Élménybeszámolók

Álom síelés Serre Chevalier 2023.01.28-02.04
Mi a feleségemmel életünkben először síeltünk Franciaországban. Én több, mint 10 éve ugyan voltam a környéken párszor még a Snowattack kezdetén, de akkoriban snowboardoztam. Lelövöm a poént az elején, hogy, aki nem akar sokat olvasni egyből lássa a véleményünket: 10-es skálán 9-es. Nem tudom 10-es van-e? Remélem. Ez természetesen a mi véleményünk kb. 7-8 év csak és kizárólag osztrák terepeken való síelés után. Ott is van bőven 9-es, de egy alacsonyabban fekvő osztrák pályarendszerrel nehéz szerintünk Serre Che-t összehasonlítani. (Kell-e egyáltalán?) Mi már előre felkészültünk arra, hogy ne Ausztriát keressük a francia pályákon, hanem élvezzük a másságát. Ezért nem ért váratlanul a felvonók és a wc-k minősége. ;-) A hóminősége viszont még annál is jobb volt, mint amire számítottunk. :-)

Utazás saját kocsival pont 12 óra 3 megállóval. Kötelező bevásárlás a briancon-i Carrefourban. La Salle-les-Alpes-ben béreltünk magánházat, ami szuper tágas és felszerelt volt. Az időpont tökéletes, épp a síszünet előtt egy héttel. Nem, hogy sorban nem kellett sokszor állni, hanem megállás nélkül csúsztunk át a kapun és ültünk rá a felvonóra, úgy, hogy előttünk alig láttunk valakit az üléseken. Ez nem a pálya elhagyott, félreeső részen, hanem az egyik csúcsra tartó központi felvonón (Aravet). Ez egy nagyon jó érzés és mi ezt kifejezetten élveztük. Az ülős felvonókat mind egyformára cserélték. Szivacsos, de nem fűtött és plexi nélküli zöld és fekete. Kivéve az Yret (3 üléses fapad), de az meg amúgy is egy extrém élmény. Nekünk nem volt problémánk a hideggel, mert végig gyönyörű idő volt. Hideg, de napos. Hó nem esett. A hegyen -2 és -8 között, de a középállomásnál már inkább 0 vagy pluszok, a völgyben pedig 10-12 is volt napközben. Két, három nap viszont szeles volt és az azért kemény hidegérzettel jár együtt, illetve megnehezíti a csúszást (főleg ha szembe fúj és megállít :-D). Lifteket csak egy délután állították le, de pl. a völgyből induló Le Grotte-t 5 perccel a zárás után újraindították. :-) Ennek szintén nagyon örültünk és a bárból rohantunk, hogy elérjük, így elértük a csúcsra menőt is, ami egy utolsó szuper csúszásra adott lehetőséget. (Ez 5 óra után volt, de egyetlen bucka sem volt az 4-5 kilométernyi csúszás alatt. Ilyet azért Ausztriában ritkán tapasztaltunk.) Ingyen buszjegyet is osztogattak, ha valakinek valamelyik másik faluban volt a szálláshelye. Szerintünk Serre Che térképe egyszerű és a táblák is egyértelműek. Számok helyett neve van a pályának. (Ezt kreatívnak találtuk.) A szám a közepén 100 méterenként csökken a csúcstól lefelé. Nekünk logikus volt. Egyszer sem tévedtünk el, de az is igaz, hogy Serre Che nem egy bonyolult pályarendszer. A Grand Galaxy bérlet, ami egyébként a helyi bérlet alkalmas még 5 másik pályarendszer 1 napi használatára. Mi Montgenevre és Puy-Saint Vincent mellett döntöttünk. Montgenevre szuper volt, de legközelebb inkább Les2Alpes-t nézzük meg. Ott most óriási szél volt, így kihagytuk. Puy-ban hótalpaztunk egész nap. A sípályák ott is tökéletes minőségűek voltak még záráskor is és alig volt ember a csúcsok környékén. Ide biztos visszajövünk csúszni.
Minden pálya reggelre teljes szélességében ratrakolva volt. Mi nem free ride-ozunk, ezért arról csak, annyit, hogy néha nem is tudod hol ér véget a pálya és hol kezdődik a off-piste :-). A hegyen alapvetően két féle étterem (Hütte) van. Tömegételekre specializált, de franciásan megoldott konyha és a valódi étterem minőséget kínáló vendéglátóhelyek, kézműves sörrel és hamburgerrel. Igen ez drága, de ár-érték arányban jó.

Összességében szerintük egy tökéletes és nagyon kompakt sípályarendszer Serre Chevalier. 6 napig akár itt is lehet síelni, de a Grand Galaxy bérlet adta lehetőségek és a jó elhelyezkedés miatt több szezonra is vissza lehet ide térni. Mi szeretnénk. Vicces volt az egyik helyi eladó mondta, hogy várják a havat nem soká. Kérdeztük mennyit és nagyon komolyan mondta, hogy 1 centimétert. Sajnos itt tartunk. Menjen mindenki, aki szeret, ameddig lehet!! :-D Ja és a legjobb pálya (szerintünk) a Cucumelle Briancon felé.

Az alábbi egy kicsit megkésett beszámoló, de kellett kicsit ülepednie az élményeknek, na – és talán valakinek még hasznos lehet. Figyelem, TLDR, sommás összefoglalóért ér a végére görgetni :)

Mi dec. 25 és 30 között voltunk Serre Chevalier-n Chantemerle-i szállással. Fontos adalék, hogy első alkalommal síeltünk Franciaországban, korábban osztrák, svájci, illetve magyar síterepeken gyűjtöttünk tapasztalatokat, valamint a Covid alatt Jahorinát vettük célba, ami –eltekintve a dohányzás szabályozásának hiányától – igen kellemes meglepetés volt számunkra, és minden bizonnyal visszatérnénk, ha azóta nem költöztünk volna némileg távolabb.

Egy ideje már tervezgettük, hogy kipróbáljuk a franciaországi síelést, mivel ismerősöktől csupa jót hallottunk róla, úgy, mint olcsó, hatalmas pályarendszerek, jó kaják (bár svájci munkatársam ennek szöges ellentétét állította, viszont ismerve a svájci ételeket ezt én inkább pozitív megerősítésnek vettem), illetve nem tudom mondtam-e már, hogy állítólag olcsó Ennek megfelelően, bízva ismerőseim tapasztalataiban, különösebben nem néztünk utána a témának. Bár a szállásfoglalásnál már gyanús volt, hogy annyira azért nem lesz olcsó a móka, ezt annak tudtuk be, hogy sajnos a két ünnep között voltunk kénytelenek menni. Bár nem vagyok az a típus, aki Excel táblában vezeti a nyaralás/síelés/egyéb szabadidős tevékenységek költségeit, összességében szerintem nagyjából osztrák áron síeltünk. Bár végül sikerült egy 2+2 személy számára hirdetett apartmant (kettőnknek szuper volt) találni, a hegyen lévő hüttékben az árak néhol inkább a svájcihoz közelítettek (Főétel EUR25+, sör EUR9-10). A völgyben viszont valóban meglepően baráti árakkal találkoztunk.

De ennyit a piszkos anyagiakról. Ami a lényeget illeti, a hóval igazából szerencsénk volt, annak ellenére, hogy Európa ekkor éppen hadilábon állt vele, a pályák jelentős része üzemelt és a táj a hegyen fehér volt. Leszámítva a fenyőfákat, amelyek viszont meglepetésünkre barnák voltak, de ez semmit nem volt le az élményből. Az már annál inkább, hogy Serre Chevallier-n a felvonók – úgy általában az összes, amivel dolgunk volt – matuzsálemi korúak, és ha azok közé tartozol, aki szeret reggel az első lenni a frissen ratrakolt havon, akkor valószínűleg te is megtapasztalod milyen a havas párnára üléssel kezdeni a napot. Egyébként, ami a ratrakot illeti, december 25-én és 26-án nem sok nyoma volt pályakezelésnek. Halkan jegyzem meg, hogy több alkalommal volt szerencsénk a karácsonyi időszakban Kreischbergen síelni, és kivétel nélkül mindig kifogástalanul előkészített pályák várták a korán érkezőket. Egyébként francia barátaink ezt a tevékenységet később is igen takarékon végezték. Pedig hóágyúk voltak, éjszakánként a hegyen fagypont alá kúszott a hőmérséklet, azaz laikus szemmel minden feltétel adott lett volna hozzá, hogy reggelente – természetes hó hiányában – frissen ágyúzott, ratrakolt, kifagyott pályák fogadhassák a koránkelőket. Ezzel szemben a pályák csak egy töredéke látott ratrakot, néhány pálya tetejére pedig egyszerűen kitettek egy „hard packed snow” táblát, aztán mindenki menjen saját felelősségére.
Nyilván senki sem ez alapján választ síterepet, de nem lehet elmenni amellett, hogy aki a sógorok szolgáltatási színvonalához szokott, annak itt bizony általában véve is kicsit nyitottabbnak kell lennie. Ha valakire például a hegyen jön rá szükség, az tapasztalhatja, hogy az illemhelyek mennyisége, megközelíthetősége és minősége igenis fontos tud lenni. Itt mindhárom tényezővel akadnak problémák. De nem csak a pályán találkoztunk különbségekkel. Utolsó este kicsit enyhült az idő, majd éjszaka fagyott, aminek következtében reggelre mind az apartmanunk előtti parkoló, mind a pálya parkolója jégpályává változott, de ez a helyieket nem különösebben zavarta, sózásnak, vagy bárminemű kezelésnek semmilyen nyomát nem láttuk.

Az idővel viszont szerencsénk volt, és az utolsó nap kivételével szinte végig napsütésben húzhattuk az íveket – már amennyiben éppen nem a temérdek sísulis kígyó egyikét kerülgettük.

A pályarendszer egyébként valóban hatalmas és változatos, számtalan kifejezetten kezdőbarát pálya mellett mindenki megtalálhatja a sítudásának megfelelőt. A pályák a körülményekhez képest alapvetően jól tartották magukat, de azért a népszerűbbek délutánra már igencsak buckásodtak. Különösen igaz volt ez a „vallons” nevűre, amely számos pálya összefutásából indul, és egyebek mellett a Chantemerle-i kabinos felvonó hegy állomására visz – nagyrészt erdei szekérúton.

A számos síelő ellenére viszont szerencsére hosszabb sorok nem alakultak ki a felvonóknál, mi mindenképpen pozitívum. Kivételt talán csak az ősöreg, kényelmetlen és rettentő lassú „Proel” középállomása jelentett, így ezt nem is nagyon erőltettük.

Nem tudom más francia síterepeken hogyan működik, de mi meglepődve tapasztaltuk, hogy a pályák számozása valami egészen más logikát követ, amelyet nem igazán sikerült megfejtetnünk, ráadásul a számokat nem is nagyon teszik ki minden elágazásnál, illetve a felvonók tetején, helyette az irányokat (völgyeket) jelölik.

Feltétlenül érdemes megemlíteni viszont, hogy aki szeret enni, az itt nem fog csalódni. A hüttékben az ételek nem a megszokott Käsespätzle-Schnitzel-Kaiserschmarn vonalon mozognak, ezért számunkra kellemes meglepetést nyújtottak.

Talán a leírtakból nem egyértelmű, de természetesen az eltöltött öt és fél nap alatt szuperül éreztük magunkat, megtapasztaltunk valami újat, még ha ez a síterep nem is hozta a megszokott színvonalat, illetve „síélményben” sem tudott annyit adni – utóbbi nyilván köszönhető a hóviszonyoknak, illetve az időszaknak is. Legközelebb azért több napos síelésre inkább Ausztria felé vesszük az irányt.

Mi szintén a Skinettel voltunk a L'Adrets (Chantemerle) szálláson 2023.01.28.-02.04 között. 2 felnőtt és négy gyerek (20,18,16,8 évesek, de a miénk :) )
A szállás nem francia méretű volt (két külön hálószoba, és egy nagy amerikai konyhás nappali. A szálláson ingyenes volt a fürdő és a szauna, melyet meglepően kevesen használtak ki.
A síterep fantasztikus volt, minden szempontból. Naponta kb 300 métert kellett a felvonóig menni, de ez vállalható. Reggel sor volt (persze ez mindenhol van), de utána fent eloszlott az ember mennyiség. Vallons felvonóval felmenni az egyik csúcsra, és onnan a völgyekben lejönni hatalmas élmény. A "gyerekek" kérésére kipróbáltuk a ZIPline-t, ami 1100 méteres lecsúszás 2500-2100 között. Én 95 km/h sebességet értem el. Nagy élmény mindenkinek, a CART-hoz hasonlóan. Itt ugyanaz a paraméter, de triciklivel jössz le:)
Egy hét alatt be lehet síelni, de ahhoz tényleg korán kell kelni.

A 2. héten, január 7-14 között töltöttünk Briancon-ban egy hetet többnyire jó tapasztalatokkal. Ezeket megpróbálom most összefoglalni, hátha valaki most készül ide, vagy kedvet kap hozzá.

Szervezés: A SkiNet utazási irodán keresztül foglaltam, csak ajánlani tudom őket. Gyors válaszok (munkaidőn kívül is), minden kérésünket, kívánságunkat tolmácsolták a franciáknak, majdnem minden meg is valósult :)

Utazás: 2 autóval utaztunk, oda úton, pénteken Ljubljanában foglaltam szállást, visszafelé szombaton pedig Velence Mestre városrészében. Mivel a 2 éves kislányommal utaztunk, nem mertük bevállalni egyben az utat, de a fent említett szállások kb. 5000ft/fő/éj környékén voltak és nagyon megkönnyítették az utazást. Arról nem is beszélve, hogy belefért egy kis városnézés is mindkét helyen.

Szállás: Brianconban, a Prorel kabinos felvonó épületében a La Guisane 2 apartmanházban foglaltunk 2db 5 fős apartmant. Eredetileg 9 felnőtt 1 gyerek utaztunk volna, végül 7 felnőtt 1 gyerek jutott a 2 apartmanra, így pont elfértünk. Nem mondom, hogy 10-en nem lehetett volna megoldani, de biztosan nem lenne kényelmes 1 hétig, ezért véleményem szerint ajánlott nagyobb apartmant foglalni (de ez a franciáknál nem újdonság).

Időjárás/ hóviszony: óriási mázlink volt az idővel. Az év eleji nagy meleg, olvadás után (15 fokban utaztunk), az első sínapunkon 10cm friss hóra és hóesésre ébredtünk. 2-3. napra kitisztult, kaptunk kis napsütést, 4. nap délelőtt mikor Les2Alpes-ra látogattunk még egész tiszta idő volt, déltől viszont befelhősödött, rossz látási viszonyok mellett a faluban havas eső, fent hó esett. 5-6. napra Brianconban visszatért a napsütés, hibátlan hó/ pálya minőséggel.

Serre Chevalier: ahogy említettem a friss hó nagyon jót tett a pályáknak, 1-2. nap porhó, korlátozott látási viszonyokkal, viszont 3. 5. és 6. nap gyönyörű napsütés, kezelt pályákkal. A pályarendszer szinte végig, szinte teljes egészében működött, minden felvonó ment 1-2 fekete pálya kivételével minden pálya síelhető volt. Szerdán szelesebb idő volt, itt lezártak néhány kieső felvonót, de a rendszer teljes egészében átcsúszható maradt. Tömeg, sorban állás sehol nem volt, délutánonként nem egyszer előfordult, hogy kilométereket csúsztunk egyedül.
Általánosságban elmondható, hogy a zöld és kék pályák kezeltek, hosszúak, minden sítudással kellemesek. A pirosak minősége változó, az átcsúszó pályákat kezelik, de a kieső pirosaknál találtunk olyat ami már régóta nem látott ratrakot és szép nagy buckákat túrtak rá. Feketére nem gyakran tévedtünk, viszont pl. a chantemerle-i Luc Alphand nevű völgypálya végig kezelt, jól sielhető állapotban volt.
Egyedüli negatívumként azt emelném ki, hogy a neten talált infókkal ellentétben, nincsen már ingyenes buszjárat a völgyben, 2€ az út egy irányba, és a sofőrbácsik szeretnek zsebre trükközni. Pl. a szeles napon, nem ment a Prorel teteje és a felvonó aljában a kezelők ingyen dupla jegyeket osztogattak, hogy eljuthassunk a terep többi részéhez is. Mikor felszálltam a buszra azért megkérdeztem a sofőrt hogy ez retúr jegy-e, nagy francia magyarázkodás, fejcsóválás közben a jegyem felét konkrétan zsebre tette a másikat meg széttépve visszaadta :D Szóval itt óvatosan

Les2Alpes: 4. nap átkirándultunk ide, és mivel már 2019-ben járunk itt, szép emlékekkel, nagy elvárásokkal érkeztünk. Csalódással indult a túra... miután szüleimnek megvettem a sétáló jegyet a gleccserre, a Jandri expressen beszálásnál a kezelő nem engedett fel minket kutyával. A weblapon kifejezetten utána néztem és megtaláltam, hogy kistestű kutya felvihető a felvonón, csak a gleccseren nem szabad elengedni. Ez a kezelő szerint csak a nyári szezonra vonatkozik. Plusz 30 perc elpocsékolása után sikerült édasanyám jegyét visszaváltani, így neki lent kellett maradni a kutyával. Mire felértem a gleccserre, pont befelhősödött és semmit nem lehetett látni, a kilátóra ki sem mentünk. Még 1-2 jó kört tudtunk csúszni a hó/ havas eső előtt, utána a gleccserről elég komoly embertömeg indult meg lefelé. Ugyan a felvonóknál nem volt sorbanállás, a pályák érezhetően zsúfoltabbak voltak, mint Briancon-ban.

Árak: Aki megpróbál egy francia túrát spórolósabbra venni annak mindenképpen Briancont ajánlom, hiszen a városban nagyobb élelmiszerboltok, Decathlon, McDonalds is megtalálható. A
hegyekben szerintem +10-20%-al drágábban tud csak az ember bevásárolni. Serre Chevalier pályáin nagyjából 6-9 €-ért lehet paninit, hot-dogot, 10-11 €-ért lehet pizzát, hamburgert kapni. Korsó sört, rövid italt 7-10 €-ért. Les2Alpes-on tapasztalatom szerint erre +10%-ot rá lehet tenni, de lehet hogy tapasztaltabbak tudnak ott is "olcsóbb" helyeket. Briancon városában jó értékeléső étteremben egy főfogás 24-30 €.

Összességében a fenti 1-2 apróságot leszámítva nagyon pozitív a tapasztalatom, szuper síelés volt. Ár/érték arányban a francia síutak még mindig verhetetlenek, ha pedig belegondolok ezen a héten milyen volt az európai hóhelyzet, gyakorlatilag csodával határos, hogy mekkorákat tudtunk itt csúszni.

Sokadik alkalommal töltöttünk el egy hetet Brianconban, a szállásunk ezúttal a L'Aigle Bleu apartmanházban volt. Itt a 4 és 6 fős apartmanok nagyjából a szokásos színvonalúak voltak, ám a 10 fős - amiben én is laktam - meglepően tágas volt. Viszont szobánként egyszerre csak egy eszköz csatlakozhatott az ingyenes Wi-fi-re, ez nyilván 10 fő esetén nem túl előnyös, miként az sem, hogy a sítárolóba maximum 5-6 pár síléc fért be, így a többit kénytelenek voltunk az erkélyen tárolni.

Az elmúlt két évben tovább folytatták a liftek korszerűsítését. Monetierben egy gyors felvonóra cserélték az Eychauda ülőst, és ez, valamint az új Cote Chevalier felvonó jelentősen meggyorsítja a Monetierből Brianconba való visszajutást. Talán még megérem, hogy az Yret és Cibouit felvonókat is egyszer majd gyorsra cserélik :)

Az utolsó havazás decemberben volt, ennek ellenére itt még nem találkoztam ennyire kiváló hóviszonyokkal. A pályák még délutánra sem buckásodtak ki, bár azért nem ártott, ha lécek rendesen meg voltak élezve. Aki már járt itt, az tudja, hogy mit jelent, hogy késő délután a Brianconba levezető Vauban pályán is gond nélkül végig lehetett síelni.

A sok kiváló pálya közül kiemelném az Éduits-et (kár, hogy itt az Aiguilette felvonó elég lassú), a Clot Gauthier-t, a Cucumelle-t (szintén nem buckásodott ki az alja még délután sem), és örök kedvencünket, a retró Etoile felvonó melletti Chaume nevű pályát. Ezen piros pályák mellett jókat lehetett menni a fekete Luc Alphand és Casse du Boeuf pályákon is, de kellemes volt a kék Marteau pálya is. És persze a nap végén mindig a Grande Gargouille és Remparts pályákon pörögtünk, amíg a Stade nevű húzós felvonó le nem állt.

A Galaxy bérlet több más síterepre is érvényes, mi most is Montgenevre-t, illetve a Via Lattea olasz részét látogattuk meg egy-egy nap.

Összegezve, Briancon most sem okozott csalódást, talán csak egy kicsivel több napsütés hiányzott ezúttal.

Sziasztok!

2019 februárját kezdtük el itt.
Ezt a terepet úgy képzeljétek el, hogy egy nagy völgy egyik oldalán 4 faluból lehet feljutni a pályákra.
Mi Briancon központban voltunk, a felvonótól alig 150m-re.
Haza csúszni nem tudsz, csak kb 300m-re a házig.

Első nap nem volt szerencsénk, mert kiadós havazásos viharos idő miatt át kellett buszoznunk a szomszéd faluba, hogy feljuthassunk a terepre.
A pályarendszer maga szép nagy, kényelmes, elfér rajta mindenki.
Sorban állás max. a faluból induló felvonóknál, s azok is max. 5 perc.
Aztán felfedeztünk egy készülő freestyle pályát.

Alábbi videót mellékelném:


Ebben az évben sokat sikerült pályán kívül csúszni. Ideális körülmények voltak hozzá.
Szegény barátaimat is rávettem, hogy sétáljunk fel egy csúcsra.
Közben csuklottam rendesen, de az élmény mindenért kárpótolt.
Mindenkinek ajánlani tudom!

A Skilines 1 napra átvisz Montgenevre terepére, használjátok ki, mert ha freerideosok vagytok, akkor az életetek élménye lesz!
Balázs

[Beszámoló 2019.február első hetéről Serre Chavellier/Brianconban]
Illetve Villenouve-ben valójában, mert a szállásunk igazából ott volt, ami egy remek ötletnek bizonyult, innen az egész hegy relatív gyorsan bejárható volt, s a faluban is minden megvolt, ami kellett.
Ami a szállást illeti, Villenouve a franciák Ausztiája, francia mértékkel gigantikus volt a 6 fős szállás (a 4fős kevésbé): külön szoba franciaággyal és hangszigeteléssel (!), a nappaliban kényelmesen elfért a ruhaszárító is. Ami fura volt, hogy az apartmanban vannak állandó lakosok is, őket mondjuk nem irigylem, a sok turistával élni állandóan. Mi pl. az első nap kapásból halálos fenyegetést kaptunk a szomszédban lakó francia bácsitól, hogy ha hangosak vagyunk, ránk küldi az airforce-os volt kollégáit (bárcsak viccelnék).

Hatalmas plusz az Alpe d'huez meg Les kettes alpes-szerű helyekhez képest, h jócskán kevesebben vannak. Sorbanállni említésre méltó ideig kb sose kellett (főszezon előtti utolsó héten voltunk!), a freeride-nál még az utolsó napon is találtunk szűzhavat, pedig nem esett közben hó, s a pályák is élvezhetőek voltak még este is. Kb olyan volt a terep utolsó nap, mint Alpe d'Huez-en nagyjából 4 óra után - mondjuk mielőtt mentünk, leesett egy remek adag hó, szóval ez is hozzájárult azért az élményhez nyilván.

A pályákról a többiek tudnak majd okosabbat mondani, mi majdnem végig freeride-oltunk (de akik velünk voltak és a pályákon csapatták egész héten, elégedettek voltak).
Nagyon durván jó terepek vannak. Van, ahol gyakorlatilag mész amerre látsz, sokadik napon is szűzhavon, meg vannak fantasztikus erdőzős részek. Érdemes valaki olyannal menni, aki járatos a környéken. Pl. minket a tök jófej travellexes szervező arc olyan helyekre vitt el, amiket magunktól fix, h nem találunk meg és oh wow eszméletlen helyeken csúsztunk!

Egy napra elmentem (a társaságunkból egyedül) Mongenevre-be is, 5 juróért odavittek minket, s érvényes volt a Serre chavelier-i bérlet. Ott is őrületes freeride terepeket jártam be (szintén a szervező arccal, aki ezt a terepet is nagyon vágta), kis kanyont, erdőt, mindent - ezek már erősen haladó szintű helyek voltak. Mongenevre viszont kb 1 nap alatt kivégezhető, ha az ember nem akar átmenni az olasz oldalra, márpedig az ember nem akar, kivéve ha jó sok pénze van.

Szóval összességében remek hely, még jobb a vártnál, a pályán síelőknek meg a freerideosoknak is tetszett.

(Csak a viszonyítás kedvéért: én magam 6 éve boardozom, ebből 5 éve freeride-ban tolom. A társaságban viszont volt mindenféle szintű emberke, 2 év tapasztalattól kb 12 évig. Volt síelő és boardozó, freeride-os, freestyle-os és panorámacsúszkáló. Mindenki jól elvolt, meg lehetett találni a nekünk való részeket.)

Február 3-tól 10-ig síeltünk Brianconban (Serre Chavelier-ban), tehát az utolsó héten a francia síszünet és a főszezon előtt, azaz aki később indul, az általunk tapasztaltnál már nagyobb tömegre számíthat.
Busszal utaztunk, és nagyon hamar, péntek éjszakai indulás után már szombat délután megérkeztünk, még a hatalmas brianconi Casinóban is volt időnk bevásárolni a hétre, ahol jóval nagyobb a választék és valamivel jobbak az árak, mint a sífalvak kis boltjaiban.
Mi a négy, a völgyben található helység közül Villeneuve-ben szálltunk meg, és ha újra jönnék, biztos, hogy újra itt foglalnék szállást. Villeneuve ugyanis pont a völgy közepén van, a szállásunk mögül két hosszú felvonó is indult a terep kellős közepére, ahonnan bármelyik irányba könnyedén át lehetett csúszni; ezzel szemben Brianconból csak egyetlen felvonó indul, ami elsőre kevesebb pályát érint, hosszabb idő átcsúszni a többi pálya irányába, ráadásul az ottani felvonóhoz (Prorel) minden egyes csúszás után le kell csatolni, és léccel a vállunkon lépcsőzni. Villeneuve-ben is minden van, amire szükség van: kicsi, de a célnak teljesen megfelelő közért, sportboltok, stb. Mi a Concorde nevű apartmankomplexumban szálltunk meg egy kétszemélyes, apró lakásban: persze nem luxus, de abszolút semmiben nem szenvedtünk hiányt, és az első felvonó 2-3 perc alatt elérhető volt (nagy parkoló is van, ha valaki autóval érkezne). A síbusz egyébként idéntől fejenként 2 euróért visz át a másik falvakba/városokba, de aki először utazik vele, érdemes mindig előre megtudakolnia, pontosan hol is lesz a visszafelé menő irányban a buszmegálló, a brianconi üzletközpontnál például nagyon el van dugva.

A Serre Chevalier síterepet mindenkinek csak ajánlani tudom, minden szempontból tökéletes volt. Egyrészt minden tudásnak megfelelő pályából rengeteg van, a kellemes természetnéző zöld lankáktól a gyorsulásra és gyakorlásra is alkalmas kékeken, a lazább és a meredekebb pirosokon át egészen az olyan feketékig, amelyeken az úri síelők is lejöhetnek, és az olyanokig, amik a kezeletlen hegyoldalak kedvelőinek jók. (És persze végig, hihetetlen nagyságú területen van lehetőség pályán kívüli síelésre, egy hét alatt nem is nagyon láttunk olyan hegyoldalt, ami ne lett volna tele lécnyomokkal.) Másrészt pedig – nekünk ez a legfontosabb – rengeteget lehet egyhuzamban csúszni, legalább tucatnyi lehetőség van arra, hogy 6-8 kilométereket lehessen megállás és felvonózás nélkül, egyhuzamban síelni. Ráadásul – talán mert hatalmas rendszerről van szó – nagyon jól eloszlanak a síelők, mi az egy hét alatt, írd és mondd, egyetlen egyszer sem álltunk sorba felvonónál két percnél többet, de tízből kilencszer csak becsúsztunk, és már ülhettünk is a felvonóba, még a reggeli pályanyitáskor is ez volt a helyzet. (Aki Brianconban száll meg, ezen a téren talán rosszabbul jár, de ezt nem tudom biztosan, reggel sosem indultunk onnan.) Hüttéből is sok van, a gourmet éttermektől kezdve a snackbárokig, bár ezeket nem a csúcsokon, inkább egy szinttel lejjebb érdemes keresni. A felvonórendszer is nagyon jó: nincs egyetlen pálya sem, amit irreálisan bonyolult lenne elérni, és úgy van kialakítva a rendszer, hogy sokat lehessen csúszni két felvonózás között, azaz soha nem kell mondjuk a reggeli első órát csak felvonó és felvonó között utazgatva tölteni, ami nagy előny.
Nekünk a hóhelyzettel és az időjárással is szerencsénk volt. Mielőtt érkeztünk, sok hó esett, és az ottlétünk egyik napján is hullott pár centi. Úgyhogy az összes pálya végig nyitva volt, és egy bizonyos magasságig minden nap végig is ment a pályákon a ratrak – bár nekem kicsit furcsa volt, hogy egy szint fölött már hagyták a pályákat úgy, ahogy voltak, és azért hat nap után ez már több pályára rányomta a bélyegét, bár tényleg igazán rossz állapotú, ezen-soha-többet pályával talán csak eggyel találkoztunk. Illetve ami még furcsa volt számomra, hogy egy-két pályára egyik nap nagyon zavaró hókupacokat építettek műhóból, amit nem ratrakoltak le, csak jelezték zászlókkal, hogy vigyázzunk. Délután 3-4 felé pedig még ilyen kevés emberrel is érződött azért a hóminőségen, hogy melyik pályák a legnépszerűbbek, melyikek vezetnek a szállások felé: ezek délutánra sokszor jegesre voltak gyalulva és rendesen ki voltak buckázva. Érdemes tehát már kilenckor elkezdeni a napot, ha az ember a jobb hóminőséget szereti.
A pályákról: haladó síelők vagyunk, leginkább a piros pályákat szeretjük. Ezek közül két kedvencünk volt: a villeneuve-i szakaszt a monetier-ivel összekötő, hosszabb Cucumelle (a Vallons felvonó mellett), ahol nagyon jól váltakoznak a meredek és a lankás szakaszok, és végig széles, így az sem baj, ha tömeg van, ráadásul még hóágyúk is vannak, úgyhogy a hó miatt sem kell aggódni. A másik pedig a Col du Prorel csúcstól Brianconba vezető összes pálya, főképp a végén a Vauban nevű: itt sok-sok kilométert lehet egyhuzamban csúszni, aki csak piroson szeretne, az a Prorel 1-2 felvonó végétől indulhat, de egyszer-kétszer érdemes felmenni a csúcsig, ahonnan egy hosszú kék szakasz után lehet a pirosra csatlakozni. (A kék, Chemin nevű pályán van 1-2 kilométer „természetjáró”, nagyon lankás, de nagyon szép szakasz is, aki irtózik a lassú andalgástól, ezt talán kerülje el.) Illetve az Yret csúcsról levezető piros pálya is nagyon jó, bár rövidebb, viszont innen is rá lehet kanyarodni a kék Eychaudára, majd mondjuk a piros Corvariára, hogy 6-8 kilométeren keresztül, a csúcstól egészen a faluig csússzunk. (A Clot Gaillard pálya is elég jó lenne, de vigyázat, ebben van egy szakasz, ahol több emelkedő követi egymást, lehetetlen eléggé felgyorsulni ahhoz, hogy gyaloglás-mászás nélkül megoldjuk a csúszást, én legalábbis egyszer sem láttam senkit, aki elég lendületet tudott volna venni ehhez.)
Ajánlanék egy fekete pályát is, amit mindenkinek érdemes kipróbálnia, aki legalább középhaladónak érzi magát: nem is „igazi” fekete pályáról van szó, hanem egy, bár elég meredek, de nagyon széles és szépen kezelt, hosszú (3,5 kilométeres) pályáról. Ez a Casse du Boeuf az azonos nevű felvonóval párhuzamosan. Szerintem ezt csak-egy két hosszabb meredek szakasz miatt nevezik feketének, és nem pirosnak, de mivel széles, ezeken a szakaszokon is vígan húzhatja az S-eket, aki nem elég magabiztos.
A kék és zöld pályákról pedig semmi rosszat nem tudok elmondani, a Serre Chevalier terep tökéletesen megfelelő a kezdők számára is: rengeteg az ilyen pálya is, és kivétel nélkül mindegyik nagyon élvezetes még haladóknak is. És ezen a terepen még az átlagosnál is jobban lehet bízni a franciákban: nem találkoztam olyan kék pályával, ami valójában félelmetes lehetett volna egy kezdő számára.
Összességében nagyon ajánlom mindenkinek a terepet, ráadásul ez van az egyik legközelebb Magyarországhoz, úgyhogy még azoknak is megfelelő, akik ódzkodnak a hosszú utazástól: kora reggeli indulással autóval már estére itt lehet lenni. És tényleg nagyon megéri.

Január 7-től 12-ig síeltünk Brianconban (Serre Chevalier) és mivel a bérletünk lehetőséget adott, egy-egy napra átmentünk Montgenevre, ill. Sestriere (Via Lattea) síterepeire is. Itt most megpróbálom a 3 helyet dióhéjban minimálisan összehasonlítani, de részletesebben mindegyikről inkább a saját topikjában írok.
A szállásunk Brianconban a Prorel lift hasonló nevű apartman házában volt. A Franciaországban szokásos nem túl nagy terek aránylag elviselhetőek voltak, miután 5-en voltunk a 6 fősnek mondott apartmanban. Bár az egyik szoba 3x2 méteres volt egy emeletes ággyal, de 1 embernek elviselhető volt és a galéria is jól nézett ki. A konyha aránylag felszerelt, elektromos főzőlapok, mikro, mosogatógép, grill sütő. Az 1 mosdó-fürdő, 5 embernek éppen még elegendő a melegvíz már kevésbé, az elektromos bojlernek köszönhetően, ami inkább éjszaka fűtötte a vizet. A szobából viszont pompás kilátás nyílt a városra egy nagy panoráma ablakon keresztül. A berendezés kissé régies, nem egy modern felújított apartman volt. Fűtés elektromos, könnyen szabályozható, nem fáztunk, nem volt túl meleg. A földszinten minden szobához volt egy zárható szekrény a léceknek, deszkáknak, de a bakancsokat föl kellett vinni a 6-ra (volt lift és működött) a szobába kiszárítani és kerülgetni, de alapvetően megfelelt az elvárásoknak. Viszont a WI-FI, kód ide, kód oda nem működött, sőt még a mobil netet sem tudtuk használni a gyenge térerő miatt. Eddigi tapasztalatom alapján a franciák és az olaszok WI-FI ellátottságban az őskorban járnak, ennél még Bosniában is 100x jobb volt a helyzet.
Az időjárás ezen a héten sajnos nem volt túl kegyes hozzánk és az is kiderült, hogy a túl sok hó egy síterepen ugyanolyan probléma mint a kevés.
Első nap: Felhős szélcsendes időben síelhettünk, a magasabb helyeken némi hószálingózással, enyhe légmozgással. A szállásunktól 30 méterre és 50 lépcsőfokra (itt a lift sajnos nem működött) lévő Prorel kabinos sífelvonóval felérve elindulhattunk egy nagyon kellemes hosszú piros pályán a Prorel aljába, (vagy a középállomásig) avagy választhattuk, hogy elindulunk a további 4 falu felé. Serre Chevalier-re egyrészt a jól kezelt erdei kék és piros pályák, ill. a fahatár fölötti széles nem buckás gleccser szerű kellemes, ennyi hó esetén nem is jeges kék és piros pályák jellemzőek. Akad néhány fekete is, de ilyen hóviszonyok mellett kevésbé tapasztalt síelőknek sem okoz gondot, főleg, hogy ezek sok helyen nem is esnének fekete besorolás alá. De nincs hiány hosszú zöld vagy kék erdei átcsúszókban sem, ahol még botozni sem kell (ellentétben Sestrier-rel). Mondjuk, hogy melyik pálya éppen miért azt a besorolást kapta a franciáktól amit, azt mi nem tudtuk megfejteni. A tájékozódás nagyon egyszerű, minden nagyon jól ki van táblázva, a táblákon a cél felvonó neve szerepel (ellentétben Sestrierrel) és a nagyobb liftek tetején minden térkép zöld ledekkel mutatja az épp nyitva tartó lifteket. Nagyon praktikus, hogy minden pályán a pálya elejétől 100 méterenként jelzik, hogy mennyi még a távolság a pálya végéig, vagy a következő nagyobb elágazásig, minden táblán a pálya nevét is feltüntetve. Már első nap nagyot síeltünk, kissé korlátozottabb látási viszonyok között és az 5 hegyből 4-et ki is próbáltunk, de 2800-ra sajnos nem lehetett felmenni. A pályák nem mindenhol voltak kezeltek, az éjszakai hóesés miatt, de a napsütés hiányától eltekintve nagyon jó napot zártunk.
Második nap: Az előző naphoz hasonló élmények reggel még jól síelhető korrekt pályákkal, első csúszásra egy tökéletes piros pályával a Prorel alatt de délutánra jelentősebb havazás kezdődött és a látási viszonyok is romlottak (főleg magasabban. Mivel a Prorel felvonóhoz vezető átkötő lift csak 16 óra 5 percig jár, időben vissza kell indulni a pályarendszer másik végéből (Monetier), ha nem akar az ember haza síbuszozni, ezért mi inkább reggel mentünk el a másik végébe és délelőtt ott síelgettünk, míg délután már inkább a középrészen síeltünk, vagy hüttéztünk (ki-ki kedve szerint), a Ratier, vagy az Aravet hüttékben, mivel innen aránylag egyszerűen, egy felvonóval elérhető a Prorel átkötő lift. Az árak Átlagos francia hütteárak, pohár sör 3.20, forralt bor 3.70, leves 7-8, melegétel 10-15 euro. Sestrier-ben, már kicsit drágább, pl. forralt bor 5 euro.
Harmadik nap. Lent a völgyben Brianconban (1200 m) esőre ébredtünk ami fönt hó formájában okozott problémát. Az éjszaka leesett jelentős mennyiségű hó miatt lavinaveszély okán nem indultak el a liftek (9-kor indulnak a lentiek), majd kis késéssel a Prorel mégis elindult, de csak közép állomásig, máshol semmi. A Prorel közepétől még két tányérossal lehetett egy kicsit feljebb menni, de a jó 30 centis kezeletlen szűzhavon való síelés, nem tartozik a kedvenceim közé, így leérve a lift aljába és látva, hogy a többi falu fölötti alsó pályák is kezdenek sorban megnyílni, úgy döntöttünk, hogy az ingyenes síbusszal arrébb megyünk egy faluval és ott nagyobb perspektíva nyílt kezeltebb pályákon jobb körülmények között síelni. A síbusz egyébként napközben elég sűrűn jár és 10 perc alatt átért Chantemerle felvonóihoz. A nap további részében folyamatosan nyíltak meg a magasabban fekvő pályák is, de egész nap hallottuk ahogy lőtték a lavinát és a fa határ fölött elég cudar idő uralkodott, szél, helyenként köd, felhő, hóesés, kezeletlen mélyhavas pályákkal, úgyhogy a nap jelentős részét a kicsit komfortosabb erdőhatár alatti pályákon töltöttük, ahol délután helyenként még a nap is ki-ki bukkant. Ennek ellenére du. 3 körül visszaindultunk, mert bár a táblák szerint járt a felvonó a Prorel teteje egész nap egy nagy felhővel takarózott és gondoltuk, hogy a hazaút nem lesz leányálom. Jól gondoltuk. Az átkötő lift tetejére érve brutális köd, szél és hóesés fogadott, szinte vakon kellett a majd fél méternyi szűzhavon a pályát keresve leevickélni. Sikerült.
Negyedik nap: Ezt a napot Montgenevre síterepén töltöttük napos/felhős időben, helyenként kis hószállingózás közepette. Erről a terepről bővebben majd a Montgenevre topikban írnék, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy nekem ez volt a kedvencem. Brianconból kb. fél órás autózással a szerpentinen (14 km) közelíthető meg, de most elég sokszor leállítottak és csak felváltva haladhatott a forgalom, az előző napi nagy havazás következményeinek eltüntetése miatt. A nagy hó miatt csak kevés parkolót nyitottak meg, nagyrészt fizetőst, de ha időben felér az ember még talál az ingyenesekben is helyet, mi pont megcsíptük az utolsót a Les Chalmettes lift közelében. Érdekes módon Sestrierben és Montgenever-en, jóval tovább tartanak nyitva a liftek mint Serre Chevalieren, ahol 16.30 után már sehová nem lehet feljutni, míg a másik két terepen 17 óráig is mennek a liftek.
5. nap: Egy tökéletes nap! Verőfényes napsütés, még egy felhő sem az égen, kicsit hideg időjárással, amitől még nem fázik az ember, de a pályák sem romlanak. Minden felvonó és szinte minden pálya ment, de a free-rider-ek szinte mindenhol össze vissza cikáztak a hegyen a pályák mellett, bár 3-4-es fokozatú lavinaveszély volt érvényben. Feljutottunk 2800-ra, gyönyörű kilátás fogadott. Első felvonó reggel, utolsó délután, 90 pályakilométer, tökéletes pályákon. Nekem aznap a Casse de Boeuf nevü fekete pálya és a Cucumelle volt a kedvencem, de tobzódtunk a jobbnál jobb pályákban, bár délutánra a legalján a faluba vezető részek kissé jegesedtek, de szinte minden veszélyesebb letörést el lehet kerülni zöld, vagy kék erdei pályákon, ha valaki úgy érzi. Frenetikus sínap volt! Utána este egy óra úszás/ jakuzzi és sauna a városi usziban (5 euro!) Nem is részletezném tovább. Aki élt már meg ilyet tudja miről írok/ nem írok.
6. nap: Sestrier.
Montgenevre utáni faluig Claviere-ig kellett csak tovább autózni, de Montgenevre felelől lécen is elérhető, de az 1+1-es bérlet konstrukció miatt az olasz oldalon kellett érvényesíttetni a bérletünket. Részletsebben erről a terepről is a saját topikjában írnék, ide csak annyit, hogy a Montgenever-i tapasztalatok után lehet, hogy túl nagy elvárásokkal mentem oda, de nekem kicsit csalódást okozott, bár az idő sem volt olyan mint előző nap Serre-n, de nem csak ezzel volt bajom. Míg Montgenevre (és Serre Chevalier is) francia terep létére nekem olyan volt, mint az általam leginkább kedvelt olasz síterepek (Val Gardena, Val di Fiemme stb.) addig Sestriere (és Bardonecchia) bár olasz nekem mégis inkább az általam kevésbé kedvelt francia (pl. Les 2 Alpes, Les Orres) síterepekhez hasonlít.
Az utazás Budapestről, oda is vissza is kb. 14 óra volt 4 megállással, különösebb esemény nélkül, 90 %-ban autópálya. Briancon óvárosa nagyon szép, hangulatos, az emberek kedvesek, mosolygósak. Az egyik havas napon a liftkezelő, egy nagy partfissal még a lift ülését is havatlanította nekünk, ilyenben még csak Ausztriában, vagy Olaszban volt részem. A felvonóik nem túl korszerűek, nem túl gyorsak, újabb, vagy régebbi POMA-k. Buborékos ülőlifttel, vagy fűtöttel sehol nem találkoztunk, az újabbak többnyire 4-6 személyesek, de van néhány 2-3 személyes szűk őskövület (mint pl. a 2800-ra vezető) ami olyat üt mint Mike Tyson, ha az ember nem vigyáz. A kezelők időnként próbálnak segíteni, de az még akkor is gáz. Sok kabinos felvonó is van, jó időben, ha lehet én kerülöm, mert a le-föl csatolás és a ki-be szállás miatt lassúbb vele a feljutás mint az ülőssel, de rossz idő esetén jó szolgálatot tesz. Bár abból is találtam olyat, ami még 2 embernek is szűk. A csákányost nem ismerik, ahol nem ülős van minden esetben régebbi POMA tányérosokkal lehet találkozni, de azokkal nincs semmi gond. A pályákon nem voltak tömegek, voltak részek ahol szinte senkivel nem találkoztunk. Sorállás sehol nem volt, szerintem ez a főszezonban sem lehet gond itt. Egy-egy jobb pályát, vagy pályarészt viszont le-le zárnak a versenyzők edzése miatt, de ez mindenhol így van. A városban a szupermarketek árai szinte egy az egyben magyarországi árak, nem érdemes semmit ki cipelni itthonról. Összességében egy nagyon ajánlott síterep. A franciák kedvezményes szállás-bérlet megoldásának köszönhetően, ami több magyar utazásközvetítőnél is elérhető, ár-érték arányban szerintem a leges legjobb síterep, nem beszélve arról, hogyha még az 1+1-es bérlet konstrukciót is hozzászámoljuk 650 km síterepen síelhetünk 6 napot, mégha nem is összefüggően, de kevés pályák közti utazgatással és méltányos áron. Nekem most így visszagondolva Serre Chevalier és Montgenevre nagyjából egyformán tetszett, Sestrierrel kapcsolatban vannak fenntartásaim, de erről majd a hozzá tartozó topikban bővebben. Uhh visszanézve nem lett rövid ez a kis beszi, de hát annyi volt az élmény... Mindenesetre mindenkinek köszi a fáradtságot és a türelmet aki végig olvasta!

2017.03.11-19.
Az egy hetes síelésünkhöz/snowboardozásunkhoz idén Serre Chevalier síterepét választottuk.

Sokadik éve a Skilines-al utazunk, de idén első alkalommal volt szerencsénk a "nagy" buszt kifogni, ahol végre ha nem is maximális kényelemben, de már majdnem elfogadható helykínálatban volt részünk :)

Mondjuk ha már nagy busz, induláskor tolatás közben szegény sofőrünk odakarmolt egy autónak, de pár perc alatt elintézték a papírokat és indultunk is újra.

A szállásunk a Residence Brianconban volt közvetlenül a kabinos lifttel szemben. Szokásos kicsi apartman, átlagosan felszerelve, de legalább az ablakból és erkélyről láthattuk reggelente, hogy mikor indulnak a felvonók.
Bevásárlás szempontjából nagyon jó itt síelni, mert ha nem is viszünk magunkkal semmit, akkor is simán be tudunk vásárolni, majdnem itthoni árakon.
Az érkezésünk előtti héten leesett 30-40 cm hó nagyon kellett, mert a városban már szombaton 17-18 fok volt amikor leszálltunk a buszról.

A pályarendszer nagyon könnyen kiismerhető, már a második napon alig kellett térképezni.

A Briancon feletti pályák nekem nem nagyon tetszettek, kivéve a Prorel kabinos alatt/melett futó pirosak, amik még nap végére is egész jó állapotúak voltak a nagy meleg ellenére is.
A Prorel csúcs másik oldalán a Chantemerle feletti részhez levezető myrtilles (kék) saludes (piros) viszont egész héten jó állapotban voltak.
Az Aiguilette ülős mellett két nagyon jó lendületes piros pálya van, érdemes menni rajtuk pár kört, ottjártunkkor alig-alig voltak arra síelők.

A Chantemerle rész fölött nagyon jó és széles kék, zöld pályák vannak ülős felvonóval is (Grand Serre) így kezdőknek ideális.
A csúcsról a legjobb útvonal itt a draye piros és a luc alphand fekete pálya végig.

A Villeneuve rész fölött szinte minden pálya nagyon jó volt, így általában itt voltak a legtöbben is.
A sok síelő/snowboardos + meleg miatt ezen pályák állapotba már dél körül eléggé megviselt volt, tele buckákkal.
A Clot Gauthier ülős meletti két piros viszont egész héten szuper volt.
A felvonóból jobbra kicsúszva át lehet menni a Méa/Clot/Barres húzós felvonókkal ellátott részhez, ahol nagyon széles, lankás, jó minőségű, kezdőknek, gyakorolni vágyóknak szuper kék és zöld pályákat találunk!

A Villeneuve részen van még egy jó hosszú kék (Marteau), amin kétszer is sikerült úgy végigmenni, hogy 5 síelőnél többel nem találkoztam rajta.
A legjobb pálya itt a casse du boeuf, ami egy nagyon jó vonalvezetésű, élvezetes, néha könnyebb néha nehezebb, néha lassabb, néha szupergyors, szóval olyan mindenes. Minden napos program volt csúszni rajta egy-két kört :)

A sokak által dicsért cucumelle valóban egy szuper piros pálya, körülötte óriási freeride résszel. Híres is, szép is, jó is, így ismert is, szóval szinte állandóan itt voltak a legtöbben. Ettől függetlenül én nagyon szerettem.

A Monetier rész tetején nagyon jó kék/piros pályák vannak. Kár, hogy az Yret/Cibouit/Eychauda felvonó hármas baromi lassú.
Ezen a részen az egyik kedvenc útvonalam az yret - eychauda - combe rateau - corvaria - aya volt.
A Bachas/Lauziéres felvonó alatti pirosak itt is nagyon szuperek.

A hét végére az összes pálya településekhez közeli levezető része komoly olvadásnak indult, köszönhetően annak, hogy 2000 méter fölött is 4-5 fok volt, lent pedig akár 14-15 is. Sokat le is zártak vagy telerakták táblákkal, mert itt-ott kilátszott már a fű/föld. A levezető pályák mellett pedig szó szerint zöldült a táj!

A nagyon melegnek köszönhetően pár nap alatt is sokat romlott a pályák állaga de úgy gondolom mi még épp jókor voltunk itt ahhoz, hogy egy élvezetes hetet töltsünk el Serre Chevalier síterepén.

Aki még nem volt itt, annak mindenképp ajánlom!

Az elmúlt években kétszer egy- egy napot siklottunk ezen a terepen, és nagyon jó tapasztalataink voltak. Így idén úgy döntöttünk, hogy egyhetes síelésünk helyszíne legyen újra a Serre Chevalier.
Egyrészt,ami jó volt a kései időpont választásában, az a jó meleg időjárás. Még a hegyi hüttékben is rövid ujjúra vetkőzött síelőket lehetett látni.Éppen a meleg volt az oka, ami magát a síelés élvezetét kissé csökkentette. Vagyis a hó minősége, illetve a pályák korai buckásodása.Hiába ratrakoltak (ha egyáltalán eljutottak mindenhová, de ezt kétlem) másnap délre már észrevehetetlenné vált. Az agyon dícsért cucumelle-en kétszer próbálkoztunk lejutni, de harmadszor már nem kísérleteztünk vele, meguntuk a tömeget és a buckázást.
Azért találtunk jó pályákat is, például a félreeső aiguillette-t és eduits-t. Creux du loup,clot gautier, casse du boeufe, luc alphand is rendben voltak. Azok a pályák, amelyek levittek a falvakba, már nagyon lucskosak voltak, főleg az alsóbb régiókban. Az a keskeny földes sáv amely Brianconba az alsó állomásig levisz, szerintem csak a csodának és a kitartó pályakezelőknek volt köszönhető, én már rég feladtam volna. Mondjuk utolsó csúszásként a szállásra csak első nap vállalkoztunk, utána már minden nap felszálltunk a bubisra a középső állomásnál.
Nagyon ajánlom a telefonos alkalmazást, mutatja a napi teljesítményedet!
Szállásunk Aigle Bleu-ben volt, jó helyen van, kb.60-70 méter a mozgólépcső, amely felvisz a kabinos lifthez. Nekünk szerencsénk volt a szobával, tiszta volt.Akadt így is probléma, de a tisztesség úgy kívánja, hogy azt az irodával kell előbb letárgyalnom, ahol foglaltam.

Szia Barna,
bocs, hogy csak most írok vissza. Most vettem észre a kérdésed. Mióta visszajöttünk, nem sok szabadidőm volt. :(

Chantemerle részen - ahogyan írtam is, nekem a Myrtilles/Saludes páros tetszett. Mindkettő jó lejtésű, közepesen széles pálya. A Bois des Coqs-ot is kipróbáltuk, lejtése jó lenne, de sajnos nem volt rajta jó minőségű hó, ellenben meglehetősen sok kavics... :(
Draye, Stade pirosak tetszettek. Az Eychauda, Selettes kellemes kékek, s a Cretes tárcsás felvonó melletti Goulet is jó. Monetier-ben a Clos Gaillard-on csúsztunk le, de kissé jeges volt a pálya, nem volt annyira élvezetes.
A Luc alphand-on is lementünk, de nem maradt meg bennem, milyen volt.. A Pylones feketét szerettük volna még kipróbálni, de nem nézett ki jól (kevés hó), így nem reckíroztuk meg.
A Serre Chevalier felvonót én is kinéztem magunknak, de valóban nem ment. A Le Bletonnet melletti Ratier felvonót lehetett használni - kis tojásos-kabinos. Bennem régi Chopok-észak emlékeket ébresztett. :) Szerintem még nem volt csúcsszezon, így azokat, amelyek alternatív felvonó(kk/v)al helyettesíthetőek, nem üzemeltetik.

Mivel - mint írtam - csak két napot csúsztunk itt, nem síeltünk be minden pályát. De szerintem erre a terepre több hó kell, hogy rendesen ki lehessen élvezni a pályákat.

ps: A sí-útvonaltervező nagyon tetszik (honnan, hová, milyen sítudással, milyen pályákon/felvonókon, mennyi idő alatt juthatsz el):

http://live.skiplan.com/moduleweb/2....0/itineraire.php

Ezzel az a baj, hogy az általad írt csúszás nem sok élményt tartogat, főleg enyhébb idő esetén, amilyen nekünk is volt.
Plusz a végén a zöld pálya.... Akkor inkább visszamászik az ember a tárcsással és nyomat 1-2 gyors kört a környéken

De tény, hogy Frejus 2058 régió a legnagyobb csapda ilyen szempontból, a terep bármely másik részéről fentebb lehet jutni ülős felvonókkal.

Olvasom lent, hogy Mea néven épül majd új 6 üléses itt. Remélhetőleg ez nem csak a mostani tárcsás névrokon nyomtávját fogja lefedni a hegytetőn (nem tűnik logikusnak), hanem leviszik teljesen a Cretes/Barres tárcsások aljáig. Onnantól ez a rész is totál rendben lesz, mert a páylák szuperek ezen a környéken

(Kéne írnom egy beszámolót, ha már okoskodok... :) )

Üdv mindenkinek!

2016. január 24-től 29-ig volt szerencsénk itt tölteni egy hetet.

Szombat hajnal 3-kor indultunk Budapestről, M7-Szlovénia-Gorizia-Torino-Oulx-Briancon útvonalon délután 4-re kint voltunk.

Szállásunk a L'aigle Bleu apartman hotelben volt. Kicsit Magyarországon érezhettük magunkat, mivel a szállás gyakorlatilag magyar síelőkkel volt tele. :)

Az apartmanok átadás-átvételét 4-kor kezdték el, bár voltak, aki már 12 előtt megérkeztek, s több órát várakoztak.
Ijesztőnek tűnt a nagy tömeg a hallban, de a szállás átadás-átvétel műveletét a recepciósok igen ügyesen és hatékonyan lebonyolították.

A 6-os apartmanunk elég tágas volt, jól felszerelt konyhával (mikró, hűtő, mosogatógép, kenyérpirító)
Nagy terasz is "járt" hozzá, de sajnos a felettünk lakók oda dobálták a narancshéjat, csikkeket, száraz kenyérhéjat... s nem volt kedvünk más után takarítani...

4*-os szállásnak van hirdetve, de - sajnos - azt kell mondanom, nem hozza azt a színvonalat.
Az apartmant csak ott van kitakarítva, ahol "a papok táncolnak". A nappaliban lévő ágy szerintem több hete nem volt kihúzva, tisztítva. "Megkövesedett" porcicák, maréknyi morzsa hullott belőle, mikor kinyitottuk, ráadásul a kinyitás is problémás volt, ugyanis szét volt esve a szerkezet. Megoldottuk, hogy tudjunk rajta aludni, szóltunk a recepción, hogy szét van esve, de a válasz (bár kedvesen, de) csak annyi volt, hogy tudnak róla és nem tudják megjavítani/kicserélni...

Az ágyneműt mindenki úgy tudta, vinni kell, de ott adtak - bár az a "tipikus francia", szikrázó, sötétben világítós fajta volt, aminél a "huzat" csak egy nagyobbfajta műszálas fehér lepedő.

A SPA-szauna-gőz használat is erősen nyomott a latba, amikor ezt a szállást választottuk.
Hááát - ahogy mondani szokás: "Nem volt rossz, de a jó nem ilyen!"
Kicsi helyiség, két 6-8 személyes jacuzzi (1 melegebb, 1 hidegebb), amelyekben olyan mennyiségű klór volt, hogy amint beléptünk
a helyiségbe, már csípte a szemünket, s ha beleültünk a jacuzziba, kb 1 perc után nem tudtuk nyitva tartani a szemünket.

A gőz az első két nap jó volt, de utána levették a hőmérsékletet, és épphogy csak "lehelte" a gőzt.
A szauna is kb 75-80 fokosra volt állítva, így nemigazán tudta betölteni azon egészségügyi funkcióját.
Izzadni izzadsz - főleg, ha locsolsz rá egy kis vizet - de a bőröd nem hevül fel annyira, hogy a méregtelenítés komolyan beinduljon.
Nyitva tartás: 10-19-ig. Szerintem egy wellness részlegnek "illenne" este 9-ig nyitva lennie, ahol este 5-6, mire a sípályáról beérsz, lepakolsz, átöltözöl, stb.
A fitneszterem felszereltsége: 2 bicikli, 1 lépcsőző, 1 ellipszis-tréner, 1 evezőpad.

A parkolás:
Az utcán fizetős. Kb 600m-re a háztól van ingyenes parkoló.
A ház alatt van fizetős parkoló (22 EUR/hét), DE a maximális magasság 190cm!!!! Azaz mi egy egyterűvel - tetőbox-szal a tetején már nem fértünk be!
Nem értem, hogy egy 2011-ben épült a szállás esetében hogy tudtak ilyen garázst építeni! Ez síelős hely. Aki kocsival jön, 90%-ban tetőbox-szal. Kicsit bosszantó volt.

A szállás ugyan kb 50m-re van a felvonó előtti épülettől, de azért nem a többi terepnél megszokott "pályaszállás", mert mire fellépcsőzöl a felvonóig, épületbe be - épületből ki, a sícipő talpa elkopik. :)
A völgyben közlekedő síbusz pont a ház előtt áll meg. (7-22-ig jár!)

Röviden, egy 4*-os(nak hirdetett), viszonylag új építésű szállástól jóval többet vártam volna.

Az időjárás:
6 napból 6 napon sütött a nap. :)

A sípályák:

A többi síterepnél szerencsésebb volt a "Serre Chevalier", aránylag sok pálya volt nyitva, tűrhető hóminőséggel.
Bár néhol jeges, s kavicsos-földes pályák is "tarkították" a lesiklópályák kínálatát.

Reggel volt minimális várakozás a "Prorel I" kabinosnál, de elviselhető.

A síterep kiváló, sok, változatos pálya van. Nekem - a sokak által említett Cucucmelle pályánál voltak jobbak. pl. a Saludes és Myrtilles. A 2830-ról induló Yret is jó volt. Sajnos, a hómennyiség sok pályán nem volt megfelelő, így kissé jegesek voltak. A széles, lendületes "karcolt ívek"-et nehéz volt meghúzni. :)

Ami egy kicsit "fájt",
- egyrészt, hogy a Villeneuve - Monetier részről visszafelé nem tudod kikerülni a "Cretes" nevű tárcsás felvonót!!!
Így délután komoly tömeg alakul ki, ráadásul kezdőknek, kicsiknek kissé "vad": gyorsan indul, meredek.
Nem értem, hogy egy ekkora rendszernél miért nem tudnak egy ÜLŐS ÖSSZEKÖTŐ felvonót szerelni?!?
- másrészt hogy ha délután Chantemerle felől jöttél vissza, az ülős "Prorel" felvonótól nem lehetett közvetlenül a hóágyúzott Remparts pályára jutni.
S a kabinos "Prorel II" tetjéhez vivő "Croix de la Nore" felvonó hamar bezár, s a kavicsos-földes "Chemin" úton juthatunk a "Prorel I" középső állomásáig. Meg is sínylették a léceink.

Vasárnap-hétfőn síeltünk Brianconban. A többi napon, kihasználva a "Galaxie"/"Galaxy" bérlet lehetőségeit, más síterepeken töltöttük:
Kedd: Montgenevre - Egyszerűen lélegzetelállító, gyönyörű kilátás, jó pályák. Néhol botozós átkötők..
A "Pharo" nevű kék pálya volt talán a legjobb. Széles, hosszú, jó lejtésű. Kezdőknek és haladóbbaknak is élvezetes.

Szerda: Alpe'd'Huez - Fantasztikus pályák, jó hóviszonyok, gyors liftek. A 13km-esnek hirdetett Sarenne fekete pálya gyakorlatilag csak marketing duma. Kb 1-2km, ami tényleges fekete rész. A többi kék-zöld... A Tunnel pálya zárva volt, pedig fentük rá a lécek éleit... :)
A Chambon tó déli partján épített "szükségút" használható a személygépkocsik számára. Buszok, teherautók, vontatmányos autók nem mehetnek arra.

Csütörtök: Puy-Saint-Vincent - Örök kedvencünk. Kompakt, északi fekvése miatt jó hóviszonyokkal rendelkező terep.
Sajnos a Carmen le volt zárva, de a Rocher Noir valamint a Bans felvonó alatti rész nagyon jó, buckás, ámde remek minőségű hóval rendelkező szakasz volt!
Draille - legjobb. Másik kedvencünk, a Cretes kissé jeges, néhol földes volt.

Péntek: Sestriere - a hét leghószegényebb pályája. Siralmasak voltak a pályák. Sauze: Vagy jeges, vagy kavicsos-földes. Sansicaro: zárva. Sestriere: leginkább jeges, némely (pár száz méternyi) pálya-részlet nagyon jó volt.
Sajnáltuk, mert a pályák szélessége, esése alapján ez jó hó esetén fantasztikus terep lehet!
A hüttében elfogyasztott Bombardino viszont "bombasztikusan" finom volt!!

Szombaton 10-kor, szép időben indultunk hazafelé. Olaszországban már felhős/szmogos volt a levegő.
Szlovéniában letereltek az autópályáról, s később tudtuk meg, hogy pár órával előtte történt a 70 autót érintő, 5 halálos áldozatot követelő tömegbaleset.. :(
Bár azt kell, hogy mondjam, nem csodálkozom, amilyen sebességgel, figyelmetlenül, tolakodóan vezetnek akár a kamionosok, akár a szlovén- ukrán- román- felségjelzésű gépjárművek...
Minket is többször majdnem leszorítottak.. minden jelzés nélkül váltanak sávot, nem figyelnek a többi autósra, 50-es táblánál 120-szal mennek, stb.

Így is jó időt futottunk. Este 11-re már itthon voltunk.

Összességében elégedettek vagyunk. Jól éreztük magunkat. Sokat síeltünk, de érződött a hóhiány.
Esténként sok finom, francia sajtot fogyasztottunk!

Hazaútra a menü: Friss baguett + brie sajt = mennyei! :)

ps: Ha valakit érdekel szlovén matrica, személyautóra. érv: 2016.02.23-ig, keressen meg.

2016.január 8-től 17-ig töltöttünk itt egy csodálatos hetet a Pizolit Barlangkutató Egyesület szervezésében. 6 napot tudtunk síelni, a többi idő az utazással telt. A síterep kiváló, a szállás kifogástalan és az időjárással is szerencsénk volt.

Jan. 8-án, pénteken este indultunk Budapestről busszal kb. 40 fő társaságában, Szlovénián és Olaszországon keresztül, Torino, Montgenevre-hágó, Briancon útvonalon. Szemerkélő esőben érkeztünk meg szombaton kora délután Briancon városába, és mivel a szállást csak 17 órától lehetett elfoglalni, kihasználtuk a szabadidőt és megtekintettük az óvárost.

A szállásunk Brianconban, a Kék Sasban volt, (L' Aigle Blue), ami nagyon jó választás volt, mivel közvetlenül a kabinos felvonó alsó állomása mellett helyezkedik el, és a völgyben közlekedő síbusz is éppen a ház előtt áll meg. Nyolc fős kényelmes apartmanban laktunk, amiben nagy teraszos nappali, 3 háló és két fürdő volt, valamint jól felszerelt konyha, mikróval, hűtővel, mosogatógéppel.

Kissé aggódtunk a hóhiány miatt, mert az elő héten még csak néhány műhavas pálya üzemelt a 250 km pályarendszerből. Bíztunk benne, hogy a városban szemerkélő eső fenn már havazást jelent. És így is volt, vasárnap reggel friss hó és sűrű hóesés vár bennünket a hegyen. Két napig nem is állt el a havazás, friss mély hóban húztuk az íveket. Egyre több pályát nyitottak meg, így a 6 nap alatt majdnem az egész pályarendszert sikerült besíelni. Sorban állás nem volt annak ellenére, hogy viszonylag sokan voltak a pályákon.

A vasárnapi és hétfői szakadó hóesés után kedden elállt a havazás és a látási viszonyok nagyot javultak. Szerdán már leratrakolt sima pályákon, ragyogó időben csúszkálhattunk, és élvezhettük a napfényben fürdő hegycsúcsok megkapó látványát.

Szerda éjszaka ismét havazás kezdődött, így csütörtökön reggel a városban 15 cm, a hegyen pedig kb. 30 cm friss könnyű porhó várt bennünket. Óriási élmény volt, mert le sem kellett menni a biztonságos pályáról ahhoz, hogy az érintetlen mély porhavat hasítsuk. Úgy jöttünk lefelé, hogy a lécünket nem is láttuk, és derékig beterített a síléc által felkavart könnyű porhó. Még elesni is élvezet volt benne.

Az utolsó, pénteki napon ismét szikrázó napsütésben és simára lehúzott pályákon siklottunk. Bár a szél miatt nem jutottunk fel a terület legmagasabb csúcsára, mégis elégedetten fejeztük be hat napos sízést. Sajnáltuk, hogy véget ért, és másnap már haza kellett indulni.

Szombaton kristálytiszta időben buszoztunk hazafelé. Végignézhettük az olasz Alpokat déli irányból. A hómentes útnak köszönhetően viszonylag gyorsan és problémamentesen értünk Budapestre vasárnap hajnalban. Senkit sem ért baleset, és két könnyebb ütközést leszámítva mindenki csupa pozitív élménnyel térhetett haza.

A kiváló szervezés, a vidám társaság, a jó körülmények és a szerencsésen alakult időjárás hosszú időre emlékezetessé teszik a jól sikerült sítúrát. Köszönet a szervezőknek.

Jó írás lett Tobi:) Bárki bármivel megy brianconi szállást válasszon. Előnyei: spa használat, internet, akár frissen felújított szállás (jelenleg), ár azonos, carrefour a településen ahol olcsóbban tud vásárolni (a helyi tesco) és nem utolsó sorban fél nyolc után is van hol vásárolni...

Hangulatra a többi kicsi település nekem személy szerint jobban tetszik. A hüttékhez nem tudok mit hozzászólni mint az alábbit: általában sört veszek bennük vagy forralt bort:) Az árak nekem a szokásos francia áraknak tűntek. Sör hüttében 5-8 euro attól függően milyet kérsz és még helyi főzésűt is tudsz venni:)))) (Tignesben vettünk már jóval drágábban is, akkor 5 forralt bor és egy forrócsoki rummal 60 euroba került...)

Út kocsival:
Magyar autópálya szakaszt mindenki tudja neki mennyibe kerül én egy 10 napos matricát vettem. Tankolni érdemes még az utolsó kútnál is itthon, mert jelenleg itthon volt a legolcsóbb kb 1,1 euro/l. A szlovénoknál mivel a 8adik napon jövünk haza érdemes megvenni a havi bérletet 12k huf volt és nem szabad elfelejteni, hogy a szélvédőre fel kell ragasztani, ellenkező esetben büntetnek érte. Mielőtt átmennétek az olaszokhoz ismét tankolás. Ára kb. 1.2 euro/l, az olaszoknál 95-ös benzint 1.6 - 1.9 euro/l-ért mérték. Olasz autópálya díj oda vissza kb. 120 euro. Ami fontos még, hogy ésszel vezetve egy 60 literes tankkal simán átmész a franciákhoz így kitudod kerülni a drága üzemanyag díjakat. Számolni azért érdemes, mert 16 órakor a harmadik kút volt csak nyitva, szal ha neccesnek érzed akkor Oulx után tankolj még rá. Villeneuve-ben van tuti egy ami 20 óráig nyitva van... :)

Pályák közül nekem a következőek tetszettek:
Bacchastól Monetierbe menő piros pályák. Villeneuveben a Casse du lievre. Chantemerle - Luc Alphand. Briancon - Vauban de ez annyira kiesett nekünk a Villeneuve szállás miatt, hogy egyszer mentünk el ide.

A cuccumelli részt jó időben ajánlatos megnézni, mert van egy fal ahol nyugodtan lehet pályán kívül csúszni, lavinát nem fogsz megindítani és ha bármi vész van közel a pálya és rátok látnak... egyébként a sok óda amit erről a részről hallani nem fedi részemre a valóságot...

Briancon - Serre Chevalier. Ez volt talán az utolsó olyan nagyobb 200 km-en felüli egybefüggő francia sírendszer, amelyet még nem próbált ki a csapatunk, és most rá esett a választásunk. A buszból már legalább 10-szer láttuk jövet-menet más terepekre, de még soha nem síeltük meg. Hát most január 30.- február 8. között töltöttünk itt egy hetet a Travalexszel.

Villeneuve települést néztük ki, mert a rendszer közepén van, jobbnak gondoltuk oda menni. Ez síelés szempontjából igaz is volt, de másban nem jött be. A brianconi szállások egyértelműen jobbak, van bennünk szauna is, és a kiváló buszközlekedésnek köszönhetően nem akkora az előnye a középső fekvésnek, mint hittük. Rögtön ez az egyik legnagyobb pozitívum, hogy a buszok csúcsidőben nagyon sűrűn járnak (5-10 perc) és fél óra alatt simán letolják a rendszer két vége közötti távolságot, amit léccel képtelenség lenne abszolválni ennyi idő alatt. Szóval, bátran használja mindenki a buszokat!

A rendszer nem mondható magasnak, sőt, a "nagyok" közül az egyik legalacsonyabb, erre mindenképp figyeljen mindenki, március nem biztos, hogy jó választás. Ellenben főnyeremény volt nekünk, mert olyan hetet kaptunk el, hogy egy nap kivétel esett/szakadt a hó, és nagyon jól jött, hogy a pályák 80%-a az erdőhatár alatt van. Afölött lényegében állandó volt a 60-80-100 km/h-ás szél és a kontraszt, valamint horizont teljes hiánya. Mivel teljesen északi fekvésű, ezért jó hótartó, de cserébe természetesen jegesednek a pályák, bár nem vészesen. Tömeg nincs, vasárnap szinte megdöbbentően kevesen voltak, nem fogható egy Les 2 Alpes-hez, vagy Alpe'd Huez-hez.

A terep tagolt, a pályák változatosak, a kitáblázottság megfelelő, eléggé egyértelműek az irányok, nehéz eltévedni. A jelzett 225 km tényleg közel lehet a valósághoz! A pályák színezése is egész logikus, a pirosak tényleg pirosak, a kékek tényleg kékek. Síelés szempontjából csapatunknak a Chantemerle-i rész tetszett a legjobban, itt volt a legtöbb jó pálya. Ezt követte Villeneuve, majd a rendszer két széle. A briancon-i pályák nem voltak jók, oda nem érdemes túlzottan menni.

Lent is nagy hó volt, kb. fél méter, a helybeli taxisok szerint is ez ritka, hogy már a völgyben is ennyi legyen, odafönt meg másfél méter körül, de azért egy-egy követ beszedtünk. Az off-piste lehetőség és a szűzhavazás pont ezért működött egész héten, illetve töménytelen mennyiségű erdei pálya is van, tiszta Szlovákia-érzés fogott el minket. A felvonók a megszokott francia színvonal, sorállás gyakorlatilag nem volt.

Tetszetős volt, hogy sok kiegészítő szolgáltatás volt, Villeneuve egyik településrészen jég-gokart (mentünk vele kétszer is, természetesen csattantak az ütközők, üvöltöttek a négyütemű motorok), illetve a térkép jobb oldalán Le Monetir les Basins-on egy igen jó welness! Kültéri medence, szaunavilág, infram gőz, elég döfi. Viszont csak rövid fürdőruciban lehet bemenni, vigyen mindenki mert a helyszínen aranyárban mérik!

Szórakozási lehetőségek nem voltak nagy számban, ahol mi voltunk, bolt is kevés (az is drága). A hütték elhelyezkedése rossz, a választék gyenge, az ár magas, ilyen szempontból számomra ez volt a legnagyobb negatívum.

Szerdán átmentünk Montgenévre-re, oda írok majd, de röviden, nem voltunk tőle elájulva.

Visszafelé hatalmas havat kaptunk el, az olasz oldalon méteres friss hó, egészen Milánóig végig hóban mentünk, majd Szlovéniában is komoly helyzet volt, de szerencsésen hazaértünk. Külön köszönjük az utazási iroda munkatársainak segítőkész hozzáállását, mert nem volt egyszerű az utolsó két nap.

Megérdemli az 5 csillagot, mert a hasonló nagyságú terepek közül egyértelműen a legjobb, csak a 300 km+(-os) terepek tudnak hasonlót, vagy többet. Változatos, jó pályák, sok kiegészítő lehetőség, jó közlekedés, egyedüli negatívum a hütték.

Több, mint 10 év elteltével újra egy teljes hetet sikerült eltölteni ezen a terepen, ami most sem okozott csalódást.

Szállásunk a Signal du Prorel házban volt, közvetlenül a kabinos felvonó mellett. A szobák rendben voltak, a síbérletet a ház portáján kaptuk meg, a szobaleadás zökkenőmentes volt. Egyetlen furcsaság, hogy a gyakori lopások miatt a síléceket az erkélyen kellett tárolni.

Végig ragyogó napsütésünk volt, és március lévén a pályák alsó részei délutánra már nem voltak a legjobb állapotban, de a felső szakaszokon még szerencsére bőven volt hó.

Amióta itt jártam némiképp átalakultak a pályák, új felvonókat építettek, ezek közül a legjelentősebb talán a Cucumelle-re vivő Vallons. Régen ide jóval nehezebb volt feljutni, igaz, emiatt most az innen levezető piros pályát hamar széttúrják.
Viszont a Monetier-i rész gyakorlatilag változatlan, az Étoile húzós lift mellett most is nagyon jókat lehet száguldani, de a többi piros pálya is igen kellemes. További kedvenc pályáink: Clot Gauthier, Draye, Stade (az Aravet-nél, ha éppen nem volt lezárva), Éduits, Aiguilette (kár, hogy ez utóbbi kettőt egy lassú ülős szolgál ki) és a brianconi részen a Stade nevű húzós melletti piros pálya. Mivel itt a felvonó 16:50-ig járt, ezért mindig itt fejeztük be a napot.

A bérlet a Serre Chevalier mellett több más helyre is érvényes, mi egyszer átmentünk Puy St. Vincent-be - ami egy napra tökéletes terep -, egy másik napot Montgenevre-re szántunk, hazafelé pedig egy másfél órás veronai városnézéssel koronáztuk meg ezt az igen kellemes hetet.

Vasárnap jöttünk haza a Serre Chevalier völgyből, szuper egy hetet töltöttünk itt el, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Brianconban laktunk, a Relais de la Guisane apartmanházban volt a szállásunk, az igényeknek megfelelt, és a felvonó is kb az ajtónkban volt. Az utazás Franciaországhoz képest tűrhető, a busz kb 17 óra alatt kiért és vissza is ugyanennyi volt az út. Napos, felhős idő váltakozott egész héten, amikor hazaindultunk akkor pedig szakadt a hó. Egy negatívumot tudnék kiemelni a tereppel kapcsolatban és ez a szél! Ilyen szeles helyen még nem voltam, és ez azért tud nagyon bosszantó is lenni: nem mennek a felvonók, lefújta a havat a pályáról a szél, ráadásul az arcunkba, és még hidegebbnek is éreztük az időt… Az árak nem olyan vészesek a városban, a hütték persze drágák, de hol nem :) Hó volt bőven, egy-két helyen látszott ki a föld az alacsonyabb pályákon, plusz fokok ellenére sehol sem olvadt.

Nekem a brianconi és a monetieri rész tetszett legjobban. Brianconban a piros pályák (grande gargouille, vauban, remparts) nagyon jók. A középső részen vannak kellemes kékek (myrtilles, foret, combes), ezeken rengeteget csúsztunk, és persze jók a piros pályák is, pl. a cucumelle nevűt mindenképpen ajánlom! A pályák nagyon változatosak, minden igényt kielégítenek, jópofa a Melezone (kezeletlen, fás terület), a snowpark nem túl nagy, de jó, az erdőben való csúszás pályán kívül pedig egyenesen király! Snowboarddal a zöld pályákat nem nagyon erőltettük, pedig van abból is bőven, többet kellett felfelé menni, mint lefelé rajtuk...Monetierben legtöbbször a Bachas felvonót használtuk, innen sok jó erdei pálya érhető el, de az Eychauda és a Cibouit felvonó magasabb pályái is bejöttek.

1 utazási irodát találtam, aki ide szervez utat, pedig francia viszonylatban közel van, nagy síterep, és nem utolsó sorban nagyon jó...nekem nagyon tetszett, ha tehetem, ide még visszamegyek egyszer!

:-) Végre rátaláltam.
Tavaly tavasszal voltunk itt egy napot átrándulni Puy stVincentből.
Szenzációsan jó terep volt. A freeride-ot senki ne hagyja ki.
(elhagyam a sitérképet, és csak azt tudtam hogy Briancontól északra kéne legyen ez a rendszer. De a francia nevek sehogy sem mennek nekem... :-( )

A felvonók helyenként özönvíz előttiek, némelyiken még lábtartó sincsen, de ilyen szabadon sielni mint itt sehol máshol nem tudtam még.
A hütték viszont itt is kicsit lepusztultak, és drágák is.
Szóval hátizsákba érdemes felkészülni.

2004 január végén voltunk itt egy nagyobb csoporttal. Összességében nagyon kellemes benyomást tett ránk ez a tényleg kiváló síterep. Előnye, hogy francia viszonylatban relatíve közel van, az olasz határt átlépve a Montgenerve hágón kell átvergődni és már ott is vagyunk. A belváros hangulatos, tele régi házzal, fent a dombon a vár, pezsgő éjszakai élet van. A szállásunk közvetlenül a hoszú kabinos felvonó aljában volt, egy kultúrált, viszonylag modern apartmanház. A pályák lejönnek a városig, bár személy szerint nem szeretem a nap utolsó csúszását az alsó parkolóig menő pályán megtenni, mert mindenki itt megy le délután fél 5-kor, ezért nagy tömeg van rajta, buckás, kisíelt pályaviszonyok mellett néha szenvedés. A fenti pályák fantasztikusak: szélesek, jól kezeltek, igazán élvezhetők, minden tudásszintnek megfelelnek. Érdemes a Briancontól távolabb eső részeket is felkeresni (Villeneuve, L'Yret), mert sokkal kevesebben vannak és kiválók a pályák.

Íme:

A város:
Lepattant, bár jelölik magukat a világörökség részére, van mit fejlődniük... Az erődítmények nem látogathatóak,
betört ablakok, lelakatolt bejárat, semmi tájékoztatás. Átsétáltam a szomszédos hegyre, a Fort du Tétes-hez, de az se látogatható, lerobbant.
Az óváros szépnek mondható, de nem annyira mint mások leírják. Múzeumot egyet találtam, símúzeumot, ami alig tart nyitva, de aznap mikor voltam,
amúgy is technikai szünet volt.
Szerintem az egész város lepukkant, elhanyagolt, a diszkontban mindig láttam csöveseket. Jelzi a szegénységet az is, hogy utolsó nap megkértek,
a maradék kaját ne dobjuk ki, mert a recepciós odaadja a rászorulóknak.

A pályák:
A pályák nagyon tetszettek, szép nagy, változatos pályarendszer. Vannak erdei ösvények is, de a legtöbb pálya széles, jól síelhető.
Sajnos még van néhány ultralassú székes felvonó is, ebből ami különösen fájó az a Balme, ami átvezet a monetier-i részre.
Van boardercross és snowpark is. Sorállással nem találkoztam, kivéve a reggeli és esti órákat, azokon a felvonókon, amelyek a briancon-i részre vezetnek vissza.
A hegyi vendéglőkben nem érdemes enni, amit próbáltam nagyon rossz volt és drága.
Freeridereknek van lavinajelző-tesztelő több helyen is, és rengeteg lehetőség.
Hó jó lenne még legalább 50 centi, hiába havazott, a pályák kezdtek jegesedni, a Brianconba levezető a havazás utáni nap inkább jégpálya volt.
Előtte sok pálya köves volt, különösen a Cucumelle környéke.

Szállás:
Szokásos francia kicsi és lepattant szint (Residence la Guisane), de a felvonó lábánál van. Az lepett volna meg, ha jobb lesz, de én erre készültem.
Aki puccos helyen akar lakni, menjen a sógorokhoz (legalább) 3x összegért, és autózzon minden nap.
Akik Villeneuve-ben kaptak szállást, jól jártak, azok tágasok és jól felszereltek voltak, igaz nekik 3 percet kellett gyalogolni.

Árak:
Nem sokkal drágább a szupermarket, mint itthon, semmi kaját és italt nem vittem, mindent ott vettem. A sör és a rövidital olcsóbb kint.
Busz, síbérlet meg szállás cakumpakk 70 rongyba fájt, erre jött a költőpénz.

Egyéb:
Uszoda, korcsolyázás nem érdekelt, ezért nem tudom, viszont éjszakai élet a briancon-i részen gyakorlatilag 0.
Azért az óvárosba egyszer érdemes felmenni, ha nappal mentek, akkor amit ne hagyjatok ki az a Pont D'Asfeld, egy gyönyörű híd hatalmas
szakadék felett.
Vásárolni egyedül sícuccokat lehet, egyéb butikokat nem találtam. Jó szupermarket van, egy nagy a központban, ill. a szállás közelében is.

Utazás:
Busszal, 16 óra, 1200 km.

Ja, és az idő: 6-ből 4 gyönyörű napsütés, 2 nap köd és havazás.

Összeségében a síelés nagyon jó volt, egyedül a városban és a hüttékben csalódtam óriásit.
Visszamenni csak azért nem fogok, mert minden éven új helyet akarok kipróbálni.

Nagyon sokszor voltam már itt.
Szerintem az egyik legjobb választás, ha a távolságot, elhelyezést és a síterep nagyságát nézzük.
Mivel egy hosszanti völgy hegyoldalaiban vannak a pályák, ezért akkor sem kell aggódni, ha nem éred el a hazavezető felvonót (amennyiben Brianconban van a szállás), mert a síbusz a szállás előtt áll meg hazafelé.
Min denképpen Grand bérletet célszerű venni, mert szerintem ha már valaki ide megy, akkor kevés a Brianconi rész kb. 50 km-es pályamennyisége.
A szállásnak még egy előnye van, hogy tkp-en a városban laksz, de pályaszálláson. (Kabinos nagyfelvonó kb. 30 m, hazacsúszás után pedig kb. 50 m séta a házig.)
Az apartmanházról azért tudni kell, hogy jellegzetesen francia, amennyiben az alapterületét nézzük.
Többen azt csinálják, hogy 6-os apartmant foglalnak és 4-en mennek. Még így is olcsó.
Kérdezz nyugodtan, ha valami konkrétumra még kíváncsi vagy.