Freeride: Sízés határok nélkül

Freeride mindig is létezett, egyáltalán nem valami új keletű dologról van szó, csak éppen korábban még szűzhósízésnek vagy terepsízésnek hívtuk. De akkor miben más a freeride? Miért veszünk át egy újabb angol kifejezést? A freeride-hullám merőben más képet fest a terepsíelésről. Új felszerelések, új technikák, új célközönség, új szabályok...

Régen, a kezelt pályák idejét megelőzően, szinte csak a terepsíelés létezett. A lejtőket léceikkel gyalogolva letaposták, majd buckásra síelték a sízők. A lejtők állapotának elmúlt évtizedekben tapasztalt fejlődése azonban komoly síiskolai irányzatokat, technikákat indított el. Pont e jelenségnek volt köszönhető az osztrák Stefan Kruckenhauser-féle "nyújtva forgatás iskolája" (1971) is, mely a terephullámokat, buckákat kiegyenlítő sítechnikaként funkcionált.

Amióta eljött a kezelt pályák ideje, speciális pályagépek vasalják simára a fehér szőnyeget. Legtöbben csak szűz havas napokon járnak ki terepsíelni a pályákról, a biztosan érintetlen és puha hótakaró tudatában, és ők is csak addig túrják a térdig érő fehér paplant, míg el nem fogy az utolsó ívelésre alkalmas, szűz havas folt is. A tradicionálisan mély havas terepeken, lejtőkön sajátos, íratlan szabályai is kialakultak a sízésnek. (Pl.: a szőnyegsíelés, amikor a sízők szorosan egymás mellé húzzák egyforma íveiket, hogy ezzel kíméljék és spórolják a még érintetlen hótakarót a későbbi menetekre.) A terepsízés leginkább az egybefüggő, szűz havas lejtőkre korlátozódott. A freeride irányzat minden eddigi szabályt átír. A cél: síelni mindenhol, uralni a léceket minden körülmények között, a terep optimális kihasználásával. Új korszak ez a terepsíelésben, sajátos felszerelésekkel, technikákkal, versenyekkel, stílussal. Sízés határok nélkül. A hó lehet friss vagy régi, érintetlen, de akár túrt is! A lejtő? Minél tagoltabb, sziklákkal, akadályokkal tarkítottabb, annál extrémebb, kalandosabb, élvezetesebb! Szerephez jutnak a hópárkányok, letörések, hófolyosók, sziklatömbök, erdőnyiladékok, melyek mind-mind kihívást jelentenek a síző számára, és játékosságot visznek a vonalvezetésbe. A nyílt, összefüggő lejtőkön pedig a sűrű ívek húzása helyett a nagy sebességű, kerek vonalak karcolása a jellemző!

A freeride-felszerelésről

Léc
A léc minimum testmagasságú, feltűnően széles. Legkeskenyebb pontja a kötés alatt 90 120 mm körüli. Rádiusza 20 m feletti, keménységét és rugalmasságát tekintve - néhány kivétellel - lágyabb. A széles, hosszú léc funkciója, hogy a nagyobb futófelület nagyobb felhajtóerőt képez a mély hóban, tehát könnyedén felsiklik szűz havas terepeken. Ennek közvetlen következménye az is, hogy ezekkel a lécekkel enyhébb lejtőkön is könnyedén siklunk a mély hó tetején. Ez mind biztonságtechnikai okokból - a lavinaveszélyes meredek lejtőkön -, mind sítudásbeli kérdésekben igen pozitív eredmény. Ezekkel a lécekkel könnyebben megsíelhetők olyan lejtők, ahol a keskenyebb carving-léceinkkel csak térdig besüppedve csoszogtunk esésvonalban lefelé, a hó alatt. Már nem kell meredek lejtőket keresnünk a szűz havas élményekhez. De vonatkoztassunk el a frissen hullott hótakarótól! Mi a helyzet, ha a terep túrt, buckás, itt-ott jégrögös vagy firnes? A szélesebb léckialakításnak köszönhetően ilyen nehéz terepen is könnyen irányítható lesz lécünk, könnyedén forgatható az egyenetlenebb terepviszonyok között is. A szélesebb alátámasztás, nagyobb felület a sízőnek is magabiztosabb egyensúlyérzetet ad.

A freeride-lécek választásánál fontos szem előtt tartanunk, hogy minél szélesebb a léc, annál puhább talajra való. 120 mm-es síléccel taposott pályákon csak a térdízületeinket tesszük tönkre. A lécek oldalirányú kilógása komoly erőkarként hat a térdízületre, mely hamar fárad, sérül. Ennek az erőkarnak köszönhető az is, hogy ugyanazzal a kötésbeállítással többször hagyjuk el a szélesebb lécet menet közben, mint keskenyebb társát.
A freeride-sílécek egyes modelljei, melyek a kötés alatt, középen 120 mm feletti, akár 140-150 mm szélességűek is lehetnek, mély, szűz havakra használatos lécek. Ezek a sílécek speciális körülmények közé lettek kifejlesztve, több méteres porhavakra. Azon körülmények között álom velük a síelés, de kezelt pályára szélességük miatt nem ajánlottak.

„Furcsa alakú lécek”
A freeride- és freestyle-lécek piacán megjelentek a legformabontóbb sílécek. A már megszokott twin tipek mellett találunk előrehajlított, hordódonga formájú síléceket, melyek nem piskóta alakúak, hanem ellenkezőleg: a kötés alatt szélesebbek, mint csőrük, illetve végük felé. Ezek az ún. rocket-sík, melyek kanyarodási tulajdonságait már nem elsősorban a rádiuszuk tagoltsága határozza meg. A puha terepen a léc nem piskóta formájának, hanem nagy felületének köszönhetően hajlik meg attól, hogy a síző súlya és ívelés közbeni terhelése pontosan a cipő alatt, a léc közepét éri. Tehát középen a léc jobban besüllyed a hóba, míg eleje és vége a felszín felé mutat. Siklás közben ez a léc felszínre törését eredményezi, élre billentéskor pedig az így keletkezett íven történő elkanyarodást. Ebben a folyamatban – puha talajon – indifferens a léc rádiusza és piskóta formája, akár kifelé is szélesedhet a közepe. (Valójában ezeknek a léceknek is van egy minimális rádiusza, csak ez első ránézésre nem észrevehető. Általában a cipő alatt 1-2 mm-rel keskenyebb, mint ettől a ponttól 30-40 cm-rel előrébb és hátrébb.) Az előrehajlított lécek mozgékony terepsík, de extrém szélességük miatt pályára nem ajánlottak.

Kötés
A széles lécekre leginkább a keményebb versenykötések passzolnak. Nincs platni, mivel a cél az alacsony súlypont és a minél közvetlenebb kapcsolat létesítése léc és síelő között. Minél inkább a lécen áll a síző, annál jobb. Túrakötések kizárva: a hosszú, széles freeride-léc olyan erőket közöl a kötésre, melyet a túrakötések nem bírnak el, így kisebb ütésekre, rázkódásra rendre leoldanak. Kivétel és újdonság: a Marker Duke 16 – egy masszív freeride-kötés, túra-kötés opcióval, amely a teljes platnit kioldva, mint túrakötés funkcionál.

Cipő
A freeride-cipő még a profi Big Mountain versenyzőknél is puhább, rugalmasabb, mint a versenypályákra használt cipők. Itt a cél a léc tökéletes irányíthatósága mellett az ugrások kivitelezéséhez és megfogásához szükséges rugalmasság, mozgékonyság. Ez nem kompromisszum, a freeride-cipő tökéletesen idomul a lábhoz, precíz kapcsolatot létesít síző és léc között, de mindezt a szükséges mozgékonyság megőrzésével. (Összehasonlításképpen: a profi (Nordica) freeride-cipő flexindexe 115, míg egy alpesi versenycipőé 150-160.)

Ruházat és egyéb felszerelések
Kényelmes, de nem túl laza ruházat, mely alatt helyet kapnak a szükséges védők (gerinc-, váll-, illetve karvédők, protektoros nadrágok), és még így sem akadályozzák a szabad mozgás élményét. A bukósisak természetesen már alapfelszerelési kellék. Fontos továbbá a lavinamentő-felszerelés (pieps, lapát, szonda, elsősegélytáska, mobiltelefon). Hasznos, ha van airbag-hátizsák és rádió adó-vevő is.

Versenyek

Mint a síelés minden ágazatának, a freeride-nak is megvannak a saját versenyszámai.
A valódi freeride-versenyek a Big Mountain versenyek. A hegy csúcsán kijelölik a rajtot, a lejtő aljában a célt. A pálya sziklafalakon és hófolyosókon keresztül vezet. A versenyzők egyénileg választják útvonalukat, melyet sziklákon történő ugrások és falakról való leugrások tarkítanak. A profi versenyeken klasszikus értelemben vett pályanézés nincs. A versenyzők előzetesen képekről tájékozódnak, majd a helyszínen a hegyen kijelölt zónát tanulmányozva készítik el útvonaltervüket. A terep felderítéséhez használnak helikopterről készült légi felvételeket, valamint, ha lehetőség van rá, síliftből veszik szemügyre a lehetséges útvonalakat, hófolyosókat, sziklapárkányokat. Ezen eszközökkel - a terep valódi besíelése nélkül - alakítják ki pontos tervüket, választott útvonalukat. A zsűri pontozza az extrém vonalvezetést, annak megtartását, az ugrások magasságát és minőségét, és nem utolsó sorban a teljes lesiklás stílusát, ritmusát, folyamatosságát. Sok megállás kevés pontot eredményez - még ha 30 métert is ugrik a versenyző -, míg egy lendületes, töretlen menet kisebb ugrásokkal dobogóra juttatja a versenyzőt.

Tanfolyamok

A freeride egy gyönyörű ágazata a havas sportoknak, mindegy, hogy alpesi sí, snowboard vagy telemark-sí van az ember lábán. Az élmény önmagáért beszél, akár könnyebb lejtőt választunk, akár extrém, sziklás, meredek hófolyosókat. Freeride-ozni lehet bárhol, ahol elég hó és változatos lejtők állnak a kalandokat kereső sportolók rendelkezésére. Ugyanakkor ez a nagyszerű kaland nem veszélytelen!
Az alpesi veszélyek nem ismerete óvatlanságot, de akár túlzott, indokolatlan félelmeket is eredményezhet. Egyik sem segíti hosszú távú terepsí-pályafutásunkat. Az alpesi veszélyekkel kapcsolatos ismeretek megszerzése segít a későbbiekben az objektív, önálló képalkotásban egy adott terepről, annak síelhetőségéről. (Így már nem csak az idegen síelők nyomait követve - vagy azok közvetlen nyomában - megyünk ki a kezelt pályákról.)
A szervezett freeride-tanfolyamok és -túrák segítenek abban, hogy biztonsággal kóstolj bele a nyílt terepen való síelés világába. Segít felfrissíteni tudásod, segít további túráid és terepsí-napjaid biztonságosabb megtervezésében, és nem utolsó sorban felkészít váratlan helyzetek megoldására is.

Freeride-vizsga, freeride-igazolvány - amivel bárhol, bármikor terepsíelhetsz - nincs. Ha egy síterepen van lehetőség a nyílt lejtőkre menni - értsd: nem lezárt terület, nem vadvédelmi körzet, vagy nincs érvényben lavinaveszély miatti tilalom - oda mész, ahova akarsz. Saját felelősséged, hogy hol síelsz. A tanfolyamokon azt tanulhatod meg, hogyan tervezd és kivitelezd terepsíeléses kalandjaid, valamint arra is megtanít, hogyan mozoghatsz a legnagyobb biztonságban a nyílt terepeken. A pályák elhagyásának kötelező előfeltétele egy átfogó lavinamentés-tréning elvégzése, ahol a leendő terepsízők, sítúrázók elsajátítják a lavina esetén használatos mentőeszközök - pieps, lapát, szonda - kezelését, valamint egy mentés szervezésének pontos, hatékony menetét.

Tippek egy freeride-nap megtervezéséhez

• 1. Egyedül sehova, legalább párban - ez a legfontosabb szabály! A nyílt terepen való síelés élménye olyan elementáris, hogy meg kell osztanunk másokkal. A freeride olyan sport, mint a búvárkodás vagy a sziklamászás: a partnerek - a parti résztvevői - kölcsönösen felelnek egymásért és önmagukért. Amíg az egyikük síel, a másik megfigyeli, szemmel tartja síelő társát. Biztonságos, védett pontokon találkoznak. Döntéseiket együttesen vitatják meg, együttesen hozzák meg. Egy jól összeszokott, hasonló sítudású parti egyezményes jelekből is megérti egymást.
• 2. Az előzetes tervezés fázisában a legfontosabb teendőnk, hogy az aktuális helyzetről előzetesen tájékozódjunk, a választott terep adottságaival - térkép segítségével - összevessük, és azt mindvégig szem előtt tartsuk. Az aktuális terepről készült, léptékes - 1:25000 - térkép több szempontból is nagyon hasznos. Megtervezhetjük a teljes túraútvonalat, a találkozási pontokat, leolvashatjuk a lejtők átlagos meredekségét, és ami leginkább a snowboardosokat érinti: kiderül pontosan, kell-e gyalogolni a síliftig, vagy könnyedén vissza tudunk siklani a kezelt pályákra. Rengeteg kellemetlen és kimerítő percet spórolhatunk meg, ha előre tudjuk, hogy a hátizsákba egy hótalpat is be kell készítenünk! Hasig érő puha hóban gyalogolni egy kilométert deszkával a kézben szinte reménytelen!
• 3. Tanulmányozzuk a lavinajelentést!
  A lavinajelentéseket a központok általában reggel 7 óra körül adják ki. Ezek megszerezhetők interneten, faxon vagy telefonon, de megtalálhatók a teletextes tv-csatornákon is. Indulás előtt ellenőrizzük felszereléseink meglétét és állapotát! A lavinamentő-felszerelésekről se feledkezünk meg, a jeladó készülékek, piepsek működését és bekapcsolt állapotát kölcsönösen ellenőrizzük!
  Napközben a lavinajelentést észben tartva a lejtők meredekségét és tájolását ellenőrizni, a lavinaveszélyre utaló jeleket figyelni kell! Egyéb alpesi veszélyeket - sziklafalaknál kőhullás, jéghullás - fel kell ismerni, szem előtt kell tartani.
• 4. Érdemes előzetesen informálni az ismerősöket a tervezett programról, lejtőkről. Ha nem érkeznétek meg, jó, ha tudják, merre keressenek! Érdemes a végső célállomásokat (pl. hütte) is megadni. A tervezett programhoz igyekezz ragaszkodni, de csak addig, amíg biztonsággal kivitelezhető. Ajánlott A, B és C tervet készíteni, melyek közül a helyszínen, az aktuális terepviszonyok figyelembevételével még válogathatunk.
• 5. Kezdetben válasszunk „variante” jelzésű, jelölt pályákat, melyeket nem kezelnek pályagépekkel, de védettek az olyan alpesi veszélyektől, mint a lavina vagy a kőhullás. Veszély esetén ezeket a terepeket lezárják.
• 6. Minden tényezőt meg kell vizsgálnunk, ha nyílt terepre készülünk: választott terep, várható időjárás, látási viszonyok, hó minősége, lejtő meredeksége, tagoltsága stb. Ezen tényezők még a legpontosabb tervezés ellenére is gyorsan változhatnak, nem szégyen visszafordulni, újratervezni, akár teljesen visszavonulni - jobb, mint ködben egy sziklafal tetején keresni a lefelé vezető utat.
• 7. Egy adott lejtőn megtervezheted lesiklásod vonalát - mint a profik. Tanulmányozd a lehetőségeket, párkányokat, sziklákat, letöréseket, valamint az ugrások végi érkezőterületeket! Ezt teheted felgyalogolva (sítúrázók), liftről szemügyre véve, de amit minden esetben érdemes: egy előzetes menetben, közelről megvizsgálva. Később, ismert terepen már magabiztosan ugrod az első menetben az ismert letöréseket! Ugrások alkalmával - pláne, ha több parti mozog a terepen - nagy segítség, ha a társad a letörésen állva, benézi neked a terepet, és ha tiszta a terep, jelt ad, és mehetsz!
• 8. Tartsd tiszteletben a természetet! A lezárt területek, erdősítések, vadvédelmi területek, védett erdőterületek mind-mind természetes élőhelyeket jelentenek a hegyi élőlények és állatvilág számára! Ne légy betolakodó! Ezenkívül persze drága is. Lezárt erdőben egy jól sikerült menet 700-800 euró (Kreischberg/Murau-i példa). Az ilyen területekről a lifttársaságnál és a kezelőknél érdeklődhetsz.
• 9. A sítúravezető, freeride-vezető nem olcsó mulatság - bár ez általában a résztvevők számától is függ -, viszont naprakész gyakorlattal bír a terep adottságainak felmérésében, a külső tényezők és a résztvevő síelők sítudásának feltérképezésében. Így képes a csapat számára élvezetes, biztonságos terepprogramot biztosítani.
• 10. Megfelelő biztosítást is kell kötnünk, amikor terepsízést tervezünk. A balesetbiztosítás megkötésekor külön kérdezzünk rá, hogy az érvényes-e pályán kívüli síelésre és mentésre is, még konkrétabban, fedezi-e egy esetleges helikopteres mentés költségeit? Nyílt terepen síelve - nagyobb síterepeken - szinte minden balesethez helikoptert küldenek. Ez nem a pályaszéli csúszásokat érinti, hanem a pályáktól valóban messzebb eső, kezeletlen terepeket. Helikopterre számíthatunk a "variante" jelzésű, kezeletlen pályákon is. Egy helikopteres felszállás költsége 3-4 ezer euró, nem kevés.

Lavinaveszély

Figyelmeztető tábla, nem tiltó érvényű. Figyelemfelkeltő, hogy tudd, elhagyod az ellenőrzött síterepet. Megfelelő elméleti és gyakorlati tudás, valamint lavinamentő-felszerelés kell, hogy legyen nálad. Ha lavinát okozol - így vagy úgy - felelsz érte!
(Egy kapruni példa: Pálya felett indított, a pályára futó kisebb lavina. A mentőknek - mivel a pályán lehettek eltemetett emberek - át kellett kutatniuk a teljes érintett pályaterületet. Helikopter, kutyák, mentőcsapat... Áldozat és eltemetett végül egy sem került elő. A kutatás költsége 30 000 euró. Mivel 4-es veszélyességi szint volt érvényben, valamint az Alpincenter figyelmeztető lámpája is villogott, az pont 10 000 euró fejenként az elkapott 3 ridernek, akik a lejtőt lelökték.)

Pálya lezárva

Mindenkire érvényes. Ha tudsz, ha nem, ha van freeride-felszerelésed, ha nincs! Lefilmeznek (vagy nem), elkapnak (liftnél, pálya aljában), síbérlet elkobzása és büntetés! Persze csak ha amúgy egyben leértél!