Berecz Anna már Világkupa-pontokért is hajt

A tanulmányait Ausztriában, a schladmingi síakadémián végző Berecz Annát már egész fiatalon a magyar sísport nagy ígéretének kiáltották ki. Azonban egy váratlan sérülés (egy ausztriai viadalon keresztszalag-szakadást szenvedett) fél évre kirekesztette őt a téli vérkeringésből. És bár nem tartott hosszú ideig a visszatérése, úgy tűnik, a nagy célok megvalósítása most érkezett el az életében.

Augusztusban például fogta magát, és egy hónapra elutazott Chilébe edzőtáborozni. A dél-amerikai síterepeken a technikai számok mellett a szuper óriás-műlesiklást, no és a lesiklást is hatékonyabban tudta gyakorolni. Sőt, versenyzésre is maradt ideje, a Termas de Chillen-i Dél-Amerika Kupasorozat egyik fordulóján háromszor is a legjobb tíz között zárt, az egyik super-G-viadalon 63 FIS-pont körüli eredményt tudott elérni, ami nagyon jónak mondható nemzetközi versenyen.

Nem véletlen, hogy Anna nagy terveket szövöget, amelyben segítségére lesz az idén ősztől a magyar válogatott mellett dolgozó olasz edző, Enzio Ferin is.
Alaposan benne vagyok a felkészülésben - meséli Berecz Anna, aki hol a síakadémián végzi a tréningeket, hol pedig a magyar válogatott tagjaként edzőtáborozik Olaszországban vagy Ausztriában -, és a jelenlegi állapotom alapján reménykedhetek benne, hogy jó szezonom lesz. A hírek szerint a FIS és Európa Kupa-futamok mellett több Világkupa-futamon is szerencsét próbál...
Így van, Mariborban és Zágrábban biztos, hogy versenyzem majd, de igyekszem minél több európai futamra elutazni. Bár az idén még nem hiszem, hogy jelentősebb produkciót tudok nyújtani, ám az nagyon fontos számomra, hogy testközelből láthatom a legjobbakat, és úgymond együtt élhetek ezzel a mezőnnyel. A Világkupákon csak óriás-műlesiklásban és műlesiklásban indulok majd, ám a junior világbajnokságon, ami az idei fő versenyem, szeretnék mindegyik versenyszámban lécet csatolni. Jó volna a legjobb húsz között szerepelni.

Ha most rendeznék a vancouveri téli olimpiát, a pontjai alapján már rajthoz állhatna a versenyen. Hogy érzi, nehéz lesz majd helyet szereznie az ötkarikás játékokra?
Bízom benne, hogy Vancouverben már indulhatok. Igaz, a kvalifikációt könnyebb megszerezni a gyors versenyszámokban, vagyis szuper-G-ben és lesiklásban, ami azonban nem tartozik a magyar versenyzők erősségei közé. Mivel egy-egy ilyen edzéshez egy teljes pályát le kell foglalni, így szinte alig van módunk arra, hogy gyakoroljuk ezeket a számokat. Az elkövetkező időszakban a technikai számok mellett szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a szuper-G és a lesiklás gyakorlására, mert nagyon fontos lehet az olimpiai kvalifikációban.

Árulja el, az elmúlt évek tapasztalatai, a versenyzői példák alapján lát-e esélyt arra, hogy valóban sikerülhet megragadnia az alpesi sí világában?
Máskülönben nem csinálnám. Igaz, ehhez rengeteg energiára és főként anyagi áldozatra van szükség, amelyet a szüleim meg is hoznak. A felkészülésem nagy részét ők finanszírozzák, nélkülük nem tartanék itt, de ahhoz, hogy állandó részvevője lehessek a Világkupa-sorozatnak, még ennél is több kell. És persze egy nagy adag szerencse is szükségeltetik a későbbi sikerekhez.

Önnek mi jelentené a nagy sikert?
Ha egy Világkupán bekerülnék a legjobb harminc közé. Az fantasztikus eredmény lenne.

Mitől tudnak az igazán nagyok ennyivel jobban síelni?
Attól, hogy egész kicsi koruk óta profi körülmények között síelnek. Már szinte óvodás korukban többen segítik őket, és mire eljutnak erre a szintre, valóban csak az edzésekkel kell törődniük. Többször volt már alkalmam megnézni az osztrák válogatott tréningjét, ami lenyűgöző és nagyon tanulságos volt számomra. Az edzőm például videóra rögzítette Benjamin Raich szlalomedzését. Hát mit mondjak, tátva maradt a szám...