Gyerekekkel síelni mindig nagy élmény. Néha ugyan van egy kis sírás-rívás is, de garantáltak az örömteli pillanatok. Ráadásul a gyerekek mindig meglepik a felnőtteket valami váratlan beszólással. Íme néhány téli gyerekszáj sztori.
Kisfiam három éves volt, amikor nagy hó esett. Gondoltam, ez biztosan nagyon tetszeni fog neki, ráadtam egy kis hótaposó csizmát és kiengedtem a szabadba. Pár perc múlva sírva jött vissza hozzám:
- Anya, nem tudok járkálni, mindenhol gödör van!
Péter nevű olvasónk írta a Fórumba:
8 éves kislányom kérdezte, mivel eddig csak szülői segítséggel használta a csákányos felvonót:
- Apa, mostmár egyedül is beakaszthatom a seggem?
Pancsa írta a Mosoly topikban:
2 gyerekünk van, a lány tavaly 8, a fiú 5 éves volt. Mivel ők síelnek, mi szülők snowboardozunk, bármennyire is igyekszünk a liftből kiszállásnál, vagy kínlódnak míg mi csatolunk, vagy (kisebb tömegnél, belátható szakaszon) előreengedjük őket, oszlopig, kanyarig stb. Egyik ilyen indulásnál, mire a csatolásból felpillantottam az elsőszülöttet már éppen talpraállította egy számunkra idegen snowboardos lány, egy esés után. Amikor melléértem, a lány már nem volt ott, ezért megkérdeztem a gyereket, hogy mi történt, ilyen formán:
- Fancsi, magadtól estél el? - arra akartam kilyukadni, hogy bekaszált-e a lány elé, vagy fordítva, vagy csak elesett és utána a lány segített neki.
Fancsi:
- Neeeem, nem magamtól! Hanem a buckától!
A Pasaréti Síiskola honlapján olvastuk:
A felvonó leállt pár perce, majd a fennakadás elhárítása után elhangzó első mondat egy kisfiú szájából:
Még jó, hogy visszaműködte magát!
Csoportkép - a Pasasréti Síiskola tanulói
Ha neked is van síelős gyerekszáj sztorid, kérjük oszd meg velünk és az olvasókkal!