Körkérdés - ismert emberek a síelésről 1. rész

• Oroszlán Szonja
• St. Martin
• Klausmann Viktor
• Terták Ádám

Oroszlán Szonja, színművész - A sítáborban beteget játszott

8 évesen kezdtem síelni a Külker SC síiskolájában, ahova aztán 6 éven keresztül jártam. A síiskola amatőr klubként működött, mégis szigorú edzéseket tartottak. A kétórás futásokra például vegyes érzelmekkel gondolok vissza. Az iskola végül jó alapokat adott, nem csak a lesikláshoz, hanem az általános edzettséghez is. Itt szoktam hozzá egyébként, hogy teljesítményt várnak tőlem és - bár jóval később határoztam el, hogy játszani akarok - talán itt is derült ki először, hogy színészi hajlamaim vannak. Egyszer ugyanis egy sítáborban - sikerrel - beteget játszottam, hogy a szüleim hazavigyenek. Sajnos mostanában télen a színház miatt nincs időm síelni, pedig szeretnék. Helyette futok a Normafánál és bokszolok.

St. Martin, zenész - A társaság vette rá a síelésre

Öt éve tanultam meg síelni, elég hosszú idő kellett hozzá ugyanis, hogy a társaság rávegyen erre a sportra. Gyerekként autodidakta módon próbálkoztam, de ez nem igazán sikerült, olyannyira, hogy féltem is a lesiklástól. Klausmann Viktor barátom aztán addig unszolt, míg egyszer egy túrájuk előtt magamtól felhívtam, és bejelentettem, hogy velük tartok. Viktor rögtön vállalta is, hogy foglalkozik velem. Nagyon profi módon oktatott, három napig minden rendben is ment, akkor azonban megálltam a fejlődésben, eldobtam lécet-botot, és feladtam. Este Viktorral átbeszéltük a dolgokat, ami segített fejben mindent rendbe rakni. Másnap aztán alig estem el, és azóta is tökéletesedik a tudásom. Én egyébként a síelésben találtam meg az igazi kikapcsolódást, ami nálam egy "agymosással" is felér. Évente kétszer utazom el síelni, közeli, osztrák helyekre.

Klausmann Viktor, műsorvezető, a Magyar Sí Szövetség Elnökségének tagja - Hadseregbajnokságon is indult

Első lécemet 4 évesen kaptam Mátraszentimrén, ahol akkor laktunk. Édesanyám testnevelő tanár volt, nem volt tehát a családban ismeretlen dolog a sport. 12 éves koromtól már a Hatvani Kinizsi Vasutas SC síszakosztályában edzettem, egészen 23 éves koromig. A szakosztálynak saját pályája volt Mátraszentlászlón, de hatvani gyerekként amúgy is kézenfekvő volt a Mátrába járni. 1985 januárjában Pécsen hadseregbajnokságot rendeztek, ahol katonaként többen indultunk olyanok, akik már versenyeztek életükben. Ezt a bajnokságot azonban surranóban, bovdenkötéses léccel kellett végigcsinálni, nem csoda, hogy ez nagy feladatnak bizonyult, és sorra estünk ki. Nagy Szlovákia-rajongó vagyok, gyerekként sokat jártam a szomszédba edzőtáborokba, mostanában pedig a Sí Szövetséggel szervezünk ide versenyeket.

Terták Elemér - Korcsolyázóból lett síelő

Terták Elemér korcsolyázó fiaként én is űztem ezt a sportágat, de kellemetlen tapasztalatokat szereztem az esetenként elfogult bírói pontozásokkal kapcsolatban. Elkezdett ezért bennem erősödni az elhatározás, hogy valami olyasmit csináljak, ami teljesen objektív, például időre megy. Aztán Jaros Tamás barátom, akivel együtt korcsolyáztunk, elment síelni a MAFC-ba, mondván, hogy neki túlságosan nőies a korcsolyázás. Nehezen, de sikerült nekem is rávennem a szüleimet, hogy én is átigazolhassak. Az első falécemet 1962-ben kaptam, ezzel jártunk a barátaimmal a Tabánba, a Normafa lejtőire és a Harangvölgybe síelni. A MAFC-cal a cseh és a lengyel Tátrában edzőtáboroztunk, de volt alkalmunk Ausztriában is edzeni. Szabadságra néha Olaszországba, de legszívesebben Ausztriába járok síelni, mert az osztrák pályák elérhető távolságban vannak és rendezettek.