Pénteken egy sarajevoi üzleti út farvizén jutott egy napom síelésre. A helyiek a városhoz közeli két síterep közül inkább Bjelasnicát ajánlották, mivel közelebb van, mint Jahorina és kevesebb a nép is.
Elég kalandosak arrafelé jelenleg a közlekedési viszonyok, leginkább várost takaró vastag hótakaró miatt lassul le a forgalom, mivel a gyalogosok is az utakon próbálnak haladni, a járdákon ugyanis egy-másfél méter hó van.
Végül 40 perc alatt jutottam ki Bjelasnicára, ahol a parkolóban maximum 20 autót láttam. Amint elkezdtem öltözködni, odajött hozzám három gyermeklány, akiktől az egész napos jegyet 15 Konvertibilis Márka (ez a vicces nevű helyi fizetőeszköz) helyett 10-ért vehettem meg. 1 EURO pillanatnyilag 1.9 KM, azaz a napijegy alig 8 Euro. Nem rossz.
A terepet az 1984-es téli olimpiára épített liftek szolgálják ki még most is, sem modernnek sem gyorsnak nem mondhatók, de korrekten működnek. A központból egy háromszékes lift visz fel a szintkülöbség mintegy kétharmadán, utána egy csákányossal közelíthető meg a csúcs. Jobbra-balra még egy-egy húzólift műkodik, és kint balra a gerincen egy kétszékes lift, ez utóbbi pénteken nem üzemelt.
A pályák a felső részen elég meredekek, fekete jelzésűek, lentebb pirosak és kékek vegyesen. Nagy részük szépen kanyarog az erdőben, és elég széles is. A pályakezelés aznap tökéletesnek mondható, számomra már-már zavaróan sima, és így kissé unalmas (de ez csak a Chopokon nevelkedett kényes ízlésem miatt van). A pályáról nem nagyon tértem le, mert első ránézésre elég sűrű az erdő, ráadásul egyedül nem is ajánlatos az ismeretlen terepen bóklászni. Pedig hó van bőven, lásd később.
Így inkább csak a valóban biliárdasztal simaságú pályákon carvingolgattam faltól-falig, nem nagyon zavart senki. Fura, hogy ilyen közel a városhoz, a szezon kellős közepén ilyen kevesen vannak.
A pályák mellett síkölcsönzők, éttermek és kocsmák is vannak, nagyon olcsó minden. A pálya körül nagy, KGST stílusú szállodák vannak, elég jó pályaszállások, vélhetően szintén jó áron. Azon viszont meglepődtem, hogy a parkolásért 8 KM-et, azaz 4 Eurot kellett fizetnem, ami aránytalanul sok a síjegy árához képest. Az is lehet, hogy csak lenyúltak (nem hiszem, mert elektromos, mágneskártyás sorompós parkolóról van szó), de nem bántam, ezzel együtt is megérte.
Azt gondolom, hogy egy 3-4 napos hosszú hétvégére tökéletes és nagyon olcsó választás. Kicsit több, mint 7 óra alatt értem haza, beleszámítva egy 20 perces pljeskavica szünetet is, a Sarajevo-Zenica-Slavonski Brod-Osijek-Bp útvonalon.
(csatolok néhány telefonnal készült képet, érzékeltetve a hóhelyzetet és a pályaállapotokat)
Keresés
21 cm
