Menü ≡

Élménybeszámolók: Bad Gastein síterep leírás szállás cikk galéria videó oktató síiskola wellness fórum

Bad Gastein síterep értékelése
344 szavazat, átlagos érték: 4.4
Nézd meg az értékelők listáját
Alább a síterep fórumából kiemelt írások olvashatóak.
2017.01.31. Fuxos
2017.01.23.-án sieltünk egy napot a Bad Gastein - Bad Hofgesteini síhinta lejtőin. Sok hó, napsütés, 0 fok körüli hőmérséklet. Pályák kiválóan előkészítve, mérsékelt mennyiségű népség (tömegnek semmiképen sem nevezném). Ideális körülmények, tökéletes nap. Amit itt nem szabad kihagyni:
1. Hoche Scharte.....Austria és a Keleti Alpok leghosszabb egybefüggő lesiklása. 1440 m szintkülönbség (2305-865 m) Zseniális.....nem csak a hossza miatt. Mérsékelten piros, csak utolsó fél kilométeren volt műhó, én teliben mentem rajta. Vég nélküli élvezet. Egy figyelmeztetés...és ez az egész síterepre vonatkozik. Ide csak akkor menni, ha a völgyben minimum 30-40 cm a hegyen meg minimum 1 m hó van. A műhavazás (pl. Flachauval ellentétben) nem igazán jó. Csinálni csinálják, de 1-2 nap alatt lejegesedik.Ilyenkor, bizonyos részek még a profiknak is feladják a leckét.
2. Függőhíd a Stubnerkogelen. Ez is megaélmény. A kabinos lifttel lehet ide feljutni mind Angertalból, mind Bad Gasteinból. Ja igen, a függőhíd egyik vége egy kellemes étterem teraszáról indul.
A figyelmeztetésem ne rettentsen el senkit. Ha sok a hó, fenomenális a síterep, akár több napra is.
h i r d e t é s
2015.12.26. Stani
kis gasteini helyzetjelentés:

az, hogy Bad Hofgasteinig nincs a völgyben hó még egy közepes télen is megszokott errefelé, néha az is előfordul, hogy az Angertalban (1200m) sincs különösebb hó, de az, hogy az Angertalból a Schlossalmra induló kabinos tetejénél is nulla a természetes hó, nos olyanra még nem emlékszem.

Valamennyire téliesen a Schlossalm körül néz ki a táj, és a Stubnerkogel magasabb részein. Ahogy néztem még elég sok sípályát nem sikerült megnyitni, behóágyúzni, pl Saalbachhoz képest. A nyitva tartó pályák délre jellemzően "megadják magukat", fekvéstől függően vagy kása+bucka vagy kemény-glatt, itt-ott jég+műhó buckák. Délutánra a Stubnerkogeltől lejövő pályát a következőképpen jellemezném " nyomokban havat is tartalmazó sípálya " (a többi részén glatt, így egy nagyon jól élezett síléc elkel).

Összeségében Gasteint (Bad Gastein+Hofgastein) jelenleg annyira őszintén nem ajánlanám.
Dorfgastein-Grossarltalról nem tudok nyilatkozni, de tapasztalatok alapján ott azért jobban rendben vannak a dolgok!
1.jpg 2.jpg 4.jpg 3.jpg
2015.03.02. G.A.x
Murau / Mölltall / Badhofgastein /Katschberg sítúra 3.nap (febr.21)

Szóval eljött a szombat, hogy üdén és frissen a Mölltall-on megacélosodott (vagy bedurrant) izmokkal nekivágjunk a bad-gasteinni síterep felkutatásának. Igen, ez a jó szó, mert valahogy nem tűnt fel senkinek, hogy oda nem visz út. Flattachból csak 37-km, de hát merre? Kutattunk Mallnitzban jobbra, balra, de hát csak nem leltük az utat. Mígnem rájöttünk, hogy RORO terminál mintájára, a kocsikat vonaton viszik át a hegy alatt. Nagy élmény, bár a kocsikból sajnos ki kell szállni. Hamar összebútoroztunk 2 autóba, mert hát ez sincs ingyen ugyi, és röpke pár perc alatt már Böksteinben dokkoltunk ki a kompból, amit a tábla szerint itt Ferrynek neveznek, ami ugye komp. Szóval a kompról leszállva éreztük, hogy ez a nap nem a napsütésről és a szélcsendes időről fog szólni. Csak Bad-Gasteinben jöttünk rá, hogy ez egy fogyatékos nap lesz, mivel a gasteini pályarészen a 100km szél miatt a felvonók nagy részét lezárták, így csak Hof-Gasteinben próbálkozhatunk. Mint az ilyen időben megszokott, egy huncut petákot sem engednek az árból pedig csak a pályák 60%-a ment. A Kleine-Schartéra 2 menetben lehet feljutni egy-egy kiegyezéskori felvonóval. Az egyik egy sikló, jópofa szerkezet, csak a nagy tömeg miatt reggel nem egyszerű a célt elérni vele. Szóval kezdő testvérünket lent hagytuk, hogy majd üzenünk, ha olyan a terep. Nem volt olyan. A bébipályáról ne ide hozd másodszorra a tanulót. A kék H3on indultunk le, kissé karcos volt, és az eleje is fogósabb. Nem mindig tudtuk hol vagyunk, a táblák sokszor elmaradtak onnan, ahol azt gondolná az ember, hogy lenni kellettek volna. Egyetlen értékelhető pálya kapcsolatot jegyeztem meg az pedig a Hohe-Scharte Weltmoser közötti szakasz. Nagy reményekkel vártam a H1-H2 piros 6km-est. Voltak nagyon élvezetes részei, mígnem az 1/3-nál egy már-már feketébe hajló szűk jeges szakaszon gyötörtük magunkat keresztül, ahol is egy szerencsés esést követően az egyik lány csapattag az őt elgázoló férfitársunk arcába foglalt helyet. Mindezt persze menet közben, mivel megállni nem állt módjukban. Erre mondhatjuk, hogy a verebet röptében is… Utolsó menettel, már a hohe-schartéra nem jutottunk fel újra, mert 4 óra elmúlt így a kék H3, H8 (lezárva, így kihagyva) piros 4 (törölve mert a vezérkosok elmentek a kihajtó mellett), becsatlakozunk némi evezés mellett a H2-be. Lehet, ha a két hegyen végig gázolhattunk volna, más lenne a véleményem, de nekem nem jött át. Egyetlen pozitívum volt a Weltmoser hüttében a bivalyerős jagertee, amilyet még életemben nem ittam. Kipróbálásra javasolt. Este, ha már itt voltunk egy vacsi után meglátogattunk az Alpen-termált, kellemes hely, de aki a szaunában fürdőruhában bliccel (szigorúan tilos), azt a szaunamester verbálisan helyre teszi. Na!
2015.01.05. Viktória22
Tegnap jöttem haza Bad Gasteinből nagyon nagy hó esett,a pályán is van bőven. A Stubnerkogelnél a kabinos liftnél elég kicsi,szűk a parkoló. Mozgólépcső visz fel a lifthez,vadonatúj a kabin és az állomás meg a gépház is nagyon korszerű. A kabin végállomásánál van egy függőhíd és egy gomba alakú kilátó ahonnan lélegzet elállító a panoráma.Kár lenne kihagyni.
A pályák jól kezeltek,meredekek és hosszúak kb 1 óra az alsó állomásra a lejutás.
Angertalba átmentünk erdei pályán is ,ott viszont nagyon kezeletlenek a pályák és keskenyek és szűkek is egyben az kifejezetten buckasíelőknek való. Kár,hogy azt sehol sem oktatják.
2014.11.02. dorkakk
Kicsit (na jó, nagyon) megkésve itt egy beszámoló, leginkább a Skikurs-ról, nem is pedig a síterepről, de remélem, hogy néhányan elolvassátok majd ennek ellenére is.

Február utolsó és március első napjait töltöttük az osztályommal Bad Gasteinban, a Jugend Herberge "Hotel"-ben. A környéken, leginkább Bad Gasteinban nagyon kevés a pályaszállás, ezért mi (is) a saját busszal mentünk a pályákra, de van síbérlettel ingyenesen használható "Postbus" is, ami szintén a pályákra visz. A szállás, annak ellenére, hogy JuFa, hagy némi kivetnivalót maga után. A fürdő kicsi, extrém kevés szekrény van, és az étel borzalmas, de diákok táboroztatására még mindig jó. (magyar személyzet)

Mi Sport Gasteinba nem mentünk, Dorf- és Bad-Hofgasteinban 2-2 napot, valamint Bad Gasteinban 1 napot voltunk. A pályák nagyon jók voltak, szépen karbantartottak, de az alsó harmadban már dél előtt is kásás volt a hó, ha volt egyáltalán. Nekünk gyönyörű időnk volt, napsütés, sehol egy kósza felhő, aminek köszönhetően kevésbé rutinos osztálytársaim már az első nap le is égtek.

A Dorfgastein-i Fun-Park a legjobb a 3 síterep közül, oda sokszor mentünk. A síliftek azért nem 100%ban olyan modernek, mint pl. Flachauban. Csákányos/ tányéros ugyan nincs sok, de a kényelmetlen 2- és 4 ülésesekből túl sok van, a Gondik pedig jók, csak nagyon lassúak a lecsatolás miatt. A néhány 6-8 személyen puha, buborékos liftek viszont nagyon jók.

Nekünk Bad- Hofgastein tetszett a legjobban, ott van a fogaskerekes, amit ki kell próbálni, lehetőleg nem lefelé. Délután még mindig viszonylag jól sízhető a pályák alsó szakasza is.

Aki önellátást választ, vagy olyan rossz az ellátás mint nálunk volt, annak a város közepén található Spart ajánlom. A Spar mellett van egy Intersport, ahol nem csak venni, de bérelni is tudunk, meglepő módon nem túl magas árakért.

Egy csodálatos hetet töltöttünk Gasteinban, voltunk a Thermeben is, és utolsó nap síelés után elmentünk a Ski Aprés partiba is, ami kiváló zárása volt a hétnek.
2014.03.07. golo
Lenyűgöző az az óriási, szemben levő hegyoldal, ami Sportgasteinben a felvonóban mindig fogva tartja a tekintetünket. Ez nem más, mint a Schareck-csúcs keleti fala. Mögötte található a Mölltal-gleccser síközpont. Ábrándoztam róla, de nem hittem, hogy ott egyszer le fogok majd csúszni. Egyszer a kabinos liftben utaztunk, amikor Endru rámutatott és azt mondta, hogy tud egy útvonalat és meg kellene csinálni. Hiába meresztettem a szemem, én csak szakadékokat, egy nagy vízesést, és keskeny kuloárokat láttam. Azok a valóságban sokkal szélesebbek, mint amilyennek innen látszanak, mondta Endru. És tényleg, a valóságban minden nagy volt, sokkal nagyobb, mint amilyennek elképzeltem.

Az átcsúszás ezután már engem sem hagyott nyugodni. 1500m szintkülönbség a tetejétől az aljáig. Utána kerestem a neten, találtam útvonalleírást, fényképeket, elkészítettem hozzá a mobil-térképemet és lementettem egy bejárt útvonalat is, azaz alaposan felkészültünk, és így már vezető nélkül is kivitelezhetőnek tűnt a dolog.

Az a hegyoldal azonban nagyon lavinaveszélyes, az útvonal egy része a Schareck keleti oldala lavináinak kifutó zónájában halad. Nagyobb havazás után ezért semmiképpen sem ajánlatos ott lejönni. Az időjárás akár néhány óra alatt is fordulhat akkorát (pl. déli szél, hirtelen felmelegedés), ami meghiúsíthatja a próbálkozást. Ezért ritka az olyan alkalom, amikor minden összejön. Március 3-án sikerült kifognunk egy ilyen napot. (Legalább ennek a hószegény, enyhe télnek is van valami előnye.) Az előző két napon még főn, viharos szél, utána gyenge havazás és köd volt, tehát senki se jöhetett ott le. Reggelre azonban minden megváltozott: a következő front csak másnap érkezett, addig átmenetileg derült idő, szélcsend. Amikor kiléptünk a gleccservasútból, szikrázó napsütés és az előző napi friss porhó fogadott bennünket. A különleges alkalomhoz illő volt tehát az idő, és felfelé menet érezni kezdtük az izgalmat is: a nagy nap elérkezett.

A standard útvonal technikailag nem nehéz, csak közepes. De van egy kritikus pontja, egy sziklaperem, ahonnan csak két lejárat van, két szűk, meredek kuloár (egy északi és egy déli), közte mindenhol szakadék. Itt elesni nem szabad, mert kicsúszva fennáll a veszély, hogy lezuhanunk. Mi a déli kuloárt találtuk meg, de felülről belemenni nem mertünk, mert a hó kemény volt és féltünk, hogy jeges lesz. Lenézve nem láttunk semmilyen kiutat, mert a hegy mindenhol alánk bukott. Fel-le járkáltunk, keresgéltünk, lélekerősítő élmény ilyenkor nyugodtnak maradni. Végül a GPS és a telefonra elmentett útvonal segítségével, ami egy sítúra alulról felfelé, sikerült a lejárót megtalálnunk és oldalról elérnünk a déli kuloárt. Ettől a megtorpanástól eltekintve a lejövetel sima ügy volt.

Az induláshoz legkényelmesebben a Mölltal-gleccser felvonóit használhatjuk. A másik lehetőség hogy felmászunk 1500m-t Sportgasteinből. :) Mi inkább az előbbit választottuk. Az ülős lift felső végállomása a Baumbachspitze (3105m). Innen a sípályán déli irányban elindulva, majd balra letérve érhetjük el az egyik lehetséges indulási helyet, egy kis bevágást a gerincen. (Itt általában ki is van rakva egy lezuhanás-veszélyre figyelmeztető sárga tábla azért, hogy a sípályát használók nehogy véletlenül rossz irányba induljanak el.) Innen lenézve a távolban látszanak Sportgastein pályái és felülről (!) rálátni a Kreuzkogel-csúcsra (2686m). Alattunk a kezdeti meredekebb lejtő után a Schlapperebenkees gleccser által kimélyített széles völgy terült el. Ez a rész maga az álom-kategória. A mostani kemény, lepréselt, de teljesen sima hóval sem volt rossz. :)

A gleccser völgyét elérve enyhén balra tartva tovább csúszhatunk annak végéig. Vigyázni kell, mert az ott található szikla-kiemelkedés (Keesauge) mögött nagy letörés van. Ez balról (északról) kerülhető ki a legegyszerűbben. Ekkor egy viszonylag meredek szakasz után elérjük a Schlapperebenkar nevű széles katlant, ami egy hatalmas, lankás, szintén álomszép lejtőben folytatódik. A végén a bal oldalon egy meredekebb részen lejutva érhetjük el a csúszás egyetlen kritikus pontját, az Oberer Burgstall platót. Ezt hívom "erkély"-nek, mert egy széles sziklaperemről van szó, amely alatt szakadék van. Balra található a meredek északi kuloár (Burgstallrinne), amin le lehet jutni az alsó részre (Unterer Burgstall). Mi azonban nem ezt kerestük meg, hanem elsétáltunk a másik (déli) végéig, de abban a kuloárban végül nem indultunk el, hanem addig keresgéltünk, amíg megtaláltuk azt a lejáratot, amely kikerüli a kuloár legmeredekebb felső részét. Itt minden mozdulatra fokozottan ügyeltünk, a fordulókat lágyan, finoman megoldva nagyon óvatosan haladtunk. Végül gond nélkül, annak közepe táján elértük a déli kuloárt, ahonnan már látszódott a kijárata is. Ekkor fellélegezhettünk. Innentől már nagyon kellemes volt, egy árnyékos, porhavas, széles folyosó, melyben megkönnyebbülve élvezhettük a gondtalan lecsúszást, míg végül kiértünk a fényre, egy széles napsütötte hómezőre.

Ezután még hosszan, nyílegyenesen, végig balra tartva kellett csúszni (nyáron ez egy út), le egészen a völgy aljáig, ahol az egyik sífutóútra érkeztünk ki. Itt két idős hölgy megrökönyödve állt meg és nézett fel a hegyre: Hát ezek meg honnan pottyantak le ide?

Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/molltal...-sportgastein-atcsuszas/k...

Képek teljes méretben:
https://sielok.hu/vetites/galeria/m...olltal-sportgastein-atcsu...
(szerk.)
A Schareck keleti oldala
2014.03.02. diesirae
Négynapos hosszú hétvégénken a 24-i hétfőt töltöttük itt. Már régen ki akartam próbálni a Gasteinertalt, most végre sikerült. Großarlban parkoltunk, egy kis buszozással egész kényelmesen végignéztünk mindent egészen a végállomás Badgasteinig oda-vissza. Csodálatos napsütés volt aznap, ezért is merészkedünk ide erre a napra, mert a magasabb régiókban én nagyon rosszul látok rossz időben.

Großarlban reggel két kis negatívum fogadott minket, egyrészt, hogy csak 8.45-kor indul a lift (hosszú túránk miatt kicsit féltem az időveszteségtől, de végülis nem hiányzott), a másik pedig, hogy a parkoló a két kabinos lift között, a johanni út és liftes utca közötti placcon terül el, emiatt elég sokat kell klaffogni a liftig, pláne annak, aki későn érkezik. A Fulseck környéke olyan klasszikus "sportweltes", jó hosszú pályák, erdők között, 2000 méterig, klassz modern liftekkel. Nekünk a Fulseck alatti hatüléses jött be nagyon a dorfgasteini oldalon, többféle piros pálya is volt hozzá, még délután is jó minőségben. A Kreuzkogeltől Großarlig tartó 3-as kék Familienabfahrt tényleg igazán családbarát, nagyon hosszú, alig lejtős pálya, esti levezetésnek is kellemes volt. A panoráma is szuper, fentről még a Watzmann is kikukucskált a Steinernes Meer mögül.

Dorfgastein és Hofgastein között nagyon jó a síbuszkapcsolat, fél óránként jár, de délelőtt és délután a csúcsidőben 15 percenként. Nincs tömegnyomor, a buszok gyorsak és atompontosak. A Schlossalmi sikló is elég gyors, az utascsere pöpecül megy, de azért volt egy 8-10 perces sorbanállás. A hofgasteini rész nagyon vegyes érzelmeket váltott ki belőlünk, a gleccserszerű hangulat és a magasság nagyon klassz, de itt megállt az idő 20 évvel ezelőtt. Az angertali új kabinoson kívül csak két elég régi leakadós lift van, a többi őskövület mind. És ami még zavart, hogy egy csomó pálya van összevissza, de olyan igazán jó kis piros pálya egy hozzá tartozó lifttel nemigen van itt sajnos. Viszont a Dolomitokat idéző hangulat a Hohe Schartén és a H1-es nagykör a maga 1400 méter szintkülönbségével, meg a csodálatos hegyekkel felejthetetlen élmény marad mindenkinek, az biztos...

A H32-es déli pálya Angertal felé felejthető dolog, jobb még dél előtt túllenni rajta. A badgasteini rész a Stubnerkogelen viszont nekem nagyon pozitív élmény volt. A Stubnerkogelbahn nagyon gyors, alig vannak rajta és a II-es Teilstrecke melletti pályák nagyon jók. Nekem bejött a Jungeralmbahn is (amit láthatóan egy régi liftből lett leakadós gyorsliftté alakítva), a mellette futó B19 és B22 pályák igen jó lejtésűek és változatosak. Jó volt a lenti folytatás Angertal felé is. A Talabfahrtok Hofgasteinben és Dorfgasteinben is nagyon le vannak gatyásodva, a Schlossalm aljában a barna trutyiban még a lecsatolás is megfordult a fejünkben...

Összességében azt kell mondjam, egy erős 4-esre értékelem a terepet, mindenképpen ki kell egyszer próbálni, Schlossalm maradandó élmény, a régi liftek ellenére is. Haladóknak simán teljesíthető egy nap alatt a teljes Großarl-Badgastein táv oda-vissza. A panoráma tényleg csodálatos, a Hohe Scharte pedig magáért beszél...

Egynéhány kép:
https://sielok.hu/fotoalbum/gastein...ertal-2014-02-24/
2013.12.16. golo
http://vimeo.com/81954604

Minden benne van, amiért annyira szeretjük ezt a helyet.

A délelőtti fények csillogása. Az árnyékos nyugati oldal porhava, amikor még senki sem járt előttünk. Aztán ki balra, minél messzebb, el a pályáktól. Óriási, sima lejtők hívogatnak, ahol nagyon felgyorsulhatsz. Csak arra figyelj, hogy ha meg kell állni, az ne váratlan legyen. Ha jócskán kitérünk balra, akkor az alsó részen már figyelni kell a terepre, hogy ne fogyjon el alólunk a lejtő és keresztezni tudjuk a patakokat. Ha időben elkezdtük a visszatérést jobbra, hogy majd ne legyen olyan hosszú a séta, akkor valamivel könnyebb a dolgunk. De ez a séta mindig megéri.

Ha ez megvolt, ott van a középállomás alatti rész. Meredekebb, mint fent, és nagyon változatos. Tele van letörésekkel, itt-ott egy katlan, természetes félcső, vannak dombok, kisebb ugratók. Ilyenkor még kevés a hó, ezért sok a bokor. Lehet gyakorolni az ágak közötti átcsúszást, lazán, rövid fordulókkal a deszka orrával előre. Esésvonalban. Edzésnek is jó, mert mire elfáradnál már le is érsz, és jöhet a következő menet.

Aztán elérkezik az északi oldal ideje is. Ez lehet a csúcspont, az a csúszás, ami felteszi a napra a koronát. De nem mindig az. Ha túl mély és laza a hó, akkor kevésbé jó. Ilyenkor a lankás részeken nem elég a lejtés, míg a meredek hegyoldalakon lavinaveszély van. A legjobb az, amilyen most volt. Friss a hó, hiszen aznap nyitották meg, de a szél lenyomta kissé. Végtelen a tér. Érezni lehet a szabadságot. Élvezzük a finom irányváltoztatásokat, az állandóan változó lejtés és a sebesség játékát. De a figyelem nem lankadhat, a beláthatatlan letörések előtt le kell lassítani, és ha kell, kikerülni. Van egy szint, ami alá nem szabad kerülni, ezért ebből adódik egy dilemma: inkább fent csússzunk ki a gerinc alatt, magasságot veszítve, de aztán folyamatosan, de lankás terepen, gondtalanul eresztve egészen a végéig? Vagy inkább jobb lecsapni korán, még az elején? Ekkor meredekebb a hegyoldal, élvezetesebb, változatosabb, de figyelni kell a letörésekre is, és ennek az lesz az ára, hogy az alján kell majd szintben csúszni. Én inkább a másodikra szavazok. Most is így tettünk az utolsó csúszáskor, és nem bántuk meg.

A síút maga is egy élmény, de az erdő még jobb. Igaz, tele van meglepetéssel. Van, hogy kijön a lépés, és lecsatolás nélkül lejuthatsz a szerpentin következő szintjéig, de ehhez jól kell eltalálni, hogy hol térjünk le. Lehetőleg ott, ahol még mi vagyunk az elsők. Mitől különleges ez az erdő? Mert meredek. Még annál is meredekebb... Az irtás pedig, amikor még nincsenek benne nyomok, a legnagyobb élvezet, miközben párnáról-párnára ugrálhatsz.
2013.03.18. bouquetk
Sikerült egy héttel elhalasztani az utunkat, így március 10-től öt napot itt síztünk. Harmadszor jártam itt, és egyre jobban szeretem. Mivel erről a helyről már szinte mindent megírtak, csak pár személyes élmény.

Sportgastein. Első nap mentünk fel, mert lenn esett az eső. fenn igen korlátozott látási viszonyok fogadtak, és mégis azonnal megfogott a hely. Egyedül nem nagyon mertem kimerészkedni, a 3-as lavina miatt free részek elvileg zárva is voltak. De nem bírtam megállni, hogy egyszer a tetőről jobbra kicsit ne kalandozzak el. A nagy "geschlossen" táblánál már nagyon össze volt járva minden, így továbbmentem, egy elég szűk kis gerincen, majd le a combig érő hóban és vissza a pályára. Szeretnék ide visszajönni, és helyismerettel rendelkező megszállottakkal bejárni a terepet.

Garaukogel. A többi nagy rendszer mellett elveszik, így lehet, kevesen jutnak el ide. A negyedik nap az idő nem sok jót ígért, így úgy döntöttünk, hogy megnézzük. A parkolóban kb. 6-8 autó, síző egy se, hó se. A felvonó ment. Na ez érdekes lesz, hogy jutunk fel. Szerencsére a futószőnyeg előtt lehetett csatolni. Az már látszott, hogy a pálya alsó fele nem megy. A felvonó öreg és lassú. Mindegy, ha már itt vagyunk menjünk. Feljebb egyre több a hó, a második ülős is lassú, de csak felérünk. Balra a piros pályán indulunk. A teteje jó széles, ezt a részt egy csákányos is kiszolgálja. Jó a pálya. Nem tudom mitől van ez, de ez az már az első menetnél eldől. Az alsó része keskenyebb, hamar leérünk. Persze felmegyünk újra, most jobbra, a feketére. A hó kiváló, ketten vagyunk. Pár száz méter után megállok, a párom befut mellém, látom fülig ér a szája. Tudjuk, zárásig itt maradunk. A következő kör a B.6 fekete túraútnak jelölt. Egy hosszú majdnem vízszintes kicsúszás, aztán a tömény élvezet. Egyszerre meredek, és lejt oldalra. Kis ellen-dombok, amik mögé be lehet esni, a variációk végtelen tárháza. Sajnos, az aló fele le van zárva, mert levisz a felső felvonó alá. Délben megállunk egy forralt borra fenn a házban. Hangulatos, tele az 1958-ban itt rendezett világbajnokság képeivel. Zárásig maradunk, vagyunk vagy húszan. Jellemző, fél négykor a csákányos jobb szélén én húztam az első nyomot. Van itt egy kék pálya, megnézzük azt is. Hihetetlen, de ez is jó, szép erdei út hirtelen s kanyarokkal.
Nem szeretek felvonóval lemenni. Két nappal ezelőtt a Stubnerkogel lezárt alsó felén is le lehetett jönni, gondoltam itt is megpróbálom. Nap közben jött fel egy kb. 70 éves sítúrázó, és ő azt mondta, hogy cikk-cakkban le lehet menni. Láttam mások is bepróbálkoznak. Akkor nosza, vágjunk bele. Kissé szottyadt hóban, pár földfoltot kerülve értünk le, mögöttünk hagyva ezt a csodálatos helyet, és a szezon legjobb napját.
2013.02.19. tothlevente
Mi is imádjuk Bad-Gasteint, Angertalt és Hofgasteint, mert ennyire gyerekbarát síparadicsommal még nem találkoztunk, pedig sokfele megfordultunk már.
Meg kell próbálni az autót kiiktatni, mert elég sok szállás van ezeken a helyeken. Mi szinte sosem autózunk az ott eltöltött hét folyamán.
Nagyon tetszik a változatos pályarendszer is. Ügyelni kell arra azonban, hogy a síelésünk időpontja ne essen egybe síszünetekkel, mert bizony mások is kedvelik ezt a helyet. Mi eddig szilveszterkor, illetve januárban voltunk, legközelebb március második felében tervezzük az utat, mert akkor a gyerkőcök 15 éves kor alatt ingyen síelnek ,ha a szülők is síelnek. :)
2013.02.19. Schneeglöckchen
Idén január végén voltunk Bad Gasteinben első alkalommal családdal, 2 tinédzser gyerekkel.
Maga a hely nagyon tetszett, szép, hangulatos, valamennyi síterep könnyen elérhető autóval. Dorfgastein kivételével mindet kipróbáltuk. Az infrastruktúrája elég jó, azonban a pályák állapota hagyott kívánnivalót maga után! Bad Gasteinben a pálya alján történő parkolás (főleg hétvégén) iszonyú zsúfolt és kaotikus (egyszerűen kevés a parkoló, kocsik egymás hegyén -hátán, sokan csak a távolabbi utcákban tudnak parkolni. Bad Hofgastein ilyen szempontból jó, csak a nagy kabinos felvonónál állandó a zsúfoltság és sorbanállás. A legjobb választás Angertal: bármelyik hegyen síelhetsz, bőséges kiépített parkolási lehetőség, mosdók stb., nekünk ez jött be legjobban.
A pályakezelést finoman szólva nem vitték túlzásba a sógorok. Egyik nap kipróbáltuk Sportgasteint. A pályák nem lettek volna rosszak, azonban a pályák, főleg a felső szakaszok állapota egyszerűen minősíthetetlen, kritikán aluli volt. Úgy nézet ki, mint amit hetek óta nem ratrakoltak . Oda biztosan soha többet nem megyünk. Én még Ausztriában ilyen igénytelen pályagondozással nem találkoztam. Megjegyzem, hogy a hó minősége hibátlan volt, tehát nem lehetett az időjárásra fogni.
Bad Gasteinben és Bad Hofgasteinben voltak nagyon kellemes pályák is. Összességében vegyes érzésekkel jöttünk el.
2013.02.14. RM
Gyerekes tesztnek vetettük alá a régiót és jelesre vizsgázott. Mind a 3 csemete (5 éves már síel, 3 éves már kanyarodik/fékez és egy egy éves baba) jól érezte magát.

Szállásunk a SpothausGastein-ban volt. Ismerős ismerőse a tulaj, magyarok voltunk a házban, összejött egy kis gyerekcsapat, jól eljátszottak egymással. Két konyha jut az 5 szobára, így kényelmesen elláthattuk magunkat.

BadGastein-ben a Stubnerkogel kabinos aljánál van két szőnyeg. Van egy kis buckapálya is. Ezek nem fedett szőnyegek, jól átlátható az egész. Teljesen kezdő picivel talán itt érdemes kezdeni. A tetőn jó étterem (salzburgi síszünet ellenére sem volt tumultus ebédidőben, szép kilátás, jó étel ...), szenzációs játszóház és egy függőhíd a semmi felett csalogatja nem csak a síelőket. A játszóház (Fun Center) minden igényt kielégít: csócsó, léghoki, kis mászófal, labdafürdő, csúszdás mászoka ... Felnőtteknek internet elérés, wifi, bőrkanapék ... Mindez benne van a síbérlet árában. A délelőtti síelés után óriásit játszottak itt a gyerekek.

FONTOS: A kabinos tetejére egy síbérlettel + egy sétálójeggyel mentünk fel (babakocsiban vittük a picit). A kabinos emberke nehezményezte, hogy miért van mindkettőnkön sícucc. Az nyugtatta meg, hogy a síjegyünk u.n. "kisgyerekes" jegy volt. Ezt azok a szülők kérhetik SkiAmadéban, akiknek 3 évesnél kisebb gyerekük van. Jegyvásárláskor lefényképeztek minket és hivatalosan használhatta mindkettőnk a síjegyet. (A normál jegy elvben nem átruházható.) A kisgyerekes jegy ára egyébként megegyezik a felnőtt jegy árával.

A nagy kedvenc az Angertal alján lévő "szőnyegrendszer" volt. Itt talán 5 elég hosszú fedett szőnyeg + egy kezdő csákányos van a "bébi" részen. Vannak "tűzve" pályák, csilingelős kiskapuk alatt lehet síelni sőt még mesterséges akadályok is vannak (bukkanó, "mérleghinta" ...). Ezt a részt 3 éves lányom imádta. 4. nap már egyedül "barangolt" ide-oda. Itt, lent a főépület első szintjén van egy elég nagy étterem, ahol üvegfallal leválasztott játszó/pihenő szoba is van. Lifttel is fel lehet menni az "aulából", ez babakocsival megkönnyíti a közlekedést. Itt csak a zsúfoltság volt a gond, úgy kellett asztalt vadászni. A játszórészt szerették a gyerekek, bár itt csak párnák voltak, de lehetett belőlük várat építeni. Kint az épület mellett is van egy kis játszótér (csúszda, iglu ...). Szóval igazi törpeparadicsom az egész.

Egyébként síeltünk is. A pályák nem voltak a legjobb állapotban. A salzburgi síszünet + sok külföldi (főleg Cseh, Német, Holland) vendég lesíelte a pályákat. Előfordultak jeges foltok. A hóminőségen a szerdai havazás javított, sajna ez már utolsó napunk volt. Pályán kívül is sok hó volt, volt, hogy sajnáltam koptatni a lécem a kemény pályán, így inkább ott mentem. A BadGastein-Angertal-BadHofGastein hintát síeltük be. Az ezer méteres szintkülönbségek memozgatták az embert. Kedvenc pálya: B15-B11 kombináció.

Kis negatívum:
Sajna csak 6 éves korig ingyenesek a szőnyegek, felnőtteknek kell a bérlet. Ez nem olcsó, 4 napos jegy kaukcióval 170EU fölött volt ...
2013.01.28. pálinkás
Ezt a hosszú hétvégét a Gastein-völgyben töltöttük. A pályák állapotáról sok információval nem szolgálhatok, összeszámoltam, mindössze ötöt ereszkedtünk kezelt pályán a három nap alatt.
Viszont freeride fixációval megáldott (vagy vert) sporttársaim számára nagyszerű hírem van: újabb paradicsomot találtunk.

Többször jártam már ebben a sírégióan, de mindeddig társak híján nem nagyon kalandoztam el 50-100 méternél messzebb a pályákról. Olvastam azonban ezeken az oldalakon golo kolléga posztjait a itteni magyar freerider bázisról és csapatról, így már ismeretlenül is szerettem volna egyszer becsatlakozni egy ilyen kalandba.
A ház ideális helyen van, jól felszerelt és kényelmes, a házigazdák előtt pedig elismerő meghajlás így utólag is. Mindenkinek bátran ajánlom, aki ezen a környéken keres szállást, főleg ha valami extrémebb sport kipróbálására is vágyik.

Pénteken Angertalban csúsztunk az úgynevezett "hátsón". Ez a sárga kabinossal közelíthető meg, annak tetejétől ki kell traverzálni hosszan a Stubnerkogel hegyállomás majd a régi négyszékes lift felé és az alatt tovább messze-messze balra, igyekezve minimális szintet veszteni. Aztán onnantól csak lefelé a végtelen hómezőkön, majd az először ritkás később egyre sűrűsödő és meredekebb erdőben. A ride vége egy sífutó út, ezen kb 15 perc taposással vagy gyaloglással lehet visszajutni a sárga kabin aljába. 1100 méter szint, legalább 10 km hossz, változatos meredekségű terep, parádés mentek (lásd pl golo múlt heti videóját lentebb). Ami legjobb, hogy azonnal mehetünk fel a lifttel és lehet kezdeni újra az egészet előlröl.

Szombat-vasárnap Sportgastein volt a terep, a pénteki egész napos havazás után zavartalan napsütésben és mínusz 10 alatt hőmérsékletekkel. Ez a pályarendszer kevésbbé népszerű az átlagsíelők körében, mivel mindössze egy hosszú kabinos és egy csákányos lift szolgálja ki. Viszont nagyon hóbiztos, és gyakorlatilag egy nagy üres, döntött platón van az egész, így freeride szempontból maga az álom. Bemelegítésként a pályák között kezdtünk, legalább 30 cm porhóban, széles, alig-alig összesíelt szűz lejtőkön. Aztán ahogy szaporodtak a nyomok, kipróbáltuk a jelzett freeride útvonalat, ami a kabinos tetejétől kanyarog ki balra az elhagyott területekre, egészen a völgyig. Itt egy sífutóúton kellett visszataposni a liftig, a mínusz 17 ellenre ez azért izzasztóra sikerült. Vasárnap, amikor itt melegítettünk be, már nem csúsztunk le a sífutóútig, hanem az utolsó, egyébként szuper ereszkedést kihagyva visszatraverzáltunk hosszan jobbra, és így elérve a szélső fekete pályát egyenesen a liftig csúszhattunk.

Ezután jött a híres Nordseite. Egy olyan kb 1500 méter szintereszkedésről beszélünk, ahol biztosan minimálisan 10+ kilométert kell csúsznod. Messzi tájakról is járnak ide freeriderek egy-egy ilyen lesiklás kedvéért. A beszállása közvetlenül a kabinos hegyállomásától jobbra indul, gyakorlatilag egy métert sem kell gyalogolnod hozzá, az alja pedig a Mautstellénél (a sorompónál, ahol Sportgasteinbe felautózva a bérletet be kell mutatni) érkezik ki az országútra. Innen a rendszeresen közlekedő síbusszal lehet visszajutni a liftig. Ahogy az ember a tetejéről lenéz, elképesztő távlatok nyílnak a völgy aljáig, amit gyakorlatilag teljesen be lehet csúszni szabadon kalandozva a szinte határtalan terepen.

Már szombaton észrevettük a liftről, hogy néhányan a felső kék pályák mentén jobbra lefutó csipkés gerincre másznak ki, és onnan a túloldalon csúsznak le valamerre. Megfigyeltük a Nordseite felől is, és láttuk, hogy egy meredek kuloáron lehet beereszkedni, majd annak kiszélesedő aljából visszacsatlakozni a normál Nordseitéra. Tehát megvolt a lejöveteli út is a vasárnapi kivitelezéshez.
Léceinket a hátunkon cipelve, kellemes 15 perces mászás után értünk ki a gerinc egy bevágásába, ahol épp annyi hely van, hogy 2-3 ember elférjen, de csatolni már csak egyesével lehet. A beszállás valóban szűk és meredek, tovább nehezíti a helyzetet néhány kiálló szikla, tehát a megoldás beugrós vagy lemászós (ez utóbbi a nehezebb).
Aztán a jutalom a mászásért egy ritka jó ereszkedés, brrrrrrrr, még most is borzongok, ha visszagondolok. (Telefonos képekkel dokumentálva lentebb)

Nagyszerű élményeket hoztunk haza, igen magas sportértékkel, napi 5000+ szinteket mentünk (csak lefelé) nem akármilyen terepeken, nagyszerű hóban, kifogástalan időjárással. Nem gyakran jön ki ilyen tökéletesen egy egész hétvége.
Freeride forewer!
kuloar05.JPG beszállás bemelegítés csak úgy lazán a pályák között végtelen Nordseite kuloar07.JPG kuloar04.JPG kuloar06.jpg kuloar03.jpg kuloar02.jpg lejövetel 2. lejövetel 1. megközelítés a pályák felől
2012.12.29. Mona
A képeket már jóval előbb töltöttem, most kicsit megkésve ,de itt van egy kis beszámoló hozzá!
Az adventi időszakban, december 9-16-ig töltöttem egy hetet Bad Hofgasteinben. A legjobb időpontot sikerült kiválasztani, előző héten szakadt a hó, de mi már napsütésben érkeztünk. Szállásunk a város központjában volt, sétáló utcás övezetben. Ezt a googli térkép sem tudta, ezért az egész várost megkerülve találtunk rá szállásunkra, a Hotel Rauscherre. A város adventi pompában , csodásan kivilágítva fogadott, lovasszánokkal, jászollal, forralt borral, fahéjillattal.. Mintha mesébe csöppentem volna! A városban a hotelek 90 %-a zárva volt és várta a karácsonyi vendégek érkezését. Nagy nyugalom volt mindenhol... 2 kocsma volt talán nyitva! Első reggel frissen hullott 15 cm hó fogadott.
Sajnos a síbuszt lekéstük,gondoltam gyalog hamarabb odaérünk.. Hát nem így volt,de felderítettük a parkot,ahol a tóban ( termálvízben ? )a kacsák boldogan lubickoltak! : )Nem volt más őrült, aki gyalog megy a lifthez a városon át,viszont sok kedves emberrel találkoztam így.
Nem fáztunk, mire odaértünk a lifthez,pedig volt vagy -10 fok!
Bad Hofgasteinből egy vasúttal -vagy nevezzem fogaskerekűnek?- lehet feljutni a középállomásig, onnan egy 80 fős nagy kabinos lift szállít fel Sclossalmra.
Olyannyira nem volt ember, hogy a liftekben szinte csak mi utaztunk.. Döbbenetes volt !!
Fent parádés hó és néha derengő napsütésben havazott egész nap. Sajnos a völgybe vivő pályák zárva voltak és fent sem járt minden lift, de szuper jót síztünk. Hazafelé ismét lekéstük a buszt (15:55-kor elment az utolsó) és megnéztük a parkban csúszkáló gyerkőcöket. Ott csak azért üzemelt egy hóágyú, hogy egy hatalmas dombot csináljon a gyerekeknek,akik azon szánkóztak! Vagy??
Másnap Angertal volt tervben, mert nem járt az összekötő lift Schlossalmról.
Ismét havazott vagy 10 cm-t másnap reggelre, a síbuszt is elértük,ami a háztól szinte egyenesen Angertalba vitt. Régen síztem 1 hetet egyben , főleg úgy ,hogy a síbuszokat is kipróbáljuk.
Nagyon jó a közlekedés a gasteini völgyben, de mivel még nagyon előszezon volt-7-én nyitottak a pályák!- a menetrend is így volt összeállítva. Kicsit ritkábban jártak,mint a főszezonban és meg kellett tanulni.
Angertalba érkezve helyiek jöttek ki a szép üveg kakastaréj állomásról,hogy sajnos nem jár a lift...
Kezdtünk dühösek lenni, de amit ők nem tettek meg,mi igen!Megkérdeztük mikor indul?? :) Mint kiderült lavinát robbantottak, ezért állt a lift, ami aztán hamarosan el is indult!
Fent elég cudar idő fogadott és egy farkassal néztem szemet!! Egy rádióadó? torony van ötletesen lefestve...
A hó parádés volt,azt sem tudtam hol vagyok a ködben. Emberek nem voltak a pályákon, azt hittem letértem vagy eltévedtem!!
Sok pálya zárva volt és a liftek 60%-a üzemelt csak, de frenetikusat síeltünk! Igazi porhó és freeride! PÓKMALAC nem csuklottál? :) Bad Gasteinbe szintén nem tudtunk lecsúszni és nem volt velem egy tökös legény, aki le mert volna menni! :(
A Schlossalmra felvivő liftet már kezdték beüzemelni, másnap már valószínű járt is,de mi Dorfgasteinbe mentünk át, hogy az egész völgyet felderítsük. Egy busz átszállással
Dorfgasteinbe is értünk , ismét nagy nyugalom fogadott. Elállt a havazás,de tombolt a szél. Nagy hideg volt odafent!!
A hó minőségét csak ismételni tudom! Folytattuk előző napi Freeride programunkat! A ratrak volt oly kedves a pálya csak egy részét csinálta meg és a másik felén rajta hagyta a kemény alapra esett porhavat! 5-6 sporttársunkkal indultunk neki a völgynek friss nyomokat hagyva a hegyoldalon,miközben repülsz a hó tetején! Leírhatatlan!!
Egy Atomic D2 VF 75-öt teszteltem,ami nagyon megnyerte tetszésemet!!
Dorfgastein-Grossarl "dombján" minden pálya nyitva volt,ami meg nem,azt kinyitottam! Nem volt akadály! Freeride Forever PÓK !
Minden lift üzemelt szinte és a pályák változatossága ,esése, szélessége miatt ez a hely vitte a pálmát! Olyan kevés ember volt, hogy egy házaspárral rendszeresen összefutottunk minden nap! Az már csak a véletlen műve volt, hogy ők is így ütemezték a terepeket.
A hóágyúk nagyüzemben gyártották a havat. A grossarli völgy ezt igényelte is nagyon, ott inkább jellemző volt a műhó, de azon is klassz a csúszás ha frissen hullott! Itt néhány helyen sajnos kövek is előfordultak,aminek nem örültem túlzottan...
Grossalban a sárga kabinos lift aljában egy szép Betlehem van kiállítva.Sajnos az adventi vásárok csak hétvégén voltak nyitva.
Dorfgasteinből a gerincen átvezető kék pálya Grossarl felé kitünő tanulópálya, sísulik is ott edzik a kicsiket.
Negyedik napon visszatértünk Schlossalmra ahol már járt az összekötő lift is. Schlossalmról Angertalba egy kellemes kék szerpentinút vezet lefelé, de választható közben egy piros is,ami számomra inkább fekete volt.
Néha érdekes volt, ahogy a pályákat kategorizálták!
Angertalon a pályák már nem nyerték el első napi frenetikus értékelésüket, kifagytak,kemények voltak. Ezzel ellentétben Schlossalmon friss porhó volt!
Stubnerkogelen építettek 2 űrbázisra emlékeztető szuper kilátót és egy függőhidat! Félelmetes a mélység a talpad alatt,leng a híd és a kilátás pazar! Okostelefonnal fotó is készíthető saját magadról ha aktiválod a gépet mielőtt a hídra lépsz és a kijelölt fotó pontig elérsz 20 mp alatt! :) Rohanni nem tudsz,az biztos! Síbakancsban nehezített, lejt és mozog is!:)
Így télen is csodás,de nyáron mindenképpen ki kell próbálni!
Sajnos a függőhídon nem mentem át teljesen , csak félig, mondván majd visszafelé,de ez elmaradt!
Vissza kell térni ide , nincs mese!
Ötödik napon is Dorfgastein volt tervezve, de lekéstük a menetrend szerinti buszt, egyszerűen nem jött be a megállóba!
Így maradt Schlossalm ismét. Időközben megérkezett a Főn, amit már osztrák barátunk nagyon emlegetett. Lent a völgyben -10,fent csak -2 körül voltak a hőfokok.
Sízés után minden este korcsolyázás volt a program, ami teljesen ingyenes,hacsak nem bérelsz korit. Utóbbit 2 euróért lehetett megtenni, szinte nevetséges volt. Koripályán is nagy volt a tömeg, ha 4-5 ember volt már sokan voltunk! Sanyi barátunkat is itt ismertük meg,aki "Sziasztok magyarok" felkiáltással fogadott!
5 évet élt Magyarországon, kitűnően beszélte szép nyelvünket és a mai napig visszajár hazánkba, ápolva baráti kapcsolatait.
Most éppen "betegszabadságon" volt,3 hetes gyógykúráját töltve a Radon termálvízben!! :)
Sajnos utolsó napunkra eleredt az eső és a város csúnya feketébe öltözött!Csak reménykedtem, hogy fent havazik.
Szerencsére így is volt, kezdetben nem is esett semmi, aztán Holle anyó nagyüzemre kapcsolt! Ekkora hópelyheket életemben nem láttam, jó sűrűn esett. Lent a völgyben ez eső volt és ehhez még +5 fok társult!!
Utolsó napra ez csodás zárás volt,találtam egy szuper hüttét ,"Jaga Hütte" a Grossalrba vezető 5-ös pálya aljában található. Négy magyar honfitársunk is dolgozik ott,csodás a környezet, most nyitott és lett felújítva! Nagyon örültek a magyar szónak, kellemesen elbeszélgettünk sok érdekességet regélt!
A mai napra kiözönlött tömeg a havazás hatására gyorsan el is tűnt. Nyitva volt a Dorfgasteinbe levezető pálya, ma ki is próbáltuk, de elég kalandos volt lejutni, mert helyenként nem volt rajta hó!! Még csúsztam volna ebben a csodás havazásban,de jól átáztunk és várt az Alpentherme fürdő!!Aki teheti próbálja ki,fantasztikus élmény, főleg a kinti medencék! Gőzben, hóesésben - én esőben :) - úszkálni, miközben látod a kivilágított Karácsonyfát a hegyekkel!
Sportgastein volt utolsó napra tervezve,de mivel csak hétvégén volt nyitva és a mai nap ítéletidő volt odafent le is zárták.
Csodás volt ez az egy hét itt,a Hotelt is csak ajánlani tudom. Magyar személyzetet szinte mindenhol találunk ebben a régióban. Bad Gasteinbe nem jutottam át,de majd legközelebb!
Hazafelé menet egy pár órát csúsztunk együtt Talponsíelő barátainkkal - és másokkal-Flachauwinkl-Kleinarl pályáin. Kisütött a nap és jó meleg volt!
Télben mentünk,tavaszban jöttünk haza!
Azért én még várom a havat és a kedvező alkalmat, amikor visszatérek ebbe a csodás völgybe!
2012.03.24. Falcon
Idén február végére és Bad Gastein régióra esett a választás, leginkább azért, mert itt még nem voltunk :). 2 nagyobb és 2 kisebb síterületet foglal magába, a Skiamade bérlet érvényes rájuk. Szokásos osztrák infrastruktúra, gyors és hosszú kabinos liftek (fűtött ülés a Stubnerkogelbahn-ban!- ez mínusz 10 C-ban piros pontot jelent), nagyszámú hütte és ami nagyon kellemes meglepetés volt: a hét minden napján kiválóan kezelt pályák, még éjszakai hóesés után is. Negatív: a pályák csatlakozásai néha jelentős taposással oldhatók meg, ami például egy hegycsúcson elég érthetetlen, ahol könnyen kiépíthető egy átcsúszó lejtős szakasz. Lehetőség van síelés után a város híres termálfürdőiben egy kellemes úszásra, szabadtéri medencében megmártózásra, esetleg szaunázásra, aki szereti. Az első napokban változékony időnk volt, a masszív hóeséstől a ragyogó napsütésig minden előfordult. A sportgastein-i rész első 3 nap lavinaveszély miatt le volt zárva, de később kinyitották. Szép időben mindenképpen ajánlott ellátogatni Sportgasteinbe (kb. 15 perc a helyi síbusszal). Ez a terep 2600 m-ig felmegy, lényegében egy hosszú kabinos felvonóhoz tartozik 4-5 kiváló vonalvezetésű, élvezetes lesiklópálya, lehet tempót menni rajtuk -persze, csak ha akarunk. Az utolsó napot teljes egészében itt töltöttük, annyira szép volt az idő és jól esett a száguldozás. A péntek számomra legfontosabb eseménye viszont az volt, hogy otthon Mo.-n sikerült egy mandulaműtét és ettől végre jobban lett valaki, aki nagyon fontos nekem :).
2012.03.05. Klara
Ezen a síterepen töltöttük az elmúlt hetet. Dél felől közelítettük meg a helyet, és Mallnitz-Obervellachból vasúti szerelvényre ráhajtva keltünk át autóstól egy alagúton Böcksteinig. Nagyon érdekes volt a vonatozás, kifejezetten tetszett a jól szervezett fel- és lehajtás. A retúr jegy 30 euróba került. Ha körbe megyünk, úgy sokkal hosszabb az út és fizetős alagút is van közben, de árban nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne a két útvonal között. Mi inkább kíváncsiságból választottuk a Tauernbahnt.
Bad Gasteinben a Stubnerkogel felvonó mellett laktunk. Az első három napon télies időjárás volt, erős széllel időnkénti havazással és a felsőbb pályák felhőbe burkolózva. Reggelente a Stubnerkogel kabinos felvonó felső szakasza nem is járt, de szerencsére a félállomástól át lehetett csúszni egy jelöletlen pályán az Angertal felé a 11-es pályához. Sajnos az út utolsó 1/3-a már inkább felfelé vezetett, tehát rendesen kellett botozni, jó bemelegítő torna volt az első két reggel. 3 napig a piros B11-es pálya volt a kedvencünk, mindenhonnan, még a Hofgasteini pályákról is visszajöttünk ide, mert itt voltak a legjobb körülmények (bubis székes felvonó, aránylag széles, és jó vonalvezetésű a pálya, kitűnő minőségű hó az északi fekvése miatt, valamint itt elfogadható látási viszonyok voltak). A B 18-as erősen sötétpiros pálya a Stubnerkogelről a gerincen vezet lefele, nyitottsága miatt nagyon szeles, és jeges, valamint buckás volt amikor mi oda keveredtünk, valahogy máskor már nem is kívánkoztunk vissza. Kedd este és éjszaka még havazott, de szerdán már az eső esett. Akkor már fel tudtunk menni a hegy tetejére, reménykedve, hogy feljebb a hó esik, de sajnos mindenütt átváltott esőre, és sűrű ködben botorkáltunk le Angertálig a teljesen felpuhult, nedves, nehéz (lábtörős) hóban. Mire leértünk a völgybe már teljesen átáztunk úgyhogy szégyenszemre síbusszal mentünk a szállásunkra megszáradni és megőrizni testi épségünket. Vigasztalásul másodszorra is elmentünk a meleg fürdőbe, úszással pótolni a kimaradt aznapi mozgást.
A fürdőtől különben nem voltunk elájulva, mi az utóbbi időben itthon nagyon sok helyen voltunk különböző gyógy- és élményfürdőkben és bizony fele, vagy egyharmada áron jobb fürdőkhöz volt szerencsénk. Persze nagyon klassz volt a kinti medencében jót úszni, rálátással a havas hegyekre és a sípályára. A meleg vizes külső medencében is jó volt áztatni magunkat, csak sajnos nem gyógyvíz volt, hanem alig 34-36 fokos, erősen klórozott víz.
Az utolsó két nap szerencsére verőfényes időnk lett, csak sajnos jó meleggel, így csak a felsőbb pályákra volt érdemes menni. Ezen a két napon az első számú favorit a Jungeralmi felvonó volt a piros B 22-es pályával. Ez is északi fekvésű és az egész terepen itt voltak a legjobb hóviszonyok, és a legkevesebb ember. Az utolsó nap még újra átmentük a Hofgasteini részre, mert még nem jutottunk el a Hohe Scharte felvonóra (korábban mikor arra jártunk vagy nem járt a szél miatt, vagy erősen ködben volt). A katlanban fekvő H 3-as, 4-es és 5 pályák a déli fekvésük miatt élvezhetetlenek voltak a nagy melegben. A H1-es pályára viszont fentem a fogamat. Különben jó vonalvezetésű a pálya, egy erősebb és sajnos szűk letöréssel, bár annak alsóbb felénél van egy kerülő pályaszakasz is. Azt hittem azonban, hogy a magassága és a fekvése miatt jobb minőségű lesz a hó, legalább a felső szakaszon, de nem, már a kora délelőtti órákban felpuhult és kásás lett, különösen a H2 része. Menekültünk is vissza a Bad Gasteini oldalra, a B 22-es pályára és ott még kora délután is jobb minőségű havat találtunk.
Ami nem igazán tetszett ezen a pályarendszeren, hogy elég sok volt a szűk keskeny pálya, különösen a völgybe vezető kékek. A Bad Gasteinbe levezető B 14-es pályán délutánonként olyan embertömeg zúdult le azon a keskeny, kijegesedett és buckás pályán, hogy szinte életveszélyes volt, kezdőknek még csak véletlenül se ajánlanám. Az utolsó napokban már a hó is eltűnőben volt róla, így a középső állomásról már inkább gondolába szálltunk.
A Grossarl- Dorfgasteini pályákról sajnos nem tudok beszámolni, mert oda nem jutottunk el. Terveztük ugyan, de nem úgy jött ki a lépés.
Összességében ezért jót síeltünk, volt elegendő havunk, és jól is éreztük magunkat, gyönyörű a táj és a vidék, de azért olyan végső következtetést voltunk kénytelenek levonni, hogy bizony síeltünk mi már jobb pályarendszereken is.
2012.03.03. golo
Sportgasteinben a pályák mellett található könnyű, de azért élvezetes terep alkalmas az első freeride-os próbálkozásokra, fokozatos fejlődésre, tudásunk finomítására:

https://sielok.hu/video/sportgastei...n-2/
2012.02.16. golo
Angertal freeride szempontból a jobb helyek közé tartozik. Január 22-én a körülmények is ideálisak voltak egy szép, nyugodt csúszásra:

https://sielok.hu/video/stubnerkoge...l-angertal/
2011.11.18. tothlevente
Én csak bérlettel találkoztam. Az viszont van mindenféle.
Az egyik kedvenc síhelyem. Hofgasteinban a Kleine és a Große Scharte a csúcsszuperpályák, a tömeg elkerüli, mert a pályarendszer széle, iszonyatos hosszú piros pálya. Igazi döngetős, de erős kék pályások is rámehetnek.
Kedvenc helyem a régióban azonban Gastein és Hofgastein között lévő Angertal. Innen bármelyik irányba lehet indulni, nálam a piros 11-es jött be leginkább. Nem nagy forgalmú és több lifttel is lehet rajta közlekedni. A Jungeralmbahn pedig egy igazi romantikus csoda, tök üres pálya, igaz, ez a legszélső, legtávolabbi pálya, rövidebb (kb 1,5km) de üres és nagyon szuper. Nem mellesleg ennek a pályának az alján egy jó kis hütte van.
Egyébként Gasteinban laktunk, autózni nem kellet, mert minden össze van kötve mindennel. Liftről liftre mentünk.
A sícuccot pedig még a szállóba sem érdemes cipelni, mert mindenhol megőrzik néhány euroért. Érdemes este beadni, reggel meg kiváltani. Abszolút kényelem.
Ha az idő veletek van, tetszeni fog.
2011.03.22. Varghasz
Kevésbé friss info kevésbé jó hírekkel. Mi pont egy hete kedden voltunk Sportgasteinben. Mivel előtte Maria Almban és Dorfgasteinben is nagyon olvadt még a csúcsokon is, én rájöttem a tutira: fel kell menni a legmagasabb helyre a Skiamadéban, Sportgasteinbe. Egy baj volt csak az ötletemmel, hogy rajtam kívül az összes skiamadé bérletes ezt gondolta. A parkolóban helyet már csak hátul találtunk, és mivel itt nincs szilárd burkolata a parkolónak, sárban caplattunk a liftig. Következő meglepi: a felvonóra váró sor az étterem teraszáig ért. Először nem értettem, hogy ekkora tömeg mellett miért zárja be a személyzet minden negyedik kabin ajtaját a tömeg előtt, de a középállomáson megvilágosodtam. Ha nem tették volna, akkor a középállomásról délutánig senki nem tudott volna visszajutni a csúcsra, akkora sor állt itt is. Fent ezen héten először találkoztunk a TÉLlel. Süvítő szél, helyenként felhő, kis hóesés. A kényesebbje elkezdett vinnyogni. (Ha meleg van és olvad a vizes hó a buckás pályán, azabaj, ha hideg van és fújja a szél a friss porhavat,azabaj)
Itt végre nagyon finom volt a hó, csak közvetlenül a középállomás felett kezdett vizesedni.
Mivel ekkor a pályán kívül nagyon korlátozott lehetőségek voltak, mindenki az egyetlen keskeny kék pályán indult el lefelé. Így az már délelőtt kihívások elé állította a kezdőket, mindez megfejelve köddel és hangyabolynyi tömeggel. A piros pályák elágazása után viszont minden pálya jó volt, a pirosak is és az egyetlen kék 1-es is.
Személyes kedvencem a 6-os volt, felért egy fél orgazmussal. Naggggyon óvatos hölgy társaim is élvezték, az utolsó kétszáz méterig. Ezután be is fejezték aznapra a síelést. A középállomás előtt a pálya összeszűkül, egyik oldalról szikla, másik oldalról meredek hegyoldal, és mivel ide csatlakozik be a 3-as pálya is, ez már délre roppant buckás volt.
Egyszer lementünk a völgybe, gondolván ott jobb eséllyel jutunk fel a liftre. Ez a számítás be is jött, viszont a 4-es pálya állapota kriminális volt, szerintem akár már le is zárhatták volna. Volt azon minden, zúzmó, kavics, kő, szikla, meg még valamennyi hó is.
Szerintem normális körülmények között jó hely lehet, annak ellenére, hogy kevés a pálya, azok viszont nekem tetszettek. A pályán kívüli sízést még nem ízleltem, arról nem tudok nyilatkozni. Most viszont nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen kabinos lift a rendszert nem tudja mindig kiszolgálni, elkélne még egy lift. Nem tudom mi volt az oka, de a csákányos lift feltűnően sokszor megállt itt.
IMGP0933.JPG IMGP0929.JPG IMGP0930.JPG IMGP0934.JPG IMGP0935.JPG IMGP0939.JPG
2011.03.21. Stani
Egy kis napi friss Gasteinből:

Hó itt is esett, bár nem annyi, mint egyes északabbi, nyugatabbi terepeken.
Tegnap reggel csodás napsütés, a schlossalmi rész rendben volt, freeride-hoz annyi hó nem esett, de ahol kicsit megállapodott a hó ott lehetett valamit kezdeni. Az itteni (felső) duplaülésesnél már reggel negyed 10kor sor (csodálkoztam is). Egyébként nem ez volt a jellemző. Az északi pályák a Senderbahn I kabinosa mellett kemények, igazi kifagyott pályák, az alsóbb részeken mindenképp.
Ma lenn a völgyben és a napos oldalon firn hó.
Délután Sportgastein. Itt porhó és viszonylag kevés síelő. A táj csodaszép, de pályarechnikailag nem egy nagy durranás, ebből a szempontból még Weisssee is veri, de hát ugye sem Sportgasteinbe sem Weissseebe nem a pályasíelésért megyünk, hanem az azon kívüli kalandokért. Itt Sportban rettentő sok lehetőség leledzik, természetesen helyismeret, annak hiányában egy jó guide azért nem árt. A Skiroute elég hiányosan van kitáblázva.
Hó: porhó, de nem esett annyi, mint Kaprunban. Sok helyütt szélfújt, mindenesetre rossz így sem volt.

Néhány kép a mai és a tegnapi napról.


https://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4ever
sportgastein.jpg sportgastein2.jpg spmt.jpg spschloss.jpg spschloss2.jpg
2011.01.19. Leon74
Sziasztok!

Vasárnap érkeztünk Bad Hofgasteinbe. Gyönyörű napos idő fogadott. Számomra ez a vonatos felvonós dolog, a tömeggel, meg a várakozással nagyon furcsa volt. Mindegy. fent voltunk, gyönyörű, napsütés, már jól indul a nap. Fél óra múlva tiszta jegesek és összetúrtak voltak a pályák. Kezdőket is vittünk, hát nekik nem igazán való. Kék pályákon is vannak keményebb letörések. Az erdei pályákon alig volt hó, tiszta jegesek voltak.
Első benyomásra nagyon nem jött be a hely. Ahhoz képest, h mennyire felkapott sokkal többet vártam. Egy dolog, h a pályák nem jó állapotúak, hisz nem esett elég hó, de ma arra ébredtünk, h 10 cm hó várt. Gondoltam megdolgozták, és ma jobbat csúszunk. Tévedtem. A felvonókat nem takarítják, buborék csak az egyiken van. Tíz órára szintes síelhetetlenek lettek a pályák. Egy hütte után le is csúsztunk.
Már voltam több síterepen, de ez jött be a legkevésbé. Pár jó lejtésű piros pályája van, de ennyi pénzért legközelebb biztos, h máshova megyek.
2010.12.11. Sörapu.
A mai napunk rosszul indult, de annál jobban végződött. Szállásunk hegyen van és reggel ki kellett szabadítani az autót a hó fogságából. Mára Bad Hofgasteint terveztük, felmentünk a Schloßalm I és II liftekkel. A lenti kiírással ellentétben nem ment csak ez a két felvonó. 10 órára már komoly várakozási alakult ki. A másik gond a sűrű köd, és mivel nem ismertem a pályákat hamar elment a kedvünk az egésztől.
Ekkor beugrott egy nagy klasszikus örök érvényű mondása: váltani tudni kell!
11-kor már az autóban ültünk és irány a tegnapi terület! Dorfgasteinben is havazott de a köd csak fent volt és kevésbé sűrű. Mára kinyitottak még két felvonót, így tudtunk az alsó részeken pörögni, ahol egész jók voltak a látási viszonyok. Tömeg sehol és a hó is tökéletes volt. Legalább 40 centi esett ma reggelig és egész nap szállingózott. Ma nem láttuk a napot és délutánra jelentősen megenyhült a levegő.
Zárás után a felvonó melletti körhüttében nyomtunk még egy Apre'skit amivel még emlékezetesebbé tettük a mai napot.
20101211138.jpg
2010.04.19. Sörapu.
Tavaszi síelésünk első és harmadik napján is Sportgasteint választottuk. Először jártam itt és mérete, illetve puritánsága ellenére nagyon megtetszett.
Gyakorlatilag egy kabinos lift szolgálja ki a 24 km pályarendszert. (Van még egy csákány, de nem használta szinte senki.)Ránézésre kevésnek és unalmasnak tűnik, de a gyakorlatban nagyon élveztük. Ki a kiváló vonalvezetésű pályák, ki a korlátlan freeride miatt. A pályák 1600 és 2600 méter között terülnek el.
Pénteken volt szebb idő, már a parkolóban a kocsik közt is néhány centi friss hó várt. Azután ki-ki sütött a nap és jó látási viszonyok között síeltünk pályán és pályán kívül. (Nekem a freeride még nagyon új, ám igen bejött. Vasárnapra meg is alkudtam Dáviddal a Nomad lécére. Most épp itt figyel, hogy hová visz az első közös utunk.)
Hatalmas volt a kontraszt, lenn a völgyben a szállásunkon már tavasz, 5 km-rel odébb pedig kemény tél. Napközben síelsz, este pedig szívod magadba a tavaszi virágillatú levegőt a teraszon és hallgatod a madarak énekét.
Vissza a síeléshez: a pályák nagyon hosszúak, ebből adódik hogy a felvonózás is igen hosszú. Egy napba max 12 menet fér bele. Persze ha lecsúszol pályán kívül a völgybe akkor már csak síbusz hoz vissza.
Hütte csak egy volt nyitva a kettőből. Sok időt nem töltöttünk benne, kár lett volna minden elvesztegetett percért. Minden nagyon puritán és mégis kiváló.
A pályákon lézengtek az emberek. A sorbanállás itt ismeretlen fogalom, legalábbis az év ebben a szakában.
Vasárnap sokkal téliesebb arcát mutatta a tél. A hegytetőn süvített a szél, mindannyiunknak az a bizonyos Delta főcím jutott eszünkbe. Reggel mindenhol hó és köd.Ez utóbbi délre már csak a felsőbb részekre korlátozódott, lejjebb már a nap is elő-előbukkant.
Egyre közeledett a búcsú - hihetetlen, hogy itt ez volt a szezon utolsó napja.
A parkolóban sűrű hóesésben, hatalmas szélben vettük le a bakancsokat. Fentről pedig Kudlik Juli figyelt.
2010.04.06. rockenstein
A húsvéti hosszú hétvégét Gasteinben töltöttük, szezonzárónkon 4 napból 3 tavaszi, az utolsó pedig téli időjárás jegyében telt. Rövid helyzetjelentés a környék pályáiról, ha valaki esetleg még ide készülne (ápr. 11-18-ig vannak nyitva):

Dorfgastein-Grossarl: harmadszor jártam a régióban, és ismét meg kellett állapítanom, hogy Dorfgastein az abszolút első helyezett a gasteini síterepek közül. Rendkívül változatos, élvezetes pályái többségében közepes nehézségűek, minden igényt kielégítenek. A grossarli és a dorfgasteini oldalon egyaránt igaz, hogy a csúcstól a középső állomásig való eljutásra számtalan különböző variáció kínálkozik, a visszajutást pedig gyors és kényelmes, modern liftek teszik lehetővé. A Fulseckről Dorf felé induló piros pályák nekem különösen tetszettek, magasságuk és fekvésük miatt még a meleg (+10-15 fok), napos tavaszi időben is egészen zárásig kiváló állapotban maradtak, és az új 6 személyes lifttel nagyszerűen lehet pörögni rajtuk (vagy közöttük, igény szerint). A völgybe vezető Tahlabfahrtok egyes szakaszai már-már a síelésre alkalmatlan állapotban voltak a melegnek köszönhetően, de kit érdekel a völgy, ha ráadásul a hegyen vannak a legjobb pályák?!

Schlossalm-Stubnerkogel: hogy a pozitívumokkal kezdjem, kielmelendő a Hohe Scharte nevű, több, mint 10 km hosszú pálya a Schlossalmon, ami még mindig síelhető volt teljes hosszában, ez szerintem kisebb fajta csoda, hiszen a völgyben nem sok hó esett az egész szezonban. Ez a pálya nekem még úgy is megérte, hogy 40 perc, és 4 felvonó kellett a feljutásra, amiből az utolsó 2 személyes libegőt a legkisebb szélfújásra leállították. Ezen kívül a Stubnerkogelről Angertal felé vezető piros és fekete pályákat említeném meg, amelyek jobb hóviszonyok közepette biztosan nagy élvezetet nyújthatnak, tegnap reggel viszont az összetúrt firnre hullott tapadós hóban inkább túlélőshow forgatására lettek volna alkalmasak, mint síelésre. A Bad Gasteini Tahlabfahrt sajnos már nem működött, így arról nem tudok nyilatkozni, talán ráférne már egy hóágyúrendszer, mert az előző két ittjártamkor sem lehetett rajta lecsúszni, pedig nem csak húsvétkor próbálkoztam.

Sportgasteint ezúttal sem tudtam tesztelni, mivel tegnap reggelre kb. 30 cm friss hó esett itt, és a hóesés napközben sem állt el, így nem is ment tovább a kabin, csak a Mittelstationig, és az így használható 2 db pályát is 1 csúszás után elhagyta az a kb. egy tucat lelkes fanatikus, akik a reggel 9-es felvonónyitást megvárták, és nem fordultak vissza azonnal a látási viszonyokat és a hóhelyzetet látván. Ezt követően 10 óra után nem sokkal le is állították a liftet aznapra az érdeklődés hiányára való tekintettel. Talán majd legközelebb itt is sikerül egy jó csúszni. Kár, hogy ők is bezárnak 2 hét múlva, pedig a mostani hóhelyzetet elnézve itt még május elején is lenne síelésre alkalmas hó! Mellékeltem néhány fotót illusztrációként, az egyiken már látható a gyepsíszezon közeledte is!

Kellemes nyarat, és korai szezonkezdést kívánok mindenkinek!!
DSCN5058.JPG DSCN5062.JPG DSCN5067.JPG DSCN5082.JPG DSCN5093.JPG DSCN5094.JPG DSCN5116.JPG DSCN5121.JPG DSCN5124.JPG DSCN5076.JPG
2010.03.26. csabor
Dorfgastein

Keseredik számban a sör. Egész hetünket az a felismerés lengi át, hogy vége a szezonnak. Most majd decemberig csak némi gleccser, s meg kell elégedni holmi vízpartok pihentető szándékaival.
A szezonzáró túra utolsó állomása Dorfgastein következik. Csodálatos apró kis echte osztrák falucska. Semmi nagy termál, van egy strand, de annak is be van fagyva a vize. Csavarogva az utcákon látjuk, hogy „már nyílnak a völgyben a kerti virágok” (bocsánat Sándor), s visszavonhatatlanul itt a tavasz. Régen ilyenkor csavargó ösztönöm horgasodott, most nagy erőkkel betűzök a parkírozóba. Láthatósági mellényt viselő emberke integet a sapkájával, de többet beszélget, mint irányít. Egy ukrán parkol be mellénk, nem először találkozunk a hómezőkön. Fiai szeretik a kakaót, felesége tűrhetően síel, ő pedig elvan a Lexusával.
Csodák csodája itt még a völgyállomásnál is működő gyermekpark van, s nem vízzel, hanem hóval. Több, mint biztató.
Nem vagyok a kilométerek híve, ezért nem tudom, de úgy sejtem ez a héten meglátogatott pályák közül a legnagyobb.
A fülkés felvonó vidámkodó lendülettel visz felfelé. Középső állomás, aztán a tető. Amerre nézek kitűnő pályák és hó. Feleségem lábában még bent van Sportgastein jege, ezért egyedül indulok felderítő útra. Minden rendben. A pályák járhatóak, a hó kellemes.
Ezen a pályarendszeren is megtalálhatjuk a már többször emlegetett kiváló átcsúszási lehetőségeket. Aki akar folyamatosan váltogathatja a nyomvonalat, mindig más pályán síelhet le. A Fulseckről lefelé találni egy kellemes fekete pályát, Adrenalin a neve. Kár, hogy felületén néhány helyen barna már a hó, s a vége kicsit furcsa. Ha valaki nem vizsgálja meg előzetesen a felvonóból, bizisten berobog a pálya végén a fák közé. Talán nagyobb hónál ez nem így van.
Reggel még minden pálya jól járható. A pályarendszer a Fulseck vagy a Kreuzkogel (érdekes, ugyanaz a neve, mint Sportgasteinnnél csak 650 méterrel alacsonyabb) tetejéről jól áttekinthető és impozánsnak mondható.
Kavargásom során összeakadok egy török fazonnal. Nevezzük az egyszerűség kedvéért Alinak. Bemutatjuk egymásnak feleségeinket, érdekes mindkettőnknek egy van. Ali első kérdése, hogy honnan jöttünk, második, hogy mi van nálunk a válsággal, a gazdasággal. Úgy látszik kitűnően működik az országimázsunk. Sokat hívnak telefonon, s az előzőek miatt mindig titokzatos mosollyal veszem fel, odasúgva: biznisz. Pedig dehogy az, csak valami olyan, ahogy nálunk az üzletet a „nagy” cégek elképzelik. Ali most tanul síelni. Hatalmas akarattal veti magát a küzdelembe, felesége után a pirosoknak is nekilát. A küzdelemben gyakran alulmarad, de mindig feláll. Többször találkozunk még a nap folyamán, s mindig örömmel kiált nekem: Élek! Ez sítudását tekintve nem is kis teljesítmény.
A nap egyre magasabban van. Már 18-20 fokot mutat a hőmérő. Egy lengyel a hütte teraszán RSZ (nem katonaviseltek számára rövidszárú) alsógatyában és zokniban kever.
El kell innen menni, s befejezni a szezont. A reggel látott barna foltok sokasodnak, a hó buckákba halmozódik. Több fiatal leányzó ruháját a derekán megkötve síeli. Nem tudom, ki pénzeli ezeket, hogy nem telik nekik egy kevésbé feszes és hosszú ujjú blúzra?
Szedem a sátorfámat. Végeredményben nem volt rossz a hét. Ha rangsorolni kellene, akkor Bad Hofgastein és Dorfgastein állna elől, majd Bad Gastein következne. Sportgastein inkább egy egydélelőttös kirándulás címkéjét kapná. Számomra a szezon befejeződött. Sok kellemes élménnyel lettem gazdagabb, combomban dúltak a savak, de megérte.
Remélem mindenkivel találkozom a jövő szezonban, ha nem is a sípályán, de itt a sielok.hu-n.
Reggel kocsiba ülök, s a feszes blúzt viselő leányokat bámulva vidáman tűzök haza. Elvégre tavasz van, s annak is vannak örömei.

Csabor
2010.03.26. csabor
Sportgastein

Szezonzáró túránk egyik napján Sportgastein felé vettük az irányt. Ha meleg van, majd segít a fizika, hisz a Kreuzkogel majd 2700 méter magas, tehát ott biztos hidegebb van, mint Bad Gastein és Bad Hofgastein területén.
Nekieresztettük a lovakat a hegynek. A térképen láttam egy útvámszedő helyet. Gondoltam valami kellemes műemlék, amit majd szépen körbejárunk. Megint a naivitásom áldozata lettem. Ez funkcionált! Megállítanak és személyenként 4 eurót kérnek. A fizetéstől egy jó bérlet mentesít. Én rutinnal mutattam a bérletünket, a perzekutor pedig unottan intett. Tanulság, ha nem busszal megyünk, már előre vegyük meg a bérletet. Ez a Ski Amade bérlet úgyis sokfelé jó, talán a Normafához nem, de ezen a vidéken mindenhol lehet menni vele.
A felfelé vezető út további részén három alagút található. Sziklába vájt, robbantott, a maga nyerseségében megmaradt, világításnélküli képződmények ezek. Mintha a pokolba tartanánk. Pozitívabb megközelítéssel bármely pillanatban előbukkanhatna a medve, s mindenkit kizavar a barlangból.
Mint minden nap kicsit korán vagyunk. Szállásunk önellátó, így nem kell várnunk a reggelire. Mint korán ébredő emberek így saját magunknak osztjuk be az időt. Feleségem reggel megkapja a konyhában lenge ruhában szorgoskodó, gömb alakú férfi látványát, én pedig a pályánál felébresztem a felvonókezelőt. Mindennek van valami előnye.
Fenn a pályánál kellemes parkírozó és hó vár. Irány a fülkés felvonó, amely egy közbenső állomást beiktatva felvisz a hegyre. Megjegyzem ezen kívül csak egy csákányos áll a síelni vágyók rendelkezésére. Talán ebből is látszik, hogy nem egy nagy terep. Tudom, hogy ez fogalmilag zavaros, de mintha egy hegyoldalon leereszkedő völgyben lenne a pálya. Talán ennek köszönhetően itt még mindent hó borít. Ez jó jel.
A pályákról sok mindent nem lehet elmondani. Kevés pálya van, de azok, jó vonalvezetésüek.
Talán a fizika oktatás Európa más részeiben is erős, mert itt aztán elég sokan voltak. A felvonóból csak úgy özönlött a nép, mert a parkírozó a délelőtt folyamán megtelt.
A tömeg más megoldás nem lévén a Kreuzkogel tetejéről indult alá. Itt vált valóssággá a sejtés, hogy a felülről kitűnőnek látszó, tükörsima, kitűnően kezelt hómező minden tulajdonsága igaz a hómezőt kivéve. A felület olyan volt, mint egy hokipálya felülete a hirtelen halál után. Ez szép és jó, de nem mindenki szereti és nem mindenki tud síelni rajta.
A tömeg nagy része az S1 kék pályán próbált leereszkedni. A pályának több olyan szakasza van, ami oldalirányban is erősen lejt. Ezek előtt komoly embercsoportok latolgatták a lejutás esélyeit. A keskenyebb részeken bőven akadályozva egymást. Ez a pálya jelen körülmények között csak nagyon sötétkéknek volt minősíthető.
A pálya felületéről elmondottak mindenhol érvényesek voltak. Folyamatosan mentek a gépek, kezelték a pályát, a buckásodást meg tudták akadályozni (kialakulásának kicsi volt a valószínűsége), de a jéggel nem tudtak mit kezdeni. A jég felületén lévő 3 mm-es porhót lengedezve fújta a szél.
Ha az ember folyamatosan más pályákat akar kipróbálni itt nem tölt el sok időt.
A hütte ellátottság szinte siralmasnak mondható. Az egyik világkiállításra készült Atominium (azt hiszem ez a neve) épületének kicsinyített torzói láthatók vagy két helyen, aztán megállt a tudomány. (ezekben még WC sincs)
Feleségemnek nem feküdt a terep, én pedig ezt a síelést vele akarom végigcsinálni. No meg otthonról is kedvetlenítő hírek érkeztek (ne vigyen mobiltelefont az ember a pályára, mert hülyén néz ki, amikor a hegyoldalon kapaszkodva telefonál), ezért dél táján elhagytuk a területet. Ennyi idő alatt ez a pályarendszer bőven bejárható.
Összefoglalva a pályarendszer kitünő. Az a kevés pálya, ami van nagyon jó (kivéve a piroskára hajazó S1 kéket). Itt még sokáig lesz hó. Érdemes ide eljönni, de manapság egy előzetes lécélezés nem árt.
Lefelé ismét élvezkedtünk az alagutakban, de Maci Laci most sem jött el.

Csabor
2010.03.23. csabor
Bemegy a félszemű farmer az ívóba, ahol nagy verekedés zajlik. Természetesen azonnal kinyomnak a fél szemével. Bravó, mondja a farmer, mindig a lámpával kell kezdeni.
Én vagyok most ezzel így. Két nap után mondom, hogy Bad Hofgasteinbe kellett volna kezdeni.
De ne toljunk ki azzal a fél szemmel, csak szisztematikusan, ahogy egy elragadtatott beszámolóhoz illik. (talán azért vagyok ilyen lelkes, mert nem itt lakom)
A Bad Hofgastein síterepet két úton tudjuk megközelíteni.
Egyik útvonal amikor a főútról a körforgalomnál letérve egy kellemes, viszonylag rövid hegyi úton elmegyünk az Angertal síközpontba. Kellemes parkoló, parkírozóház, központi épület vár bennünket. A hüttekinálat siralmas, nincs hagyományos hütte, csak amolyan talponálló, de egyébiránt minden rendben. Mi úgy keveredtünk ide, hogy Bad Gasteinben fene nagy köd volt, s úgy gondoltuk itt talán van láthatósági mellényt viselő pálya. A gondolat többé-kevésbé bejött. Az alacsonyabb régióban síelgethettünk. Ha az ember gyereke felkúszik a 12-es felvonón, s utána az a pajzán gondolata támad, hogy visszatér a kiindulási pontra, akkor komoly megfontolásokat kell, hogy tegyen. Senkinek nem ajánlom, hogy a kék H31 pályának bedőljön, mert az a jelenlegi éghajlati viszonyok között katasztrófa. A pályán akkora buckák találhatók, hogy ki kellett nyújtani a nyakam, ha át akartam látni felettük. Mindenkinek ajánlom, még kezdőnek is, hogy most a piros H32-őn menjen le. Sokkal jobb, s legalább van hely a manőverezésre.
A fentiekből következik, hogy a két hegy közötti legendás síhinta működése most némi kívánnivalót hagy maga után.
A másik megközelítési út az Alpentherménél lévő parkírozó. Nagy és kellemes. Egy alagút vezet át a főútvonal alatt, s már ott is van a csodálatos berglift. Egy menettel 100 embert visz fel egy fülkében. Többet a beléptető rendszer be sem enged, de azért hátulról gyömöszkölik az embert. Ja itt már találkoztam oroszokkal is. A 100 személyes felvonóból egy rövid utazás után átszállunk egy 80 személyesbe (az a 20 ember hol marad a fene tudja), s egy röppenéssel már a Schlossalmon is vagyunk. Itt kezdődik a csoda. Amerre a szem ellát gyönyörűen kezelt, döntően árnyékban lévő pályák özöne. Aki ismer tudja, hogy nem vagyok egy szemérmes pacák, főleg ha szidni kell valamit, de most nem emelnék ki egy pályát sem. Minden olyan amilyennek elképzelem a jót. Az ember arra síel, amerre akar. Mindenfelé pálya, olyan vonalvezetéssel, ami mindenkinek csak jó lehet. Ismét úgy érzem magam, mint a versenyló, amit megpatkoltak, száguldozni támad kedvem. Ezen a terepen, még ebben az időszakban is erre minden feltétel adott.
Azért kiemelnék néhány pályát. Ha az ember felküzdi magát (kétszemélyes felvonó) a Hohe Schatera két út áll előtte. Vagy lecsúszik a H5 piroson (ami két pályát jelent), s tovább folytatja útját lefelé, vagy s ez az izgalmasabb a H1, H2 piros pályát választja. A H1, H2 a hegyek között kanyargó csodálatos pálya. Az első párszáz métere jelenleg a porhó alatt tök jeges, aztán bucka is van bőven, de valami eget rengető vonalvezetésű pálya. Bevallom én a H2a-n nem mentem le, mert nem akartam rongálni az élményt, de a felvonóból láttam, hogy ott is van hó. Messze távol egy deka sem, de a pályán van vagy 20 cm. Nem tudom ráolvasással, vagy hogyan csinálják, de csoda a szinte már zöldellő környezetben a fehér folyam.
A pályarendszer kitűnő, még most is kellemes élményt nyújt. Délután természetesen már buckás, de még élvezhető. Ha valakinek most támad kedve szezonzáró síelést tartani, ajánlom a terepet

Csabor
2010.03.23. csabor
Bad Gastein

Valami jó szezonzárót szerettem volna összerittyenteni magunknak. Mindent megtettem az ügy érdekében. Zala felé indultam, feltölteni pálinka készleteimet, s onnan a kis kitérő után irány Bad Gastein.
Faltuk a kilométereket, tapasztaltam, hogy ebben a szezonban kedvencemmé előlépett Schladmingban a parkírozóig le lehet csúszni, egész kellemes hóviszonyok között. Én csak mentem s egyre inkább furcsa érzés kerített hatalmába. Az úton folyamatosan kerülgetnem kellett a kerékpározókat, már a hegyek között jártunk, de még mindig szép számban vonták el a vezetéstől a figyelmet lenge blúzban flangáló leányzók. A hőmérő 19-20 fokot mutatott, néha hátranéztem, hogy véletlenül nem kötöttem-e fel két bicót a kocsira, s kezdett bennem derengeni, hogy nem ez lesz életem legjobb síelése.
Bad Gastein kellemes város. Tele van színvonalasabbnál színvonalasabb szállodákkal. Érdekes, hogy egy termálfürdőből jó marketinggel mi mindent ki lehet hozni. A város egy rendkívül zeg-zugos völgyben fekszik. Selmecen járja az a mondás, hogy ha kikötöd a kecskédet a ház kéményéhez, az a szomszéd telkén legel. Itt kecskét nem láttam, ezen a helyen a kecsketulajdonosok valószínűleg a jövedelmüket költik el. Azt lehet is, mert itt minden drágább, mint általában. Egy sportboltban láttam egy középkategóriás lécet 1200 eu-ért. Persze ezért a potom összegért kötést nem adnak hozzá. A városban gyakorlatilag normális parkírozó helyet nem lehet találni. Mivel a mi szállodánknak nem volt saját parkírozó helye, a máskülönben kitünő (10 emeletes) parkírozó házban dekkolt a kocsi. Ez nem szerepelt a költségvetésben. A síbusz ellátottság kitűnő, a puccosabb szállodáknak saját kisbuszaik vannak. Egy kávé a Ritz teraszán, s irány a pálya. Kár, hogy nem kávézom.
Körbenézve a területen meg kell állapítanom, hogy ez nem egy magyar fészek. Láttam vagy 3 magyar kocsit, s egy gyermeket, aki anyja sipító tiltakozása ellenére 400 méter vegyest akart leúszni az Angertal játszóterén. Ide főleg lengyelek és csehek járnak. A csehek rátarti népek. Többször kidobták előljáróikat a várablakon, de amikor az asztalodhoz ülnek nem kérdezik meg, hogy van-e hely, s távozáskor sem köszönnek. Bizonyára így szocializálódtak, ez meglátszik a síelésükön is. Oroszokat viszont nem láttam, csak utódállamosokat.
Bad Gasteinben a sípálya parkírozóját könnyű meglátni. Meglátni könnyű, de bemenni kicsit véleményes. Én két kört tettem a városban, mert nem hittem el, hogy egy keskeny, szakadt alagúton kell átmennem csak úgy juthatok a parkírozóhoz. Ha odaérsz már minden korrekt. Kellemes a fogadóállomás, minden igényt kielégít. A síléctartók fémből vannak, hiába gazdag helyen még a fabudi is savállóból van.
Az már az elején látszik, hogy az alsó állomásra lesíelni nem lehet. Van ott egy kis pálya (B13) ahol rövid ujjú polóban és farmerban bohóckodnak egyesek, de a hegyoldalon csak foltokban találni havat. Itt megtörténik velünk a szégyen, hogy felvonóval jövünk le a hegyről. (a B14-es pálya lezárva)
A felvonó gyönyörű. Mozgólépcső, meg amit akarsz. Beszállva érezzük, hogy az ülések fűtöttek. Van az a luxus, ami már túlzás. Kinézegetve látom, hogy ha nem szeretem a barna havat, akkor a középső állomásra sem csúszom le.
A hegy tetején jobbra vesszük az irányt. A B19 és B22 pirosok nagyon kellemes pályák lehetnek télen. Most is látni, hogy kellően előkészítették, de reggel fagyos, egy óra múlva már buckás és puha.
Kár ezért a hegyen uralkodó +7-8 fokért. Lemegyünk az Angertal síközpontba. Kellemes közlekedési csomópont, minden földi jóval. Itt át lehet menni a szomszédos hegyre, de azt másik napra halasztjuk. Célunk az, hogy kishajó vezetői jogosítványt szerezve tudjunk közlekedni az olvadó hóban a sícentrumból induló felvonók között.
Újból felérve a tetőre leereszkedünk a B18-on, ami szebb időkben kitünő pálya lehet. A tanulóknak ajánlom a B11 pirosat, ami kellemesen ereszkedik alá, s a Stubnerkogelről a B15 kéken könnyű megközelíteni.
El kell még mondanom, hogy mindenhol találhatók az egyes pályák közötti átcsúszást biztosító utak. Gyakorlatilag mindenhonnan el lehet jutni bárhova, s mindenki a tudásának megfelelő útvonalat választhat. A felvonók kitűnőek, mindenhová kényelmesen el lehet jutni. Van a deszkásoknak élvédő zacsi, ahogy az dukál. Tömeg az nincs.
A pályarendszer jó időben csodás lehet. A B18-at egyszer normál körülmények között is kipróbálnám, de mivel nem langyos vízre vaxoltam két óra felé abbahagyjuk a buckák megmászását. Kicsit megrázott a dolog, hogy én, mint az egyéni védőeszközök használatának feltétlen híve, sisak és kesztyű nélkül, kigombolt dzsekiben síeltem. Persze, mert már úgy éreztem magam, mintha a strandon neoprén ruhában grasszálnék. Ilyenkor már le kell menni a hegyről, vagy inni valamit.
A következő nap ismét a pályán talál bennünket. Néhány száz métert emelkedve gyönyörű sűrű ködbe merül a felvonó. A Stubnerkogelről megkiséreljük az átcsúszást a B15-ön a B11 felé. Előre megyek, s mutatom az irányt. Feleségem 10 perc múlva hív telefonon, hogy mivel nem lát semmit visszagyalogolja azt a 100 métert, amit lecsúszott. Megbeszéljük, hogy a felvonó középső állomásánál találkozunk. Életem egyik meghatározó élményét élem át, míg lecsúszom, mászom a középső állomásig. Néha azt sem tudom merre lejt a pálya. Vagy két métert látok előre, vagy hátra? Aztán már kerülgetni kell a barna foltokat. Aggódom, hogy eltévedek, ellenőrzöm zsebemben a túlélést biztosító Cerbona szeleteket, s végül remegő inakkal megérkezem a középső állomásra. Feleségem nemsokára jön a fülkében állva, mint egy viking hajós, s leereszkedünk.
Úgy döntök, hogy én fogom legyőzni a hegyet. Bár egy nap nem szeretek kétszer síbakancsot húzni, autóval átmegyünk az Angertal síközpontba s ott próbálkozunk tovább.
De ez már a Bad Hofgasteinről szóló történet.
Összefoglalva, akit a zongora körül kergettek kiskorában, mert rossz ujjára húzta a brilles gyűrűt az itt biztos jól érzi magát, aki a családiasabb helyeket szereti, annak ezt a terepet nem ajánlom. A hó biztosság szerintem nem elég jó, de „télen” a pálya minden igényt ki tud elégíteni. Bár a pályák kitűnőek a hangulat miatt nem ez lesz a kedvenc pályarendszerem.

Csabor
2010.01.11. pálinkás
Hétvégén a Gastein völgybe indult itt a fórumon szerveződött öt fős társaságunk (későbbiekben Kovács család).

Pénteken reggel végig hóesésben, felhős időben haladtunk, de amint befordultunk a völgybe, kisütött a nap, mintha csakis nekünk rendelték volna. 11 óra körül parkoltunk le a dorfgasteini lift aljában. A pályák elég jó állapotban voltak, azért látszik, hogy kevés még a hó, itt-ott kikandikált az apró kavicsos aljzat. A minősége azonban tökéletesnek mondható, mínusz 4 fokot mértek.
A Grossarl oldal jobban tetszett, elképzelhető, hogy csak azért, mert ezt sütötte a nap. A Talabfahrt-ok jó hosszúak (közel 1000 méter szint), helyenként elég meredekek.
Nagyon kevesen síeltek aznap.

Szombaton reggel Sportgasteinbe indult a Kovács család, a kabinos lift sűrű felhők fölé emelt minket, meseszép volt minden. A hó álomszerű, a középállomásig vezető 3,5 kilométeres kék pálya kifejezetten élvezetes, változatos (inkább sötétkék), a pirosak is nagyon jók. Közben esni kezdett a hó, és feltámadt a szél is, a felhők fel-le mozogtak, így fél kettő körül bezárták a felső pályákat. Utána az alsó feketén síeltünk, nem túl hosszú, de nagyon szép pálya.
Nekem egyértelműen tetszett Sportgastein, ugyan kevés pálya és lift van, de azokra semmi rosszat nem lehet mondani, jót annál inkább. Olyan, még fekvését nézve is, mint egy picike Zauchensee.
Egyikünk sífutott, a körülmények (pálya, kölcsönző, öltöző, melegedő, stb) elmondása szerint nagyszerűek voltak, talán a mínusz 8 fok nem tetszett annyira neki.
Hazafelé még tettünk egy kitérőt a hofgasteini termálfürdőbe, ajánlom mindenkinek, több mint kulturált, főleg a szauna részleg pazar.

Vasárnap Angertal, még a liftek indulása előtt érkeztünk. Praktikus megoldás, hogy ebből a parkolóból a hofgasteini és a bad gasteini pályák is elérhetők, gyors, hosszú liftekkel, így igen könnyű oldalt váltani. Odafent szinte ember sem volt, és sütött a nap a felhők felett, asztal simaságú pályákon karistoltuk az első íveket. A völgylesiklások felhőrétegen át vezettek, egészen misztikus hangulatot teremtve az elhagyott erdei pályákon. Lent ismét jók voltak a látási viszonyok. Egyik oldalról a másikra csúsztunk és vissza, kedvenc pályáink a B19-B20 piros/fekete és a másik oldalon a H32 piros.
11 körül azért megjöttek a népek, itt-ott összesűrűsödtünk. Az egész Gastein völgyben rengeteg az orosz vendég, a pályákat is ellepik, közülük sokan sítudás (és síkultúra) nélkül száguldoznak, elhagyott
gyerekhez és a pályáról az erdőbe repülő felnőtthöz egyaránt volt szerencsénk. Azt a taktikát választottuk, hogy csakis a nehezebb pályákon síeltünk, így sikerült elkerülnünk a kiszámíthatatlanul kavargó tömeget.

Összeségében szuper "családi" hétvége volt, minden időjárásból jutott (nap, hó, szél, köd), nagyszerű pályákon, nagyszerű társaságban.
Hajrá:
a Kovács család :)

Íme néhány mobiltelefonnal készült kép, csakis a hangulat érzékeltetésére
IMG00117-20100110-0933.jpg IMG00118-20100110-0933.jpg IMG00121-20100110-1524.jpg IMG00119-20100110-0933.jpg IMG00111-20100109-1050.jpg IMG00107-20100109-1037.jpg IMG00114-20100110-0915.jpg IMG00115-20100110-0915.jpg IMG00116-20100110-0916.jpg IMG00120-20100110-1524.jpg IMG00125-20100110-1533.jpg IMG00126-20100110-1533.jpg
2009.01.11. Csupi
Mi egy 5 fős társasággal voltunk tavaly a Gastein régióban. Dorfgasteinben volt a szállásunk, a felvonó lábánál. Azt hiszem mindannyiunknak a D.Gastein-i pálya tetszett a legjobban.. De tény, nagyon profi területekről van szó. Mivel csak 5 napot voltunk, nem volt időnk már a Sport Gastein-re átmenni, így arról nyilatkozni nem tudok... A többit viszont csak ajánlani tudom... Tudok egy jó szállást Klamsteinnél, akit érdekel, ott tavaly nyáron szálltunk meg és még idén is küldtek karácsonyi képeslapot... sztem ez mindent elárul...
2008.01.05. SíMan
Én is inkább Bad Hofgasteint tudom ajánlani. Bad Gastein elegánsabb, de drágább is. Mi is Bad Hofgasteinban voltunk az Appartement Haus Rosnerben. Közel volt a felvonó (nem pályaszállás!) és az élményfürdő is. A szállás ára teljesen elviselhető volt. Mi a TUI-val voltunk ott.
2004.11.09. schuht
Tényleg nagyon jók a pályák, kezdőknek és haladóknak is. Mi idén januárban voltunk. A szállásunk Bad Gasteinban volt, így mi Bad Gasteinban, Bad Hofgasteinban és Dorfgasteinban is síeltünk. Érdemes kipróbálni mindegyiket.Hofgasteinban egy kicsit macerás volt reggel a felvonónál, de ki lehetett bírni. Nagyon sok hó esett, így egy kicsit nehéz volt síelni, mert a gépek csak éjszaka dolgoztak. Nekem legjobban Dorfgastein pályái tetszettek. Két uszodát próbáltunk ki. Az egyik Bad Gasteinban van: ez olcsóbb, viszont nincs is olyan nagy kínálat medencékben, mint Hofgasteinban, viszont itt benne volt a szaunahasználat is. Hofgasteinban nagyon szép az uszoda, de nagyon drága, viszont van benne csúzda, mozi(közben fürödhetsz), masszázsmedencék stb.Szerintem nem fogsz csalódni Gasteinertal pályáiban. Jó utat!
h i r d e t é s
h i r d e t é s
INGYENES TANÁCSADÁS »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »