Megtanultam snowboardozni, hogyan tovább?

h i r d e t é s

Nem vagy egyedül. Minden nap, minden héten egész regimentnyi hozzád hasonló, fiatal, öreg, nő és férfi ér el egy válaszúthoz frissen sült snowboardos karrierjében, ahol már nem idegen a mozgás, és dönteni kell, hogy merre bontakozzon ki. A snowboardozás, ha van benned fantázia - és nem a trend miatt, vagy két hüttézés közti unaloműzőként csinálod - önkifejezés. Borzasztóan elcsépelt szó, félve írom le, de valamerre el kell indulnia minden középhaladó snowboardosnak, aki igazán beleszeretett a sportba. Mindegy merre, a lehetőségeket nemsokára részletesen kitárgyaljuk, de indulj el! Ha nem teszed, te is egyike leszel a pályán jobbra-balra sikáló, technikai- és identitászavarokkal küzdő „snowboardosoknak”, akik már jó pár éve koptatják a havat, mégis ugyanott tartanak. A téli sport, a snowboard utazás. Ha megtanultad az alapokat, még csak beléptél egy ajtón, nem érkeztél meg sehova. Most megtudhatod, mi van azon az ajtón túl.

Alpin stílus

Ha már a pályán csúszol, miért ne csúsznál rendesen, igazi technikával, mint egy pengeélen? Kezdjük hát a pálya-snowboardozás legmagasabb szintjével, a kevesek által űzött, mégis talán legizgalmasabb irányzattal, az alpinnal. A felszerelés könnyen megkülönböztethető a többi stílustól, hiszen itt hosszabb, keskenyebb, egyirányú haladásra tervezett, keményebb lapokat használnak, nemritkán kis darabszámban előállított, ún. custom szériás felszerelést (pl. Apex). A nagyobb gyártók palettájából is válogathatsz, létezik kevésbé versenyorientált, a hibákat jobban tűrő deszka is, amivel a carving (élen vezetett kanyar) technika alapjait sajátíthatod el, és persze van a fent említett custom versenydeszkáknak megfelelő racing vonal is. Ezeket a deszkákat magasabb tudásszinten tudod kihasználni, és létezésük egyetlen célja a sebesség. Tűzött pályán, kapuk közt, versenyen elsőként lecsúszni vele a rajtból a célba. Létezik külön szlalomra (kisebb rádiusz), óriás-műlesiklásra (nagyobb rádiusz) fejlesztett felszerelés. A kötés és a cipő kemény, hogy minél jobb tartást adjon, hiszen nagy sebességnél a kontroll a legfontosabb. Ennek megfelelően a kényelem nem a legnagyobb előnye az alpin felszerelésnek. Mindez kinek való? - jöhet a jogos kérdés a száraz tények után. Ha érdekel a sebesség, szereted a gyors autókat és a gyors meneteket, a teljesítményt, a versenyszellemet, vagy egyszerűen hibátlanra szeretnéd csiszolni carving-technikád, akkor érdemes beruháznod egy alpin felszerelésbe. Ha a hóban fetrengés a specialitásod, itt ezt is tökélyre fejlesztheted, hiszen létezik az ún. extrém carving vagy funcarving irányzat, ahol a kanyar közben a snowboardos teljes testével a havon fekszik (nem kis sebességgel haladva), majd onnan felállva átdől a másik oldalára, a másik ívbe. Ha az alpinozás felé kacsintgatsz, jó, ha megismerkedsz az élezés és a waxolás rejtelmeivel, mert sűrűn lesz rájuk szükséged a maximális teljesítményhez.

Freestyle

Lazítós trükkök, korlátok, boxok, repülés, lógó gatyák, park-élet. Hiphop zene, underground életérzés, minden trükködet hangos üdvrivalgással köszöntő rajongók. Isten hozott a freestyle világában, ahol a nap nagy részében magad mögött hagyod a pályát, és kizárólag a „parkban” lógsz a haverokkal. A látásod beszűkül, nem látsz magad előtt mást, csak ugratókat, c-boxokat, a fejedben pedig egyre csak számok kavarognak – 360, 540, 720, 900, és még sorolhatnánk. Adj hozzá ehhez még néhány furcsa kifejezést, mint stalefish, shifty, mute, method, crail, rodeo, és meg is érkeztünk a szabad stílus birodalmába. A park mára gyakorlatilag minden nagyobb télisport-terep elmaradhatatlan tartozéka lett, sokszor még egy komoly félcsővel megspékelve, tehát nem feltétlenül kell a saját kis ugratódat órákig shapelgetni a pálya mellett. Mitől jó ez az egész? Nincsenek kötöttségek, nincs szigorúan megszabott technika, mint az alpinnál, teljesen rajtad áll, mit, hol és hogyan csinálsz. A játszótér adott, és neked kell kihozni belőle – és magadból – a legjobbat és legstílusosabbat. A freestyle felszerelés pedig tökéletes partner ehhez, hiszen puha, jellemzően rövid, tehát könnyedén csavarható-tekerhető és landolható bármi, amit elképzelsz. A kötés és a cipő is puha, nagy mozgásszabadságot ad, amire szükséged is lesz, ha kitekert pózban szeretnél csúszni egy elemen, vagy repülni a levegőben.

Kiknek jó ez? Akikben van egy jó adag exhibicionizmus, vagy csak szeretnek minél tovább a levegőben szállni, és elemeken csúszni. Ha belevágsz, előbb-utóbb rád ragad egy kész értelmező-szótárnyi szakkifejezés, ami a különböző trükköket, grabeket (grab – deszkafogás a levegőben), slideokat jelenti. Amit feltétlenül kalkulálj a költségekbe, az a védőfelszerelés, hacsak nem vagy kifejezetten mazochista. A tanulási folyamat itt is hosszú, és a sikeres trükkökig nagyon sokat fogsz fejjel, térddel, háttal, és egyéb testrészeiddel a hóba (rosszabb esetben fémkorlátba) landolni, ezért a bukósisak, térd-könyök-csukló-gerincvédő erősen ajánlott.

Freeride

Végül pedig jön a megvilágosodás, a végtelen fény, béke és csend birodalma, a kőszáli kecskék, mindent elsöprő lavinák világa, a civilizációtól távoli, érintetlen backcountry. Itt nincs pálya, ratrak, korlát, felvonó, csak a természet, önmaga teljes gyönyörűségében. Nem kell azonban magányos remeteként egy pár hótalppal, sátorral és két heti hideg élelemmel belevágnod az ismeretlen hegyvonulatokba, hogy elkezdhess ismerkedni a freeride szépségeivel és veszélyeivel. Sőt, az elején leginkább a pálya melletti kis szűzhó-foltokat, érintetlen részeket kihasználva ismerkedj az érzéssel, hogy nincs szilárd, kemény hó a deszkád alatt. Ha megtetszik ez az érzés, ásd bele magad a témába. Ne menj kalandos utakra, sziklás-erdős részekre, nagyobb érintetlen lejtőkre, mielőtt megtanulnád az abszolút alapjait a hegyen való közlekedésnek és viselkedésnek. Nézz meg néhány snowboardos filmet, mint a That’s it, That’s all, és nézz végig egy lavinát. Bármikor, bárkivel megtörténhet, hogy elindul vele a lejtő. Ezért nagyobb freeride kiruccanásokra csak szakértő hegyi vezetőkkel, biztonsági lavina- és mentőfelszereléssel szabad elindulni, bármennyire is csábító az érintetlen hegyoldal a pályától nem messze. Nagyon könnyű befejezni földi pályafutásod egy rossz döntéssel a hegyen.

Ez nem elijesztés, csak az alapok tisztázása. Ami a hegy és az elemek tisztelete, és a kötelező óvatosságon túl vár rád, az maga a gyönyörűség. A szűzhavon siklás szinte súlytalan élménye, a környezettel eggyé válás szavakkal visszaadhatatlan szépsége nekem speciel minden ugrásnál vagy tökéletes carving kanyarnál többet ér.

A felszerelés itt a szélesebb deszkák felé orientálódik, hiszen nagyobb felület kell, hogy fenntartsa a testsúlyod a szűzhóban. A kötéspozíció a freestyle-hoz képest nem középen, hanem a deszka vége felé van eltolva, hogy a deszka eleje kiemelkedjen a hóból, és ne kelljen nagyon hátra terhelni. Sokszor a deszkák vége nem lekerekített, hanem V alakú bevágással ellátott a jobb menettulajdonságok érdekében.

Léteznek már kombinált snowboardok is, amik egyesítik a telemark-túrasízés és a snowboard előnyeit, ezeket splitboardnak hívják. A lényeg, hogy egy hosszában kettévágott snowboarddal, ha szétszedjük, és a kötéseket elforgatjuk, egy széles sífutóléc-szerű eszközt kapunk, amire fókabőrt erősítve felsétálhatunk a legnagyobb szűzhóban is a hegyre, majd ott visszaállítva snowboard-állásba a deszka két felét, lecsúszhatunk. Persze ez kényelemben elmarad a síliftekkel tűzdelt, ratrakok simította pályák komfortjától, de ennél közelebb a téli természethez nem nagyon kerülhetsz.