A feljebb említett két fontos szerepet nem lehet külön választani. A kapcsolatot bonyolult mechanizmusok, rugóerők biztosítják a pofákon keresztül, de ezek segítik a kötés oldását is. A kötés erősségének beállítása két összetevő függvénye:
Korábban, paradox módon sok sérülés oka maga a kötés volt. Az előre irányuló, "bukfenc" jellegű esések során az orrkötés nem oldott, hiszen nem is tudott. Ilyenkor sokszor a térd rovására ment a dolog, szalag- és porc sérüléseket okozva. A manapság forgalomba kerülő kötések nagy része elöl-hátul "diagonál" (helytelen, ez a Tyrolia módszerének elnevezése volt), így ez a probléma nagyjából megszűnt. Ez persze nem a térdsérülések eltűnését jelenti -sajnos. Egyrészt sok nem diagonál kötést használnak még, másrészt sok ember önkényesen erősebbre állítja a kötését, gyakorlatilag kihíva maga ellen a sorsot! Természetesen a tudás fejlődésével fokozható a rugóerő is, de ezt csak tapasztalt síelő tegye. Ennek oka, hogy bizonyos feltételek között (mélyhó, bucka, kérges szűzhó) olyan ellenerők keletkezhetnek, hogy indokolatlanul old a kötés, s bizony ilyen szituációkban olykor ebből lesz a nagyobb sérülés.
A megfelelő kötés kiválasztásánál sajnos célszerű a szakemberre hagyatkoznunk, de ő sohasem a mi pénztárcánkkal fog gondolkodni. Fogadjuk el tanácsait, kérjük meg, hasonlítsa össze az ajánlott kötés képességeit egy másikéval. Mondja el a rugóerő szabályozására vonatkozó -márkafüggő- szabályokat, ezzel meggyőződve arról, nem fog gyengébb, vagy a kelleténél erősebb (profi) és ezzel drágább kötést ránksózni.