Az elszabadult snowboard nyomában

Francia Alpok, Chamrousse, 2250 m, szikrázó napsütés, 100 kilométeres látás, 1 síelő és 3 boardos alföldi gyerek a hegycsúcson, napozóágyak, selfiek és zene. Napozunk itt egyet, ugye? Még kettőt is! Így gondoltuk mi is, le is csatoltunk gyorsan.

Kivéve a főhősünk, Barnabás, akit kemény fából faragtak ha boardozásról van szó, mondhatom ezt róla, hisz csak a harmadik csúszása után törte be a veséjét egy ugratón, de legalább kapott egy karton energiaitalt. Lehet, hogy ez volt a hiba, berepedt veséje, és az egész estét betöltő buli után is dúlt benne az energia.

A boardot lecsatolni nem igazán, lerúgni annál inkább tudta, a baj csak az volt, hogy a letörés szélén ált a lelkünk. A boardja pedig, gazdijához híven, sebességet nem kímélve célozta meg a fekete pályát, irányíthatatlanul suhant lefelé a hegyen, nem győzték kikerülni, de csak pár másodpercig követhettük, aztán nyoma veszett. Már temettük, amikor azt vettük észre Barnabás fut a szűz hóban a motoros szános pályakezelő felé, aki szerintünk épp a lavinaveszély mérésére volt hivatott. Persze Barnát ez nem nagyon izgatta, csak a boardja, megkérte hát a pályakezelőt robogjon az elszabadult deszka után. Ennek ellenére segítőkész volt a manus, de azt mondta, ez a pálya annyira meredek, hogy nem tud rajta lemenni a szánnal. Más megoldás felé kellett tehát nézni.

Nem gondolkoztunk sokáig. Barnabás gyorsan felcsatolta a haverja boardját, én pedig robogtam utána a pink sílécemmel a méltán köves, és meredek fekete pályán. Nem telt bele 2 másodpercbe, hogy leértünk, de ez a 2 másodperc pont elég volt ahhoz, hogy Barnabás átgondolja, milyen új boardot fog bérelni ha lent vagyunk, hiszen a pályán akármerre tekergettük fejünket, a board seholse volt. Nos a völgyben, ahogy szállnánk be a liftbe látjuk, egy bácsi tart egy boardot és mutogatja a sílift kezelőnek. Barnabás boardja volt. A bácsi nevetve újságolta, mennyire meglepődött, amikor kétszázzal elsuhant mellette az irányíthatatlan szellemboard.

Viszonzásképpen, hogy lehozta meg akartuk hívni egy italra, de csak annyit mondott "your smile is enough for me" (a mosolyotok elég nekem). A mi meglepődöttségünknél már csak a hegycsúcson napozó haveroké volt nagyobb, amikor az elszabadult snowboarddal jelentünk meg. Főhősünk pedig, most már többször is átgondolja mielőtt lerúgja a lábáról a boardot a hegygerincen.

Szerző: Nádas Barbara