Élménybeszámolók

Sziasztok, több év elteltével jöttünk vissza ide síelni. (Jan 15-21) 3 síterepet játrunk be, Bellamonte, Cavalese és Latemar. Bellamonte-n sok miden nem változott, igazi kis családi síterep maradt a szorásos széles kék és piros pályákkal, de a moena-i oldalon van döngetős fekete is aki azt kedveli. Covid szabályok tekintetében felvonóknál ffp2 (gyerekeknél nem ellenőriznek túlzottan, illetve délután belazulnak). Tömeg szinte sehol nem volt, kellemes csípős hideg volt reggelente szikrázó napsütéssel és minimális széllel, délután is maradtak a minuszok a pályákon, így az állapot teljesen jó volt a végén is. Hüttékben nem kérnek green passt de maszkot hordtunk ha nem az asztalnál ültünk. Síbérletet a greenpass-al kellett aktiválni minden reggel a dolomitisuperski app-on, kb 3 másodperc volt, e nélkül nem nyíltak a kapuk a felvonóknál. Lengyelek voltak többen, rajtuk kívül pár magyar és cseh autóval találkoztunk, a síelők nagy része olasz volt. Hó a pályákon elégséges volt, viszont rég havazott így a fák és a pályán kívüli részek elbírtak volna még némi friss havat a tökéletes képeslap időhöz. A bellamontei kabinos tetején vadi új hütte épült, pincéres kiszolgálással helyben sütött pizzával pl. Sajnos a korábbi törzshelyünk, a pályarendszer közepén lévő un. boszorkányos hütte kiégett így zárva volt. Cavalese-n először síelltünk, nem túl bonyolult pályarendszer de alapvetően rendben volt, kár hogy csak nap végén hazafelé csúsztunk a hosszú fekete olimpiai pályán, mert az nagyon tetszett, de 1 napra tökéletes választás volt az Alpe Cermis, tömeg szinte semmi. Latemar már kicsit nagyobb, több páylával és felvonóval, sokan itt se voltak, tempós páyák vannak, itt is síeltünk már többször korábban. Továbbra is a rövid felvonók a pálya gyengéi, sokat kell ülni sajnos, cserében sok a pálya, figyelni kell merre jár az ember főleg a végén ha a kocsihoz akar csúszni utoljára.
Összességén nagyon szuper volt az idő, covid szabályok teljesen élhetőek (szálláson elég volt a sima maszk is és a boltokba is), greenpasst 2x kérték, a bellamontei pálya alján lévő körbárban és hazafelé egy Mekiben, árak nem emelkedtek túlzottan szerintem (sör 4-5 EUR, üdító 2,5, pizza 10-12, rántotthús hasábbal 12-14, gőzgombóc 9)
Aki tud menjen most, mert tényleg síelhet egész nap amennyit akar, nem kell várni szinte sehol a felvonóknál, minden pálya nyitva volt és reggelente mindet szépen ratrakolták is..

2018.02.17 és 24-e között töltöttünk el egy hetet ezen a síterepen. Bellamontében laktunk. A sípályától kb 3 km-re található a település. A településen a legszükségesebb boltok megtalálhatóak: 1 db élelmiszerbolt 1 db síbolt, 1 db. ajándéküzlet. A pályák valóban "kékek" és a piros pályák is élvezhetőek kezdőknek, vagy közép haladóknak is. A pályák minden reggel tökéletesen előkészítve várták a síelni vágyókat. Az időjárás kegyes volt velünk, volt napos borús és 1 nap hózáporos időjárásunk is. Ha a felvonóhoz közel szeretnénk parkolni, akkor célszerű 10 óráig oda érnünk. A kék pályák alsó része 14-15 óra közötti időben kezdett jegesedni.A síterep síbusszal is jól megközelíthető a településen belül 2 db. buszmegállója van. A hosszabb sorban állás elkerülése érdekében célszerű előre megvásárolni a síbérleteket, vagy érkezés napjának a délutánján. A pályákon több hangulatos hütte található. A felvonónknál ritkán alakult ki 3-5 perces sorba állás. A pálya rendszer jól elnyelte az ember tömegeket. WC-k nem csak a Hütténél vannak, hanem a felvonók mellet is.A sípályán számos nemzetiség volt, mely sokaságuk alapján a következő volt: olasz, lengyel magyar cseh, de még svédekkel és oroszokkal is találkoztunk. A sípálya legnagyobb hátránya a távolság. Autópályán, csak technikai szünetekkel Budapestről 8-8,5 óra alatt elérhető. A sípályát és a környező sípálya rendszereket mindenféle tudással rendelkezőknek ajánlom.

Bellamonte 2016.03.07.

A Dolomitokban töltendő síhetünk 3. napján végre a lécek is szerephez jutottak.
Két napig utaztunk, s végre a harmadik nap elkövethettünk egy kis önbizalomnövelő túrát kedvenc feleségem kedvenc terepén. Nekem mindegy, de feleségemnek a síelését fel kell építeni. Éreznie kell, hogy most igazán tud, ő a hegyek ördöge (bocs, démona), s ha ezt el tudom hitetni vele, akkor a többi napon mehetünk már bármilyen terepre, jól fogja érezni magát. Az idevezető kétnapos út hóhegyei a félelem apró (?) csíráit ültették el benne, s ráadásul a síterep felé vezető utat ma reggel nyitották meg újra a forgalomnak.
Mivel szállásunkhoz az esik közel, mi általában a terepet Moena felől közelítjük meg, konkrétan Ronchinál szállunk csatába. Ennek előnye, hogy nem kell hágókat másznunk, s a nap végén én még a moenai oldalon csemegézhetek egy kicsit a fekete pályák között.
Annyira nem ígérkezett rossz időnek. Nem is voltak sokan a parkolóban. (ez még nem fizetős, de ki tudja, nagyon terjed a vidéken az 5 eurós parkolási díj) Mivel bérletünk volt, gondolkodás nélkül hasítottunk a fülkés felvonóval felfelé. Le Cunén (2210 m) kiszállva szinte kellemes idő fogadott bennünket. Ammerre a szem ellátott mindenütt friss hó.
Elindultunk Bellamonte felé. A nagy hóesés dacára a pályák rendben voltak. Jó vastag alap, s fölötte 5-10 cm-es puha réteg. Érdekes volt ebben a szezonban először természetes havon csúszni.
Leereszkedve a hegyről jöttek az önbizalom növelő kékek. Szép széles pályák, a kezdők kedvencei. Ember kevés, sor gyakorlatilag nincs.
A kék örömködés után felmentünk a Laste csúcshoz (2340m). Borult nagyon az idő, s a teljes köd előtt még fentről is akartunk csúszni egyet. Ez már csak részben sikerült. Ránk vetette magát ősi ellenségem a köd, s így a pálya feléig csak vakon botorkáltunk. Sajnos ez továbbra is így maradt. a felső részeket ezután egész nap köd borította, így az számunkra zárt területnek számított. Maradt a kékeken való huncutkodás. Ezt sem nevezném utolsónak, mert ilyenkor nagyon jól lehet technikázni, mozdulatokat bevésni. Délidőben mindenki a hüttékbe menekült (nekünk nem jutott hely), így szinte egyedül csúszkáltunk. Közben persze esett a hó, szép nagy pelyhek gyarapították a pályák havát. Csak azért nem alakultak ki buckahegyek, mert kevesen voltunk, s kék pályán nagy akaraterő kell, hogy az ember összetúrja a havat. Sok új fejlesztést tavaly óta nem láttam, de nem is igazán kerestem. Erre a napra az a kellemes bemelegítő mozgás, amit a pályák nyújtottak bőven elég volt.
Majdnem leálltak már a felvonók, mire hazafelé indultunk. Sajnos a köd miatt ki kellett hagynom a moenai feketéket. Majd máskor. Ne legyek telhetetlen, örüljek, hogy ideértem.
Míg ezeket a sorokat írom a hó természetesen nagy erőkkel esik, az egész szezont kárpótolni kívánja a hóhiányért.

Csabor az élvezeti síelő

Carezza. Igen, az egy kis csoda, én tavaly szerettem bele, szerintem a leghangulatosabb a Val di Fassa régióban. Mint a mesében, nem tudok szebbet jobbat elképzelni sem. Főleg, ha valaki kicsit fogékony a finomságokra, és nem a nagy tömegterepeket vagy kommersz dolgokat keresi. (Mint mondjuk a Sella Ronda, ami szerintem nem sokat ér.)

Tavaszváró sítúránk célja a Val di Fiemme sírégió be (illetve ki) sízése volt. Majd ezer kilométeres, tizenkét órás utazás után érkeztünk meg a dallamos nevű Bellamontéba. Reggel ragyogó napsütésre ébredtünk, s első napunkon az alig három kilométerre lévő Alpe Lusia pályáival ismerkedtünk. Tavasz lévén a nappali olvadásnak és az éjjeli fagynak köszönhetően az alsóbb pályaszakaszok reggel kemények voltak, a csúcs (2340 m) közelében viszont végig kiváló porhó, billiárdasztal simaságú pályák vártak bennünket. Fent lélegzetelállító a panoráma: körben csipkés sziklacsúcsok hó gallérral, a távolban a Passo Rolle sziklái kéklettek. Meseszép látvány, már csak ezért megérte ennyit utazni.
Délig igazi kellemes tavaszi időben, szigorúan napkrémmel felszerelkezve csúsztunk, majd egy óra magasságában egyik pillanatról a másikra beborult és elkezdett szakadni a hó. Igazi bolondos márciusi-áprilisi az idő. A kedvencünk a Rifugio Ja Camp nevű hütte melletti 45 (Zirmes)és 46 jelű (Direttissima Le Cune) pályák voltak, itt végig jó kondícióban volt a hó egész nap. Délben a Rifugio Alcervo nevű hüttében pihentünk. A hely érdekessége, hogy az alsó szinten kialakított önkiszolgáló étteremben egy forrás bugyog fel, ami egy kút formájú építményből folyik ki, majd az épület padozatában kialakított patakmederben csordogál, szó szerint a lábunk alatt. A közlekedést a mini patakmeder felett kialakított kis hidak biztosítják. És mindez bent az épületben… A mosdó falából szintén e forrásból kialakított mini vízesés csobog. Az egész rendkívül igényesen és ötletesen van kialakítva.
Pályazárásig maradtunk, majd a parkolóknál lévő hütte előterében élőzenés rock-country koncertet hallgattunk meg. A hangulatra jellemző volt, hogy nyolc ráadás számot nyomott le a banda. Pad, asztal, torok nem maradt szárazon…

Sziasztok!
Szombaton jöttünk haza Bellamonte-ból, szokott kedvenc helyünkön, a San Celso hotelban voltunk, most is nagyon jól éreztük magunkat, kedvesek, segítőkészek az ottaniak!
A pályákról: a helyiek szerint nagyon régen volt ilyen kevés hó, a pályákon kívül kopasz foltok, ilyet még nem tapasztaltunk. Ennek ellenére a pályák nagyon jók voltak, az olaszok csodákra képesek ebben!
Kedvenceink Bellamonte, Passo Rolle az összes pálya működött,
egyedül a Passo Rolle bal oldalának legfelső pályái voltak kemények. Latemar pályái is nagyon jók voltak, kivétel a Predazzo-ba vezető kabinoshoz volt lesíelt, jeges a pálya, de ez is érthető, meredek és sokan használják...
Első négy nap ragyogó napsütés, 1 nap kicsit borongós, pénteken hóesés, hózápor volt.
Összességében ismét fantasztikus 6 napot töltöttünk itt!

Üdv Mindenkinek!
Vasárnap hazaérkeztünk Val di Fiemme-ből. Az előzetes várakozásainkat magasan felülmúlta a pályák állapota. Még jobban megerősítettek abban, hogy az olaszok igen gondosan kezelik a kevés havat is.
A teljes pályarendszert nem lehetett használni, de a nagyobb része ment a pályáknak. Havazásban is volt részünk, szombaton friss, természetes havon csúszhattunk.
Az üzemelő pályák jók voltak, a sí talpán egyetlen karcolás sem keletkezett az öt nap alatt. Azt hiszem, ez mindent elárul. Hosszú várakozás nem volt, sajnos Predazzo felől az összeköttetést csak szombaton nyitották meg, de az Obereggen-Pampeago területen is remek lehetőségünk volt a csúszásra.
Bella Monte sem teljes kapacitással, de működött, a pályák nagyobb része remek felületen síelhető volt.
Sok hó esetén biztosan sokkal nagyobb élmény, de megérte elmenni.

2011. januárban voltunk Bellamontén sielni, nagyon szerettük a széles, jól gondozott pályákat és a minimális sorbanállást a kényelmes ülőliftekhez. San Celsoban volt a szállásunk, ahol a kényelemmel és a félpanziós ellátással maximálisan elégedettek voltunk.

Video: https://sielok.hu/video/val-di-fiem...me-bellamonte-2011/
Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/623824/

TREVALLI, ALPE LUSIA 2011,03,22.

Ebben a szezonban már másodszor élvezkedem a Dolomitokban. A januári látogatáshoz hasonlóan ugyanabban a szállodában, ugyanazzal az utazási irodával. Lehet, hogy jó volt az első etap?

Ez a túra harmadik napja, s ismét az első feleség kívánsága dominál. A reggeli gyönyörű időben, mínusz 3 foknál Bellamonte felé vesszük az irányt.

A jó beszámoló írásának vannak bizonyos szakmai titkai. A legjobb beszámolók otthon, egy jól fűtött, meleg szobában születnek. A grafomán ember leül a számítógéphez, kipattint egy palackot a kedvenc borából, lehetőleg kristálypohárba tölti és szopogatja szorgalmasan. (ezért jó ha a feleség is kéznél van, lehetőleg az első, mert be lehet inteni még egy palack borral, ha nagyon foszladozik már az írói véna) Az igazi beszámolóírónak el sem kell mennie a síterepre, mert a tények ismerete csak zavarná az élvezetes beszámoló megírásában.
Mielőtt azt gondolná bárki, aki nem ismer eléggé, hogy rólam van szó, kijelentem, hogy nekem tanúm van. A bellamontei pályán találkoztam Ozsival, aki a fórumon számomra felfoghatatlan szakmai magasságokban és nyelvezetet használva elemzi síelésünket. A történet a következő. A pályára érkezve látok néhány egyforma ruhába öltözött síelőt (HUNGARY DEMO TEAM felirattal), no meg egy embert ölnyi nagy kamerával. Mindenféle, most még nem ismert célú felvételt készítettek, egy oktatói tanfolyam és vizsga alkalmából. Mivel mindenki síelt, kivéve a kamerás embert, érdeklődni kezdtem egy szimpatikus idegentől, hogy talán ő lehet Ozsi. A válasz, hogy én vagyok Ozsi. Hiába érdeklődni tudni kell. Tehát tanúm, hogy a terepen tartózkodtam, néha léccel a lábamon, Ozsi. Én viszont tudatom mindenkivel, hogy Ozsi tud síelni. Pontosabban fogalmazva és csak az orvosának: Ozsi a sérülése ellenére tud síelni. Mivel nem akartam síelésemmel lerontani a készülő film színvonalát, mert ez még negatív példaként is előfordulhat, találkozásunkat ez alkalommal rövidre fogtam, s indultam a terep felfedezésére.
A terepet Moena felől közelítettük meg. Nagyon kevesen voltak, a felvonóhoz legközelebb eső parkírozóban is volt számomra hely. A fogadó terminál nagyon kellemes, pl.:padlója gumírozott, s ez még síbakiban is kellemes járást biztosít. Kicsit topogtam, hátha kialakul valami sor, de végül beszálltunk a fülkébe, ami egy közbenső állomás közbeiktatásával felvitt bennünk 2200 méter magasra.
Mivel alapvetően nem a moenai, hanem a bellamontei rész meglátogatása volt a célunk, a 6-os piroson leereszkedtünk a völgybe. Azt már itt lehetett látni, hogy a Cima Laste, vagyis a hegy felé bőven van hó, de Castelir irányában a hó főleg a pályára korlátozódik. Azt már itt is lehetett érezni, hogy a pályák remekül előkészítettek, felületük a nap elején kicsit kemény, de nem jeges, viszont néhol oly tengerszínű jégfoltok is voltak, amelyek sejtették, hogy az ott kialakuló tóba délután bele lehet dobni a pecát.
Az első feleség nagyon vágyott kedvenc kék pályáira, ezért a leérkezést követően egy kis átcsúszón (11 kék) közelítettük meg a 12, 13, 15 számú közérdeklődésre számot tartó kék pályákat. (itt történt meg a találkozás Ozsiékkal) A pályák nagyon jók voltak. Öröm volt itt síelni.
Bár ezen a pályarészen az elvesztés veszélye nélkül ott tudtam hagyni első feleségemet, a nagyobb feladatok előtt egy kis bemelegítésre vágytam. Felmentem a tetőre, s a 9-es kékkel kezdve lecsúsztam Castelirig. Ez a kb. 6 kilométeres megállás nélküli csúszás nagy kedvre derített, ezért megcsináltam még egyszer csak a piros 8-as volt a kiindulási pont. A fentiekből látszik, hogy a pályák nagyon jók, szélesek és kellemes vonalvezetésűek, mert aki nem tudná én nem vagyok egy teljesítményhajhász síelő.
Amikor néhány futamot megcsináltam ezen a vonalon fellifteztem ismét a Le Cunához. Úgy gondoltam, hogy a pálya korábbi keménysége eltűnt, s így kényelmesen lecsúszhatok a fekete (7) Direttissiman. No ez a pálya olyan, mint egy nő. Messziről csodálatos meredekséggel omlik alá a hegyről, de amikor uralmad alá hajtod, kiderül, hogy kedves, engedelmes jószág. (ezt a hasonlatot majd letagadom) Én fél tizenegy felé jártam erre, s akkor a pálya közepe, amely a legnagyobb beesési szöggel kapta a napsugarat már igencsak ragadós, vizes volt. (azt hiszem, hogy életem további részét két jövőbeli találmányom megalkotására szentelem. Az egyik a távirányítóval vezérelhető síbaki, amely mikromotorok segítségével szorul a lábra, mindenféle derékhajlítás nélkül. A másik a változtatható lejtőszögű sípálya, amelynél a nap mozgásának megfelelően lehetne állítani a lejtő szögét, így a hó a lehető legtovább megmaradna. Itt lehetséges még a teljes felfordítás, de ennek kivitelezésén még gondolkodnom kell)
A tapasztalatok alapján, megelőzvén a rossz élményeket eldöntöttem, hogy a csúcsról az 5-ös és az 1-es feketén lecsúszom Moena felé. Az 5-ös fekete elején van egy komoly letörés, de azután nagyon kellemes fekete jellegű pálya. A baj csak az volt, hogy nem tudtam továbbmenni az 1-es fekete irányába. (illetve lehet továbbmenni, ha az ember felgyalogol egy komoly emelkedőn) Így ismét fel kellett mennem a csúcsra az elérhető ülőszékes felvonón, s lecsúszni a 2-es piroson, a végén vigyázva, hogy a fülkés felvonó középső állomásához érkezzem, ne ismét az ülőszékeshez. Biztos lehetne valami megoldást találni, hogy a feketén jövők folyamatosan tudjanak továbbcsúszni a völgy felé. A 2-es piros különben nagyon szimpatikus pálya az elején egy kisebb letöréssel, amit aki akar ki tud kerülni.
Végre nagy nehezen rákeveredtem az 1-es feketére, amelyben egy jó állapotban lévő kellemes pályát ismertem meg. A hó rajta jó kemény volt, néhol kis jegesedéssel. Az alja viszont, mint az várható volt vizes hóból állt. De azt a 100 métert az előtte lévő 2100 méter bőven ellensúlyozta.
A bellamontei oldal délutánra az alsó részen (12, 13, 15 kék) felpuhult, már nem volt élvezetes. A felső részeken megmaradt a használható hó, s a kellemes síelés élménye.
A moenai oldal viszont a délutáni hazafelé induláskor történő lecsúszáskor is kellemes élményt nyújtott a jó hóminőségével.
Végeredményben Bellamonte most sem okozott csalódás. Sok magyar volt a pályákon, ez is egy kedvenc helye hazánkfiainak.
A beszámolóban a pályákról írni sokat nem lehet. Szépek, jók, s csodálatos a napsütés. Nehéz is a beszámoló író ember helyzete. (már a bora is elfogyott)

Csabor

Sziasztok !

Csatlakozni tudok RM beszámolójához a múlt hetet Bellamontén, Latemarban, és Cavalesén töltöttük , egy nap kivételével végig napos időben! Pályák tényleg jók : Bellamonte: Csúcsra fel 4 ülésesekell balra le majd be a félcsőszerű pályára nagyszerű élmény , a csúcsról jobbra indulva egészen az El Zirmói hüttéhez csúszhatsz egy jó bombardínóra ! Moénai oldalon kipróbáltuk a fekete pályát eleje ok volt jobb kanyar brutál letörés végig árnyékban majd kb 150 méter háton -hason -megúsztam baj nélkül- majd legközelebb már csak a balra el a piroson ami nagyon élvezetes ! Bellamonte felé néző fekete szerintünk jóval könnyebb és napos ! Vasárnap tömeg volt hétköznap nincs torlódás !
Cavalese: Pályák nagyon jók a csúcsról indulva több piros és kék pálya megy az olimpiai feketéhez melyen leérsz a kabinoshoz nagy élmény !
Latemar -Pampeago- Predazzo :gyönyörű idő gyönyörű panorámával, minden igényt kielégítő pályarendszer Predazzo felől kabinossal lehet feljutni majd 4 ülésesekkel lehet megközelíteni a különböző pályákat illetve én csak 1 húzósliftet láttam azt kihagytuk Másik megközelítés Tesero felől ! Többet nem ismertünk meg ! Mi jövőre biztos hogy visszamegyünk ! Mindenkinek csak ajánlani tudom! CIAO

Ez nektek...
Nem tudom hogy te arra a pirosra gondolsz-e amire en is, de ami piros volt es nekem nagyon tetszett az a csucsra valo feljutas utan balra talalhato... Az egy olyan piros pálya amit 1-2 bemelegito csuszas utan be lehet vállalni full golyoban! Kellemesen kanyargos es dombos... Azert ajanlatos az 1-2 bemelegito csuszas rajta hogy azert megis tudd mi var a dombocska utan... de miutan mar tudod, nyugodtan bevallalhatod golyoba az egesz palyat es tuti merevedesed lesz tole! :) Nekem nagyon tetszett, izgalmas, gyors, szepes, es nem szokott rajta tumultus lenni sem... Van 1-2 igenjo hütte is rajta, az egyik nagy kedvenc a Boszorkanyos! Allitolag regebben a pincercsajok boszorkanycuccban voltak, igaz iden januarban mar sima ruciban voltak, de meg ugy is nagyoin meggyozoek voltak szamomra. De persze azert a boszorkanyos mivoltjat is megtartotta, hiszen bent igensok boszorkany is talalhato... Némelyik kozullik a pályára is kimereszkedik... :))
Amugy az az allando arnyekos palyaresz, ami a Latemar-i resz fele vezet... Na az meg tudja viccelni az embert rendesen, foleg ha nagy sebesseggel bezug az arnyekba es hirtelen semmit nem lat.... Mikor nagyjabol kezd kitisztulni elotte a kep, pedig egy igenkomoly palyaresz tarul elé...
Es az a resz meg minden igenyk kielegit... Akinek meg nem lenne elég... ott van Latemar... Ami a masi igenkomoly terep kozvetlenul Alpe Lusia mellett...