Síterepek és lavinák - a pályán kívüli síelés veszélyei

Január második felében az áldozatok száma tovább növekedett, újabb svájci és franciaországi lavinák következtében. A balesetek kivétel nélkül off-piste sízés közben történtek, javarészt gyakorlott sportolókkal, akadt közöttük profi hegyivezető is. A történtek az alábbi munka összeállítására, a pályán kívüli (de ahhoz közeli) csúszás veszélyeiről szóló írásra inspiráltak.

A síterepek és a lavinák kapcsolata

Hogy jobban megértsük az összefüggéseket, meg kell néznünk, hogy milyen is egy síterep felépítése lavinaszempontból. Egy átlagos vendég számára az adott síközpont a pályák, felvonók és hütték rendszere, melyek között kedve és tudása szerint válogathat.

Aki pályán kívül keresi örömét, annak a síterületet bonyolultabb rendszerben kell vizsgálnia, melyben a teljesen biztonságos, részben vagy egészben emberi munka által létrehozott pályák és a háborítatlan természet „vadvilága” egyaránt fellelhető, a köztük lévő átmenetekkel együtt. A síterületért, a környező infrastruktúráért felelős szakemberek munkája, annak közvetlen és közvetett hatásai határozzák meg, hogy a fenti árnyalatok melyikével van dolgunk.

A lavinaveszély-enyhítő munka

Megkülönböztethetünk aktív és passzív védelmi intézkedéseket. Utóbbiak közé tartozik minden olyan létesítmény, melyet akár szezonálisan, akár állandó védelemre telepítenek: hófogó hálók, védsáncok, mesterséges medrek/lavinafolyosók (melyek alatt alagútban vezetik el a sípályát, vagy akár közutat, vasutat) stb. Bármilyen ember alkotta védmű, mely puszta jelenlétével képes befolyásolni a lavinaveszélyt.

Az aktív eljárások széles spektruma rendelkezésre áll, közös ismertetőjegyük, hogy a passzív eszközökkel ellentétben eseti alkalmazásúak. Előnyük, hogy a kialakult helyzetre közvetlenül képesek hatni, hátrányuk, hogy sikerességük több tényező függvénye, és alkalmazásuk nem veszélytelen. Ide tartoznak:

• a tüzérségi ütegek (elsősorban a tengerentúlon),
• a robbanószerek széles skálája (a kézi töltetektől a helikopteres bombákig)
• az emberi vezérlésű lavinatornyok (ilyet került nemrég a Lomnici-nyereg sípályájára a Tátrában), valamint
• a szakemberek saját kezű (lábú) munkája a terepen: hópárkányok letörése, a lejtő sível történő átvágása stb.
• bár a ratrakot sokak hite szerint csak a sípálya előkészítésre használják, tömörítő hatása miatt aktív lavinavédelmi eszközként is tekinthetünk rá.

A passzív és aktív eljárások egyfajta ötvözeteként foghatók fel a különböző lezárások, evakuációk, legyen szó akár egy pályáról, az egész síterületről, vagy a szélesebb hegyi környezetről, településekkel, utakkal együtt. Magas és extrém lavinaveszély esetén kétségtelenül a legjobb megoldás, ha mindenki behúzza fülét-farkát.

A fenti hóbiztonsági tevékenységek (még ha csak karbantartásról is van szó) egész évben zajlanak, hatásukra, mivel beavatkoznak a természetes folyamatokba, speciális hótakaró alakul ki az érintett részeken. Minél nagyobb és szakszerűbb a hatás, annál biztonságosabb az adott terület.

Zöld zóna - pályák és a kapcsolódó infrastruktúra

Minden, az adott síterülethez tartozó rész, ami emberi tevékenységre nyitva áll, természetesen nyugodtan használható lavinaszempontból is. A különböző tájékoztatók, térképek, táblák, fényújságok, kijelzők mind-mind egyértelműen jelzik egy síközpont külső és belső határait, a hozzáférhető pályák és egyéb területek nyitvatartását, a használók számára fontos adatait (hőmérséklet, hómennyiség stb.) Szintén ide tartoznak a kijelölt (hivatalos) freeride zónák; ezeken a részeken jellemzően nem végeznek hótömörítést, viszont a terület lavinakontroll alatt áll, azaz biztonsággal használható.

Figyelem: mint ahogy korábbi egy korábbi bejegyzésben szó volt róla, a tengerentúlon eltérő megközelítést alkalmaznak; a síterület külső határain belül található minden rész (inbounds) freeride-zónának tekinthető, a biztonság/veszély határát egyértelmű jelzések, kapuk mutatják. Nagyjából ez minden, amit biztosnak (veszélytelennek) lehet tekinteni az adott terület vizsgálata nélkül. Előfordulnak olykor kijelölt és megnyitott sípályákat érintő lavinák, amik súlyos emberi hibák (vagy annál is inkább: gondatlanság) következtében emberéletekben is kárt tesznek, de ezek valószínűsége alacsonyabb, mint a legtöbb kockázati tényezőé, aminek nap mint nap kitesszük magunkat.

Bizonyos síterepek passzív lavinavédelmi elemei lefedhetnek off-piste részeket is, amitől azok is nagymértékben biztonságosnak lesznek, de ennek megállapításához jól kell ismerni a helyi viszonyokat.

Az pályán kívüli síelés (off-piste) veszélyei

Hogy a biztonságos határt átlépve mi mennyire veszélyes, az sok tényezőtől függ, éppen ezért tendenciák, ökölszabályok itt sem léteznek: ahogy a vadonban mindentől távol is lehet biztonsággal mozogni, 45 fokos kuloárt megsíelni, úgy a sílifttől/pályától szó szerint egy köpésre, egy kanyart levágva is lehet olyan baleset szenvedni, amiből nincs felépülés.

Fontos figyelembe vennünk azt is, hogy bár a lavinák jelentik a legegyértelműbb és legközvetlenebb különbséget pályasízés és off-piste között,

• a különböző traumás sérülések (esések, ütközés, fával/kővel, lezuhanás),
• kihűlés-fagyás (eltévedés, felszerelés-gondok),
• egyéb balesetek (pl. fenyőcsapdába esés)
• és a fentiek kombinációja, egymásból következésének lehetősége fokozottan van jelen pályán kívül.

Bizonyos veszélyek lazábban kapcsolódnak a döntéseinkhez (leszámítva persze azt, hogy letérünk-e a pályáról, vagy sem) és inkább fáradtság, technikai hiba, balszerencse áll mögöttük, azaz az off-psite tevékenység objektív kockázatai közé tartoznak.

Mások elkerüléséért viszont sokat tehetünk, és a lavinák ez utóbbiak közé tartoznak, lássuk hát, miből tudunk dolgozni.

Gyakorlati tanácsok

Egyes szervezetek, például a FIS, vagy a brit síklub megfogalmaznak általános szabályokat, etikettet a síelők számára, utóbbinak külön off-piste viselkedési szabálygyűjteménye van, nézzük meg ennek szabatos fordítását:

• soha ne csússz egyedül
• mindig használjatok lavinajeladót, legyen nálatok lapát és szonda
• fontoljátok meg egyéb biztonsági felszerelések, például airbag használatát
• nézzetek utána a lavinaveszély-jelentésnek
• szerezzetek helyszíni információt a hótakaró állapotáról
• válasszatok olyan útvonalat, ahol lavinák nem alakulhatnak ki
• ha nem vagytok biztosak a hó stabilitásában, egyesével mozogjatok
• legyetek tekintettel másokra, akik alattatok tartózkodnak
• legyetek tekintettel a gyengébb tudású, vagy kétségekkel rendelkező társakra, ha valaki kiszállna, biztonságos módon tegye
• felelősek vagytok magatok, a társaitok, mások (akik a helyszínen mozognak) biztonságáért és felszerelésetekért is; elvárható, hogy legyen biztosításotok, ami fedezi a tevékenységet és helikopteres mentést is tartalmaz
• sose féljetek meghátrálni
• magas lavinaveszély esetén nagy gonddal járjatok el és megfelelően korlátozzátok tevékenységeteket

Ezen a ponton be is fejezhetném az írást, hiszen aki a fentiek szerint jár el, nagyjából megtesz mindent a biztonságos csúszásért. Tovább csak az olvasson, aki (vagy ismerőse) a szabályok közül egyet-kettőt néha figyelmen kívül hagy.

Például nem hord magánál lavinafelszerelést, és az aktuális veszélyekről sem tájékozódik, csupán néha (gyakran) kedve támad a szűzhóban, erdőben spontán kalandozni kicsit. Ezek a feltételek nem zárják ki a túlélést, de egyértelműen nehezebbé teszik; nem garantálják a bajba kerülést, de jelentősen növelik annak esélyét.

Terep

Ha van elképzelésünk a lavinaveszélyről, ha nincs, a terepviszonyok helyes felmérése mindig segítségünkre van a döntéshozatalban. Egy off-piste síelőnek vagy boardosnak is ebből, azaz a lejtő tulajdonságaiból kell kiindulnia.

Meredekség

A legkényesebb lejtőszög a statisztikák szerint 38 fok, de instabil hótakaró esetén ez az érték lekúszik 30 fok környékére. Ha sípályákkal hasonlítjuk össze, a 30 fok is már bőven fekete pályának számít a legtöbb helyen. A meredekség becslése szabad szemmel nehézkes, ezért külön erre a célra fejlesztett eszközök (spec. tájoló, szonda, egyéb eszköz, telefonos alkalmazás) használata indokolt. Ne feledjük, hogy a sípályákhoz képest az off-piste lejtő sokkal tagoltabb, letörésekkel tűzdelt, azaz rövid szakaszokon extrém meredekségű is lehet. Elég egy pár méteres szakasz is lavina indításához? Igen. Lejtőforma

A sílift használatának előnye, hogy hamar felvisz minket a beszálláshoz, hátránya viszont, hogy a lejtőt a legtöbb esetben csak felülről kezdhetjük el megismerni; nézőpontunk függvényében bizonyos részek karakterével csak akkor szembesülünk, ha már rajta tartózkodunk. Fokozott figyelmet érdemel az egyre meredekebbé váló, konvex szakasz: ezeken a helyeken a hótakaró alátámasztása csekély, ezért terhelésre érzékenyek, ráadásul oldalra kimanőverezni sem egyszerű belőlük.

Tájolás

Jellemzően az északi és keleti tájolású (É-ÉK-K) lejtők kevesebb napsugárzást kapnak (árnyékosak), a hófelszín ezért alacsonyabb hőmérsékletű, ami kedvez az átkristályosodott gyenge rétegek kialakulásának = a lavinásabb lesz, különösen a téli szezon első felében, amikor a hótakaró még vékony. Célszerű a délies, nyugatias lejtőket előnyben részesíteni.

Terepcsapdák

Ezen felszínformák, tereptárgyak felismerése kritikus jelentőségű, mert mély betemetődést eredményezek, amit lavinafelszerelés nélkül aligha lehet túlélni.Ezen felszínformák, tereptárgyak felismerése kritikus jelentőségű, mert mély betemetődést eredményezek, amit lavinafelszerelés nélkül aligha lehet túlélni.

• ahol a hógörgeteg a szűk keresztmetszet miatt összegyűlik: medrek, kuloárok, szurdokvölgyek,
• ahol hirtelen megállásra kényszerül: teknők, lapos térszínek, befagyott tavak, patak, út, zöld jelzésű sípálya,

avagy olyan területek, ahol traumás sérülések, zuhanás veszélye fokozott: fák, sziklák, párkányok, letörések, bármilyen egyéb módon kitett helyek.

Ahol összetett tereppel van dolgunk, ott a mérlegelés sem korlátozódhat tartózkodási helyünkre: minden számít, ami a fejünk felett kioldhat, és elérhet bennünket, s az is, ahová a lavina lesodorhat bennünket. Vegyül figyelembe, hogy felettünk és alattunk is tartózkodhatnak látómezőn kívül más sportolók, akik veszélybe sodorhatnak / akiket mi sodorhatunk veszélybe. Időjárás, hótakaró

A szél nagyságrendekkel gyorsabban hoz létre vastag hótakarót, mint akár a legintenzívebb ciklontevékenység, ráadásul az így létrejött tábla tömör, nehéz: saját tömegénél fogva is vészesen megterheli az alsóbb rétegeket, hát még akkor, ha emberek mozognak rajta.

A szél által létrehozott felszínformák után mindig kutasson szemünk, ha képben vagyunk a lavinahelyzettel, akkor is. Vannak-e hópárkányok a gerinceken, bordákon, alattuk (azaz a lejtő felső részén, ahová az akadályon átbukó hószemcsék közvetlenül halmozódnak) párnaszerű, lekerekített formák? Erős szélben valószínű, hogy nem járnak a felvonók, de a táblák létrejöttéhez nem is kell feltétlenül orkánnak fújnia, pláne, ha felszínen lazább hó található. Ugyanígy legyen gyanús, ha reggel a pályákon mély, friss hó fogad. A síterep, mint fentebb szó volt róla, javarészt enyhe lejtőkből áll, másfelől a tegnap délután/este tömörített hó lavinabiztos, az újhónak nincs mit túlterhelnie. Ugyanez a tagoltabb, meredekebb off-piste lejtők természetes hótakarójával egészen más képet mutathat.

Sűrű felhőzet (köd): a lavinaveszélyt közvetlenül nem befolyásolja, egy esetleges mentési műveletet viszont nagyon is, pláne, ha nem tudjuk egyértelműen meghatározni, hol is vagyunk.

Magatartás, taktika

Igyekezzünk felmérni a ránk leselkedő veszélyeket, azok súlyát egymáshoz képest. Előfordulhat, hogy meredek, jeges, vagy egyéb módon extrém környezetben az esés és kicsúszás, a trauma veszélye nagyobb, mint a lavináké. Ne vesszünk oda az egyikben, miközben a másikra koncentrálunk.

A lavinafelszerelés (jeladó-vevő, lapát, szonda) és az airbag nem garantálja a túlélésünket, de ad némi mozgásteret, és egyáltalán: esélyt, hogy kikeveredjünk a kelepcéből. A fentiek nélkül az amúgy is kétséges megmenekülésünk lehetősége drámaian lecsökken, ennek tükrében kell döntéseket hoznunk.

Egyszerre egy mozog

Bármilyen tevékenységet végzünk is lavinaterepen, az 1x1 alapvető biztonsági magatartás: garantálja a bajba jutottak minimális, a segítők maximális számát, feltéve, hogy valóban működik. A lejtőn való mozgást mindig két lavinabiztos (ahová a lavina nem érhet el) pont között végezzük, feladatunk az ilyen szigetek felismerése: nagyobb sziklák mögött, bordákon, a lejtő szélén az erdősávnál stb. Ezek a csoport megindulási és összegyűlési pontjai a lejtő kezdete és vége között. Ha nincs nálunk lavinafelszerelés, kiemelten fontos a társak között a szemkontaktus; baj esetén minél tovább tudjuk szemünkkel követni az áldozatot, a betemetődés lehetséges helyét annál pontosabban tudjuk körül határolni.

Az idő múlása

Számos olyan lavinabaleset történetét ismerem, melyek a nap utolsó csúszásához köthetők. Az idő teltével az önbizalom és a hó stabilitásába vetett hit nő, az óvatosság csökken. Vannak, akik a biztonságos tájolású, enyhébb lejtőkön kezdik reggel, majd szűz, kevésbé olvadt részeket keresve átvonulnak az árnyékos vagy meredekebb részekre. A közelgő sötétedés mentési szempontból is előnytelen, annak lehetőségeit behatárolja, idejét kitolja.

Nyomok

Az érintetlen hó keresése különösen nagy divat, de lavinaszempontból ellenjavalt: Bizonyos lavinaproblémák forrópont-szerűen léteznek, a hótakaró valamilyen okból gyengébbé váló részeihez kötődnek. Aki folyton a létező nyomoktól eltérő, új utakat keres, jobban kiteszi magát ennek a veszélynek. Helyesebb tehát, ha nem síeljük be társainkkal a lejtő teljes keresztmetszetét. Felszerelés, ruházat

A pályán kívüli csúszás nem a félmeztelen fotók időszaka. Ha a lavinát túléljük, ne a hipotermia végezzen velünk. Saját védelmünkben rendezzük ruházatunkat, hátizsákunkat erősítsük fel, miután a felesleges vagy értékes dolgokat elsüllyesztettük benne. A síbot csuklóhevederét ne használjuk, a síléc kötése inkább könnyen oldjon, ha a lavina az elsőszámú veszélyforrás. Ugyanez már nem feltétlenül igaz, ha a kicsúszás kerül az első helyre: egy meredek, jeges hegyoldalban nem tanácsos léceinket elveszíteni. A sisak, mint a sípályákon is, itt is sorsdöntő lehet.

Mentés

Hogy mi a teendő, ha bekövetkezik a lavina és elragadja egy vagy több társunkat, arra létezik egy nagyon részletes és folyamatosan tesztelt, finomított procedúra. Számtalan leírásban, videóban hozzáférhető, és a lavinatanfolyamok is nagy részben ezzel foglalkoznak. Miután megismertük a jeladó-szonda-lapát helyes használatát és az egymást követő lépéseket, ajánlott minél többször többféleképpen gyakorolni, ily módon valóban képesek leszünk rövid idő alatt a lehető legtöbbet megtenni a bajbajutottakért.

Mi van akkor, ha társunk betemetődött, de egyik, vagy akár mindhárom eszköz hiányzik? Baj, méghozzá nagy.
Nézzük a következményeket. Jeladó-vevő nélkül (értelemszerűen az is elég, ha csak az egyik félnél nincs) mindaz a tudás, amit a mentésről felhalmoztunk, érvényét veszti, és ahogy Bruce Tremper mondta, tűt tűvel keresünk a szénakazalban. Ha szondánk sincs, akkor az oltári szerencse esélyét is kilőttük, s a lapát már akkor sem segít, ha történetesen az éppen van nálunk.

Egyetlen esélyünk, hogy a törmelékben szétszóródott, a hóból kilátszó felszereléshez véletlenül tartozik egy ember is, ezeket aprólékosan vizsgáljuk meg! Mivel off-piste csúszásról beszélünk, a civilizáció és ezáltal a segítség hívogató közelségben van, de sajnos nem megoldás. A lélektani és élettani határt szimbolizáló első 15 percben szinte kizárt, hogy külső segítség a helyszínre ér és meg is találja a betemetett áldozatot. Ha nincs semmilyen kereső-, ásó eszközünk és az áldozat szertehagyott felszereléssel sincs szerencsénk, akkor is maradjon valaki a helyszínen kutatni (feltéve, hogy nem egyedül vagyunk). Ez alól persze kivétel, ha olyan helyzet áll elő, hogy nekünk nincs ugyan jeladónk, az áldozatnak viszont tudjuk, hogy van.

Összegzés

A végére álljon itt néhány jó hír is: lavinát indítani nem is olyan könnyű. Még ha olyan terepre tévedünk is, ahol fizikailag kialakulhat, még ha instabil is a hótakaró, nem törvényszerű, hogy bekövetkezik. Ahogy egy hegyoldal adottságai halálos csapdává válhatnak, más lejtőkön enyhe következményekkel lehet számolni, a betemetődés korántsem garantált. Minden súlyos lavinabalesetre nagyságrendekkel több olyan incidens jut, melyet a résztvevők könnyen megúsznak, ezért nem tudunk róluk, nincs hivatalos nyomuk.

Az off-piste halálesetek bizonyos része extrém terepen következik be és olyanokat érint, akik rendszeresen hódolnak e szenvedélynek, tisztában vannak kockázatokkal és felszerelésük is úgy, ahogy megvan; ilyenkor a döntéshozatalba csúszik valami végzetes hiba.

Nem 100% tehát, hogy ha valaki felkészületlenül kikalandozik a biztonságos pályákról, balesetet fog szenvedni az 1. 5. 10. vagy 20. alkalomnál. Az viszont biztos, hogy nincs sem fogalma, sem pedig befolyása a veszély mértékét illetően. Ha egyszer rosszkor rossz helyen támad ötlete off-piste-csúszni, azt a leckét nem biztos, hogy olcsón megússza.

Azok számára, akik szeretnének a terep megismerésről, a hó instabilitásáról, vagy éppen a gyenge rétegek kialakulásáról és tulajdonságairól bővebben olvasni, ajánlom figyelmükbe a lavina.blogger.hu korábban megjelent írásait.

Szerző: Wunderlich Balázs