Az örökifjú tréner 1972 óta dolgozik síedzőként, edzette az ausztrál női válogatottat és dolgozott a holland síszövetséggel. Közben a magyar válogatott tagjaival is foglalkozott, azzal az elhatározással, hogy számukra nemzetközi körülményeket biztosítson. Így jutott el 12 évvel ezelőtt néhány magyar versenyzővel Chilébe és Argentínába, oda, ahol a sívilág elitje készül fel a szezonra. 1996-ban a dél-chilei Andino Osorno síklub meghívására tért vissza, 1999-től pedig két évig a chilei válogatott vezetőedzőjeként dolgozhatott, a nyarakat Chilében, a teleket Ausztriában töltve. A magyar tréner szerint az egzotikus helyszínekre vezető megbízásait munkabírásának köszönheti. A kis csapatoknál nem ritka ugyanis, hogy az edző több ember munkáját végzi. Ha kell, ő a sofőr, a masszőr, de ő maga jelöli ki a pályát, méri az időt, készít videofelvételeket és persze vezeti az edzéseket.
Kovács Barna a chilei sípályákat még amerikai léptékkel is óriási kiterjedésűeknek találta, amelyeket a kiváló hóviszonyok és a modern felszerelések mellett a versenyzők azért is kedvelnek, mert a dél-amerikai versenyeken könnyebb kvalifikációt szerezni az olimpiákra. Őket a gyakorláshoz hosszú, lankás tájak várják, ahol a vastag hótakaró az óceán közelsége miatt nedves. Ha ezt még a ratrakok le is járják, kompakt, és ezért ideális lesz az edzésre.
Kovács Barna elmondása szerint páratlan élményeket szerzett Chilében, ezért ha teheti, újra és újra ellátogat az Andokba. Az elmúlt nyáron három hónapig gyerekeket oktatott, és most már az üzlet is a dél-amerikai országhoz köti. Befektetett ugyanis egy síkölcsönzőbe, lesz tehát miért ismét kiutaznia a déli félteke legnagyobb síterepére.