Hogyan válasszunk síoktatót?

Sajnos tagadhatatlanul sok olyan oktató van, (nem csak Magyarországon), aki az oktatása során elsődleges célnak az önreklámozást, a tematikája eladását tekinti, de ennek sajnos a tanítványok isszák meg a levét, hiszen az ő tanulási szempontjaik - uram bocsá' - háttérbe szorulnak.

További nehézséget jelent az oktató kiválasztása. Ha a kiszemelt illető jól síel, ez még egyáltalán nem garancia, hogy át is tudja adni a tudását. A magyarországi oktatók (és magukat oktatónak mondók) munkamenete, tematikai koncepciói nem hogy egységesítve nincsenek, hanem bábeli zűrzavar mutatkozik ezen a téren! Ha elég hosszan (több napig) megfigyeled két oktató munkáját, (mondjuk azonos korosztállyal dolgoznak) rengeteg különbség fog szemet szúrni. Sokakat egészen szimpatikus, többeket viszont a legminimálisabb pedagógiai koncepció nélkül látok dolgozni, tehát gyakorlatilag nem tesznek különbséget sem öreg, sem fiatal, sem férfi, sem nő között, (sőt néha kezdő és haladó között sem). Ez azért enyhén szólva ciki, és sajnos a tanítványnak kellene nagyon résen lennie, hogy mire, pontosabban kire hajigálja ki a pénzét és az idejét. Csakhogy egyáltalán nem várható el egy kezdőtől, hogy konkrét szempontokat tudjon felsorakoztatni, voltaképpen milyen oktatót is keres. A kezdőknek ez a kiszolgáltatottsága indított, hogy közkinccsé tegyek néhány tanácsot az oktató kiválasztásával kapcsolatban:

• Oktatói vagy edzői igazolványának minden síoktatónak lennie kell. Ezt ugyebár el lehet kérni megtekintésre, ha az ember nagyobb bulira készül az illetővel.
  
• Minden ilyen minősítés egy idő után elavul, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy a szakmája egypár éves csupán (esetleg frissítve van), vagy egy 10-15 éves bejegyzéssel ellátott igazolványt tartasz a kezedben.
• Mindenképpen idejében érdemes tisztázni az anyagi kondíciókat. (Vigyázat, itt is nagyon igaz lehet, hogy "olcsó húsnak híg a leve!)
• Láttam már farmerban végtelenül megnyerően oktatni, és az Osztrák Síískola piros egyenruhájában is láttam már tenni-venni oly módon, hogy ha lenne gyerekem, inkább kicsapnám egyedül a rétre, semmint hogy az illető kezére adjam. Valahogy a szótértés képességét hiányoltam az illetőből. Hogy ebből a szempontból szimpatikus-e egy oktató, ezt a munkája csöndes megfigyelésével lehet megállapítani...
• Ha azt látod, hogy az oktató csak sűrű hónalj-alányúlásokkal, vagy a tanítványok után való kiabálásokkal tudja az elképzeléseit átadni (vagy ezekkel se), akkor gyanakodj, hogy az illető oktató nem jól méri fel a gyakorlatok nehézségi fokát (természetesen a tanítvány gyakorlottságához kell mindig viszonyítani.)
• Könnyen megfigyelhető az is, hogy az oktató mennyire készíti elő a gyakorlatait: mennyire tapossa meg a havat, tűz ki rajtot, célt, mennyire használ eszközöket a feladatok egyértelműsítésére, vagy csak ennyit mond: "na, menjél, és döntsd a térded..." Egyetlen varázsmondat ismételgetésétől ugyanis én nem sokat várnék.
• Érdemes arra is figyelni, hogy az oktató hogyan mozgatja a csoportot, hogyan szervezi meg a gyakorlást. Pörög a képzés? Mindenki csinál valamit? Vagy az oktatási idő háromnegyed részében mindenki csak ácsorog, esetleg figyelik a magyarázatokat, néha egyik-másik elindul, aztán fél óráig csak ő van "agyusztálva"...
• Beavatja-e a tanítványokat az oktató, mi is a célja, haszna egy gyakorlatnak? Mit fejleszt, mit erősít, mi lesz jobb tőle...?
• Ad-e az oktató választható alternatívákat a tanítványainak, amikor gyakorlatokat javasol? Eszi, nem eszi, nem kap mást a tanítvány, vagy valamelyest ő is részesedik a saját tanulásának döntéseiből?
• Milyen módon oldja meg az értékelést az oktató? Kizárólagosan fenntartja magának a minősítés (sikerült-nem sikerült) jogát, vagy "összeadják" a véleményüket, hogy a tanítvány képet kaphasson -a gyakorlat céljához viszonyított- teljesítményéről?

Sok ilyen megfigyelési szempontot lehetne felsorolni, de azt hiszem a dolog elérte a célját: fogod tudni használni a fejed, ha oktatót választasz. Hiszen egy nyelvtanár kiválasztását is körültekintően végzed.

Egy oktató megkörnyékezése után sajnos rengeteg tévhit is nehezítheti az együttműködést. Ezek oktatótól, tanítványtól egyaránt eredhetnek. Ilyenek pl.:

• A tanító megmutatja hogyan kell síelni, és elég csak utána csinálni mindent...
• A tanár utasításait vakon kell követni...
• Amit a tanár mond, az csak tökéletes és helyénvaló lehet...
• Ha valami nem sikerül, akkor csak a tanulóban van a hiba...

Megmondom őszintén, nekem ezektől a téveszméktől minden hajam szála az égnek áll! Én ugyanis egyáltalán nem szeretek "tévedhetetlen síprofesszor" színeiben tetszelegni, mert ha az oktató teljesítményétől függ minden, akkor megoldhatatlanul sok mindenre kell figyelnie, de ha a tanuló van okolva mindenért, akkor ő pláne nem tud megfelelni ennyi elvárásnak. Ezeknek az egyoldalúra berendezett oktatásoknak mindig kölcsönös kudarcélmény, elégedetlenség, fölösleges feszültség, konfliktus a vége. Az én nézetem szerint a közös cél: a tanítványok mozgás-fejlődése inkább a tanuló-tanítvány együttműködésétől függ, s nem lehet igazán különválasztani az oktató "teljesítményét" a tanítványétól. Volt már szó róla: mi is az oktató feladata?

• olyan gyakorlatokat javasoljon, amelyek tovább segítik a tanítványt a mozgástanulásában, s ezen gyakorlatoknak az összes (fizikai és informatív) feltételeit biztosítsa,
• lebeszélje a tanítványt az olyan próbálkozásokról, amelyek nem segítik vagy éppenséggel hátráltatják a mozgástanulását.
Nem ragozom tovább: ha tehát valaha az életben oktatóval hoz össze a sors, nagyon meg tudod könnyíteni a vele való együttműködést, ha kezébe adod a magad "használati utasítását":
• Ne csak annyit közölj vele, hogy tanulni szeretnél, hanem azt is mondd el neki, mik a közeli, és mik a távoli célkitűzéseid: (Pl. Nagyon szeretnék minél hamarabb biztosan, jól hóekézni, hogy meredekebben is le tudjak esés nélkül menni, de később szeretnék szép technikákat is megtanulni, úgy 2-3 éven belül.)
• Feltétlenül tudakold meg, hogy a célodhoz milyen állomásokon keresztül jutsz el! Kérd az oktatót, meséljen ezekről a közbülső tanulnivalókról, a várható időráfordításokról! (Pl: Ez az úr, aki elsíelt mellettünk, neki nagyon tetszik a mozgása. Kérem, meséljen arról, vajon miket és mennyit kell tanulni ehhez? Milyen gyakorlatokat kell gyakorolni hozzá? (Ez egyébként jó módszer arra is, hogy egy kicsit lekáderezd az úr (hölgy) tematikus gondolkodásmódját. Ha nem is vagy még tisztában a közkézen forgó kezdő tematikák csínjával-bínjával, azért biztosan meggondolnád, hogy szerződtess-e a példa kedvéért egy angol tanárt, ha szemmel láthatólag dunsztja sincs, hogy a bemutatkozás után mit fog tanítani. És meggondolnád akkor is, ha holnap mind a 12 igeidőt a szádba akarná rágni, oszt' szókincs még egy deka se, tehát nincs mire bevágni a hatalmas mennyiségű nyelvtant...)
• Ha egyszerre nem is, de legalább nagy vonalakban mondd el a tanulással kapcsolatos szempontjaidat! (Pl. Szeretek csoportban is tanulni, de ne túl sokan legyenek, mert igénylem a gyakori hibajavításokat, úgy gondolom. Ezen kívül szeretem, ha hagynak nekem bőven időt, amíg valamit begyakorlok. Nagyon fontos, hogy biztos érzéssel állhassak a lábamon, nem akarok félelemmel gyakorolni...)
• Feltétlenül közöld, ha egészségügyi szempontjaid vannak! (Pl. Volt egy gyerekkori lábsérülésem, és nem tudom, fog-e most nehézséget okozni, minden esetre megnyugtatna, ha szólhatnék közben, ha érzem, hogy gond van...)
• Menet közben is tájékoztasd: (Pl. Fáradt vagyok egy teljesen új gyakorlathoz..., Ezt a gyakorlatot túl nehéznek érzem, mert még nem állok elég biztosan a lábamon..., Szeretnék egy érdekesebb gyakorlatot, mert ezt már régóta csinálom..., Nem szokta a cigány a szántást, kegyetlenül megéheztem..., Borzasztóan fázik a kezem, nem tudom, mit csináljak..., stb.)

Remélem, segítettem valamicskét, hogy képet kapj a választandó oktatásról.