Élménybeszámolók

Imádunk tavasszal síelni. Nincs hideg, nincs sor. Így tettünk most is.
A húsvét előtti nagyhéten meglátogattuk Marilleva 1400-at, ahonnan 4 síterepet síeltünk be.
Na de sorjában. Síbérletet érdemes előre váltani a neten, mert GoPass rendszer van itt is. Csak olasz. Elővételben olcsóbb, sőt ha nem egyben veszem meg a 6 napos bérletet, hanem külön vasárnap és külön az 5 hétköznap, még akkor is jelentős a megtakarítás. 5 főre pont egy pizzás ebéd a Dolomitok legfinomabb pizzázójában az Orso Brunoban.
Ausztria fele mentünk, mert odaúton sétáltunk egyet San Candido utcáin, és körbejártuk az olasz Alpok legszebb tavát, a Pragseer See-t is. Ez kb. 1,5 óra kényelmesen.
Amiért különösen szeretjük Dél-Európa síterepeit, az a hóbiztosság. Nem hócsíkon csúszunk, mint pl Ausztriában a világkupa döntősei, hanem az egész táj gyönyörű havas, sőt az egyik nap végig hózáporban síeltünk.
Marilleva 1400. Írtak már róla többször, én is. Szocreál szállodák, mind ugyanúgy néz ki, kb. 10 épület. Vasbeton és üveg. Hatalmas panorámás ablakok. A 10 épületből 8 bejárható úgy is, hogy nem megyünk ki a "hidegbe". Ez azoknak jó, akik a wellness szolgálatatást, az uszodát is szeretnék igénybe venni. Az épületek ugyanis átjárhatók. Igaz, az egyik épületben az 1. emeleten vagyok, a következőben már a 6-on. Meredek a hegyoldal.
Hallatlan előnye a szállodának, hogy szinte az ajtóig lehet síelni, és az egyik kabinos is innen indul.
Ami hiányzott a szállásról, de mi ezt tudtuk, a bakancsszárító. Az itt nincs. Van viszont minden más, boltok, éttermek gyönyörű kilátással a völgyre.
Nézzük a síterepet. Minden pályát besíeltünk a 4 hegyen. Mindegyiket.
Legtöbbet a fekete és a piros pályákon mentünk. A legmeredekebb fekete Madonnán volt a 90-es pálya, bőven 80% felett. Ehhez képest a világkupapálya, 91-es pihe-puha álom.
Kedvencek:
Pinzolo bármelyik pályája, de a 112-es fekvése fantasztikus panorámával párosul.
Madonnán kedvencek 88, 89, 93 és a 63 a maga hullámvasútjával és az 57-es. Madonna legszebb pályája, ahol fotózni szinte kötelező, a 65-ös.
Folgaridán a piros 8-as, a 32-es, ami igazi döngetős pálya, vagy aki a sebességrekordjait szeretné megdönteni, az biztonsággal megteheti a 12-es pályán.
Amire vigyázni kell, az a piros 10-es átcsúszó pálya. Vagy kora reggel elsőnek, vagy 11 óra után érdemes rajta menni. mert egyébként jó pálya, de az egyetlen, ami a túlzsúfoltnál is zsúfoltabb. Rendszeresen van rajta sajnos gázolás.
Marilleván pedig a 26-os volt a kedvenc.
A 4 hegy legveszélyesebb pályája is Marilleván volt a fekete 25-ös. A baj ezzel az, hogy ha valaki tájékozatlanul elindul rajta, nincs visszaút. A hegyimentők rendszeresen hoztak le ölben, háton gyerekeket. Kimondottan meredek és keményre fagyott, szinte már jeges volt.
Március második felében már nincs sor a felvonóknál sehol. Sőt! 60%-uknál sok az üres járat. Lehet egyből a székhez csúszni.
Hüttékkel legjobban Folgarida van ellátva, de nem marad senki sem éhes, bárhol csússzon is. A legfinomabb pizzázóról már írtam, de a legdrágább étterem a Cinque Laghi csúcsán van. Ezt lehet, hogy érdemes elkerülni. Véleményem szerint ár-érték arányban alul marad más hüttékhez, éttermekhez képest.
Sok a fiatal Marilleva 1400-on, rendszeresek a tematikus esti bulik, discok, koncertek. Családok jól fogják magukat érezni.

2024. 01.27. – 02.02. között egy hetet töltöttünk a Campiglio Dolomiti Di Brenta síterepen. Ezt a beszámolót elsősorban azok figyelmébe ajánlom, akik már jártak ezen a síterepen, de már jó régen és most terveznek visszamenni újra. Mi kihasználva egy hirtelen jött lehetőséget, több mint 20 év után tértünk vissza újra ide síelni. Friss tapasztalatainkat lásd alább.
Utazás: az útvonaltervezők legalább 3-4 különböző útvonalat ajánlanak fel, az egyik rövidebb, de fárasztóbb, a másik hosszabb, de kényelmesebb. Bármelyiket is választjuk, minimum 11 órás, az ország közepétől számítva 900 - 1000 km körüli útra kell felkészülnünk.
Szállás: ezúttal is Marilleva 1400-on volt a szállásunk, de nem a Sole Altóban, mint korábban, hanem a lifteknél található Residence Il Vigo nevezetű 3 csillagos apartman szállóban. Ez egy kb. 1000 személyes szállodaszerű vasbeton-alumínium-üveg épület, amely az 1970-es években épülhetett, de sajnos megállt benne az idő kb. 30 évvel ezelőtt, amikor az egyetlen luxus elemet, egy mosogatógépet telepitettek a hűtő-főzőlap-villanysütő mellé. Egyéb konyhai kiegészítőt ne is keressünk, még bérelni sem lehet. Így aki nem tud lemondani a kedvenc kapszulás kávéjáról, vagy minden reggel vajas pirítóst szeretne reggelizni, annak sajnos hoznia kell ezeket az eszközöket. Sorolhatnám még a borzalmakat, pl. emeletes ágy, falak helyett elhúzható paravánok, stb., de fel kell menni a netre, beleolvasni a kommentekbe vagy megnézni a fotókat. Sajnos meg tudom erősíteni ezeket. De az épület fekvése sok mindenért kárpótol, a síléctárolótól 50 méterre indulnak a liftek, a kijárattól max. 150 méteren belül szinte minden megtalálható, éttermek, boltok, bárok.
Pályák, liftek: aki régen volt itt, az sok újdonsággal találkozhat, új pályák és új liftek épültek, némelyik liftet korszerűsítették. A legfontosabb változás az, hogy megépült egy megalift Madonna és Pinzolo között, aminek következtében a 4 régió egyesült, így már 150 km-es pályarendszert lehet besíelni. Mi is kipróbáltuk ezt az új liftet, egyszer átmentünk Pinzoloba. Szerintem ez megér kétszer 16 percnyi liftezést, mert Pinzolo maga a nyugalom a marillevai vagy folgaridai „őrülethez” képest. A pinzoloi pályák nagyszerűek, nagy kár, hogy itt még a legtöbb lift elavult és lassú, de már megépült egy szupermodern felvonó a csúcsra, remélhetőleg hamarosan megindul majd a többi lift cseréje is.
Ami a többi pályát illeti, mi alapvetően piros és kék jelzésű pályákon síeltünk, de kipróbáltunk két feketét is (26 és 37). Hat nap alatt besíeltük az egész régiót, ha találtunk egy jó pályát, lementünk rajta többször is, de a kíváncsiság mindig tovább vitt bennünket. A pályák állapota változó volt, volt, ahol a tömegek már 11 órára feltúrták a havat (pl. 11-es szűk részei), de voltak olyan pályák, amelyen kevesen jártak és még délután is kiváló volt rajta a hó (pl. 20, 47, 88, 89). Pinzoloról már írtam, hasonló jó pályákat szinte mindenütt találni, de ezek közül a régiók közötti átvezető pályák délutánra menthetetlenül elestek (pl. 11, 23, 46 alja, 85 alja).
Hütték: Nekem újdonság volt, de a legtöbb hütte nagyobb komplexum, mint pl. Ausztriában és három különböző része van. Szinte mindegyikben van egy szabadtéri büfé street food-dal, az épület belsejében van egy tálcás önkiszolgáló rész és van egy különálló klasszikus étterem is abrosszal, pincérrel. Így mindenki megtalálja az igényeinek és a pénztárcájának megfelelő kiszolgálást egy helyen. Nekünk az első helyet a Pinzoló tetején épült 360 fokos körpanorámás étterem vitte el, de meg tudom erősíteni azt is, hogy a legjobb pizzát a Orso Bruno tetején sütik.
Az „őrület”-ről: mi ezt nem tudtuk, de a január-február közös hetére esett a lengyel barátainknál az országos síszünet. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a Marilleva-Folgarida régiót megszállták a lengyelek úgy mindenestől, síiskolástól, buszostól, jó parasztosan, persze tisztelet a kivételnek. Ennek köszönhetően nappal a pályákon tömegek, a kék pályákon síiskolák tízesével, a többi pályán meg a rokonság, néhány felvonónál tumultus és tolakodás, este a szállodákban gyerekzsivaj, a folyosókon rohangálás, egyesek szerint főszezoni mértékben. Ha nyugodtabb körülmények között akartunk síelni, akkor át kellett menni más területekre Marilleva-Folgarida területéről, mert ott ugyanez nem volt annyira jellemző. De az is lehet, hogy a régiós és a helyi bérletárak közötti 80 eurós különbség tette, nem tudni. Egy biztos, magyar-lengyel barátság ide vagy oda, ez most nem esett jól.
Konklúzió: Mi jót tudtunk síelni, mert a terület hű volt a nevéhez (Val di Sole – a nap völgye), nagyon jó volt az idő, 5/6 napsütés, a hatodik napon is csak felhő, semmi köd, semmi hóesés, még éppen elfogadható meleg. Jót tudtunk síelni, mert megkerestük a nekünk való pályákat, nem hajszoltuk a kilométereket, nem feszegettük a határainkat (elfelejtettem az elején mondani, hogy több mint 45 éve síelünk, a csapat átlag életkora 67 év volt). Mindezek ellenére mi már valószínűleg többet nem jövünk ide. Ha adhatok egy tanácsot az ide vágyóknak, azt javaslom, hogy az időpontot és a szállást körültekintően válasszák meg, mert a hely kiváló a síeléshez, nagyon sok örömöt tud okozni, mindenki talál itt a tudásának megfelelő pályát, de a fentebb leírt kellemetlenségek sajnos el is tudják rontani az ember kedvét. Én egy január közepi időpontot javaslok és egy folgaridai új építésű pályaszállást valahol a liftek közelében. Ezzel nem nagyon lehet hibázni.

Megjöttünk életünk első, de biztosan nem utolsó olasz síeléséről. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: tökéletes volt!!!
6 nap szikrázó napsütésben (egyszer kis felhősödés, utolsó nap nagyobb szél ), jól kezelt, számtalan sípályával.

Utazás: Szlovénián keresztül mentünk, hosszú az út, de majdnem végig autópálya, a határokon -amik gyakorlatilag nincsenek- nem kértek semmit, a benzinkutaknál maszk kötelező és az oltási igazolvány bemutatása.

Síterület: tényleg hatalmas, de jól besíelhető, összekötött síterepek. A pályák jól kezeltek, pedig régen esett a hó, egy kiadósabb havazás jót tenne, de a pályák ennek ellenére tényleg jók voltak. Ami érdekes, hogy bár erős napsütés volt, és -5+8 közötti hőmérséklet, mégsem buckásodtak annyira a pályák, mint vártuk. A különböző hegyek jól átjárhatók, minden hegyen változatos pályákat találunk. Jellemzően a piros és kék pályák besorolásuknak megfelelőek, de néhány esetben oda-vissza sorolhatók lennének. Általában széles, jól átlátható,pályákat találunk. Nem volt tömeg, sokkal több emberre számítottunk, talán a COVID miatt , de a lifteknél sosem kellett sorba állnunk, még a följutásnál, illetve a zárásnál sem. Nekem Grosste és Madonna pályái jöttek be a legjobban, de Folgarida hosszú pályái is rendben voltak. A liftek teljesen vegyesek, a régebbi típustól a vadonat újig minden megtalálható. A zárt lifteken ragaszkodnak az FFP-s maszkhoz, "sima" maszkkal nem engednek be!!!!

Hütték: sok hütte van, minden területen, mindenki megtalálja a számára ideálisat. A Folgarida felé lemenő 3-s piros aljához közel nagyon hangulatos, kisebb hütte van, ahol a legjobb árakkal találkoztunk minőségi kiszolgálás mellett. Az Orsi Brunó hütte ételkínálata is jó volt, amire figyelni kell, hogy a tészták és húsok más szinten vannak, mint a helyben sütött pizza, tehát vagy ezt kérsz, vagy azt. Itt a csülköt nagyon tudom ajánlani, körettel 15 euro, de hatalmas adag, tényleg.Az árak azért nem alacsonyak, egy leves 10 euro, ennyi kb. egy pizza is, illetve a tészták is csak kicsivel kevesebbek.

Február 9-14 között körbesíeltük Val Rendena és Val di Sole területeit. (Pinzolo, Madonna, Folgarida, Marilleva, Pejo, Tonale, Ponte di Legno) Szállásunk Pellizzano központjában volt.

Nagyon köszönöm a korábbi részletes terepleírásokat! Nagy segítséget adtak a napi programok tervezésénél, csak apró észrevételekkel egészíteném ki az olvasottakat.

A síelők meghatározó száma tényleg mindenhol lengyel. Fő mozgási útvonaluk Marilleva - Monte Vigo - bukdácsolás a 10-es piroson - majd 50-es és Passo Grosté. Errefelé tömeget alkotnak és sokan valószínű nem is a sízés miatt vannak itt. Megy a tolakodás akár sílécen átcsörtetéssel is. Ezért ezt az útvonalat érdemes a lehetőségek szerint elkerülni. A völgyből Daolasa jobb induló állomás. Ülős átszállás nélküli lift szemben az álló átszállóssal, kevesebb lépcsőzés az épületben.

Olaszországban sokfelé találkozni kiegészítő táblával jelzett fekete pályával. Ezeket érdemes komolyan venni. A 70-es pálya elágazásában "Expert Only" tábla figyelmezteti a völgybe igyekvőket, hogy komoly, "gondolkodós" letörés jön. Technikában és erőnlétben sem vagyok profi síző, ezért ezek a pályák nekem kihívást és nem örömsízést jelentenek. A 87-es rövid feketénél figyelmeztetnek, hogy 47 fok (közel 105%) meredek.

Az itt lévő 150 km pályán tényleg mindenki talál neki tetszőt, csak olyan sokat kell menni érte érzésem volt a mindenfelé egy kis ilyen, egy kis olyan elrendezéstől. Olvashattuk, hogy lehet olyan helyzet amikor ez előnyös lehet. Kedvencünk a Dos del Sabion csúcsról Tulotba csúszás volt, a maga 1240 méter szintkülönbségével zömében szuper fekete pályán. Igazi szerencsétlenség ha ez zárva van.

Február 9-16 között síeltünk itt. Besieltük Marilleva, Folgarida, Madonna di Campiglio szinte összes pályáját és Pinzolo nagy részét is.
Utóbbi 2 terepre 2 napot szántunk, a bérletet is így vettük meg, így ezek a napok beillettek egy síszafarinak, hiszen folyamatosan más-más pályán voltunk.
Szállásunk Marilleva 1400-on volt. Abszolút pályaszállás a 60-as 70-es évek retro stílusában építve. Hatalmas beton és üvegkolosszus szállodákról van szó, kb. 10 egyforma épület a síterepen. Sok ezer vendég elszállásolására alkalmas. A vendégek 70%-a lengyel, lengyel síiskolák és síoktatók sok száz lengyel síiskolás gyerkőccel minden napos látvány.
Az épületek a koruk ellenére rendben voltak, mindenféle szolgáltatás megtalálható az üdülőtelepen. Tényleg minden.
A kilátás a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően pedig pazar, bár ehhez kell némi szerencse is, attól függően, hogy épp merre néz az ablak.
Marilleva síterepe talán a legzsúfoltabb az összes közül, ennek oka lehet, hogy több völgyet ölel fel völgyenként 1-2 pályával. Ennek ellenére változatosak, a kezdőknek több kék pálya, hosszú pirosak, és kellemes feketék, valamint a pályarendszer legmeredekebb fekete pályája (37) is itt található 71%-os lejtővel.
A völgybevezető piros pálya (23) használódik el leggyorsabban. Érdemes délelőtt menni rajta 1-2 kört, mert hosszú és kellemes, de estére bizony már buckásak a szűkebb, meredekebb részek. A fekete pályák még a nap végén is jók voltak, aránylag kevesen síeltek rajta. Szerettük a 26-os feketét, ez inkább döngetősebb, nem extrém meredek, lehet rajta tempót menni, kellemesen hosszú, nem zsúfolt pálya.
Gyerkőcöknek kicsúszásbiztos ülőszékes felvonóval a 22-es pálya nyújt nagy élményt, kacsakaringós vonalvezetéssel, a végén alagúttal, de itt található a snowpark is különböző méretű ugratókkal, gyerkőcöknek, felnőtteknek egyaránt.
Gyönyörű a kilátás a Doss Della Pesa csúcsról, ahol egy kék pályán skimovie van tűzött kapukkal, időmérővel, letölthető videofelvétellel, mindez ingyen. (Sógoréknál több helyen 1-2 Eu). A kezdők erről a csúcsról egy világos piros pályán tudnak lejönni (20). Erről a csúcsról érhető el a 25-ös fekete is, aminek régi kétülésese már a múlté, így saját felvonóval már nem rendelkezik. A tanulók kedvencei még a 29-es 30-as pályák, amelyek egy nagyon szép katlanban találhatók, körbevéve hegyekkel.
Az egyik nagyon kedves pályám a 10-es piros, amely azonban a reggeli, kora délelőtti órákban a legjobb, mert nagyon megsüti a nap, így később már puha hó fogadja a síelőket, ha nincs extrém hideg.
Folgarida síterepén már jobban találunk kevésbé forgalmas pályákat. Főként a Monte Vigo csúcsra vivő pályák terheltek.
Így érdemes használni a völgybe vivő pályákat, még a nap végén is pazar állapotban vannak. Itt nagy kedvenc volt az új 32-es pálya. Szintén döngetős, széles nagyon jó lejtésű és jó hosszú. Mindenféle tudásszintnek megfelelő völgypálya található Folgaridán. A fekete 1-est kimondottan haladóknak javaslom, nagyon komoly meredek szakaszok vannak rajta, (közel 70%), ráadásul abszolút nem süti a nap, így még délután is kemény, jeges. Többszöri ott jártamkor senki nem ment rajta. Nagyon barátságos viszont a piros 3-as és kezdőknek a kék 2-es. Ezen pályák tetején van a kezdők és síiskolások paradicsoma mindenféle szükséges kellékkel, a varázsszőnyegtől a tűzött pályáig. Titkos tipp haladóknak a 8-as piros. Szélső pályaként kevesen használják, igazi retro - tényleg székes - felvonóval.
A Monte Vigo csúcson található Orso Bruno turistaházban nagyon finom pizzákat lehet enni, helyben sütik látványkemencében.
A Madonna di Campiglioba való átcsúszás és a visszajövetel is piros pályákon lehetséges, ezért gyakorlott síelőknek ajánlom. 10 óra magasságában zsúfoltak az átvivő liftek, a várakozás akár 10 percbe is telhet, visszafelé 3-4 óra között akár fél óra sorakozás is normális. Így mi még forogtunk a völgypályákon - főként a 45 piros volt üres, mert az a többi felvonóról nem járható be - és fél 5 előtt már nem kellett sorba állni.
Mindenképp érdemes átmenni a szemközti hegyre, a Passo Grosste-ra. Egykoron még az úttesten kellett átkelni a kabinoshoz, ma már egy síelőknek épített felüljárón lehet ezt megtenni, amit úgy építettek meg, hogy az egyik irányba lejt, visszafelé pedig varázsszőnyeg hoz.
Ha abszolváltuk a csúcsközelébe vivő hosszú kabinost, pazar látványban lesz részünk. Érdemes felmenni azonban a 47-es felvonóval a csúcsra is. Kék és piros pályák jönnek le, valamint itt is megtalálható a snowpark, kisebb és nagyobb ugratókkal.
A csúcsról akár egész a völgyig lejöhetünk egy nagyon hosszú kék pályán, aminek az alján már több sétálós szakasz is van. De nem szabad egyből lesiklani, hisz annyi szép és jó pálya van útközben, amelyeket vétek lenne kihagyni. Ilyenek a 71-72-es pályák, vagy a gyönyörű vonalvezetésű 85-ös.
Akik nem szeretik a sétálós szakaszokat, azoknak a 41-es felvonót célszerű választani, az ottani csúcsról, akárcsak a Monte Spinale-ról gond nélkül vissza lehet jutni Madonna di Campiglioba kezdetben piros, később akár kék pályán is.
A visszaútnál érdemes betervezni, hogy már a visszahozó 32-es liftnél is nagyon nagy a zsúfoltság délután, több, mint fél órát várakoztunk, amihez hozzá kell még adni Marilleva-Folgarida irányába a 6-os liftnél való már korábban említett várakozást is. Így bizony a lesiklásokat is beleszámítva több mint 1 óra a visszajutás.
A Pinzoloba látogatókat ez a tumultus nem érinti, hiszen ők a völgy másik oldalán közlekednek.
De menjünk itt is sorjában. Ha már Madonnára átmentünk a 35-ös lifttel válasszuk a 48-as, vagy 49-es pályát. Így ismét egy kicsúszásbiztos gyermekbarát lifthez érkezünk, amelynek a tetején gyerkőcök számára kialakított Barna Medve Park van, mindenféle ketyerével, ami a kicsiknek fontos. Tűzött pályák, ugratók, hóvár, amin át lehet csúszni... Itt van tárcsás is a kezdőknek. A városközpont felé tovább haladhatunk a fekete 57-esen (ezt érdemes a csúcsról is kipróbálni, mert úgy kimondottan hosszú és talán a legjobb fekete - bár ez szubjektív), de akár a piros 53 - kék 56 kombináción is eljuthatunk az 31-es kabinos lifthez, ami a Pradalago csúcsra visz. Innen indul a kedvenc fekete 57, de akár kék pályán is csúszhatunk egy jó hosszút. Mindkét variáción lejöttünk és tovább mentünk az 55-ös kabinos lifthez. Ezt a liftet kell választaniuk azoknak is, akik tovább akarnak menni Pinzolora, mert az odavivő hosszú kabinos a 86-os pálya mellől indul.
De ne szaladjunk egyből Pinzolora, mert a csúcsról lejövő lejövő pályák megérnek néhány menetet. Amilyen rövid, annyira meredek a fekete 87 (70%). Beletorkollik a piros 86-ba, ami FIS pálya és annyira nagyszerű, hogy érdemes a székessel egész a tetejéig menni, és siklani még 2-3-at. Hosszú, széles, fantasztikus. És kevesen síelnek ezen a részen. Ez a többi itteni pályára is igaz. Aki szereti a sebességet, ezen a FIS pályán megtalálja a számítását. Akár egész nap el tudtam volna itt síelgetni.
Pinzolora a már említett kabinos visz át bő negyed óra alatt. (Azért a banskoi kabinos (Bulgária) hosszabb.) A síterepet csak gyakorlott síelőknek ajánlom, mert alapvetően piros és fekete pályák vannak. Ottjártunkkor a fekete sajnos le volt zárva.
A hegyeket bejárva kialakult bennem egy erősen szubjektív lista a kedvenc pályákról. Ezek Madonnán a 86-os FIS pálya, mindent visz, az összes többi közül. Ezt követi ugyanitt az 57-es fekete apró szépséghibával, az alja nagyon kék.
A 3. helyen a folgaridai piros 32-es pálya végzett.
De nagyon szerethető hely nagyon sok jó pályával az egész pályarendszer. Mindenki megtalálja a számítását. Nagyon sok helyen meg tudtuk tenni, hogy amíg a feleségem a kék pályán ment egyet, addig én a feketén kettőt. A pirosakon pedig együtt a legkisebb gyerkőccel.
A marillevai fekete 26-os pedig kb. a bánkúti 1-es pálya, csak sokkal hosszabb. Azt még a legkisebb gyermekünk is bevállalta, 45-46%-os legmeredekebb szakaszokkal.
A tömegről:
Marilleva piros pályái a legzsúfoltabbak, ott nem szabad száguldozni. Folgaridán a Monte Vigo csúcspályái szintén erősen látogatottak, ott egyértelműen a völgybe vivő pályákat kell besíelni. Madonnán és Pinzolon nem volt sehol tömeg, sőt sok helyütt szinte üres pályákon síeltünk.
Hütték:
Olaszország Ausztriánál drágább. Általában 45-50 Euroból étkeztünk, amibe 2 helyben sütött pizza, egy nagy korsó sör és 4 üdítő fért bele, vagy a 2 pizza helyett 4 bármilyen tésztás étel. Nem szabad kihagyni a Bombardino-t sem, alapból a jól ismert tojáslikör gőzölve tejszínhabbal, de mi a kávés változatát is kipróbáltuk, nagyon finom.
Mivel már másodszor jártam erre, így egyhamar nem valószínű, hogy visszatérünk, hisz annyi szép hely van, akár közelebb is. Nekünk ez 1000km volt háztól házig Ausztrián keresztül, hisz így rövidebb és a matrica is olcsóbb, mint Szlovéniának menve.
És végül megválaszolva saját kérdésemet a Marilleva 1400-re vivő SP206-os út meredek, de kellően széles, jól karbantartott út.
Aki még nem járt erre, annak mindenképpen ajánlom, hiszen a Dolomitok az Alpok egyik legszebb része.

Pinzolo
16/12 - 7/1-2018

Nem túl teketvényes úton lehet Pinzoloba jutni, ami egy kedves kis település.


A síbérletre bizonyos idöszakokban kedvezményt kapnak az itt lakók, a szállásadótól kell ehhez igazolás. Pl. dec 23-ig 35%.

Pinzolo
A felvonó 8.30-kor nyit, elötte is van nagy parkoló.
reggel árnyékos oldal, elég hideg még délután is, a hó mégis jó minöségü, nem nagyon jeges
Madonnába vezetö út kb 1 óra
a 61-es öregecske kabinlift után a 62-es ülölift visz fel a Dos Del Sabion 2100 m-es csúcsra, ezután piros vagy fekete pályákon ereszkedés, majd a 68-as ülölift után ismét egy piros pálya visz a modern Pinzolo-Campigno Expresshez. Ez ugyan 2 állomást is érint, de csak a harmadiknál érkezik meg.

A pinzoloi pályák elég meredekek, a sok hó miatt buckásodnak, pedig nem latyakos a hó. A 66-os lift a 65-ösben folytatódik, de a csúcson le kell szállni mindkettöröl, mert liftek aztán nem fodulnak azonnal meg, csak a völgyekben.
Az egész rendszer nem nagy, kezdöknek nem jó, innen csak piros pályákon lehet Madonnába át- és visszajutni.

Madonna napos már délelött.
Fö területei, amik jól körbejárhatók síléceken:
Cinque Laghi, Patascoss, Monte Pancugolo, Pradalago, Fortini,ahonnan át lehet jutni a Monte Spinale és a Passo Groste oldalára.
A völgy melegebb oldalán a Cinque Laghi, Patascoss, Monte Pancugolo, Pradalago. A Monte Spinale és Grosté is napos, de a pályák háta mögül, illetve oldalról süt a nap.
Idönként veszélyes keresztezödések vannak a pályákon, pl. egy fekete pálya ráereszkedik egy kékre, vagy egy kék pálya keresztül szel egy pirosat. Sok helyen vannak hálók, amik elhatárolják az elejét a keresztezödésnek, de csak óvatosan!

Nagy fedett parkoló a Spinale liftnél (csomagtartóstól is befértünk) 4 EU síbérlettel 8-tól 16-ig.
Innen gyalog át lehet menni a 5 Laghi Expresshez (55), ez kb 5 perc. Ha kijöttél a parkolóból ugyanarra az útra, mint ahol kocsival jöttél (Via Monte Spinale), akkor jobbra indulsz, körbemész egy parkot, pont a sétálóutca kezdetéhez jutsz (itt nagy üzlet is van) és ott már közel a bérletpénztár, ahonnan lifttel fel tusz jutni a kabinlifthez.
A Grossté lift aljáról a kék 79-es pálya levisz a Spinale lift aljához.


A pályák jelölése gondos. Az elágazások elött vannak az irányjelzök, de aztán figyelni kell, hogy meglásd az utat jelzö számot a tárcsákon, hol botok, hol pici tárcsák határolják a pályákat, s a számozást csak itt-ott tüntetik fel menet közben.
Sok helyen van nagy térkép is, de nem minden lépésnél. Az irányjelzökön való eligazodáshoz szükség van a keresett terület nevének az ismeretére, akkor kiderül, hogy hányas a pálya száma, ami odavisz.

Ùtvonal a Pinzolo-Campigno express után,
ha a Monte Spinalera mész:
kék 85, Pradalago Express tojáslift (31), kék 50, kék 55, kék 79, Spinale Express kabinlift (37)
innen eljuthatsz a Grostè rendszer aljára piros pályákon, vagy
a Grostè rendszer közepén a Rododendro Expressig, a kék 71-es pálya levisz a kék 60-as egy ágához, ami visszavisz a Rododendro Expressig, ami a piros 61-es pálya aljára juttat,
vagy a Rododendro melletti öreg, kétüléses
a Vagliana lift (49) felé, ami egy dimbes-dombos piros 65-ös pályához visz.
Rododendro Express nem szokott nagyon leterhelt lenni, s jókat lehet a tetejéröl a 60-as kék és piros 64 felé sielni.
A Monte Spinaleröl lejutva a Grostè Express aljára, ahol a kabin 1 köztes megálló után visz fel a Grossté 2444 m csúcsra.
Itt a piros 61 pálya nagyon jó, a kék 60 is, de csak a Rododendro Expressig (48) menj rajta, ne menj a kék 66-os pályán, mert nagyon lapos!!!
De, ha mégis lemész rajta, akkor 39-es és 40-es ülöliftekkel visszajuthatsz a Monte Spinalera.
Visszafelé a kék 60-asról a Boch Expressig (41), majd a piros 73-ról a piros 77 visz le egy hídig, ahol mozgójárda visz a Fortini Express ülölifthez (32). Innen a kék 50, majd egy piros pályát pont keresztezö kék 56-os visszavisz a kék 85-re, aminek van egy nagyon jeges és meredek pici szakasza, ahol mindig beleakadtunk a hálójába, de ha ezen átjutottál, akkor közel a Cinque Laghi Expresshez (55), ahonnan a nehéz kedetü kék 85 vezet vissza a Pinzolo-Campiglio Expresshez. Innen kb. 40 perc a pinzoloi völgyállomás: Puza DaiFo-Monte Grual ülölift (69), kék 68, piros 105, Malga Grual ülölift (67), s a Dos Del Sabion csúcsról a piros 101 visz a kabinhoz.
A Monte Pancugolotól induló piros 88-ról a piros 89-es pályán le lehet jutni a kék 85-be, ami a Pradalagon keresztül összeköt a hegy túloldalával is.


Marilleva-Folgarida nagyrészt napos terület, idönként nagy a tömeg
Pradalago felöl kell ezt is megközelíteni
kék 50, Zeledria Express (34), vagy rögtön a Fortini Expressröl (32)
kék 49, piros 46, lejutsz egy platóra, aminek a jobb oldalán van a Malghette ülölift (6), szép kék búrás. Ugyanitt a bal oldalon a Genziana Express (35), ez visszavisz a madonnai rendszerbe: Genziana Express (35), piros 48 után a kék 50 stb.

A 6-os lift a már délelött is napos Monte Vigora visz, a 10-es piros meredek, s buckás volt, amikor dél körül ott jártunk. A napos idö ellenére nem volt mindig meleg.

A Monte Vigoról
1.
a 9-es piros visz a Rif. Solanderhez, ahová a Daolasa Val felöl jön fel egy kabin. Ennek a kabinnak a középállomásához nagyon szép, de nem könnyü kék 16, majd piros 32 pálya fut. Ez egy árnyékos oldal, így a hó nagyon jó lehet.
A 9-es piros lemegy egészen a Vigo (5-ös) liftig, ahonnan vissza lehet jutni a M. Vigohoz, de ha a 23-as, Bassetta liftet választjuk itt (ez van a bal oldalon), akkor feljutunk a Folgardia rendszer felé. Ez nem egy nagy durranás, de a kék 6-os és 8-as pályák tényleg kékek, jók kezdöknek, ha valaki Folgarida 2-es Belvedere liftjével jön. Egyébként nem könnyü piros pályákon lehet csak ide- és visszajutni.
2.
a 11-es piros szintén a Vigo lifthez visz
3.
a 10-es piros visszavisz a Genziana Expresshez (35), ahonnan a piros 48-as pálya visz vissza a Pradolago kék 50-eshez.
4.
a piros 11-es nagyon jó pályákhoz visz,
a piros 23-ban folytatódva egészen lejutsz a Marilleva 1400-hoz, innen kabinnal tudsz visszajönni, s az Orso Bruno (7) lift hoz vissza a M. Vigora.
a Dos Della Pesa (18) lift a piros 20-ashoz visz, vannak itt kék pályák, de átmennek feketébe, arra nem jártunk.

A pályák nem könnyüek, s nagyon sok remek sielöt lehet látni, bár, kezdökben sincs hiány, de nekik nincs könnyü dolguk.
A legkönnyebb a Pradalagonál a kék 50, ahol nagyon sok a tanuló, vannak bébipályák az egészen piciknek. A fekete pályák elég meredekek, de elég szélesek, s nincs nagy tömeg rajtuk, s akik itt sielnek óvatosak így kellemesebbek lehetnek egyes piros és kék pályáknál, ahol sokan száguldoznak (pl versenyzök a Pancugolonál), s ki is vannak kaparva itt-ott.
Nagyon kellemes a Grosté terület. A piros 61, aztán a kék 60, majd a piros 64 a Rododendro liftig az egyik kedvenc.
A Cique Laghin a kék 85-ös kezdete nagyon kellemetlenül kibuckásodik és kikaparódik, úgyhogy kezdöknek reggel ajánlatos.

Különbözö utak idötartama:
Pinzolo-Madonna (a völgyállomástól az express végéig) kb. 50-60 perc, maga az express 20 perc
Grosté 61-es piros pályától a Pinzolo Expressig 60 perc
Grosste Express 15 perc

Busz

kétféle buszjárat:

A sibusz (8.15 és 8.45 körül) Pinzolo centrumtól a liftig majd Madonna irányába, ahol elvisz egészen Campo Carlo Magnoba az érintve a Pinzolo-Madonna, Pradolago, Fortini lifteket, majd visszafordul, s a Spinale liftnél megindul visszafelé.
Sajnos Pinzoloba csak 1 járat van, ami 16.55-kor indul Campo Carlo Magnoból.
Elönyös ár 2, 10 és 40 EU 1 nap, 7 nap, egész szezon, elöre meg kell venni a jegyet a síbérlet pénztárában, vagy a turistainformációnál.

A másik járat Trentino Transporti, itt a jegyet a buszon árulja az utaskisérö (nem a soför)
2.20 EU egy útra
nem túl gyakori járat, de 11.36, 13.56, 17.16 körül vannak indulásai Pinzolo felé.

A különbözö társaságok buszmegállói nem mindig ugyanazon a helyen vannak, s van sibusz Madonnában is.
Pl. a Spinalenál megáll a madonnai síbusz (talán 1-es?), arról le kell szállni néhány megálló után, s ott kell felszállni a pinzoloi buszra és a busz ezelötti megállója a centrumban, a park szélén van.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az olasz pályákon általunk megszokott megbízható ratrakolás, a változatos, nagy pályarenszer, a sok fenyves nagyon kellemes. Az idöjárás viszont nagyon szeszélyes lehet, könnyen köd alá süllyedhetnek a pályák.

Nemrég értünk haza felemás érzelmekkel. 58-an voltunk kint magyarok. Budapestről kb. 10 óra utazással elérhető a pálya. A pályarendszer tény és való, hogy hatalmas, de nagyon nagy része erdőben van, nehezen kiismerhető, gyéren jelölt, 15-20 m széles sok helyen hálóval sem védett szakadékok mellet, sok helyen jegyes és több kék és piros pályán hirtelen meredek letörések vannak. Kezdőknek semmiféle képpen nem ajánlom.
Február elején minden pálya, felvonó dugig a helyi oktatók a piros pályákra is ráviszik a kezdőket akiktől nehéz és veszélyes a haladás a szűk pályákon.
A helyiek nem szeretnek sorban állni, általános a káosz a tolakodás.
Sajnos egy baleset is történt így betudok számolni az orvosi ellátásról. Az egyik csúcs közelében kiugrott a vállam. Gyorsan odaértek a pályán dolgozók és befektettek a tepsibe :/ (azt nemértettem hogy miután elértünk egy felvonót miért nem felvonóval mentünk tovább) és lehúztak a pálya leges legaljára ahol egy kis orvasi szoba fogadott. Ott közölték, hogy az első kórház min. 30 percre van, de semmi pánik mert van 5 percre egy magánklinika. A magánklinikát választottam. Saját mentőautójukkal beszállítottak és profi ellátást kaptam. Mivel volt biztosításom, így egy forintot sem kellett fizetni, a biztosító mindent rendez.
A szállásunk az RTA Nevesole nevű helyen volt. A 3 épületből álló “komplexum”, ahogy az hirdették valóban pályaszállás, de most jön a de. A 7 személyes apartmanban csak 1 franciaágy van a többi mind pótágy. A végtakarítás ára 50€, de mindent vastag por fed, és távozás előtt számon kérik, hogy az utolsó pohárig tessék elmosogatni mindent. A “teljesen felszerelt konyhában” nincsen vízforraló, mikró, sütő. Internet csak a közösségi helyeken van és ami van az is közelebb van ahhoz, hogy nincs. Ha éppen senki nem használja 1MB/s fel- és 0.01MB/s a letöltési sebesség. Összeségében, soha többet!

Eddig a Dolomitokban, a Brenner autópálya jobb oldali részén (észak-dél irányból nézve) nem síztem, de most egy hétig igen, jó volt ;)
- utazás: hosszú, főleg, hogy Graz-Villach-Lienz-Brixen-Trento-Folgarida útvonalon mentünk oda-vissza (lehet, hogy autópályán menvén Szlovénián át vagy Innsbruck felé a Brenneren át időben rövidebb - legközelebb kipróbálom)
- szállás: Folgarida/Nevesole apartmanházak. Hármunknak egy 2 légterű apartman jutott erkéllyel, nem szűkösködtünk. Egyesek, a 2 személyes stúdiójuk miatt panaszkodtak
- pályák: élvezetesen hosszúak, nagyon jól kezeltek. Első 3 nap jóformán verőfény és főleg műhó ( pályán kívül csak barna fű), aztán végre megjött a tél és minden fehér lett. Volt olyan, hogy a szállás környékén (1400 méteren) esett az eső, 200 méterrel feljebb ömlött a hó, fútt a szél, (ahogy Dimitrij mondja). Van egynéhány olyan kék pálya is, hogy megfelelő carving technikával 70-90km/h-val lehetett repeszteni. Miáltal van vagy 150 km-nyi pálya, az időjárás változatossága miatt nem tudtunk mindenhova eljutni (pl. Pinzolo kimaradt). Ugyanakkor akaratlanul is végigjártuk Madonnát, mert tovább mentünk a kelleténél. Igyekeztünk volna visszatérni a mi völgyünkbe vezető lifthez, de nem sikerült, ezért a fél várost végig kutyagoltuk - így meg volt a városnézés is :) (Ínyenceknek ajánlom a Tomba, Diretissima, Orso Bruno és Folgarida negra lejtőket ;)
- népek: vannak olaszok is, de ennyi lengyelt utoljára Varsóban láttam/hallottam (úgy tűnik valami érdekeltségük van arrafelé). Egyébként úgy érzékeltem, hogy jóval több a kezdő síző arrafelé, mint ahol máshol jártam (pedig voltam már egynéhány síterepen...). Ezáltal oda kellett figyelni, főleg a ködös-hóeséses időkben
- kultura: a sör osztrák áron (5 eur) között mozog, Marivellában olcsóbb. Egyes helyeken (ha románul kéri az ember) 1 euró minusszal értékelik a dolgozók! :))
Aki teheti, érdemes kipróbálni!!
Jut eszembe: Madonna di Campiglio német neve: Unsere liebe Jungfrau im Walde (ha valakit érdekel...)

Ha jól számolom, először 20 évvel ezelőtt jártam igazán körbe a Dolomitok csodás síterepeit. Akkoriban az Intersi Utazási Irodával és a Kaastle hazai forgalmazójával közösen szervezetünk egy Kaastle sítesztet magyarországi sízők számára. Nyolc napon keresztül, minden nap máshol síztünk, aludtunk, teszteltettünk. Nagy havak között autóztunk - számunkra autóteszt is volt egyben:) Most az egyik központi állomásra besízve fedeztem fel, hogy hiszen már jártam itt: ez Madonna Di Campiglio!

Néhány hete indítottam egy topikot a síparadicsom fogalmának meghatározásának tárgyában. Aki ide megérkezik, hamar érzékelheti: igen, ez az valami olyan hely! Van itt minden: 150 km sípálya, 61 darab sílift, több mint 1600 méter szintkülönbség. Nem sorolom. Ezt az érzést csak megélni lehet. Itt síelni kell!

Jó néhány évvel ezelőtt Obertauernben (ahol „csak” 100 km sípálya van) azt terveztem: öt nap alatt az összes pályát besízem. Ez akkor sikerült. Most ilyen tervről eleve lemondtam. Inkább igyekeztem megkeresni a legjobb helyeket - persze ehhez be kellett volna sízni minden pályát:)

Nem tudom, a korom miatt-e talán, de egyre jobban kedvelem a kabinos lifteket. Itt van bőven belőle (cakk-pakk 17 darab)! A kabinosban hosszan lehet pihenni, gyors a feljutás, nincs szél, lehet beszélgetni. Szóval, nekünk nagyon bejött a Passo Grosté (2444 m) és Groste (1600 m) közötti hosszú kabinos lift és az alatta futó sípálya! Ezen belül is a felső szakasz volt az igazán vonzó, ahol igazán ideálisak voltak a hóviszonyok, viszonylag kevesebb volt a síző is. Érdekes volt látni, hogy milyen nagy arányban utaznak fel a felső állomásra gyalogos turisták is. Be is ugrott, hogy a nemzetközi statisztikák szerint a síturizmusnak újabb lendületet adnak azon turisták, aki jobb szállodában laknak, megfizetik a különböző csúcsokra feljutó sílifteket és nem keveset hagynak ott a hegyi (és völgyi) kocsmákban. A sízőket pedig csak nézegetik… Ráadásul nem kószálnak a pályákon - tiszta nyereség!

Hogy mennyire profi módon kezelik a helyenként valóban nagy tömeget, kitűnő példa a Folgarida és Pinzolo közötti főút feletti síhíd (lásd kép), amin át lehet kelni a két nagy síterület között. Profi azért is, mert a híd enyhe lejtésének köszönhetően az egyik irányból lassan, folyamatosan siklanak át a sízők, míg ugyanezen híd egyik szélén lévő, folyamatosan működő „varázsszőnyegen” (gumis mozgójárda) viszik át a másik irányba haladókat.
Biztos, hogy sok tízezer síző halad át itt egy-egy forgalmasabb napon. Az igaz, hogy megfordult a fejemben (nejemmel egyetemben), hogy egy ekkora „síparadicsom” - kissé ironikusan fogalmazva - helyenként már-már egyfajta futószalagosított gyártelep a sízők részére.

A Passo Grosté felső pályái álomszerűen szélesek, ideális lejtésűek és mindemellett változatosak is. Maga a táj leírhatatlanul szép. Dolomitok. Mit mondjak mást, inkább a képek… Ez az oldal valamelyest könnyebben áttekinthető, mint a Marilleva irányába vezető oldal. Szerencsénkre szép napos időnk volt a pályahálózat áttekintésre, de ugyanez ködben vagy borúsabb időben nem kis kihívás lett volna. Annyira beleszerettünk ebbe a pályarészbe, hogy a két nap alatt, terveink ellenére sem jutottunk át a Pinzolo síterepre. A nagyon vonzó Passo Del Sabion csúcsára Madonnából 4 darab kabinos lift után, újabb két darab 4 üléses lifttel jutottunk volna csak el. Majd legközelebb.

Feltűnő volt a rengeteg családos síző, sok-sok gyermekkel. Tavaszi szünet van itt is, az olaszok mindenhonnan idejönnek egy utolsó nagy levegőt venni a nyári, tengerparti turistaáradat megérkezése előtt. Jó volt látni az olaszok gyermekszeretetét. Egyébként is igazán figyelmesek egymással is. Kilenc éves kislányomat egy fiatal hódeszkás olyan édesen kapta el (csaknem elütötte), hogy ő maga ugyan elesett, kissé neki menve a lányomnak, de a két kezében gyermekünket megemelve, óvó mozdulattal tette odébb. Nem tudtunk haragudni rá, csak mosolyogtunk a nejemmel. Érdekes volt látni a waxmestert a pálya tetején, kint a hóban dolgozni (lásd kép). Az olaszok (akiket most láttunk) általában nem síznek igazán jól. Hódeszkázni végleg nem tudnak, inkább csak szeretnének. Leginkább csak fetrengenek, ücsörögnek, esnek-kelnek – már bocsánat. Feltűnő volt az is, hogy viszonylag sokan régi típusú lécekkel, felszereléssel és sokszor nem a legújabb síruházatban feszítenek. A Tátrában, például a Chopokon jóval többeken látni drága, vadonatúj felszerelést mint itt, a viszonylag neves sípályán. A SkiRama bérlettel http://www.skirama.it/en/ összesen 8 különböző síterepen, 380 km sípályán, 150 különböző síliftet lehet igénybe venni. Mindez egy hét alatt teljesíthetetlen, jobbnak gondoltuk, hogy ha nem rohanunk. Megpróbáltunk egy-egy kellemesebb helyet jobban megismerni. A Passo Grosté éttermének csodás panorámája, illetve a kevés bombardino (forró tojáslikőr), a kitűnő pizzák vagy az igen finom olasz borok kellő feltöltést adtak, az itt talán valamivel kevesebb forgatag mellett. Apropó: olasz ételek!

Az olasz konyháról majd a következő beszámolómban ( Folgarida/Marilleva) részletesebben szólok.

Múlt héten, január 11-16. között síeltünk a Campiglio Dolomiti di Brenta síterepen. Nagyon vártuk, mert 6 éve is jártunk már itt, mostanra viszont elkészült az akkor még önálló síterepek, Pinzolo és Madonna di Campiglio összeköttetése.
Sajnos a legmagasabb, 2000 méter körüli részeket leszámítva a pályákon kívül szinte semmi hó nem volt, így a táj inkább egy kisíelés hangulatát mutatta. A pályák azonban egészen jó állapotban voltak, itt-ott kis jegesedéssel, foltokkal és a nagy szél miatt fadarabkákkal, de a hóágyúzásnak és a ratrakolásnak köszönhetően ezek nem rontottak jelentősen a síélményen :)
A pinzolo-i résznek nagyon nagy előnye, hogy nagyon kevesen voltak! Sorba állásnak a közelében sem voltunk soha, a pályákon is nagyon kényelmesen lehetett csúszkálni. Személyes kedvencek a 101-es és a 112-es piros pályák voltak, sajnos a hosszú 100-as fekete nem működött.
A Madonna felé vezető kabinos lift ugyan kb. 20 percig visz hegyen-völgyön át, mi szerettük. Volt idő pihenni, tervezni, és sokkal kényelmesebb mint buszozni vagy autózni.
Madonnán valamivel többen voltak, de még itt is teljesen jól eloszlottak a síelők nem kicsi pályarendszeren :) Itt talán a 73-as és a 88-as pályák jöttek be legjobban, de mindenképpen érdemes egyszer csúszni a 78-as kéken is, egy gyönyörű kis kanyonban kanyarog a pálya!
A Folgarida-i részekre sajnos nem sok időnk maradt, mert bár a 6-ból 5 napon majdnem végig sütött a nap, az utolsó napra érkezett meg a havazást, szelet és sűrű ködöt hozó front, így aznap nem jutottunk el a még hiányzó, legtávolabbi tereprészre.
Ami nagy pozitívum, hogy egész síelés alatt csak ülőliftekkel és kabinosokkal utaztunk, nem kell húzóliftekkel "bajlódni", azok csak rövid, általában tanulópályákat szolgálnak ki.
Apropó, tanulók: a pinzolo-i 61-es számú kabinos hegyállomásánál működik egy kis gyerekpark, és egy nagyon kicsi lejtésű, rövid tanulópálya is, mindkettő varázsszőnyeggel.
Sok hüttében van önkiszolgálós és a la carte rész is, mi mindig az önkiszolgálót választottuk mert gyorsabb és olcsóbb is, a minőség nagyjából hasonló volt, pedig minden nap máshol ettünk, nem tudnék kiemelkedően jót, se rosszat említeni. Az ételek árai nem voltak vészesek, szinte minden nap találtunk kedvünkre való főételt 10 euró alatt, az italok viszont valamivel drágábbnak tűntek mint Ausztriában, pl. 4 dl sörért is simán ki lehet fizetni 5 eurót!
A szállásunk Pinzolo völgyállomásától kb. 5 km-re, Stremboban volt, az Erika Residence-ben: https://sielok.hu/szallas/erica-res...idence/
Remek ár-érték arányú, csak ajánlani tudom! Egyszerű, de kényelmes és tágas apartmant kaptunk. A házigazdánk pedig egyben kiváló síoktató is, ez úton is köszönjük még egyszer az órákat Nagy Péter Bundinak :)
+1 tipp: aki helyi specialitásokat kóstolna, ide menjen: http://www.magnabo.com/
Nagyon hangulatos étterem, elfogadható árakkal és nagyon finom ételekkel!
Galéria: https://sielok.hu/fotoalbum/campigl...io-2015jan/galeria/

A FreeSki keretében síeltünk a régióban 6 napot. Ebből 3 napot Campiglio Dolomiti Di Brentán, 3 napot pedig Tonalen. A FreeSki annyit takar, hogy a szállás árában benne van a síbérlet is. Azaz végtakarítással, internettel 230Eu/fő-re jött ki a háromfős apartman 6 napos Super Ski Rama síbérlettel (érvényes ide és Tonaléra is). Szállásunk Pelizzanoban volt (Tonale 17km, Marilleva 3km.)

Nagyon változatosra sikerült a hét. Síeltünk ködben, hóesésben, szikrázó napsütésben. Mindig meg lehetett találni a jó havat, jó látási viszonyokat.

Az összes pálya persze nem ment ezekben a hóínséges időkben, de azért lehetett válogatni. A 2000-2500m közötti Groste részen mindig jó volt a hó. Ha fent jöttek a felhők, le lehetett "menekülni" az 1500-2000m közti pradalagoi részre. Marilleva felöl jöttünk fel, így ott kezdtük és zártuk a napokat. Itt kicsit hosszabb a nap mint Ausztriában, 8:30-tól 16:30-ig lehetett használni a lifteket, pályákat ...

Nagyon szép hét volt, jövőre talán megismételjük. Köszönet a szervezésért "baranyistvan"-nak, akivel éppen itt a sielok.hu-n sikerült összeismerkedni.

Február 15-22. között voltunk Pinzolon. Több mint 10 éve síelünk Olaszországban, de ez volt a legváltozatosabb hét időjárásilag. Első nap szemerkélő eső, aztán hó, köd, szaharai színes hó, napsütés, jég, meleg, szóval minden, ami egy kültéri sportnál csak előfordulhat. Így volt, amikor munkásabb volt a pálya, volt amikor lendületesebb.
Az eső, meleg miatt nem kell aggódni, mert olyan masszív hóréteg van a pályákon, ami jól bírja az időjárás változásokat. Hosszú lesz a szezon szerintem. :)

Ha kicsit rosszabb volt az időjárás, kevesebben voltak, szinte kihaltnak éreztük a pályákat. Pedig itt aztán nem szokott tömeg lenni. Pedig sokan vannak, csak eloszlik a pályákon. Egyedül azt lehet észrevenni a lifteknél, ha mennek át Madonnára, vagy jönnek vissza az emberek.
A pályákon jól lehet tanulni, gyakorolni és haladóként is élvezetes. Nekem még mindig a 7-es (ill. 107-es az új számozás szerint) a kedvencem. Bár átestünk a tűzkeresztségen és végigjöttünk a lányommal a Tulot fekete pályáján is. Hát tényleg meredek!!! Nem volt rossz! Eddig a lányommal csak az alsó felén voltunk. Az is fekete, de most ezt is megpróbáltuk.
Nagyon sok kisgyereket oktatnak a pályákon, s nagyon sok lengyel csoport van. Érdekes hogy mennyien vannak, pedig ők messzebbről jönnek mint mi, s még hegyük is van!
Az odautazásról. Újabban Szlovéniának megyünk/jövünk. Így elkerüljük a dugókat, s gyakorlatilag Trentóig autópályán, autóúton megyünk.

A szállásunk most is Stremboban volt, a Residence Erikaban.
Szóval jót síeltünk. Csak ajánlani tudom Pinzolót is és az Erikát is!!!!

Jan. 19-26 között voltunk Pinzolon a családdal (egy 7 éves lány, 9 éves fiú és a férjem). Mivel a hétvége is síeléssel telt, gondoltam ha utólag is, de leírom milyen volt Pinzolon.
Nagyon szeretjük ezt a helyet, itt tanultak meg a gyerekek síelni Bundinál.
A terep szerintem ideális családoknak. A fórumon olvasgatva mindig azt látom, hogy azután érdeklődnek a gyerekesek, milyen játszópark stb. van egy adott helyen.(Azt hiszem itt is van egy zárt játszóház). Nálunk sokkal fontosabb az a szempont, hogy a pályákon milyen az ülős és húzós liftek aránya. Mert az rendben van hogy van varázsszőnyeg (mert itt is van), de azt hamar "kinövi" a gyerek, aztán irány a pálya! S mikor az ember abban fárad el, hogy a csákány a térdénél van, hogy a gyereknek jó legyen, s így kell egész nap felvonóznia!!! Mert egyedül még nem tud ugye, mert kicsi.
Na Pinzolon nincs húzós lift!!!
Olaszországban, valahogy mindig jobb ez az arány, mint Ausztriában. Sógoréknál jobban szeretik a húzós lifteket.
Síbérlet árak: Ausztriában 6 éves kortól már fizetni kell. Tavaly a decemberi születésű, akkor 8 éves fiam még ingyen síelt Olaszországban.
Pályák: A mi kedvencünk a 7, 8-as pálya volt. Lendületes, dinamikus, mindig jó minőségű hó van rajta és nincsenek sokan. A tömeg nélküliség az egész pályarendszerre igaz.
Talán csak azóta vannak sűrűbben egyes felvonóknál az emberek, amióta össze van kötve a terep Madonnával. Biztos itt is vannak olyan időszakok amikor rengetegen vannak, de amikor mi voltunk, mindig eloszlott a tömeg a pályákon.
Az étteremben délben a Dos del Sabion állomásnál, viszont alig lehet asztalt találni. Ezért mi a déli pihenőkre át is szoktunk a Tulot alsó állomására. Nem kell feltétlenül végig menni a 17-es nehéz szakaszokon. A 18-assal a legnehezebb rész kikerülhető. Ha pedig az alja nagyon jeges, akkor kabinnal mentünk le 8-ason keresztül(mármint a lány szakasz, a fiúk mindig léccel :) ).
Mi a legtöbbet piros pályákon megyünk, mert a gyerekek hamar rászoktak a síelés élvezetére, de szeretjük a feketét is. Például a 2-est. Van persze itt is kék pálya, a két üléses felvonóval lehet hozzá felmenni.
Van egy nagyon hosszú piros pálya az 1-es. Ez gyakorlatilag a pályarendszer tetejétől visz a kabinos felvonó felső állomására. A nap végére, mivel a legtöbben itt jönnek le a pályákról buckásodhat a teteje, de ez egy viszonylag rövid és széles szakaszon van.
Úgy nagyjából ennyi. Mi nagyon szeretjük Olaszországot és az olasz pályákat. S bár lehet hogy egy nagy síterepnek is meg van a maga vonzereje, de lehet hogy a kicsi néha többet nyújt...

Halihó!
Tegnap egy kis csapattal végig túráztuk Pinzolo-Madonna-Marileva-Folgarida pályarendszerét. Csodálatos napsütésben, tökéletes hóviszonyok mellett egy eredményes napot hagytunk magunk mögött. Teljes 150 Km besíelésére egy nap alatt szerintem nem sok esély van, jó néhány kék, 2 piros és 1 fekete kivételével, majdnem minden pályán síeltünk.

Üdv
Bundi

Tegnap jöttünk meg az edzőtáborból és mondhatom szuper volt. Az utazás során akadt egy kis gond, mert a Kufstein előtti szakaszt három óra alatt abszolváltuk és ez igaz a vissza útra is. Valszeg a szombati turnusváltás lehetett az ok.
Szállásunk az Erika residensben volt, és nagyon meg voltunk elégedve. Nagyon tágas, hatalmas nappali, jól felszerelt konyha, erkély, fedett garázs, szóval minden OK. Érkezésünkkor nagyon kedves gesztusként, minden apartmanban még egy üveg nagyon finom bor is várta a vendégeket.
Az üzemeltető Nagy Péter Bundi, nagyon kedvesen fogadott mindenkit, rendkívül segítőkész volt, valóban mindenben segített, nekem még a defektes gumim javításában is.
A kezdőknek pedig a síelés illetve boardozás rejtelmeibe segített betekinteni, illetve nekünk is sokat segített a pályafoglalásban illetve pályatűzésen. Saját, lezárt pályánk volt, ezen tudtunk délelőtt kapuk között edzeni, délután pedig sokat iskoláztunk, szerintem mindenki sokat fejlődött.
A pinzoloi pályarendszer nem túl nagy, de nagyon – nagyon kellemes, alkalmas minden tudású síelőnek, nagyon változatos. Van két komoly fekete pályája, sok piros és néhány kék is. A felvonók mind kabinos vagy ülős, mind nagyon kényelmes. Idén elkészült a Madonnára átvezető lift, így nagyon komoly pályarendszer síelhető be, de arra nagyon kell figyelni, hogy elérjük az utolsó liftet visszafelé, mert különben lehet taxizni és az nem túl olcsó.
Egyetlen problémánk volt, ez pedig a hó mennyisége. Sajnos nagyon kevés volt, az is műhó, így meglehetősen jegesek voltak a pályák, de az egész napos vakító napsütés kárpótolt ezért a problémáért. Utolsó nap gyönyörű napsütés mellett egy kicsit megszügyedt a jeges hó, így nagyon jó pályán, szupert síeltünk.
Szóval nagyon jó volt, jövőre szintén tervezünk ide tábort.

Sziasztok!
Január 08-15-ig voltunk Pinzolo-Madonna di Campiglio-ban síelni. Szállásunk Strembo-ban az Erica Residence-ben volt, ami a várakozáson felüli volt és ár-érték arányban verhetetlen. Az első két nap a faluban eső esett a hegyen pedig hó, kb 30 cm, de a kiváló olasz pályakarbantartásnak köszönhetően gyönyörűen bedolgozták, utána egész héten szikrázó napsütés A hójelentésben 0 cm hóréteg vastagság szerepelt Pinzolo mellett, de Bundi telefonon megnyugtatott hogy kb 1,5 méter hó van a hegyen. A Pinzoloi pályákon a vasárnapi "csúcson" sem kellett várni egy percet sem a felvonóknál, hétköznap pedig volt hogy két emberrel találkoztunk egy-egy csúszás alkalmával.Nekünk Rododendro a Grual Rosso és a 8-as és 9-es felvonó környékén lévő pályák voltak a kedvenceink.Természetesen az idén is igénybe vettük Bundi carving oktatását, mindig van mit csiszolni a technikán. Két napot síeltünk Madonnán is, azt hittük hogy a Wroom week(Ferrariés Ducati hét)miatt nagyobb lesz a tumultus, de nem volt veszélyes. Mi a Groste és a Spinale környéki pályákat részesítettük előnyben a Pradalago -ra nem jutottunk át, mert barátom kulcscsont törést szenvedett, a carabinerik 2 perc alatt ott voltak és elszállították. Az olasz ambuláns ellátást is megtapasztaltuk, a doki nagyon rendes volt és fizetni sem kellett horror összeget, a barátom pedig azóta már szépen gyógyulgat. Összegezve szuper volt ez az egy hét. Nem először és nem is utoljára voltunk itt, mivel jövő januárra már befoglaltunk 14 főre Bundinál.

Sziasztok,
most január 9-15-én voltunk Madonnán és Folgaridán. A pályák mindenhol jó minőségűek, bőven van hó, pedig odaúton végig zuhogott az eső, és Trento után amíg be nem megyünk a hegyek közé, nyoma sem volt hónak Olaszban. Méltán mondják hóbiztos terepnek.
Egyik nap felhőben, másikon napsütésben voltunk a Grosté-n - hatalmas küönbség. Felhőben csak egy unalmas, könnyen letudható terep, napsütésben viszont a látvány miatt jobb az összes többinél. Fent a 20-as pálya mellett ki lehet próbálni egy zászlókkal tűzdelt versenypályát 1 euroért, de sisak kötelező hozzá (és a 19-es melletti Snowparkhoz is), szóval érdemes sisakkal felmenni! A Monte Spinale-n 7végén úgy rendeztek versenyt, és zárták le a 4-es felvonót és a fenti menedékházat, hogy hogy nem írták ki sehol, ezért gyalogolhattunk a 32-33-as kéken a másik felvonóig (a kékek a völgyben kocsiutak, botozni is kell, és a térképen nem látszik, hogy a völgyben az átkötések merre lejtenek). Ezen kívül semmi bosszúság nem ért, nagyon jó síközpont, nálam 9 a 10-ből.

Egy szívatós szakaszt találtam csak, a 25-ös fekete pálya a Folgarida-Marillevaiakhoz hasonlóan könnyen síelhető, de a finis előtti szakaszon zúgtam egyet, mert úgy kezdődik, hogy egy keskenyedő szakaszon megyek, és csak azt látni, hogy egy keskeny ösvényben folytatódik, amin síelők toporognak - aztán mire utolértem őket, akkor derült ki, hogy nem is ott folytatódik, hirtelen le kell fékezni, hanem balra szakad le a pálya a vízszintesről olyan meredeken, szinte függőleges (70%), szóval elsőre elég nehéz megoldani a feladatot. Az alábbi képen látszik a problémás szakasz (a panoramio-n találtam), ott épp többen gyűjtögeik a bátorságot. A baloldali folytatás a szakasz elején a fáktól még nem látszik, csak onnan ahonnan fotóztak.

A kék pályákon néhol botozni kell, de a pirosak olyan szélesek és simák, hogy még kezdők is lecsúszhatnak rajta (az 1-es kék is jó, az oldalán sok kis ugratóval), a Grosté-ra csak napsütésben érdemes felmenni.

https://sielok.hu/fotoalbum/916025/...kep/1/
https://sielok.hu/fotoalbum/folgari...da-2010-01-15/kep/1/

Másodjára állok neki a beszámolónak,amit végre nagy nehezen megírtam,erre elszállt az egééész:Sváááá

Szóval, dec 12-én szombaton indultunk. Aggódtunk a hóhelyzet miatt,de nagy mázlinkra pont első nap,vasárnap egész végig esett a hó, és az alap hóréteg is több volt annál,mint amit a neten írtak.A többi napon már nem esett,és általában szép időnk volt.
A pályák többségét jól lehetett síelni,egy-kettő volt talán csak lezárva.
Reggelente a Daolasa-ból induló kabinos felvonó közepéig lesíelhető kék-piros pályán kezdtünk.Meredekebb,lankásabb részei is vannak, jól végig lehet zúgni rajta!Utána legtöbbször átmentünk Madonnára és a Groste csúcsra,ahol fent nagyon jó kis pályák vannak. Építettek ott még egy snowboard parkot,minden féle fajta ugratóval,tesóm ki is próbált párat közülük:)
Ebédünket a szokásos Madonnáról a Groste csúcsra menő kabinos lift felénél található étteremben fogyasztottuk,ahol ugyan, csak szerdától kezdve,de azt követően minden nap party volt:)2 körül elkezdte a dj a zenélést,és egy kis forralt bor vagy pálinka hatására már mindenki az asztalok tetején táncolt sícipőben, hatalmas a feelingje az egésznek:)Hazafelé viszont időben el kellett indulnunk,ha nem akartunk a tavalyihoz hasonlóan a két hegy között ragadni(ahogy írtam,mi a másik oldalról,Daolasa felől kezdtük minden nap a síelést).Egyszer előfordult viszont,hogy az egyik hazafelé vezető felvonónál 3/4 órát kellett sorba állnunk,mert annyian voltak. Nem tudom azon a napon mi lehetett,de a pályákon is sokkal több síelő volt,mint általában.Az utolsó felvonóhoz már sötétben,5-re értünk fel, így szervizjárat vitt le minket a hegyről:)Fent mégsem hagyhatnak senkit:)
Egy "újdonság" volt számomra,a hideg:S Síelek már pár éve,de ennyire talán még soha nem fáztunk,mint most. Már a völgyben is -8-9 fok volt,hát még fent a hegyen.Újabb és újabb rétegekkel próbálkoztunk,de vhogy mindig fáztunk. Az ujjaim pl alapjáraton minden nap elfagytak:)De ettől függetlenül persze mi nagyon élveztük a síelést,és a friss levegőt!
Jha igen,és sok a lengyel,nagyon sok. Nem tudom csak itt,vagy Olaszországban máshol is,de itt különösen sokan szoktak lenni. Biztos kedvelik az olaszokat:)

Mindent összevetve szerencésre idén nem történt velünk semmi "izgi",nem hagytunk el semmit,nem történt semmilyen baleset,és nem ragadtunk ott a két hegy között sem:)A tavalyi beszámolómban ez mind megtörtént velünk:)Na és a legfontosabb,szintén a tavalyi mentőakciónkból okulva,mindig volt nálam telefon!!!!

Akinek van lehetősége ilyen messzire utazni,csak ajánlani tudom a helyet,gyönyörű,jól kezelt pályák,felvonók,és besíelhető egyszerre több síterep is.

További jó siklást mindenkinek:):)

Halihó!

Sikerült barátaimmal még karácsony előtt pár napot csúsznunk Pinzolón. Gyönyörű napsütés és tökéletes pálya várt minket, hóágyúzott alapra esett 60-70 cm hó, amit tökéletesen összetömörítettek. Sajna az új felvonót még nem tudtuk kipróbálni, az átadás napja még váratott magára.

Hát, nem fél méter esett... 2-án, hétfőn talán igen, de pénteken inkább másfél.
Tegnap este jöttünk haza ebből a csodálatosan szép városkából. Hétfőn nagy hóesés, de ki tudná megállni, hogy ne menjen föl a pályákra? Szóval nyomtuk egész nap, estére vizes volt rajtunk minden. A hét közepe csodálatos, néha napsütéses, néha felhős. Pénteken aztán volt hó dögivel! Csütörtök estétől szombat délelőttig szakadt, legalább másfél méter. Szombaton dél körül aztán kisütött a nap és valószínűleg életünk eddigi legszebb napját éltük meg a friss, hatalmas havon csillogó napfényben.
Kissé drága a hely, meg messze is van, de aki teheti, legalább egyszer menjen el ide, nagyszerűen fogja érezni magát.
A Hotel Vidi-ben laktunk a 3Tre pályától 50 méterre. Pici szobák, elfogadható kaja, a környezethez képest mérsékelten drága ár. A pályán kevés, de hatalmas önkiszolgáló etetők vannak, húzós árakkal. Ha ettől többre vágysz: a 7 pálya mentén, a pályáról alig láthatóan megtalálod a Zeledria rifuggio-t. Fehér asztalos, nagy terítékes, sok pincéres hely csoda környezetben, ugyanolyan árakon, mint az etetőgyárakban. A pályára egy kis snowcat húzza vissza a vendégeket, kötélbe kapaszkodva.

Sziasztok!
Gondoltam írok egy "kis"élménybeszámolót az itt eltöltött síelésünkről.2008.dec.13-20. síeltünk ezen a terepen. Hotelünk a Commedzadurai új sífelvonótól nem messze volt,minden reggel a hotel kis busza vitt ki minket,megkímélve ezáltal a kocsikázás örömeitől.
A hét elég kalandosra sikerült.Első 3 nap megállás nélkül zuhogott a hó,emellé hatalmas köd volt,de mi rendületlenül síeltünk:)Életemben nem láttam ennyi havat.
Első megrázó esemény kapásból a második nap történt.Átsíeltünk szokás szerint Madonna di Campiglio felére,és a Groste csúcsra mentünk fel.Előttünk nyitották meg a felvonókat,mi meg persze miért is ne,menjünk!Jó lesz.A tetején iszonyat szél,köd,zuhogó hó,és két pálya indult,egy kék,és egy piros.A piros pályán ki volt téve ugyan egy lezárt felirat,de én naív módon azt hittem,még nem vették el onnan,és az is meg van nyitva.Elindultunk,a pálya persze nem volt letakarítva,estünk keltünk a friss hóban,de jól szórakoztunk. Ráadásul végig hullámos is volt,ami miatt úgy mentél,hogy számtalanszor azt érezted,kimegy a lábad alól a talaj.Egyszercsak nem láttam a pálya szélén lévő jelzőbólyákat,és behuppantam vhova.Először még jót is röhögtem,pont fölöttem ment a felvonó,nem estem nagyot,hisz totál puha hóba érkeztem,léceim sem oldottak le,mert a nagy hó miatt nem mentem nagy sebességgel.Viszont mikor megpróbáltam felállni úgy,h leszúrom a botom,és arra támaszkodok,a bot úgy ahogy van,eltűnt...ejha modnom,ez nem lesz így jó:SKörbenézek először:fölöttem két méter magasan a hófal,és a pálya sehol.Kezdtem picit megijedni,de még mindig nem pánikoltam.Próbáltam továbbra is rendületlenül felállni,persze nem sikerült,hisz lécestül süllyedtem egyre mélyebbre!Ekkor vettem észre, hogy tőlem pár méterre apu uyganoda esett be!!Hála a jó égnek,ez mentett meg...Szólok hozzá,h jaj de jó,te is itt vagy,erre nem válaszol semmit,te jó ég,gondoltam,vmi történt.De aztán kiderült,semmi baj,csak ő is kepesztett,h összeszedje magát.mondja nekem(nagy ésszel)h oldjam le aléceim,ami a legrosszab bötlet volt,amit csaka adhatott...de é nmegtettem,na nem kellett volna!!Ugyanis a mély hóban mégjobban süllyedtem el!És hiába küzdöttem,amint felemeltem az egyik lábam,másikkal már süllyedtem is!Ekkor éreztem,h nagy baj van,nem talált stabil talajt a lábam,alattam min. volt vagy 3 méteres a hóréteg:/Apu egy idő után fel tudott állni,ő szerencsésebb helyre esett,de én nem,nyakig álltam a hóban,kezdtem fázni rendesen,és pánikolni,mer téreztem,h én innen nem tudok kijutni!Telefon nem volt nálam,reggel még mondtam is,ugyan minek az nekem,én nem tévedek é nel...hát tessék,ha nincs ott apu teljesen véletlenül,és nincs nála telefon,nekem kb végem:S
Ő értesítette a többieket,h azonnal hívják a mentőket,nem tudunk kimászni:(Azt hitték viccelünk,de én már a pánik hatására elpityeregtem magam,pedig nem vagyok egy hisztis típus.Kb 15 perc múlva érkezett a segítség először egy szános személyében,aki olaszul karattyolt nekünk,h csússzunkki a gödörből:D:DAzt hittem viccel.Ott állok nyakig egy hatalmas kráter közepén,és csatoljak fel,mikor süllyedek el???Aztán elment!ejha mondom,ez igen...Én már arra gondoltma,h a végén kb helikopterrel kell kimenteni:S Pár perc múlva visszaérkezettegy brigád,ratrakoló gépekkel!!!A főnök messziről odakiáltja nekünk,nagy a gáz!Oh,köszi szépen,mintha én nem tudnám.Elintult értünk a gép a kráter mésik oldlaáról,és mikor megláttam,mekkora mennyiségű havat nyom le,majd elájultam,volt az min 3 m!!!!És ahogy jött,hirtelen megzuttyant az egész hóréteg,mély hang kíséretében.Na nekem ott már végem volt,godnoltam,ha ezt túlélem...Bejött értünk a gép,felhőztak rá,és MEGMENEKÜLTÜNK!!!!A pálya aljától nem messze voltunk,de én olyan állapotban álltam ott,mint akinek vége,úgyhogy engem hómobillal vittek le,apuék lesíeltek.Lent ahüttében jegyzőkönyv,írjam le a nevem8úgy remegett a kezem,h írni nem tudtam...)Aztán elpoénkodtak apuékkal,meghívta a mentőbrigádot egy kör piára...Nekem aznapra vége volt a síleésnek,bár hazafelé még jópár pálya várt ránk,de a csúszással hála ajó égnek nem volt gond a sokkhatás ellenére sem.Nem tudom,történt-e vkivel már ilyen,nekem a 4 év alatt ez volt az első,és rem az utolsó is!Meg nem hallottam még ilyen sztoriról:DPersze utána már viccelődtünk,h nem mindenki mondhatja el magáról,h ratrakon utazott,de én inkább ezt kihagytam volna:)
És a hétnek még csak ez volt a második napja:)Jött a többi.
Másnap elvesztettük a kocsikulcsot...szerencésre volt pótkulcs.Köv nap a nagy pályarendszerben vhogy eltévedtünk,és nem értük el a Maddona di Campiglionál lévő hazafelé vezető utolsó liftet...a lift még ment,simén flemehttünk volna vele,de mér nem engedték:(Ottragadtunk a két hegy között,kocsi minden nélkül:)Hívtuk persze a hotelt,mi a teendő,végül helyi járatos busszal kellett elutaznunk 25 km-en át egy tőlünk nem messze klévő kis városkáig,és oda már kijöttek értünk:)A buszon rajtunk kívül még pár hasonlóan járt síelők voltak,mindenki ottragadt:D
Köv nap tesóm elvesztette a síszemüvegét,de ez csak kis apróság volt a többihez képest.Ugyanis utolsó nap,első körében kapásból de. összeütközött apu és tesóm...iszonyat sebességgel mentek,és tesóm elszámította magát.Röhögtünk először,aztán mikor nem álltak fel,tudtuk,h baj van:STesóm felállt,de apu nem.Jöttek a mentők...térdsérülés,hómobillal felvitték a lifthez,mi meg lesíeltünk az aljába.Kórház,minden.Kiderült,jól érezte,elszakadt a keresztszalagja,az oldalsó részlegesen,és lehet porcleválás is lett...Így utaztunk haza másnap.Azóta fekszik,meg pihen,még nem műtötték,rmeélhetőleg nem is kell,csak el van keseredve,mert így véget ért a síszezon,pedig mentünk volna Fro-ba!!!!

Mindezek ellenére a hét mégis jó volt,találtunk egy jó hüttét is,ahol minden nap buli ment,3-szor volt lehetőségünk nekünk is táncra perdülni:)Igaz,a síliftlekésés pont emiatt történt,mert hiába indultunk el időben hazafelé,a lifteknél annyira osszetorlódott a sok ember,h végül későn érkeztünk:)

Hát,ennyit volt "röviden" az élménybeszámolóm:)
Üdv mindenkinek,és jó síelést azoknak,akik még tudnak menni!!!!

Szia Mokka!

Decemberben voltam sokadszor a FreeSki héten ebben a régióban. A SuperSkirama Dolomiti bérlettel besíelheted az összes közelben levő terepet.
1. Madonna di Campiglio Pinzolo Marilleva Folgarida;
2. Tonale Ponte diLegno Temu;
3. Pejo.

Pejo kicsi hely, elég magasan van a pálya teteje, egy napot megér a hatból, de számomra a legszebb Madonna a hozzá kapcsolódó Marilleva és Folgarida pályáival.
Pejo-tól Tonale is, Marilleva is kb. húsz perc, Madonna több mint egy óra autóval. Marilleváról át tudsz csúszni Madonnára.

A legjobb, ha Commedzadura-ról az új 8-as kabinnal mentek fel Folgaridába. A kabin indulási pontjánál ingyenes parkoló van, de lecsúszni csak a félútig lehet, onnan a kabinnal kell visszajönni a nap végén.

A másik lehetőség Marilleva 900-ról a 12-es gondolával felmenni Marilleva 1400-ra, majd onnan tovább. Visszafele itt sem tudsz lecsúszni.

Ha van még, amit szeretnél tudni, kérdezz bátran.

Sziasztok,

Szombaton jöttünk haza Madonnáról, ahol egy csodálatos hetet töltöttünk. A következő generációnak gyorsan összefoglalom a tapasztalatokat:

Odafelé a Rábafüzes-Graz-Villach-Lienz-Bolzano útvonalon mentünk, mely 13,5 óráig tartott. Az útvonal előnye, hogy nagyon szép tájakon vezet keresztül, és 150 km-el rövidebb, mintha a Brenner hágón keresztül menne az ember, viszont a B100-as nagyon be tud dugulni. Ez történt esetünkben is, 2 órát ültünk és szendvicseztünk anélkül, hogy érdemben előrehaladtunk volna;

A szállás nagyon szuper volt; aki Madonnán szeretne foglalni, az látogassa meg a https://www.campiglio.com és https://www.pinzolo.it oldalakat, ahol minden igényt kielégítő ajánlatokat talál. Nekünk sikerült egy 4 fős apartmant 2 fős áron foglalni, így tényleg kényelmesen elfértünk egy másfél szobás lakásban;

Superskirama bérletet vettünk, mely minden közel és távol lévő pályára érvényes: Folgarida; Marilleva, Tonale - Ponte di Legno, Temú, Pejo, Monte Bondone, Pinzolo, Paganella, Folgaria és Madonna di Campiglio. A kínálatból mi 5 pályarendszeren síeltünk, szinte minden nap máshol voltunk; de a tonalei gleccserre tényleg elég 1 nap;

Ha nincs biztid, vagy nem vagy meggyőződve az általa nyújtott feltételekről, akkor a kérj a bérlethez biztosítást is napi 2 Euroért, én ezt tettem, de hála istennek nem történt semmi különös, bár zakóztam pár igazán nagyot :);

Az éttermi árakat már korábban leírták, gőzgombóc kivételével szinte minden van, még Goulash-t is láttam a Paganellán;

Mivel még nem jártunk arra és a nap is szépen sütött, ezért a Brenner hágón keresztül jöttünk vissza. Az út 12 órás volt, mivel az osztrák elvtársak valamilyen okból 60 km/h-s sebességkorlátozást vezettek be a pályán. Ennek következtében spontán dugók alakultak ki. Nagy az isten állatkertje...;

Az idő végéig nagyon tiszta volt, mind a ketten szép barnán jöttünk haza;

Összességében szuper volt, bár nem csekély a leküzdendő távolság; jövőre is esélyes, hogy oda megyünk.

Hi Everybody!

December 08-15-ig voltam Madonnán. Ez volt a FreeSki két-hét egyike. 6 napot suhantunk, ebből kettőt Tonalén. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy látogasson el ide, ha teheti. Sajnos elég messze van, de szerencsénk volt a közlekedéssel, lehetett haladni. Az olaszok nagyon meg tudják becsülni a havat. Ha kevés van, akkor is jól gondozott pályákat kapsz. Persze most szerencséjük volt a hideg miatt. Nem is értettem, hogy miért voltak olyan kevesen ezen a héten. Azt hiszem, a következő héten nem lesznek olyan jók a pályák, ha enm jön egy kis havazás. Ez persze a következő decemberig engem már nem annyira izgat :)

Sziasztok. Csatlakoznék az előttem szólóhoz, mivel én is itt töltöttem a hétvégét(dec.14-17.) Pinzolón 30m-re(!!!) a kabinos felvonó aljától volt szállásom, a neten keresztül foglaltam. Teljesen rendben volt. Ráadásul szombaton ingyenes volt a Superskirama bérlet is (Lady's Day), így Madonnáról át tudtam síelni Folgarida és Marilleva pályáira is. Dec. közepe van és egy-két fekete pálya kivételével minden üzemel! Szikrázó napsütés, -4 - 10 fok, bombardinók, kiválóan kezelt pályák... kell ennél több? Ja és szlovák, német szót egyet sem hallottam. Az olasz emberek vendégszeretetét pedig talán nem kell bemutatnom...
Mindenkinek legalább ilyen jó szezont!
U.i.: ha valaki jön ide síelni január elején vagy közepén, és lenne még egy szabad helye, szívesen betársulnék!

Két napot sieltem Madonna di Campiglion ez a héten.Csodálatos természeti környezet, gyönyörű panoráma, renkívül széles, hosszú két-piros pályák, modern felvonók jellemzik. A falu két oldalán lévő siterületek között lecsatolás nélkül át lehet sielni, egy híd köti őket össze, melyet mindkét irányban át lehet sielni.(felfelé mozgójárda visz át.) Mi a két nap alatt ugyanazt a pályán max. kétszer sieltünk, igaz szinte az egészet bejártuk-térképpel a kezünkben (nagyon sok elágazás van, ahol a táblák egyértelműen segítenek a tájékozódásban) Átmentünk Folgaridára és Marillevára is, melyekkel össze van a Madonnai rendszer. Pinzoloval még csak tervezik a kapcsolatot. Bármikor visszamennék oda sielni.

Sziasztok!
Csak most olvastam a fórumon ezt az oldalt, és én is elmesélem az élményeimet erről az utazásról. Marilleva 1400-on foglaltunk szállást, ha a "c" épületet igazolják vissza akkor biztosak lehettek abban, hogy a sípályáról közvetlenül a házig le tudtok csúszni! Mi a kombinált bérletet vettük meg, így át tudtunk csúszni Madonnára. Ja nem mondtam, hogy természetesen borddal. A Merilleva - Folgaridai pályákat bemelegítéshez az első napra szántuk, ami elég is volt, mert március 20 körül már elég latyakos és kevés ott a hó, egyébként itt is sok pálya, sőt hosszúak, de hamar bele lehet unni! Kezdőknek, tanulóknak, kisgyerekeseknek viszont nagyon ajánlom. A 2. naptól már Madonnára jártunk át, ahol nagyon sok pálya van, és rengeteg ember, de ebből a pályán mit sem érezni, a felvonóknál senki, ha várni is kell egy pár percet akkor addig az ember kifújja magát. Amit ajánlok elkerülni azok a kék pályák ugyanis nem túl meredekek és a deszkával sokszor csak lecsatolás és séta után haladtumk előre a tavaszi latyakos időben.(vakszolni javasolt) A túloldalon madonnán nagyon klassz fun park van, tényleg az egész bénákra és öregekre is gondoltak, olyan laza és kemény ugratók, korlátok, dobozok vannak. Egyszóval összefoglalva, jó hely volt Marilleván, de azért a Madonnai pályák jobbak, viszont a szállás itt jóval olcsóbb volt a kombinált bérlet felárával együtt is.

Megtörtént! Egy hete jöttünk haza, így leírnám a legfontosabb tapasztalataimat, hátha másnak is hasznos lesz! Míg ausztriában szinte síelni se lehetett a szakadó hóeséstől, itt egy hét napsütés (nem hiába Val di Sole) gyönyörűen karbantartott pályák!
Pinzolóval semmi bajom nem volt. Nagyon klasszakat lehetett síelni, mert sosem voltak sokan fent. Minden pozitívan szólót meg todok erősíteni. A cioca valóban az egyik legjobb pálya. Hogy hány fokos nem tudom, de olyan jó erős piros. A kabinoshoz érkező fekete (itt rendezik a versenyeket is) szintén jó választás. Sokakat visszatart ugyanis a pálya színjelölése, ami tulajdonképpen szintén erős piros egyetlen rövid fekete letöréssel. Én ezt nagyon élveztem, mert mindig üres volt. Viszont több napra tényleg uncsi egy kicsit. A Madonnára való átkocsikázás nem terhelt meg. Itt van kellő mennyiségű pálya és jóval több ember. A hütték árszinvonala is erősen emelkedik, amivel fordítottan arányos a hangulatuk. Nekem a világkupa pálya tetszett leginkább (3-tree). A legtöbb ember a Grostén síelt. Átliftezve Marilleva pályáira sajnos sokkal nagyobb tömeggel szembesülünk. Viszont ha valaki, mint én is, kompromisszum nélkül kíván síelni és egy Super SKi Rama bérletet vásárol, akkor ezt ne hagyja ki!
Két új lift építésével megszületik Pinzolo és Madonna di Campiglio összekötése is. Az egyiket állítólag még idén átadják!

Jó havat mindenkinek!

Na sziasztok!!

Most jöttem haza!!! Szuper volt!!!!!
Hó tényleg nem sok van arrafele, de a pályák jók. Van rajta hó., este szépen eldolgozzák, bár nap végére kicsit lesielik: De lehet jókat sielni rajta.
Talán kicsit sokan vannak, de annyira nekem még nem volt vészes a sorbanállás.
2szer Madonnára is átmentünk, az szerintem jobb. Ajánlom mindnekinek, hogy olyan jegyet vegyen ami oda is szól. 13euro az egy napos különbözet.
Csak, ha átmentek figyljetek nagyon hogy mikor indultok vissza Marilevara, nehogy ugy járjatok mint én. Mert én ugy megszivtam, hogy nem tudtam visszamenni, és busszal kellett hazamenni, mert leálltak a felvonók.
Jól jegyezzzétek meg, hogy a kék 12es megy vissza, nem pedig a kék 7es.
Kicsit rosszul informálnak a táblák, és én ezt szivtam meg. Pedig 3szor jártam a kék 7est, de az mindig csak a felvonó aljához vezettett. Szóval, lényeg kék 12.
Ki hol fog lakni?? Mariann?? Folgarida?
Az éjszakai élet egyenlő a nullával, egy kis bár van az apartmanok mellett, de alig vannak. Szállodákba is nagy a csend.
Egyszer mentünk el éjszakai fáklyás sielésre, az nagyon szupi.
Ha, kérdés van, irjatok!!
Tudok majd fotókat is küldeni, akit érdekel!
Összeségébe szupi, rengeteget lehet sielni!!

Már több alkalommal is jártam itt.
Amit mindenképpen tudnod kell, Pinzoló különálló kis síterület.
Madonna nagyon változatos, nagy kiterjedésű.
Eléggé felkapott, ami a szállásárakban is jelentkezik.
Nem tudom, mennyire vagy anyagiakban eleresztve, de ha kevésbé, akkor szállásban ajánlanám Folgaridát (vigyázz, nem összekeverni Folgarillával!!!), ahonnan átsíelési lehetőség van Madonnára bérletfüggően egy, vagy több alaklommal is.
Marilleva 1400-et, vagy pláne 900-at nem ajánlanám, mert iszonyú sokan vannak, ami a reggeli feljutás idejét jelentősen megnöveli.
Ezek a két szállásmagasságot jelentik. Fontos: 900-ra nem lehet lesíelni, csak kabin van!)
Én ezek alapján mindenképpen ajánlom MAdonnát kipróbálásra. Ha érdekel konkrétan valami, írj az e-mail címemre, mert kéretlenül nem szeertnék reklámot csinálni egyik utazási iodának sem.

Üdv.

Szevasztok!
Haza jöttünk Marillevából, írom a tapasztalataimat. A beutazást Insbruck felé bonyolítottuk Szombaton. A Brenner autópályán hatalmas dugó volt valóban egészen Kufsteinig, a német sielők miatt. A mint elhagytuk Salzburgot a túloldalon min 20 km-es dugó mellett hajtottunk el, meg is fogadtuk, hogy nem erre jövünk haza. Az olasz autópályára rátérve nem vettük túl komolyan, hogy az elektromos táblán jelezték az egyik kihajtóná "Stau" van, így felhajtottunk álltunk is vagy másfélórát.
A sípályákról: Az egész héten esett a hó, az elején még olvadt is. Ehhez képest a pályákat valahogy mindig rendbehozták reggelre, lehetett sielni. A Marillevai rész pályái engem nem nyűgöztek le, mindig átsieltünk Masonnára. Ott a pályák nagyon jók voltak, különösen az 1-es kék pálya tetszett, nem volt zsúfolt és a mellette lévő fehér buborékos felvonó nagyon gyors. Én mindenkinek azt javaslom, hogy vegye meg a Suprer Skirama jegyet mellyel minden nap át lehet sielni Madonnára. Marilleván az olcsóbb jegy miatt, vagy mittudomén miért, de óriási tömeg volt. Ez mindennap megnehezítette az átjuást, mert a főbb felvonóknál 20 perces tömeg alakult ki. Rengetegen vettek (kaptak) olyan jegyet mellyel csak egynapra lehet átsielni Madonnára. Emiatt kedden és szerdán este a visszajutás igen zsúfolt volt (lásd a melléklet képet). Remek érzés volt a töménytelen cseszlovákkal és lengyellel vívni, hogy feljussunk a felvonóra. Akkor a lift bőven a zárás utánnig működött. Az a felvonó, mely visszavisz Marillevára a környég leglassabb liftje (Mi csotrinak hívtuk).
A hegyi éttermek itt még drágábbak mint Ausztriában. Egy átlagos ebéd 40-50 €-ba került. Javaslom az utolsó pihenés alkalmával próbáljátok ki a "Bombardini" című italt. Remek, egy kissé erős melegital.
Összegeze: A Marillevai és a Folgardia relative olcsóbb szállások nagyon sok kelet-európai sielőt vonzanak. Tudjátok zöldeslilás overál, párhuzamos ezeréves síléccel. Az olcsóbb bérlet miatt megszállják az itteni pályákat és egésznap nyomják, így aztán nagyon zsúfoltak a pályák. Néhány jobb felvonó mellett igen elterjedt a mi libegőnghöz hasonló szerkezet, mely igen lassú és általában kétüléses. Emiatt át kell menni Madonnára, ahol nincs igazán tömeg (Csak, ha átjönnek a Cseszlovákok) és a pályák még egy klasszissal jobbak is.
A haza vezető úton a Brenner fizetőkaputól Insbruckig dugó volt mivel ott egy alagútat még építgetneg, és csak egysávra szűkül a forgalom.