1. Durva összehangolás
Mozgási tapasztalatok gyűjtése, lehetőleg röviden, koncentrált gyakorlatokkal. A mozgás még pontatlan, és mindig más. A tanuló tudja, ha a mozgás sikerült, de szinte alig tudja, hogy hogyan ment az végbe.A mozgás javul, ha a tanuló abban a helyzetben van, hogy megérzi, amit a tanár neki elmagyarázott és bemutatott és mozgásképként maga előtt lát. A finom programozás most még nem lehetséges.
2. Finom összehangolás
Az erők, a részmozdulatok és mozgási fázisok kezdenek jobban együttműködni. A tanuló a mozgást egyre inkább meg tudja érteni. Vannak még zavarok: haladási hibák, elfáradás, problémák, rossz időjárási körülmények, rossz látási viszonyok, jeges pálya, rossz hó, idegfeszültség a mozgást ismét leronthatja.
3. Gyakorlás, stabilizálás változatos körülmények között
Az erők, részmozdulatok és mozgási fázisok már összehangoltabbak. Fontos, hogy ne a hibákat, hanem a helyes mozgást járassuk be. Ehhez a sítanár jelenléte nélkülözhetetlen.
A helyes mozgás öröme a sízés élvezetének nagy része. A helyes mozgás egyfajta garancia a biztonságra és arra, hogy jól és gyorsan tudjunk alkalmazkodni a haladási körülményekhez.
Stabilitás - sterilitás
A haladási kilométerek gondolkodás nélküli letekerése a stabilitást sterilitássá változtathatja. Ezért az oktató a gyakorlási és haladási körülményeket tudatosan választja, és állandóan variálja a terepet, a tempót, a technikát, a sugarakat és ha mód van rá, a havat.