Sílécre pattant szinte egész Oroszország

Az Ural-közeli Yoshkar Ola városában szerezhettem tapasztalatokat arról, hogy mekkora tömegeket vonz finnugor nyelvrokonainknál a síelés a -27 fokos hidegben is.

Mint oly sok minden, ebben a hatalmas országban, a sport is lendületet kaphat, ha magas szintről érkezik a támogatás. Emlékezhetünk még arra, hogy Jelcin elnök rajongása a tenisz iránt mily sok segítséget, anyagi támogatást jelentett a fehér sport számára. Mostanság a síelés sem szenved hátrányt, hiszen Medvegyev az államfői, Putyin pedig a miniszterelnöki posztról ad kellő hátszelet. A két politikus sokszor együtt tölti év eleji síszabadságát a Szocsihoz közeli hegyekben. Ezekben a napokban az államfőt láthattuk léccel a lábán, amint éppen Rosa Khutor olimpiai lesiklópályáját teszteli - meg kell adni, iskolázott stílusban veszi a kanyarokat... -, s aztán a 2014-es játékok próbaversenyének is számító Világ Kupa futamon adta át a díjakat a dobogós helyeken végzett svájci, kanadai és francia síelőknek. Yoshkar Ola városa távol van az ötkarikás helyszínektől, hegy sincs a közelében, mégis a síelés lázában ég. A cseremisz nyelvrokonainkat törmörítő Mari Köztársaság fővárosának 240 ezer lakosából hatezren ragadtak lécet vasárnap, hogy a napsütéses, metsző hidegben, a délben is csupán -27 fokos hőmérsékletben teljesítsék az erdei szakaszon kijelölt 5, illetve 10 kilométeres sífutó-távot. - Nyolcadszor rendezzük meg az immár hagyományosnak számító február eleji tömegversenyt - mondta Szergej Mihajlovics Kivirin, a köztársaság helyettes sportminisztere érdeklődésemre válaszolva. - Annak idején, a 2005-ös nyitány idején háromezren sorakoztak fel a rajtnál, most a köztársaságunk 17 különböző településén összesen ötvenezren síeltek, közülük hatezren itt, a fővárosban. De nehogy azt gondolja, hogy ez egy napos kampányrendezvény! Igaz, hogy nekünk nincsenek alpesi lesiklásra alkalmas lejtőink, de annál több a csodás környezetű terep, így aztán a igen népszerű a sífutás a környéken - a sok száz tó, a festői erdők vidéke nagyszerű kulisszát kínál a rendszeres téli sportoláshoz. Pontosan délben rajtolt a mezőny - a 18 év alatti fiatalok s a 40 felettiek számára 5 kilométer volt a penzum, a többiek duplázhattak, s 10 kilométer után ülhettek le teázni, melegítő italt fogyasztani az erdei sícentrum épületében. S akárcsak a hazai futóversenyeken, itt is minden résztvevő ajándékot, egy tetszetős sísapkát kapott emlékbe. Hatezernél is több sapka talált gazdára. - A hideg nem volt akadály, hiszen ezen a vidéken hozzászoktunk fagyos téli napokhoz - mondja a sportvezető, megjegyezve azért, hogy ilyen farkasordító hideg még erre is ritkaságszámba megy. - Futás közben arra kell vigyázni, hogy a metsző levegőt ne közvetlenül a szájon át lélegezzük be. Láthatja, mennyien viselnek sálat a szájuk előtt, megszűrve ezzel a beáramló hideget. A sapka, kesztyű, a megfelelő sportruházat kellő védelmet nyújt az egyéb testrészeknél, s akkor már csak arra kell vigyázni, hogy célba érkezvén felhevült állapotban, izzadtan ne maradjunk a szabadban.

Azt pedig már a síközpontban tapasztalhattuk, hogy literszámra fogyott a versenyzőknek osztott meleg tea, s akadtak olyanok, akik kis "hazaival" is felszerelkezve az erősebb itókát sem vetették meg - a megsüvegelendő sportos produkció jutalmaként magukba döntve egy-két kupicányi szíverősítőt. A kontinensnyi Oroszország nagy távolságai miatt a síelős vasárnapról csak hétfőn készültek el az összegzések - bőven az egymilliós szám föltött, másfél millió környékén volt a síelés ünnepén sportolásra vállalkozók száma. Vitalij Mutko, Oroszország sportminisztere arról számolt be, hogy csak Moszkvában 135 ezren voltak a főváros központi rendezvényén, de Murmanszktól az olimpiai házigazda Szocsi városáig mindenütt belekóstoltak a havas sport örömébe, s a nagypapáktól az unokákig minden korosztály képviseltette magát a Síelés Napján.