Már kétéves koromban elkezdtem síelni, így egy-két év alatt megtanultam egész jól csúszni. Szintén még kisgyerek voltam, kb. 5 éves, amikor a családommal és barátainkkal elmentünk Maria Almra.
Az egyik nap végén, mikor az egész csapat a felvonóval megérkezett a hegycsúcsra, megbeszéltük, hogy az onnan kb. 50-100 méterre lévő hüttébe "becsúszunk". El is indultam, de úgy látszik, hogy kimerültem az egész napos síelésben, és menet közben elaludtam. Nyíl egyenesen száguldottam a pályán a hütte terasza felé, ahol pont a pincérbe csapódtam bele, aki éppen a teraszon ülő vendégeknek hozta az ebédjüket, mint később elmesélték nekem.
Néhány éve nagy karriert futott be az interneten ennek a kicsinek a videója, aki ugyan becsapódás nélkül, de szintén elbóbiskolt a sílécén :)
Repkedtek a bögrék és a tányérok. Miután magamhoz tértem és látták az emberek, hogy nincsen semmi bajom, mindenki csak nevetett az egészen, még azok is akiknek még egyszer ki kellett várniuk, hogy elkészítsék az ételüket. Ez után apámmal lementünk a síboltba és kaptam egy bukósisakot. Azóta figyelek rá, hogy menet közben ne aludjak el! :)