Mayrhofen - Zillertal

Mayrhofeni sítúránk utolsó estéjén az osztrák népi konyha korábbi napokról már ismerős, korántsem könnyű ételeit egy 20 éve működő étteremben tálalták elénk. Ne gondoljanak azonban modern vacsorázóhelyre, a parasztház ugyanis, amelyet vendéglátásra átalakítottak, 400 éves. A Wirtshaus Griena - ahogyan a zillertali régió központjában épült házat nevezik - a mosdót leszámítva igazi középkori hangulatú építmény. Legélénkebb meglepetésünket mégsem az ódon belső, hanem az itt felszolgáló magyar pincér okozta, amikor a fáradtan lehuppant társaságunkat ízes palócsággal üdvözölte. Új ismerősünk a határtól bő 700 kilométerre találta meg a megélhetést, mint elmondta, azért ilyen messze, mert errefelé már kevés magyar vállal munkát.

A statisztikák szerint síző honfitársaink közül is jóval kevesebben autóznak el a nagyobb távolságra kiépült, valamivel drágább síközpontokba. A magyarokat csak valahol a lengyelek mögött jegyzik, akik 2%-os arányban képviselik hazájukat a lejtőkön. Ha tehát valaki magyar szót csak a vele együtt utazóktól szeretne hallani, már talált egy okot, hogy Zillertalba utazzon. Ha ez önmagában kevés vonzerőt jelentene, talán az meggyőző lehet, hogy az angolok számára (akik a német és holland vendégek után a legtöbben jönnek ide - repülővel - síelni régi favorit a hely. A szigetország egy neves síútikönyve 2002-ben különdíjjal is jutalmazta a központot.

Mayrhofen azóta is minden évben igyekszik rászolgálni a nemzetközi elismerésre. Folyamatosan modernizálják a pályákat - tavaly például három vonalon cserélték a régi kétüléses felvonókat modern, 6 és 8 személyes síliftekre. A legnagyobb jelentőségű lépés három évvel ezelőtt történt, amikor a mayrhofeni (penkeni és horbergi) központokat összekapcsolták Finkenberg, Eggalm és Rastkogel sícentrumaival, létrehozva ezzel a Ski-Zillertal3000 régiót. Ha valakit foglalkoztatna a kérdés, hogy miért is a 3000-es számmal jelölik a területet, a helyiek válasza: csak. A számoknál maradva, Ski-Zillertal3000 határain belül 146 kilométer hosszúságú pályát és 46 felvonót találunk. A pályák többsége (86 km) a haladóknak készült, 40 kilométer a kék pályák hossza, és összesen 20 kilométeren jelöltek ki fekete pályákat a legbátrabbaknak. A pályarendszer így közepesen nagynak mondható, melyen belül Mayrhofenből kiindulva a legnagyobb (és legközelebbi) síterületek Penkenben és Horbergben épültek ki. A pályák szélesek, van hely brillírozni, vagy éppen bénázni, a jelölések egyértelműek, az útvonalak változatosak - készült is néhány pályatérkép külön a kezdőknek, a haladóknak, vagy éppen azoknak, akik a legnagyobb szintkülönbségeket szeretnék leküzdeni.

A kihívást keresőknek Penken és Horberg északi oldalát ajánljuk, itt található például a Harakiri pálya, amely - úgy 300 méteres hosszával - az ország legnagyobb (78%-os) meredekségű ratrakolt lejtője. A letörést táblák jelzik előre, érdemes észnél lenni, a pálya elnevezése találó is lehet!

A helybeliek nem kevésbé büszkék a snowboardosoknak épített Burton Parkra, amelynek egyediségét saját felvonója adja. Az egyik legjobb osztrák freestyler, a helyi Tom Eberharter is gyakran feltűnik itt, persze nem a funpark kezdő deszkásokra szabott korlátain és félcsövein.

Penkent a falu központjából induló, kabinos Penkenbahnon közelíthetjük meg. A szomszédos Horbergre az egyszerű képletet követve a Horbergbahnnal juthatunk, ez egyébként kevésbé zsúfolt, mint az előbbi lift. A két terület határán indul a 150er Tux nevet viselő kabinos felvonó, amely Ski-Zillertal3000-síelők számára elérhető egyik legmagasabb pontjára, a 2420 méteres Wangelspitzre szállítja utasait. A csúcsról a Ziller folyó völgyeinek látványa csodálható meg, majd a 3,5 kilométeres panorámapályán lehet lecsúszni a völgy felé. Innen Rastkogel pályáira is átkalandozhatunk, ahonnan aztán Eggalm lehet a következő célpont, amely Hintertux, és a világ egyik legnépszerűbb gleccsersíterepe felé jelent kapcsolatot. Ha valaki sítúrája programjából nem szeretné kihagyni a Hintertux-gleccsert, akkor a Zillertaler Superskipass ide is érvényes változatát kell megvásárolnia.

A nap végén a szállásunk felé tartva fontos tudnunk, hogy Mayrhofenbe nem juthatunk vissza léceinken vagy deszkánkon csúszva. Vagy a Penkenbahnra szállunk, vagy pedig a jelölt, de nem ratrakolt pályát választjuk Finkenberg vagy Hippach felé, és síbusszal utazunk szálláshelyünkig.

Kezdőknek és családosoknak: Ahorn
Mayrhofen szomszédságából, Brandbergből érhetjük el Ahorn pályáit, amelyek elsősorban kezdőknek és bizonytalanabb haladóknak ajánlhatóak. Ha valaki belejött a csúszásba, itt kipróbálhatja Zillertal leghosszabb kiépített pályáját is.

Síelés után
Mayrhofen híres élénk síelés utáni programjairól, éjszakai életéről. A pályákon 28 hüttébe térhetnek be az éhes-szomjas sportemberek, de velük futhatunk össze este, a falu központjában megnyílt zenés bárokban, pubokban is. A Penkenbahnnal szemben üzemel a helyiek sívilágkupa-csillagának, Ulli Spiessnek Happy End nevű ivója. Kezdjük sejteni, mi befolyásolhatta még a Mayrhofent kitüntető angol síszakértőket: van itt Scotland Yard Pub, Ice Bar és Speak Easy Bar is!

Túrasí-világrekord
Günter Burgsteiner még márciusban indult el Mayrhofenből, az Ahornbahn alsó állomásától, hogy hatalmas erőfeszítéssel és még nagyobb akaraterővel megdöntse a sítúrázás 24 órás világrekordját. A csúcsdöntés útvonalául az 5,5 km hosszú, 1300 méter szintemelkedésű, helyenként 40%-os lejtésű pályát választotta. Célja ennek leküzdése volt - egymás után tizenkétszer. A síedző sikerrel járt. Egy nap leforgása alatt tizennégy alkalommal ért fel a pálya tetejére túralécein, 17 011 méteres szintkülönbséget megtéve.