Kutya a sípályán: Ülj, feküdj, síelj!

Valami igazán közönségbarát sztorival szeretném zárni a szezont. Hollywoodi recept szerint ahol van jó csaj, kisgyerek és kutya, az csakis siker lehet. Hát itt van kutya meg gyerek - és még jó csaj is, csak ő a kamerát kezeli.

A macskákkal ellentétben az ebek imádják a havat. Aki látott már kölyökkutyát élete első lehullott havában fetrengve, ugrándozva élvezkedni, az tudja, miről beszélek. Első és legfontosabb paraméter tehát kipipálva. Nem szívesen írom ide a "kutya az ember legjobb barátja"; közhelyet, de végül is ebből levezethető, hogy ezek a derék állatok szívesen elkísérnek minket bárhova. Ha látják, hogy útra készülünk, általában nem kell nagy rábeszélés, és már vetik is be magukat az autóba. Az utaztatás ugyan okozhat némi logisztikai bonyodalmat. Nagyobb testű egyedek mellett - és a síeléshez szükséges csomagokkal is számolva - egy átlagos autóban már általában csak két ember fér el. Apróbb kutyusok is igényelnek legalább egy embernyi helyet maguknak a kocsiban, és ezt illik is biztosítani nekik, hacsak nem kényszerítjük őket méltatlanul kényelmetlen testhelyzetbe. De még így is jobban járunk, mint ha pónilovunk lenne. Ráadásul számolnunk kell azzal is, hogy nem tudják leváltani a vezetésben megfáradt sofőrt. Lassítja utunkat, hogy kutyával illik megállni maximum két óránként, egy kis mozgást és vízlefetyelési lehetőséget biztosítva számára - no meg hogy ő is könnyítsen magán, ha épp szükséges. Először autózó állatainknál előfordulhat rossz közérzet és némi hányásos baleset, ezt megelőzendő állatorvostól lehet kérni pirulákat, de egyesek esküsznek a humán-gyógyszer Daedalonra is. Szabálytisztelő állampolgárként semmiképpen ne feledkezzünk meg róla, hogy hivatalosan kutyánk az országhatárt csak állatútlevéllel lépheti át, ez vonatkozik az Európai Unión belül is. Az útipasszus állatorvosnál szerezhető be 5000 Ft körüli összegért, és ha jól tudom, ma már csak oltási könyvvel rendelkező és chippel ellátott kutya kaphatja meg. Következő szűk keresztmetszet a szállás. Tőlünk nyugatabbra már kutyás kérdésekben is felvilágosultabbak a népek. A legtöbb apartmanba szívesen befogadják kedvencünket, de az olyan hotelek sem ritkák, ahol külön szobákat alakítottak ki a kutyával érkező vendégek számára. Igaz, néhol elkérnek érte pár plusz Eurót. Meglepetéseket elkerülendő, mindenképpen tisztázzuk ezeket a kérdéseket már a foglaláskor. Pályaszálláson persze egyszerűbb a helyzet, a kifáradt kutyát bármikor könnyedén hazavihetjük. Olyan gazdit is ismerek, aki a pálya menti hüttében hagyja a kutyáját és minden kör után benéz hozzá kicsit. Ehhez persze igen magas intelligenciájú állatot szükséges beszerezni.



Amennyiben hűséges ebünket nem akarjuk magára hagyni a szálláson, hanem sportolni visszük, nem árt, ha tisztában van az alapvető engedelmességi feladatokon túl néhány egyéb szabállyal is. Hiszen nem elég az "ülj, feküdj, maradj" vezényszavakra precízen hallgatnia. Azt is meg kell tudnunk például értetni vele, hogy a sípályák melyik részét használhatja közlekedésre, vagy hogy teszem azt nem üdvözölhet ráugrással minden mellette elhaladó sporttársat. Jó hír viszont, hogy egy ilyen „sétáltatáson” a kullancsveszéllyel nem kell számolnunk. Igen, tudom: sok ellenzője van a kutyák sípályára eresztésének. Lássuk be, van is alapja az aggodalmaknak. Egy erre nem felkészített jószág komoly balestet okozhat síelőkben és önmagában egyaránt. Ráadásul nem is tehet róla. A felelősség tehát mindenképpen a gazdáé, amit tessék komolyan venni mind embertársaink, mind kedvencünk érdekében. Tapasztalatlanabb kutyatartóknak hasznos meglátogatni egy kutyaiskolát - heti egy-két rendszeres gyakorlással és mindennapi következetességgel tavasztól a szezon kezdetéig meglepően jó eredmények érhetők el. Úgyis elolvadt a hó, itt a nyári szünet, lássunk neki bátran! Viszlát novemberben a sípályán - kutyával vagy kutya nélkül.