Félrevezető szlogenek a síoktatásban

Nem lehetséges néhány nap, vagy néhány hét alatt olyan szinten megtanulni síelni, ahogyan az ember szeretné. Sokkal könnyebb azonban megtanulni síelni, ha szakember mondja és mutatja, hogy mit kell tenni. Felnőtteknél különösen fontos annak tudatosítása, hogy a mozgás térben és időben történik. Az oktató elmondja, hogy mit, mikor, hogyan és miért kell tenni, (vagy nem tenni). Az alapokat muszáj megtanulni, enélkül később nagyon sok gond lesz, ld. túlzott elfáradás, esések, stb.

Az alapok a hóekénél kezdődnek és nem csak gyakorlati, hanem fontos elméleti kérdésekről is szó kell, hogy essék. Aki oktató nélkül kezdi a tanulást, az rosszul tanulja meg a durva koordinációt. Aki oktatóval kezd tanulni, majd nem oktatóval folytatja tovább, látszólag jól síelhet, de a szakember rögtön látja, hogy az illető megrekedt a durva koordináció szintjén.

Sokan vannak úgy, hogy hallottak valamit oktatóktól, amit aztán szentírásnak véve próbálnak alkalmazni, holott az áthallott utasítás csak egy részlete volt valaminek. Ezeket a mondatokat nevezethetjük úgy: "félrevezető szlogenek a síoktatásban".

Ez természetesen csak önjelölt síoktatókra, illetve önmagukat oktató személyekre vonatkozik, képzett oktató nem szokott ilyen hibába esni.

Példák:

• Ne dőlj hátra!

Kemény pályán a hátradőlés valóban hiba. Viszont túrt hóban, friss mélyhóban hátrébb kell lenni, a dinamikus egyensúly megtartása érdekében.

• Vállak mindig a völgy felé néznek.

Ez általában csak a rövid lendületeknél igaz. Hosszú lendületeknél ez erőszak a természetességen, és ront a mozgás szépségén.

• Ne forgasd a vállad és a csípőd!

A csipő és vállforgatás befordulás előtt hasznos lehet, befordulás után viszont valóban hiba, mert akadályozza az élezést.

• A hajlítás minden áron való erőszakolása

Kis sebességnél indokolt a hajlítás erőszakolása, nagy sebességnél inkább a "külső erőknek engedünk".

Általánosságban lehet mondani, hogy ami egy bizonyos helyzetben hiba, egy másik helyzetben hasznos, illetve szükséges lehet.