1960 - magyar síugró a Life címlapján

Az olimpián részt vevô mini - három versenyzôbôl és két kísérôbôl álló - magyar küldöttségnek és főleg Sudár Tamásnak is meglepetést okozott a fotó, fôleg azért, mert a magyar versenyzők már akkor sem tartoztak az esélyesek közé. 1960-ban a hazai politikai körülmények között nem is kapott nagyobb propagandát a LIFE címlapja, sőt, egy kicsit talán titkolni is illett a szereplést egy "kapitalista" médiában. Maga a tény is, hogy tengerentúli téli olimpián magyar síversenyzô részt vehetett, meglepetésszámba ment. Mai szemmel már az utazás is kalandos volt. A Népsport akkori cikke szerint "A Malév HA-MAI nevet visel kétmotorosa már szinte ráfagyott a ferihegyi betonra, miközben szerelői még egyszer átvizsgálták a gép szívét". Budapestrôl február 8-án, hétfőn délelőtt indult a repülőgép, amely Izlandon szállt le elôször, aztán a kanadai Winnipegben. A következô állomás San Francisco, majd a Nevada állambeli Reno. Innen autóbusszal szállították őket az olimpiai faluba, ahová végül 10-én, szerdán érkeztek meg.

A küldöttség három versenyzője - Bartha Magdolna, Sajgó Pál és Sudár Tamás - mellett Mezô Ferenc, a NOB tagja és a sporthivatal /MTSH/ elnökhelyettese, Murai István utazott ki. Edzô, szakember egy sem! Hiszen a két sportvezető nem a versenyzôk körüli feladatokat látták el, hanem a NOB és a szervezők protokolláris feladataiban vettek részt. A két tapasztalt sífutó feladata sem volt egyszer?, de nemzetközi tapasztalatuk révén, ha nem is könnyen, de úrrá tudtak lenni a nehézségeken. Sudár Tamás egy-egy ugrás után csak maga találhatta ki, hogy mit lehet javítani a kivitelezésben. Egy olyan technikai sportnál, ahol századmásodperceken belül kell az elugrás idôpontját és helyét eltalálni, ahol a légmunka a repülés közben igen fontos elem, az edzô jelenléte nélkülözhetetlen. Hollay Márton, aki akkor már az USA-ban élt, tôle telhetôen segített a csapatnak, de az ô fô feladata a sífutó- és biatlonpályák felügyelete volt, így csak kevés szakmai támogatást tudott barátainak nyújtani.

Talán a körülményeknek is betudható, hogy az edzésen Sudár megsérült, bokarándulását egy napig kórházban kezelték, majd két napot ágyban töltött, míg a többi síugró ismerkedett a sánccal. Végül is elindulhatott a versenyen, és bár a korábbi edzéseken elért ugrás hosszát nem tudta elérni, a 41. helyen végzett, megelôzve többek között amerikai, svéd és kanadai versenyzôket.

A két sífutó is becsülettel helytállt, bár a 2000 méter feletti magasság, az akklimatizálódás hiánya meglátszott teljesítményükön. Bartha Magdolna a 10 km-es sífutásban a 23., Sajgó Pál az olimpián elôször megrendezett biatlonversenyen a 26., a 15 km-es sífutásban pedig a 34. helyen végzett.

És jöjjön a slusszpoén! Egy Texasban élő gyűjtő, aki a LIFE magazin minden megjelent számának birtokosa, elhatározta, hogy a címlapokon szereplôk autogramját is megszerzi. Közel 40 évnek kellett eltelnie, mire kiderítette a magyar versenyzô nevét, és el tudta neki küldeni a magazint, azzal a kéréssel, hogy címlapját írja alá. Természetesen Tamás ezt - a gyűjtô legnagyobb örömére - azonnal teljesítette.

És még egy érdekes fotó! A képen Sudár Tamás mellett a híres magyar származású amerikai filmsztár, Tony Curtis! A kép Squaw Valleyben, a téli olimpiai játékokon készült. Na de hogyan kerül a csizma az asztalra? Illetve az akkor 35 éves filmsztár közel harminc sikerfilmmel a háta mögött a magyar síugró mellé? Tamás így mesélte el a történetet:

"Edzésen voltam, amikor tolmácsunk a hangosbeszélőn bemondta, hogy azonnal menjek a síugrósánc melletti sajtóterembe. Fogalmam sem volt, mit akarhatnak tôlem, a mezôny egyik legfiatalabb tagjától, aki még az esélyesek között sem szerepel. Tévedésre gyanakodtam, és egy kicsit az ijedség is elfogott. Amikor a terembe értem, rengeteg fotóst láttam, villogtak a vakuk, majd odalépett hozzám egy mosolygós úr, tört magyarsággal üdvözölt és megölelt. A nevét alig értettem, a tolmácsunk mondta, hogy ô Tony Curtis, a filmsztár. Akkor végre felismertem, hiszen nem sokkal azelôtt a Trapéz című filmben láttam, amelyben többek között Lollobrigidával játszott. Elmondta, hogy ô is nagyon szeret síelni, és elsôsorban azért látogatott ide, mert megtudta, hogy magyarok is részt vesznek a versenyeken. Sajnos nagyon kevés ideje van, még aznap el kell utaznia, de örül a találkozásnak, üdvözli Magyarországot, és szeretné megnézni egy ugrásomat. Igen barátságos és közvetlen volt, természetesen elbúcsúzás után felmentem a toronyba, és megpróbáltam a legjobb formában bemutatni az ugrásomat. Akkor, tizenkilenc éves fejjel igazán nem is tudtam ennek a találkozásnak az értékét felmérni, hiszen elsô olimpiai szereplésem ideje alatt annyi váratlan benyomás ért. Sportpályafutásom egyik igen kedves élménye maradt ez a találkozás, a róla ôrzött, kissé megkopott fénykép és a LIFE címlapja."

Az elmúlt évben Tony Curtis Budapesten forgatott reklámfilmet Magyarországról. Akkortájt járt itthon Hollay Marci barátom, tőle hallottam Sudár Tamás és Tony Curtis találkozásáról, amirôl Tamás barátom évtizedeken át szerényen hallgatott. A közel 45 éves fénykép és e történet is azt bizonyítja, hogy a híres filmszínész nemcsak a jelenkorban, hanem a múlt században is szívügyének tekintette, hogy magyar származását hangsúlyozza.