Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Trentino

2003. március | Szerző: Ludmann László
Január elején Olaszországba, Trentino tartományba kapott meghívást a Símánia magazin. Az indulás előestéjén a rádióban még meghallgattuk a főpolgármester felhívását, amelyben a rendkívüli havazás miatt arra kérte az autósokat, hogy akinek nem feltétlenül szükséges, ne induljon útnak.
h i r d e t é s
Másnap persze mindannyian készen álltunk. A hóakadályok miatti szorongásunkat leküzdve nekivágtunk tehát a 900 kilométeres útnak és meglepve tapasztaltuk, hogy minél messzebb hagyjuk magunk mögött a fővárost és az országot, úgy csökken a hó mennyisége. A tiszta ausztriai autópályáknak még örültünk, Olaszországba érve azonban már a völgyekben sem láttunk havat, ezért kicsit aggódni kezdtünk.

Trentóba, a tartomány központjába a Brenner-hágón keresztül jutottunk, ugyanazon az úton, ahol évszázadok óta folyik a Közép- és Dél-Európa közti kereskedelem és amely hídként szolgált azt olasz és a közép-európai kultúra között. A trentinóiak egyébként már közel száz éve fogadnak turistákat, volt tehát idő megtanulni a vendéglátást. A zöld táj láttán ezért már csak vendéglátóink tapasztalatában és abban bízhattunk, hogy a tartomány magashegységében, a Dolomitokban majd találunk havat.

Nem csalódtunk. Trentóból, a római, középkori és reneszánsz emlékekből építkező hangulatos városból kisbuszunkkal indultunk el a havas Paganella-hegy felé. A várost övező gyümölcsöskerteket és a hegyoldalba ültetett szőlősöket sűrű szerpentineken hagytuk el. Az előző este kiadós és kifogástalan vacsorájának nyomását így egy kis émelygéssel súlyosbítottuk, a buszból kiszállva azonban a friss hegyi levegő hamar meggyógyított mindannyiunkat.

Paganella Trentótól északra fekszik, a 2125 méteres hegy ezért elsőként tűnik fel az Ausztria felől érkezőknek. A Paganella-csúcs igazi vonzerejét az a gyönyörű kilátás adja, amelyet a legmagasabb pontra feljutott sízők minden irányba megcsodálhatnak. Teljes hosszukban láthatóak innen a Brenta Dolomitok vörösbarnás-havas, szigorú sziklái, amelyek a Dolomitok legdélibb, és legfiatalabb, ezért az elemek által legérintetlenebbül hagyott tagjai. A táj persze a 21 pálya mindegyikéről is élvezhető, amelyeket 18 felvonó lát el, köztük az idei szezonra átadott négyüléses lift. A terepek hossza 38 kilométer, ami itt a közepesek közé sorolható. Ha nem Trentóból akarunk ingázni, válasszunk a központi Andalo, Fai della Paganella, vagy a tóparti, délebbi Molveno szálláshelyei közül. Előbbiekben sífuthatunk és korcsolyázhatunk is, ha szeretnénk programunkat változatosabbá tenni.

Említettük már a híres olasz vendéglátást és a gazdag vacsorákat, amelyekben vendéglátóink részesítettek bennünket. Egyik este előzetes programunk szerint vacsorázóhelyünk a trentói Laste pizzéria volt, amely számunkra azt sugallta, hogy az előző napi, hat fogásos vacsoránál valamivel könnyebb pizzára számíthatunk. Amikor beléptünk az étterembe, már sejtettük, hogy ez még sem így lesz. Az előtér falát a chef-tulajdonost ábrázoló fotók díszítették, az egyiken éppen a pápa gratulált a bajszos főszakácsnak, mint megtudtuk, egy jól sikerült fogadáshoz. Láttunk még néhány magas kitüntetést és díszoklevelet, többet közülük az olasz köztársasági elnöktől, így miután elfoglaltuk helyünket a hangulatos belső termekben, már készen álltunk a hatfogásos vacsora fogadására. A hegyi levegő és a mozgás persze kellő étvágyat csinált, az mégsem tartott tovább a harmadik tál ételnél. Ekkor következett azonban a birka csülök - illetve az ennek megfelelő, mondathosszúságú nevű olasz étel - amit teli has ide, fitnesz tanácsok oda, muszály volt legalábbis megkóstolni. A csülök után legszívesebben magam is kiállítottam volna egy díszoklevelet a chef számára, aki egyébként Magyarország nagy rajongója - Pesten lakása, a Balatonon nyaralója van, imádja a borainkat, amelyekből néhány palack az étterem bárjában is sorakozott. Az ötödik fogásra sajnos nem emlékszem, a hatodikra annál inkább. Önvédelemből tiramisu helyett gyümölcssalátát kértem, nem is bántam meg.

Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás

A következő napon úti célunk Val di Fiemme lett. A völgyben az összesen 100 kilométernyi lesikló pályán túl öt, összesen 150 kilométer hosszúságú sífutópályát is találunk, ahol a március 1-én véget ért északi sívilágbajnokság sífutó számait rendezték meg.

A FIS második alkalommal jelölte ki Val di Fiemmét hasonló verseny helyszínéül. Az első északi vb-re itt 1991-ben került sor, a sífutás és a versenyek hagyományai azonban még régebbiek. A leghíresebb olasz símaraton, a Marcialonga útvonala is Fal di Fiemme völgyein keresztül vezet, méghozzá idén harmincadik alkalommal. Az évforduló megünneplésére a szervezők úgy döntöttek, hogy hagyománytiszteletből a 70 kilométeres távot a versenyzőknek klasszikus stílusban kell teljesíteniük. A január végi Marcialongán minden évben több ezren indulnak, de népesek a szurkolótáborok is. A versenyt a Minimarcialonga és a Marcialonga Stars versenyek előzték meg, a gyerekek, illetve olasz hírességek részvételével.

Val di Fiemme lesiklópályái szintén öt központból indulnak ki. Mi az ismerkedést Pampeágóban, a Latemar síközpontban kezdtük. Latemar a völgy legnagyobb kiterjedésű centruma, 17 modern felvonóval és 34 kilométer hosszúságú, jó minőségű és változatos pályával. A hóágyúkról talán nem is kell megemlékeznünk, hiszen az, hogy Trentino tartomány terepei - teljes egészükben, vagy többségükben - decembertől áprilisig, hómentes időben is síelhetővé tehetőek, talán már természetes. A 100 kilométeres pályarendszeren megtehetjük, hogy minden nap más helyen síeljünk, mégpedig egyetlen, a Dolomiti Superski bérlettel. A központok közül érdemes még kiemelni Alpe di Luisát, amely elsősorban a gyerekes szülők és a kezdők kedvelt üdülőhelye. Passo Rolle a Paradisóról, a fekete pályáról híres, ahol nemzetközi versenyeket is rendeznek.

Ahogyan az egész régió, úgy Fiemme területét is nagy arányban borítják erdőségek. A fakitermelés évszázadokon keresztül megélhetést nyújtott az itt élőknek, de a fák tisztelete és védelme azóta sem változott, hogy a turizmus vált fő kenyérkeresetté. A táj legjellemzőbb fajtája a vörösfenyő amely kiváló akusztikai tulajdonságainak köszönhetően különösen alkalmas hangszerek készítésére. A XVII. és XVIII. század világhírű hegedűkészítői, Guarneri, Amati és Stradivari maguk jöttek el ide, hogy az értékes fából megfelelő alapanyagot válasszanak.

Harmadik napunkat Val di Solban töltöttük, azon a téli üdülőhelyen, ahol Ferenc József és Sissi is szívesen pihent. A sízést Marillevában kezdtük, miután buszunkat a 900 méteren fekvő településen hagytuk, ahonnan Folgaridát és Madonna di Campigliót is magába foglaló, 120 likométeres pályarendszer indul ki. Mint Trentino kisebb központjaiban, itt is minden síző megtalálja a neki való terepet. A különböző nehézségű pályákat 31 sílifttel közelíthetjük meg, amelyek között közlekedhetünk mozgójárdán, vagy akár lánctalpas traktorvontatással is.

Érdekes tény, hogy az elmúlt években a környezet megóvása érdekében több régi síliftet lebontottak és helyükbe kevesebb, de nagyobb kapacitású felvonót építettek.

A hatalmas sícentrum gyakorlatilag teljes egészében hóágyúzható. A mozgatható és irányítható gépek mellett láttunk telepített hóágyúkat is, amelyek úgy sorakoztak a pályák szélén, mint a villanyoszlopok az utcán. Madonna di Campiglio már jó néhány nemzetközi síversenyt látott, óriásműlesiklástól a freestyle-on keresztül a snowboard bajnokságokig. A völgyben a két snowboard park mellett három sífutó centrum is működik.

Ha Trentinóban töltjük sívakációinkat, a pályák és a környék felfedezése közben nem szabad elkerülnünk a kínálkozó lehetőségeket, hogy megkóstoljuk a helyi finomságokat. A tartomány ételei részben ismerősek lehetnek, és nem csak a hegyen kapható "goulash" miatt, hanem azért is, mert a helyi ízek részben osztrák és német eredetűek. Érdemes kipróbálnunk az egyszerűen hangzó, de finom árpa levest, a canederlit (kenyér gombócok) a strangolapreti (kukoricakása) az erdei gyümölcsös sütikről nem is beszélve.

A tartomány finom borairól, szalámiféleségeiről és sajtjairól is híres. Az alpesi sajtnak Trentóban külön ünnepe is van, ez a Casolara, április 4-től 6-ig. Az ideérkezők egyébként gyakran csöppenhetnek helyi eseményekbe. Ottjártunkkor ért éppen véget a veterán autók nemzetközi versenye, a Winter Marathon. Február végétől március elejéig tart minden évben Madonna di Campiglióban a Habsburg Karnevál, Fiemmében a dzsessz fesztivál. Úgy tűnik, a trentinóiak minden alkalmat megragadnak a jókedvű ünneplésre, igaz, van is okuk a jókedvre. A turizmus jól működő iparág, tavaly 2,3 milliárd euró bevételt hozott az autonóm tartomány kasszájába. Mint megtudtuk, a kelet-európai régióból a legnagyobb számban hazánkfiai látogatják a formája miatt lepke jelképű tartományt, sokan - elhatározásunk szerint mi magunk is - visszatérő vendégekként.

h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » SÍELŐK NAPTÁRA »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 76 vendég és 4 regisztrált felhasználó látogatja.