Terepszemle: Saalbach Hinterglemm

A magyar síturisták száma még nem éri el az idelátogató csehek vagy oroszok számát, és külön nekünk még nem fordítják le a prospektusukat, de tavaly a pesti buszmegállókban kihelyezett kósza plakátok is jelezték, hogy egyre fontosabb lehet a jelenlétünk itt is.

A Saalbach Hinterglemm és Leogang hegyoldalain elterülő 200 kilométeres pályarendszert egyszerűen Sícirkusz néven emlegetik a helyiek, és az idelátogatók tényleg nagyszerű élményben részesülhetnek a pénzükért. Az árak - szállás, étkezés, bérlet, egyéb szolgáltatások - az osztrák síterepeken megszokott átlagos árakat ugyan felülmúlják, a hely mégis évről évre népszerűbb. Nem is csoda, hiszen minden évben menetrendszerűen átadnak legalább két modern liftet, nagyszerű hütték egész sora található a dombok között, és a magas színvonal már nemcsak a síelésre vonatkozik, hanem a síelés utáni szórakozásra is. A német nyelvű magazinok szavazásai évek óta a legjobb aprés-ski terepként értékelik.

Talán azért is jönnek ide sokan, mert Saalbachban pontosan tudják, hogyan kell bánni a vendéggel. Gondosan összeállított, információkban gazdag internetes oldal, ízléses prospektusok, azonnali válaszok még egy kis országból érkező síelő fárasztó kérdéseire is (személyesen teszteltem), és ami a legszebb, hogy néhány napon belül magyarországi címre is megérkezik egy olyan prospektuscsomag, amelytől azonnal kedvet kap az ember, hogy nekivágjon az útvonaltervtől függően 600-650 kilométeres útnak.

Talán érdemesebb Salzburg felől megközelíteni, így az első 580 kilométert végig autópályán kell levezetni, majd utána következik egy 80 kilométeres országúti szakasz Loferen keresztül, amely sűrű havazásban nagyon soknak is tűnhet. A háromezer lakosú Saalbach és Hinterglemm egy hosszú völgyben fekszik, magas hegyek veszik körül, jobbnál jobb sípályákkal. A faluban összesen 18 000 vendégággyal várják a tél szerelmeseit, akik aztán jönnek is szép számmal, hiszen a tavaly regisztrált másfél millió vendégéjszaka igazán figyelemre méltó teljesítmény egy ilyen kis falutól.

Szálláshelyet jobb előre foglalni az interneten vagy telefonon keresztül. Elő- és utószezonban ezzel nem lesz nagy gondunk, a február azonban hagyományosan zsúfolt errefelé, de ha nem sikerül egyből szállást szerezni, akkor még abban is reménykedhetünk, hogy mások visszamondják. A szállásárak természetesen itt is a pályákhoz közel a legdrágábbak, jóval olcsóbban megszállhatunk a síterep 10-25 kilométeres körzetében lévő falvakban, hasonló minőségű szálláshelyeken. A környékről síbusz jár be, amely síbérlettel ingyenesen használható. Aki nem akar saját maga bajlódni a szervezéssel, az könnyen talál szervezett utat a legtöbb, síutakat kínáló utazási irodánál.

A szállásdíj mellett a másik nagyobb tételt a bérlet jelenti. A teljes pályarendszerre érvényes napijegy a főszezonban 37,5 euróba kerül. Az ötnapos bérletért 157,5 eurót kérnek. Az egynapos jeggyel valószínűleg esélyünk sincs a teljes, 200 kilométeres pályarendszer besíelésére, de a többnapos bérletekkel sem lesz egyszerű, mert mindig lesz egy olyan pálya, ahol valaki felkiált a társaságból, hogy "ez nagyon jó volt, jöjjünk le még egyszer!", és akkor azonnal borulhat ambiciózus tervünk.

Lehetőleg ne itt kezdjünk el síelni tanulni! Nem mintha nem lehetne remek síiskolákat találni, de itt kevés az abszolút kezdők részére ideális, enyhe lejtésű pálya. Teljesen kezdőknek való pályát máshol is lehet találni, de ilyen nagyszerűen karbantartott és széles piros és kék pályákat egy pályarendszeren belül nem sok helyen. Vigyázzunk, itt néha jelentős különbség lehet kék és kék pálya között! Egyes kék pályákon igen meredek szakaszokkal is találkozhatunk, jobb erre előre felkészülni.

A síterep igazi paradicsom a közepes tudású vagy középhaladó síelőknek, vagy nevezzük akárhogy is őket. Szóval mindenkinek, aki a teljesen kezdő és a vérprofi szintek között van. A teljesen profik kevés olyan pályával találkozhatnak, amely igazi kihívást jelentene számukra. Az ő figyelmükbe mindenképpen a Zwölferkogel-Nordabfahrt (14-es) pálya ajánlható, valamint a Schattenberg oldalában található Nordabfahrt (1, 1a). Nekik bűn lenne kihagyni a fekete 15-ös pályát, ahol versenyeket is rendeznek, a Zwölferkogel oldalán. Ezzel nagyjából ki is merítettük a keményebb pályákat. Természetesen pályán kívüli síelés (off-piste) is szóba jöhet, ebből bőséges a kínálat, de nem árt vigyázni, mert tavaly is történt halálos lavinabaleset a Schattenberg hegyen.

Hatalmas és ingyenes parkolók várják az idelátogatókat. Sokan hagyják az autót az első nagyobb parkolóban (Vorderglemm), szállnak fel a Schönleitenbahn (21-es) liftre és csatlakoznak be a hatalmas pályarendszerbe. Ha a lift felvitt bennünket a hegytetőre, akkor egyből egy nehéz döntéssel kell szembesülnünk. Jobbra folytassuk az utunkat, Leogang felé, az Asitz lejtőin át, vagy induljunk tovább balra, a saalbachi pályák felé? Ha Leogang felé indulunk, akkor néhány órás kitérővel számoljunk, amíg ide visszaérünk, és így nagyjából el is dőlt, hogy a távoli, hinterglemmi részekre aznap már nem valószínű, hogy kényelmesen átérünk.

A legtöbben Saalbach felé tartanak. Kellemes kék pályákon melegíthetünk be, amíg lecsúszunk a tavaly épített, hatszemélyes (Magic 6er), fűtött ülésű lifthez, aztán jön az ismétlés, még egy kellemes kék pálya és egy újabb fűtött ülésű hatszemélyes lift (Panorama 6er). Közben tőlünk balra feltűnik a síterep jelképe, a szinte minden prospektusban szereplő Kohlmaisgipfelbahn felvonó piros kabinjai, szépen felfűzve a drótkötélre, egymás után. Innen hatalmas élmény lecsúszni a piros 53-as (Asterabfahrt), egykori Világkupa-pályán.

Két olyan része van a pályarendszernek, ahol bizony le kell csatolni, hogy a következő lifthez elgyalogoljunk, ebből az egyik az 52-es és 53-as pályák aljánál található. Rövid sétával folytathatjuk utunkat a Bernkogel (11-es) háromszemélyes ülőszékes felé, vagy kicsit hosszabb gyaloglás után beszállhatunk a Schattberg X-Press kabinjaiba és átvághatunk a völgy másik oldalára.

Ha a Bernkogel liftet választjuk, akkor a síterep egyik legkellemesebb és legszélesebb kék pályája (46-os) felett visz az utunk - érdemes csúszni rajta egyet. Innen csak két, párhuzamosan futó csákányossal lehet továbbhaladni, de akár további 30-40 kilométert síelhetünk úgy, hogy közben csak ülőlifteket használunk. A fő menetiránytól félreeső pályákat csákányosokkal lehet megközelíteni.

Legkényelmesebben a völgy végén található kabinos (33-as) lifttel mehetünk át a völgy másik oldalára, ide könnyen lecsúszhatunk a leghátsó kék pálya (22-es) meredek letörése után. Ha a völgy másik oldaláról jövünk, akkor nincs szerencsénk, mert megint jöhet a lecsatolás és gyaloglás át a letisztított országúton.

A kabinos felvisz a Zwölferkogel tetejére, a síterep egyik legnépszerűbb csúcsára. Innen három különböző erősségű (kék, piros, és fekete) pálya visz le a völgybe, illetve a szemben lévő kezdőpályákhoz. Nehéz megállni, hogy csak egyszer csússzunk le a Zwölferkogel oldalán, de a szomszédos Schattenberg West hegyen található piros pályának már a látványa is elég csábító a Zwölferkogel oldaláról. A Schattenberg oldalán található piros 6-os pálya melletti lifteket teljesen kicserélték az elmúlt években. A pálya a síterep egyik legjobb piros pályája, rosszabb időjárási és hóviszonyok között simán átminősíthetnék feketére.

Szűk, de enyhe átjáró vezet át a keleti Schattenberg csúcsára, ahonnan a terep leghosszabb kék pályája indul és visz vissza bennünket a vorderglemmi parkolóba. A hét kilométeres Jausernabfahrt ugyan kék jelölésű, de eléggé változatos pálya. Lesznek rajta szűk átjárók, tágas és kényelmes szakaszok, hirtelen letörések, és a végére marad egy meredek lejtő. Nos, ha ezt mind sikerül teljesíteni, és minden domboldalon csak egyszer csúsztunk, akkor tettünk egy kb. 45-50 kilométeres kört. A körtúrát bármikor megszakíthatjuk és lesíelhetünk a völgyben kanyargó országúthoz. Innen ingyenes síbusszal juthatunk el bármelyik távolabbi pályához vagy parkolóhoz.

Saalbach Hinterglemm egyik előnye, hogy a pályák nagy része az erdőhatár alatt vagy füves területen fekszik. Kevesebb hóból, akár 10-30 centiméteres hórétegből is nagyszerű pályát tudnak varázsolni minden reggelre, amely a mostanihoz hasonló, hóínséges szezonban hatalmas előny. A pályák kis része fekszik a szélnek kitett részeken, így kevés azoknak a felvonóknak a száma, amelyeket le kell állítani erős szélvihar esetén. A Zwölferkogelre induló liftet még óránként 100 kilométeres sebességet megközelítő szélviharban is elindították.

Néhányan panaszkodnak a síterep hóbiztosságára, főleg azért, mert viszonylag alacsonyan (1003-2096 méteren) fekszik. Szerencsére, amit a természet nem tud nyújtani, azt a modern technika megpróbálja pótolni. A síterepen 421 hóágyú található, amelyeket már most is hét hatalmas víztározóból táplálnak. A jelenlegi, 390 000 köbméteres kapacitás a 2007 nyarán elkészülő nyolcadik víztározóval együtt 518 000 köbméteresre fog emelkedni. Ez azt jelenti, hogy az összes fontosabb pálya teljes hosszában hóágyúzható lesz.

Az elmúlt hét évben a síterep 146 millió eurót költött a fejlesztésekre. Ennek a hatalmas összegnek a harmadát fordították a hóágyúzás feltételeinek javítására, a többit pedig új liftekre, pályakarbantartásra és a 60 darab ratrak megvásárlására és üzemeltetésére. A síterep stabil bevételi forrásokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik az állandó fejlesztéseket, így biztosak lehetünk benne, hogy a törzsvendégek a következő szezonokban is mindig találnak valami újat.