Svájci szuperépítmények

A svájciakat konzervatív, békeszerető népként ismerjük. Híresek gazdagságukról és arról, hogy az élet minden területén magasra helyezik a lécet. Síparadicsomaik a világ legfestőibb hegyei között fekszenek - vegyük csak például a Matterhornt Zermatt felett vagy az Eigert a Jungfrau régiójában. A természet lélegzetelállító teremtményeivel ellentétben azonban maguk a svájciak és az általuk létrehozott alkotások - legalábbis első benyomásra - kevésbé feltűnőek és látványosak. Ezért nem passzol ehhez a visszafogott képhez az, hogy az alpesi ország lakói Davos felett egy szálloda számára különleges toronyépületet, Zermatton pedig egy új, 4000 méteres csúcsot kreálnak.

A svájciak valószínűleg taktikát váltottak. Megunták a róluk kialakított jólfésült képet, felbuzdultak a világ leghosszabb szárazföldi vasúti alagútjának sikeres felépítésén - mely az idei téltől például Saas Fee és Leukerbad üdülőhelyei, illetve Zürick között egy órával lerövidíti az utazás idejét -, és valami markánsabb látvány megteremtésére szánták el magukat. A 34,5 km hosszú Lötschberg Base-alagút 400 méterrel a korábban megépített Lötschberg-alagút alatt épült meg, 3,5 milliárd eurós költségvetéssel. A fúrófejnek 2005 áprilisában sikerült áttörnie, hat évvel a munkálatok megkezdése után. Az alagútban nagysebességű vonatok is közlekedhetnek, akár 250 kilométeres óránkénti sebességgel is.

Hatalmas kocka üvegből

Az építészeti stílusváltásnak már korábban is voltak árulkodó jelei. A Botta étterem, mely egy hatalmas üvegkocka 3000 méteren, a Diablerets-gleccseren, Gstaad felett például jól mutatta, merre tartanak a dolgok. Tavaly télen az új Arosa Hotel sem sikerült olyan decensre, mint amilyet St. Moritz 140 éves símúltja alapján gondoltunk volna. Itt a vendégek privát kisvasútra ülhetnek, az időközben (szintén Mario Botta építész által) avantgarde stílusúra hangolt szállodától a sípályákig.

És akkor még nem említettük a látványos kábelvasutakat és sífelvonókat, a földalatti vasutakat, vagy például a James Bond által is kedvelt, körbe forgó Piz Gloria éttermet a Schilthornon.

Acél- és üvegpiramis a hegy csúcsán

Az új, 4000 méteres csúcs azonban végképp más. Valójában nem építik meg az egész 4000 métert újra, csak a 3885 méter magas Klein Matterhornt toldják meg egy 117 méteres acél- és üvegpiramissal, hogy ezzel egészítsék ki 4000 méteresre, a zermatti lifttársaság megrendelésére. Ezzel a Matterhorn kistestvére lesz az Alpok hetvenhetedik négyezres, és egyben az első részben mesterséges csúcsa. A Klein Matterhorn egyébként már most is rekorder, hiszen itt üzemel Európa legmagasabban közlekedő kábelvasútja. Itt találhatók a kontinens legmagasabban fekvő síterepei is, ahol - a világon megmaradt néhány hely egyikeként - egész évben lehet síelni. Ha mindez nem lenne elég, érdekességképpen az egyik itt működő sílifttel a svájci-olasz határon is át lehet kelni. A 100 millió eurós költséggel létrehozandó Matterhorn gleccserparadicsomot Heinz Julen helyi építész tervezte. A helyiek célja az, hogy a régió turisztikai történetének 200. évfordulóját már az új építménnyel ünnepeljék meg. A szakértők szerint a piramis - mely önellátó lesz energia szempontjából - ugyanúgy Svájc jelképévé válhat, mint a híres hétcsillagos szálloda Dubaiban, vagy az Eiffel torony Párizsban. Az építményben nyomás alatt lesz a levegő, hasonlóképpen a repülőgépekhez, hogy az erre érzékeny látogatóknál elkerüljék a magaslati betegséget. Christen Baumann, a zermatti vasúttársaság vezetőjének reményei szerint az első ütem 2008 elejére elkészülhet, ezt követően adják majd át a gleccseréttermet és a panorámateraszt. A projekttel kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy a környezetvédők nem támogatják az ötletet, de eddig a beruházók állnak nyerésre. A 4000 méteres csúcs azonban csak egyike azoknak a mega-projektnek, melyek svájci tervezőasztalokon fekszenek. Olyan, mintha az ország legnagyobb üdülőhelyei között harc bontakozna ki, hogy ki tudja a legjobb világhírű tervezőt a leglátványosabb beruházás céljaira megnyerni.

Lakótorony a hegyoldalban

St. Moritzban Sir Norman Foster brit építész irányításával az általa korábban itt épített nagy szállodákat újítják fel, Davos pedig a bázeli központú Herzog & de Meuron tervezőirodát, a pekingi olimpiai stadion építészeit bízta meg, hogy a Schatzalp Hotel bővítését levezényeljék. A tervekben szereplő 105 méteres lakótorony szintén 100 millió eurós költségvetéssel készül majd. A XIX. század végéig Schatzalp nem volt több, mint egy bűbájos, napos hegyoldal az erdősáv felett, ahova nyaranta a pásztorok legelni hajtották állataikat. 1900-ban először egy tüdőszanatórium épült a lankán, a város fölé, mégpedig a világon az elsők között betonból, és saját vasúti kapcsolattal. A TBC gyógymódjának megtalálása után aztán a szanatóriumot bezárták, hogy 1950-ben szállodaként nyissák meg újra.

A szálloda fejlesztése jelenleg három szinten folyik. Bővítik a vasútállomást a davosi völgyben, valamint a sífelvonókat a hegyen. Ami azonban igazán különleges és egyben ellentmondásos építmény lesz, az a hotel feletti torony. "Az épület típusa elsőre furcsának, sőt oda nem illőnek is tűnhet, de minden szóba jöhető formát megvizsgáltunk, és hamar rájöttünk, hogy a különálló épületek együttese nem jöhet szóba. Nem akartuk a máshol megszokott három-négyszintes épületekkel tarkítani a hegyoldalt, és túl nagy területet elvenni a természettől. Így született a javaslat a több helyett egyetlen épületre."- tudtuk meg a cég szóvivőjétől.

A tervezők célja a torony megrajzolásakor a gazdaságos helykihasználáson túl az volt, hogy minden szempontból odaillő építményt kreáljanak, mely tükrözi annak funkcióit. Így a torony hópehely alaprazjú lett, érdekes térbeli hatásokat előidézve. A davosiak reményei szerint az új szállodaépület Davos jelképévé válik majd az ország határain túl is.