen 210 motelben és hotelben szállt még és több mint 130 városban adta elő munkáit.

Az igazi lendületet az 1949/50-es szezon hozta. Port Angelesben (Washington). Valaki hallott Warrenről és meghívta a városba. Három napig tartott neki, amíg autójával a 99-es úton Dél-Kaliforniából elérte célját, azaz Port Angelest. Igaz ez a business sokat nem hozott a konyhára, mindössze csekély 8 dollárt, azonban, ha már Washingtonban volt, akkor tartott pár vetítést Seattle-ben. Sőt, a szomszédos Vancouverbe (Brit Kolumbia, Kanada) is átruccant. Utóbbi kettővel összesen 615 dollárt szedett össze. Ezután egymást érték a meghívások és a hosszú és fárasztó vezetés helyett átnyergelt a repülőre. Még is csak kellemesebb és gyorsabb így utazni keresztül-kasul az Államokon.

A sokszor szörnyű bukások és lélegzetelállító kameraszögek, beállítások adtak ihletett az extrém sífilmekhez, ami a későbbiekben átterjedt a többi sportágra is (surf, skateboard, snowboard stb). Az ESPN (amerikai sportadó) is megvette Warren filmjeit.

Bemutatóit minden ősszel újra és újra kezdte, miközben télen forgatott. Évente 1000 mérföldeket utazott és több száz mérföldet sízett meg, miközben megannyi érdekes és fantasztikus emberrel találkozott.
1983-ban - több mint 500 filmmel a háta mögött - társult egy-két fickóval, akik ismert koncert/turné szervezők hírében álltak. Ugyanis Warren szerint így országon belüli "filmes turnéja" sokkal lendületesebb lehet. Öt év együttdolgozás után azonban szinte biztos lett benne, hogy ezzel a döntésével rossz lóra tett, ugyanis a team nem igazán fogta fel a Warren által életre hívott világ egyediségét, különlegességét. Mindennek a teteje az volt, amikor el akarták küldeni néhány hangképzési órára. Pedig sokan ezt - vagyis Miller orgánumát - tartották kuriózumnak, s a gárda pont ezt akarta megváltoztatni. Persze nemet mondott a hangképzési leckékre és magához vette fiát, Kurtot, azzal a céllal, hogy idővel ő vegye át a munkáját. Úgy gondolta; Kurtot két évig segíti a háttérben, majd végleg visszavonul. Hát nem így történt! Nyilvánvalóvá vált, hogy egy-egy filmet alapjaiban határozza meg Miller orgánuma és jelenléte. 1995-ben és '98-ban is próbálkozott a visszavonulással, több-kevesebb sikerrel. Kurt aztán eladta a céget a Time Warnernek, az utolsó film amiben Miller valamennyire részt vett az az Impact c. volt. Sokan úgy gondolják, hogy a 2005-ben kiadott Higher Ground elkészítésében is szerepe volt Millernek, de ez már korántsem igaz. A filmben csupán korábbi hanganyagait vágták össze a technika segítségével.

Összesen több mint 750 filmet készített. A 80-as és 90-es években évente országos turnén mutatták be legújabb nagyfilmjét, és ezek a bemutatók egyben a téli síszezon ünnepélyes kezdetét is jelentették Amerikában. Mostanság már teljesen kivonult a filmkészítés világából és jelenleg - 81 évesen - könyvet ír "What Are You Doing with the Rest of Your Life" címmel.

Warren Miller filmjei a teljesség igénye nélkül:

- Deep and Light (1949)
- Wandering Skis (1952)
- Ski Fantasy (1953)
- Have Skis, Will Travel (1953)
- Symphony in Skis (1954)
- Are Your Skis on Straight? (1958)
- Many Moods of Skiing (1961)
- Ski on the Wild Side (1967)
- The Way We Live Now (1970)
- There Comes a Time (1975)
- Skiing on My Mind (1976)
- Color of Skiing (1976)
- Ski ala Carte (1978)
- Winter Fever (1979)
- In Search of Skiing (1979)
- Ski in the Sun (1981)
- Ski Time (1983)
- Sno Wonder (1984)
- Ski Country (1984)
- Learn to Ski Better (1985)
- Steep & Deep (1985)
- Cameras in Motion (1986)
- White Winter Heat (1987)
- Beyond the Edge (1987)
- Steeps, Leaps & Powder (1988)
- Excape to Ski (1988)
- White Magic (1989)
- Extreme Winter (1991)
- Born to Ski (1991)
- Steeper & Deeper (1992)
- Ski Film Festival (1992)
- Black Diamond Rush (1993)
- Vertical Reality (1994)
- Endless Winter (1995)
- Snowriders (1996)
- Freeriders (1998)
- Fifty (1999)
- Ride (2000)
- Cold Fusion (2001)
- Storm (2002)
- Journey (2003)
- Waiting for the Snowfall (2003)
- Impact (2004)

A filmek DVD-n megrendelhetők az Amazon.com könyváruházban! A Powder of Snow Collection 4 nagy filmjét: (Storm + Cold Fusion + Ride + Fifty) tartalmazza egy csomagban.

Kapcsolódó link: warrenmiller.com

KOMMENTEK

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
KAPCSOLÓDÓ VIDEÓK
h i r d e t é s
KIEMELT SÍTÁBOROK
UTASBIZTOSÍTÁS 10% KEDVEZMÉNNYEL
KIEMELT SZÁLLÁSAKCIÓK
SZAKÜZLET AJÁNLATOK
KIEMELT APRÓHIRDETÉSEK
Havazás Előrejelzés
FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE
facebook twitter youtube instagram linkedin pinterest google cégem rss tiktok

Megjelenési ajánlatunk:
sielok.hu © Copyright 2000-2024 - Síelők Bt.