Hütte romantika

Sebaj, lejjebb úgyis felsőmosást kapunk. Leérve néhány keresetlen megjegyzés hangzik el az időjárás mibenlétéről, de főként annak utcasarki rokonságáról. (v.ö.: - A k. anyját ennek az időnek!) Vigasztalóan szól valaki:
- Gyerekek középen tudok egy tök jó Hüttét, gyerünk fel!

Beülünk újra a nyitott felvonóba. Szarrá csak azért nem tudunk ázni, mert a víz már nem lehet vizesebb. A ködös szutyokban azért csúszunk csak 200 méterrel alá, mert valaki taknyol egy nagyot. Gyaloglás felfelé a tippadó felmenőinek dicséretével. Megvan a Hütte.

Békeidőben kb. 50 főre van tervezve ruhástól. Most csak a fél hegy tartózkodik már benne. A kandalló körül dzsekik, kesztyűk, szemüvegek, pulóverek hegye. Néhány zokni is szárad. Tulajdonosaik lábujját csak azért nem tapossa le senki, mert mindenki zokniban kapaszkodik a jägertee-s bögréjébe. Az egy légköbméterre eső izzadság, pára és láb- és hónaljszag mérésére nincs kalibrált berendezés. Többen chilis babot rendelnek. Ennek csak késő délután lesz jelentősége.

A bab és a sötétedés lassan pályára szólítja a népet. Barátunk a sokadik jägertee-t okolja nehezen forduló nyelvvel, hogy nem tud becsatolni. Lábára nézünk. Pamutzokniban áll a kötésben, és úgy nyomogatja a sarkát. Szép nap volt.