A maszek oktatás buktatói

Az alábbiakban megpróbálunk elvonatkoztatni a szokványos, sablon dogmáktól (oktató nélkül soha), és számba venni egy ilyen, kedvezőnek tűnő megoldás lehetőségeit, esélyeit és nem utolsó sorban veszélyeit.
Először is, ismerősünk állítólag jól síel. De mit is jelent az, hogy valaki jól síel? Gyorsan síel? Szépen? Biztonságosan lejön bármilyen meredeken?

1. buktató: Az, hogy valaki jobban síel nálunk, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is tud tanítani minket síelni.

Amivel feltétlenül tisztában kell lennünk, az az, hogy barátunk nem síoktató. Ez két problémát eredményez: egyrészt a szaktudás, másrészt a türelem hiányát.
Az első gond abból fakadhat, hogy a barátom nem abból indul ki, mit tudok én kezdőként, hanem abból, hogy milyen pofonegyszerű valójában ez az egész mozgás, pl. egy hóeke. Ő már talán el is felejtette, milyen első alkalommal a léceken állni. Valószínűleg úgy gondolja, mindezt átadni egy félórás foglalkozás alatt simán menni fog. Csakhogy az elképzelés és a valóság között hatalmas szakadék tátong!
Valószínűleg fogalma sincs ugyanis arról, hogy nekünk milyen mozgástapasztalataink vannak, vagy éppen hiányoznak az új mozdulatok elsajátításához. Megmutatja, elmagyarázza, én próbálom, de nem sikerül. Ő próbál segíteni, mondja, mit tegyek: "Nyomd szét a sarkad! Hóekézz!" - de nekem ez nem sikerül. Gyorsulok, gyorsulok, elesek... "Miért nem fékeztél?!" Újra próbálkozom...
Egy síoktatónak az a munkája, hogy a síelni vágyó embereket úgy vezeti be e sport kultúrájába, ahogy az a tanítvány számára a legmegfelelőbb, mind az oktatási módszereket, mind a tanulás ritmusát tekintve. Nem először csinálja, és valószínűleg több nehéz esettel is találkozott már a pályán, mint a barátunk.

Amíg barátunk egy-egy feladatot, gyakorlatot, fogást ismer az oktatás folyamatából, addig egy síoktató - tőle elvárhatóan - több száz lehetőséggel, feladattal tud reagálni, segíteni egy adódó probléma esetén. Ez mind azt szolgálja, hogy mi, a kezdők, a nekünk megfelelő feladatokon keresztül érezzünk rá a sílécek tudatos irányításának mikéntjére!
Amatőr oktatónk eszköztára hamar kimerülhet, és ha addig nem sikerült megtanulnunk síelni, bizonytalanság kezdődik az oktatás terén, ami stresszes hangulatot eredményez, akár a türelmetlenség is megjelenhet. A képlet egyszerű: botcsinálta oktatónk mindent elmondott, amit tudott, nem tud többet hozzátenni, csak ismétli az elhangzottakat. Lehet, hogy csak egy aprócska momentum hiányzik ahhoz, hogy sítudásunk a kívánt irányba fejlődjön, de barátunk nem ismeri fel a hiányzó láncszemet.

2. buktató: Sérül a fokozatosság elve az oktatás során

Ami a laposon működik - pl.: a hóekefék -, az a nagy pályán nem! Sokakkal előfordult már, hogy megtanították hóekében fékezni, esetleg kanyarodni, aztán irány a hegy. A kezdő csak a hegy közepén találta szembe magát a meredekkel, ahol az eddig tanultak -; a nem is túl magabiztos mozgások -; hirtelen már nem működtek. A léc nem kanyarodott, viszont gyorsult, a hóeke egyáltalán nem fékezett... stb. Az ilyen első síelésekből bőven készülnek hősköltemények és élménybeszámolók, de végeredményben ezek mind visszavetik a tanulók fejlődését. Félnek a meredektől, a letörésektől, az emberektől a pályán... stb. Valójában ezen félelmek nagy része azon a bizonytalanságon alapul, hogy képes leszek-e tudatosan irányítani léceimet az adott helyzetben. Amennyiben sítanulásom megalapozza a síeléshez szükséges mozgásismereteimet, tanulásom és technikai tudásom állomásain kellő gyakorlásra van lehetőségem, valamint a kihívások mind-mind alkalmazkodnak a fokozatosság elvéhez, és lépésről-lépésre van időm kitapasztalni a biztonságos síelés technikáit, rengeteg sikerélmény és élvezet fogja kísérni sílécen töltött napjaimat.
Ha tanulásom túl gyorsan, nagy ugrásokban halad, bizonytalan leszek a léceken, ami sok esést és néha komolyabb veszélyeket is jelenthet számomra és a pályán, a környezetemben tartózkodó síelők számára!

3. buktató: A fejlődés akadályokba ütközik

A legjobb - de néha épp az egykori tanuló számára szomorú - eshetőség, hogy egész jól belejövök a síelésbe, szinte bárhol lejutok a hegyről, megszerettem a sportot és a teljes hangulatát, már szeretnék "profivá" lenni, így végre oktatóhoz is befizetek, adjon tippeket a sítechnikámhoz. És ekkor kiderül, hogy tényleg egész jól síelek, de ahhoz, hogy tovább tudjak fejlődni, olyan régen rögzült rossz mozgásokat, reflexeket kellene kijavítanom, melyeket csak rengeteg gyakorlással - szinte újratanulással - tudok kivitelezni. Akkor már olcsóbb lett volna az elejétől a jót, jól megtanulni!

4. buktató: Nyűg vagyunk egyre türelmetlenebb ismerősünk nyakán

Ha nem a szakmai tudás oldaláról közelítjük meg elsőként e kérdést, hanem az emberi oldaláról, azt látjuk: ő - a mi oktatónk - elsősorban síelni szeret, és valójában azért is jött ki ide, a választott síterepre. Talán ez az egyetlen alkalma erre a szezonban, amiért ő is komoly pénzt fizetett ki. Amíg velünk foglalkozik, nem síel. Magyaráz, megmutatja, mit kell csinálnunk, és reméli, ez nekünk mihamarabb sikerül is, hogy aztán mehessünk fel a hegyre végre száguldozni. Fél nap után - ha nem hamarabb - viszont már kezdünk az idegeire menni bénázásunkkal! Amennyiben többen is jöttek velünk síelni, előfordulhat, hogy a mi sítudásunk, sítanulásunk lesz a társaság legfőbb témája, csipkelődéseinek célpontja. A fenti példát egy olyan esetre éleztük ki, melyben a résztvevők egytől egyig vagány, bevállalós emberek. Mindenkinek a saját fantáziájára bízzuk az ennél kedvezőtlenebb formációk elképzelését, például mikor valaki a barátnőjét tanítaná síelni, aki amúgy még félősebb és sértődékenyebb is a haveroknál, vagy a saját gyerekét, aki már a reggeli öltözködéssel kapcsolatos hisztijével kiborította az egész családot.

Amennyiben amellett döntünk, hogy barátunk, ismerősünk legyen a síoktatónk, kérdezzük meg őt is, hogyan tervezte az oktatásunk menetét, milyen léptékekben számol velünk, mennyi időt hajlandó ránk szánni, valamint mi döntsük el, valóban meg akarjuk-e őt fosztani a síelés örömétől, és akarunk-e mi lenni - egy esetleges oktatási kudarc esetén - a társaság élcelődéseinek célpontja...

A költségkímélő sítanulásnak mindig vannak szakmai, fizikai és bizony emberi vonzatai is. Van rá esély, hogy egy baráti szerveződésű síoktatás eredményes lesz, de az esetek többsége sajnos mégsem ezt igazolja.