Beszámoló a B&E Invitational freestyle versenyről

Az említett indulók között olyan nevek szerepeltek, mint Sammy Carlson, Jossi Wells vagy épp Tom Wallisch, akik mindannyian többszörös X Games érmesek és egyben olimpikonok is. Az invitáltak között volt még továbbá Candide Thovex is, aki saját filmprojektje miatt nem tudott megjelenni a versenyen. Helyette azonban esélyt kaphatott egy helyi versenyző, aki nagyon jó választásnak bizonyult, mivel hatalmas sikert aratott a közönség körében.

Az indulók közt ott volt Henrik Harlaut és Phil Casabon is, az ő nevükhöz fűződik ennek a rendezvénynek a kitalálása. Tavaly szervezték az első B&E Invitaionalt, ami nagyon jól sikerült, így idén is a szervezés mellett döntöttek, és íme kis érdekesség a pályával, illetve kiegészítő programokkal. A rendezvény helyszínül ezúttal is a Les Arcs síparadicsom szolgált, ami a magas hegyek panorámájával büszkélkedhet és nem utolsó sorban gyönyörű rálátást nyújt a Mont Blancra, Európa legmagasabb hegyére. A három napos rendezvény alatt végig sütött a nap, és a hangulat is remek volt.

Március 11-re, azaz szerdára esett az érkezés napja és még aznap lehetősége nyílt mindenkinek a pálya bejárására. A versenyzők kipróbálhatták a pályát, ami elmondásuk szerint idén is nagyon kreatívra sikeredett. A B&E Invitionalt valójában a pályája teszi igazán egyedülállóvá a világon, hiszen kizárólag erre a rendezvényre építik fel, majd a verseny lezárultával azonnal le is rombolják. A pálya felépítését leginkább egy gördeszkaparkhoz lehetne hasonlítani. Az előkészületek több mint három hétig tartottak, de például a havat már február elejétől gyűjtötték, hogy elegendő mennyiség álljon a rendelkezésükre a monumentális park megépítéséhez. Ezért is fektettek különösen nagy hangsúlyt a versenyzők kiválogatására, hiszen egy nagyon technikás pályáról van szó, ahol a kreativitásra, technikára és stílusra egyaránt szüksége van a versenyzőnek ahhoz, hogy elnyerje a zsűri és a közönség tetszését. Csütörtökön megkezdődött a hivatalos edzés, ami déltől egészen öt óráig tartott. Mivel kora reggel még nagyon jegesek voltak a pályák, ezért jobbnak látták későbbi időpontra csúsztatni az edzések kezdetét. Már az edzések során látni lehetett, hogy a versenyzők rendkívül élvezik a pályát és igyekeznek kihozni magukból a legkreatívabb énjüket. Mivel ez a rendezvény inkább "baráti csúszás" jellegű volt, mintsem hogy egy komoly verseny, látni lehetett hogy a ridereken nem volt akkora nyomás és sokkal lazábban vették a dolgot. Mindenki élvezte a pálya adottságait, és próbálták hozni a maximumot, mint stílusban mint a trükkök terén. Az edzés utáni hangulat is kiváló volt. Mindenki fent maradt a hegyen, ittak egy sört, beszélgettek, hiszen akadtak olyan versenyzők, akik hosszú idő után látták viszont egymást, de ezúttal nyugodtan megvitathatták az elmúlt szezon élményeit. Vacsora után minden ki elvonult a szobájába, hogy másnap kipihent legyen a showra. Pénteken elérkezett végre a várva várt nap. A délelőtt a pálya kisebb - nagyobb hibáinak kijavításával telt, tökéletesítették az ugratókat és az íveket, a sajtó emberei elkészítették az interjúkat és egytől kezdetét is vehette az edzés. Három órától kezdődött a jam session, ami annyit jelent, hogy a 25 ridernek két óra állt a rendelkezésére, hogy bemutathassa legjobb köreit a parkban. A bírók a pálya aljában ülve monitorokon keresztül nézték és pontozták a versenyzőket. A pontozásnál figyelembe vették a stílust és a kreativitást, de emellett nagy hangsúlyt fektettek a trükkök technikai részleteire és a landolásra is. Az internetes élő adásnak köszönhetően hirdettek egy közönség által megszavazott különdíjat is. A versenyzők egy része igyekezett kihasználni a teljes pályát a minél több trükk végrehajtása érdekében, ezzel szemben akadt, aki egyetlen nagy trükkre építette a körét. Ilyen volt például Sammy Carlson, aki egy transzfert az egyik ugrató ívéből a másikba egy dupla szaltóval ugrott át, amit szakmailag úgy hívnak hogy Double flatspin 900. Őt követte Henrik Harlaut, ő viszont inkább az ugrások magasságára és stílusára koncentrált. A francia versenyzők is nagyon jól teljesítettek, hozzájuk fűződnek a legtechnikásabb trükkök a pályán. Igazán látványos volt ez a két óra, rengeteg nézőt vonzott a pálya köré és sokan szurkoltak hazai kedvenceiknek is. A jam session végeztével következett az autogram osztás, ennek keretein belül nagyon sok fiatal freestyle síelő aláírathatta a pólóját, vagy akár a sílécét a nagyobbnál nagyobb nevekkel. Ezután a versenyzőknek alkalmuk nyílt egy gyors vacsorára, hogy feltölthessék energiájukat az esti versenyre. Hét órától kezdődött a "Best Style" night session, ahol a riderek kitűnő stílusáról győződhettünk meg a pálya különböző részein. Sajnálatos módon estére visszafagyott a hó, ezért nagyon balesetveszélyes volt a pálya. Szerencsére ezt a versenyzők is észlelték, ezért nagyon figyelmesen hajtották végre stílusosabbnál stílusosabb trükkjeiket. Ezután következett az úgynevezett fél idő show, akinek a sztárvendége nem más, mint a Wu tang Clanból ismert Masta Killa volt. Köztudott, hogy a két szervező Henrik és Phil nagy kedvence a Wu tang Clan, ezért úgy gondolták hogy meghívják Masta Killa-t egy 40 perces kis koncertre. Masta a nyilatkozata szerint nagyon örült a meghívásnak, mert bár saját bevallása szerint ritkán jár a hegyekben, sosem gondolta volna hogy zenéjének szerepe lehet egy ilyen kiforrt sportkultúra életében. A koncert végeztével megkezdődhetett a "Best Trick", azaz a legjobb trükk verseny, ami egyben a záró jam session is volt. 60 perc állt a riderek rendelkezésére, hogy bemutathassák legjobb trükkjeiket. A pálya ekkor már igazán jeges volt, ezért az elején csak bemelegítő jelleggel próbálgatták a trükkjeiket, az utolsó fél órában azonban mindenki odatette magát és a legjobb trükkjeit mutatta be, felejthetetlen élményt nyújtva ezzel a nézőknek. A "Best Trick" verseny zárultával a nézők átvonultak a nagyszínpadhoz, ahol kezdetét vehette a végső eredményhirdetés. Elsőként az internetes közönségszavazás nyertesét hirdették ki, aki nem más volt, mint Henrik Harlaut. Henrik valószínűleg különleges trükkjeivel és egyedi stílusával nyerte el a live stream közönség szavazatait. A “Best Style” kategóriában Phil Casaboné lett a dicsőség. Phil nem igazán a különleges trükkökkel hívta fel magára a zsűri figyelmét, sokkal inkább különösen könnyed stílusával, egyszerű, de tökéletesen kivitelezett trükkjeivel és maximális pálya kihasználással. Az este meglepetése egyértelműen, Noah Albaladejo volt. A '92-es születésű, andorrai származású rider, vihette haza a "Best Trick"- ért és a "Best Overall"- ért járó díjat. Noah kevésbé ismert a profi versenyzők köreiben, ezért is volt sokak számára meglepetés, hogy mindkét díjat besöpörte. A legjobb trükkért járó díjat egy hatalmas "450 transfer to wallride"-nak köszönhette, míg egész napos kitartása, trükkjeinek változatossága és határtalan kreativitása a "Best Overall" kategóriában is a csúcsra vitte. Az eredményhirdetés zárultával kezdetét vehette a felhőtlen ünneplés, ahol mindenki együtt örült egymás sikereinek, illetve annak, hogy lehetőségük nyílt egy ilyen egyedi pályán, különösebb verseny-nyomás nélkül élvezni a csúszás örömét. Összefoglalva tehát Phil és Henrik rendezésében létrejövő verseny idén is felejthetetlen élményt nyújtott, mind a versenyzők mind a közönség számára.