Durr - Békegalambos sztori

Aki már volt osztrák apartmanban, az ismeri az ottani elektromos energia spórolást. Nem volt ez másként legutóbbi síelésünk alkalmával sem a schladmingi apartmanházban. Itt még súlyosbították a háziak a 40-es égők fényárját azzal, hogy a folyosókon mozgásérzékelők működtek. Ezek érzékenységét ráadásul úgy kb. egy 90 kilós emberre állították be, némi késleltetéssel, no meg folyosóként egyet, ami nem tudott 180 o-os irányban „nézni”, így az apartmanból kijövet minimum 3 métert sötétben lehetett megtenni.

Este 6 óra. A vacsora időszaka az apartmanházban. Nyitom az ajtót, hogy barátainkhoz felmenjek. Ugyanebben a pillanatban nyílik a mellettünk lévő apartman, és a sötétben kilép egy honfitársunk. A mozgásérzékelő még gondolkodik. Honfitársunk iszonyú megkönnyebbüléssel ereszti el békegalambját, amit az apartmanban – feltehetően a feleség válási fenyegetése miatt – nem tehetett meg. Ettől a mozgásérzékelő is frászt kap, és fényárba borul a folyosó. Barátunk üveges szemekkel néz rám, majd - Entschuldigung! – mondja, és behátrál az apartmanjába.

Hogy mit kaphatott a feleségétől, amiért a gázállapotú beltartalom ott jött ki, arról nem szólt a fáma.