Egzotikum: Sítalpakon Oslóban

St. Moritz volt például az első téli üdülőhely, Dubai fedett síterepe már magában unikum, nem is beszélve arról, hogy a sízés után nem sokkal már a tengerben fürödhetnek a csarnok vendégei. Zermattban Európa legmagasabbra közlekedő síliftjével utazhatunk, az év minden napján síelhetünk, és az egyik ülőlifttel még a határon is átkelhetünk Olaszország és Svájc között.

Valószínűleg nem sokaknak jutna eszébe, hogy a különleges síterepek listájára felvegye Oslót, pedig ott a helye. A norvég mellett csak néhány olyan fővárost említhetünk (talán egyedül Moszkvát és esetleg Teherán külvárosát), ahol villamosra szállva akár munka után is elmehetünk egy jó kis sízésre, majd ha kisíeltük magunkat, újra villamosra szállhatunk, vissza, a belváros felé, hogy 20 perc múlva a világ egyik legjobb après ski programját élvezhessük.

Az alpesi sízés (egész pontosan a telemark) Norvégiában született meg, de a norvégok számítanak a legjobbaknak a klasszikus sífutásban is. Ezek után már nem meglepő, hogy Oslóban 1952-ben téli olimpiát is rendeztek, mégpedig úgy, hogy minden számot a város határain belül tudtak lebonyolítani. Meglepő módon erre még a kanadai Whistler sem lesz alkalmas 2010-ben.

Oslo síközpontja, a Tryvann Vinterpark Norvégia hatodik legnagyobb terepe, a rendszerint december elejétől április közepéig tartó szezonban több mint 200 ezer látogatóval. Tryvann kompakt síterep, ahol igen sok feljesztésre került sor az elmúlt néhány évben. Látványos központi épület készült, új lifteket adtak át és a legmodernebb hóágyúrendszert építették ki, mellyel – ha a hőmérséklet kellőképpen leesik – 24 óra alatt megfelelő hótakaróval (az egy nap alatt előállítható hómennyiség megfelel 4500 teherautó teljes rakományának) boríthatóak a pályák. A központban ezenkívül még olyan mosdóhelyiséget is kialakítottak, ahova a bejutás síléceken történik.

A pályák a hét minden napján nyitva tartanak, hétfőtől péntekig este tízig, így megszokott, hogy az oslóiak munka után esténként még három-négy órát csúszkálnak itt, hogy utána visszavillamosozzanak Oslo kocsmákból és éjszakai bárokból bőséges választékot kínáló belvárosába, ahol komoly, viking léptékű bulizásba kezdhetnek.

Az utóbbi időkben a fapados légitársaságok járatai Oslo első számú légikikötője, a Gardermoen felé is megszaporodtak, így az olcsó utazás lehetősége megnyílt az európai síelők számára. A repülőtérről busz közlekedik a belvárosba, onnan pedig már hamar elérhető Tryvann. A repülő leszállása után kevesebb, mint egy órával már síelhetünk is, és még az autókölcsönzéssel sem kell bajlódnunk! A másik lehetőség Torp repülőtere, melyet a Ryanair ugyan Oslóként hirdet, valójában azonban a jó közlekedés ellenére is kétórányi buszozásra található a központtól. Jó választás lehet a beutazáshoz az SAS légitársaság is.

Tryvann 14 pályáján és hét síliftjén (ebből kettő nagy sebességű négyüléses) szinte mindig telt ház van. Nemrégiben új területtel bővült a központ Hyttli felé, ahol a haladók piros és fekete pályákat is találnak az újonnan kialakított négy kék lejtő mellett. Itt a Vestkleiva pálya nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas, de a Tårnbakken és a Tryvannskleiva is a sebességet kedvelő sízőknek való útvonalak.

A freestyle sízők itt élvezhetik Norvégia legnagyobb funparkját, benne szintén a nemzetközi előírásoknak megfelelő félcsövekkel. A terület tervezésekor ügyeltek arra, hogy valóban mindenféle korú és tudású síző, illetve deszkás jól érezze magát Hyttliben, ezért például síkrossz- és boarderkrosszpályát is építettek. A lejtők fele kék besorolású, zöldből hármat jelöltek ki, de aki komolyabbra vágyik, annak ott a központ leghosszabb, 1,4 kilométeres Wyllerløypa pályája, mely egyben a legnagyobb, 90 méteres szintkülönbséget is nyújtja. Tryvann terepei és szolgáltatásai tehát igazán változatosak. Nem véletlen, hogy Oslóban azt fontolgatják, hogy megpályázzák a 2018-as téli olimpia szervezését.

A norvég fővárosban mindezeken túl több száz kilométernyi sífutóútvonalat és egy mesterséges korcsolyapályát is találunk, sőt, az 1952-es olimpia bobpályája mentén szánkózhatunk is. A két kilométer hosszú és 255 méter esésű pálya az igen dallamos Korketrekkeren nevet viseli. A szánkópálya a metró Frognerseteren és Midtstuen állomásai között kanyarog, így a kiindulási pontra metróval juthatnak vissza a szánkózók. És ha már a tömegközlekedésnél tartunk, az idelátogatóknak megéri kiváltani az OsloPasst, mellyel ingyenesen vehető igénybe minden közlekedési eszköz, valamint egy sor múzeumban sem kell fizetni a belépésnél.

A téli hőmérséklet errefelé átlagosan 0,7 és -4,3 °C között ingadozik, de mértek már -20 °C-ot is. Általában azonban a Golf-áramlat és talán a globális felmelegedés miatt is ennél melegebbre kell számítani.

Mint más európai fővárosok esetében, Oslóban is bőséggel lehet válogatni a szálláshelyek között. A vastagabb pénztárcájúaknak a nagy hírű és múltú Grand (Hotel??) ajánlható, mely a királyi palota szomszédságában 1874 óta működik. Az árskála másik végéről az Anker Hostel említhető. E megbízható, norvég minőségű szálláshelyen kiadnak egyágyas szobát, de hatágyas hálótermeket is. Meglepő, hogy a nem megfelelő higiéniára hivatkozva a vendégeknek nem engedik meg, hogy hálózsákban aludjanak.

Végezetül pedig azoknak, akik a lehető legnagyobb adagot szeretnék kapni a norvég téli sportok élvezetéből, ajánljuk a Holmenkollen sífesztivált, melyet gyakran egy időben rendeznek a Világkupadöntőkkel. Itt minden évben 50-70 ezer néző gyűlik össze, hogy figyelemmel kísérje a legendás, 1892-ben épült síugrósáncon zajló síugróversenyeket. Érdekesség, hogy 1952-ben az olimpiára 103 432 néző váltott jegyet, felállítva minden idők nézőszámrekordját, beleértve a nyári olimpiákat is.