Élménybeszámolók

Két kihagyott év után végre újra itt töltött Talponsíelő csapatunk egy hetet március közepén. Kétszer kellett áttenni az időpontot a vírus miatt. Kiutazásunk az üzemanyag mizéria miatt egy kicsit lassabb volt. És nagyon messze van! Én szokás szerint a délről támadtam az állami, nem fizetős úton. Igazából Waldtól van egy 10km-es hegyi szakasz, ami nagyon keskeny és néhol rossz, főleg az első fele. Ide már sötétben értünk, így legalább látszott, ha valaki jött szembe. Miután hetek óta nem volt friss hó, semmi gondot nem okozott.
A szállásunk Rorhbergen egy minden igényünket kielégítő apartmanban volt. Azért szeretek itt lakni, mert kb. 8-10 perces síbuszozással elérhető a két kabinos középállomása, így az autó egy hétre kiiktatható. Hazafele én többnyire alternatív megoldást választottam, le a 10-es fekete közepéig, és onnan egy kis gyaloglás.
Az első két nap képeslap időnk volt, ezért már a korábbi fél kilences busszal felmentünk. Így legalább lett értelme a 11 órás sörnek. Sajnos a hószegénység, a friss hó hiánya a komolyabb terveimet mind keresztülhúzta. No sebaj! Megpróbáltam abból főzni, ami van. Első nap páran elmentünk szinte a rendszer túlsó végéig. Örömmel tapasztaltuk, hogy az Isskogel tetejére vivő lassú négyülésest egy modern kabin váltotta. Régebben igen sokat fagyoskodtunk itt. A pályák, hála az éjszakai hidegnek, tökéletes állapotban voltak. A legjobb hó persze fenn a katlanban volt, bőven 2000 m felett. Az rögtön látszott, hogy pályán kívül a jó havat ezen a környéken kell keresni, és persze mászni kell érte. Érdekes, hogy a Teufeltal felvonó mellől le a Krummbach völgybe, ahol régen sose volt nyom, és ahol egy jó nagyot szívtam pár éve, most bőven volt. Sőt arra is, amerre én jártam akkor a patak fele. Kinézve fenn a Kreuzjoch oldalába, meglepően jó volt a régi hó. Az eleje volt kicsit sziklás, meg kitett, aztán csak arra kellett figyelni, hogy jó magasan maradjunk, ha ez sikerült akkor a jutalom az az impozáns hegyoldal volt, ami a Krimml-X-Press felvonó végéhez ér ki. Itt még helyenként pár kisebb érintetlen részt is lehetett találni. Aztán persze bepróbáltuk a Karspitzbahn2 alatti részt is, át az erdőn a Karspitz-X-Press aljába. Teljesen jó volt. És az különösen, hogy ezeket jórészt nem egyedül nyomtam. Sikerült a páromnak egy 105-ös derekú K2 lécet szerezni, így végre ő is igazán élvezhette a pályán kívüli sízés örömét.
A harmadik napon, 15-én az idő ködösebbre váltott. Ezen a napon egyedül indultam kalandozni. Ténferegtem össze-vissza a tető körül, aztán csak egyszerre kitisztult. Az Isskogel után indul egy bejáratott feeride útvonal, amely szinte a Krummbach völgyben lévő házhoz ér ki. A régi hó fenn egészen vállalható volt, így el is indultam. Fenn ez egész széles, aztán ahogy jön az erdő beszűkül és meredekebb is lesz. Bőven volt régi nyom, meg jártam is már erre. Egészen jó kis menet lett belőle. A meredekebb helyeken jó kis nyiladékok voltak, ahol szépen le lehetett ereszkedni. Kiértem a házhoz – zárva volt – aztán a jeges ösvényen tovább egy kis alagúton át vissza a sípályára a Krummbach X-Press felvonóhoz. Ez az, amelyik alatt néhány fatuskó szobornak van kifaragva. Az Aréna Centerhez felérve a visszajövetelhez kell még egyet felvonózni. Békésen csúsztam lefele – mint utóbb kiderült - a Seppi’s vendéglő környékén, amikor minden előzmény nélkül a földön találtam magam. Itt egy kicsit elvesztettem a fonalat, rémlik, mintha valakik kérdezgették volna, hogy hogy vagyok. Felkeltem, különösebben nem fájt semmim. Épp ott volt egy mosdó bementem, kicsit összeszedtem magam. Aztán leültem egy kinti asztalhoz, és elkezdtem leltározni. A bal kezem középső ujja elég furán állt, azt addig rángattam, amíg a helyére került. A mutató és hüvelyk ujjam is elég ronda volt. De a legfurább azt volt, hogy fogalmam sem volt, hol vagyok, miért vagyok egyedül. Hívtam a párom, hogy merre van. Erre a kérdésre ő ijedt meg igazán, merthogy aznap nem jött ki, a szálláson pihentette a térdeit. Végül minden a helyére került, egy barátom elindult hozzám, kb. egy óra múlva meg is érkezett. Addig próbáltam összerakni, hogy mi is történhetett. Miután semmiféle képem arról nem volt, hogy valakivel ütköztem volna, és annak azért elég kicsi az esélye, hogy egy kék pályán csak úgy hanyatt esek, vélhetően bal oldalról, hátulról valaki elütött. Vélhetően jól odavertem a fejem, ebből adódhatott a zavart állapotom. Miután különösebb bajom nem volt, szépen visszasíztünk a középállomásokig, itt elváltunk, én a szokásos módon – le a fekete közepéig, majd tovább a gyalog – mentem a szállásra.
A következő két napot pihenéssel töltöttem. Komolyabb sérüléseim, az ujjaimon kívül nem volt, de azért itt is fájt meg ott is. Sisak, protektoros lavinazsák, ugyanilyen rövidnadrág. Szerintem ezek sokat segítettek, nyilván főképpen a sisak.
Bár az utolsó napunk igencsak ködösen indult, de azért csak kimentünk. Aztán a felhők elvonultak és egy szép kedélyes, nyugdíjas napot abszolváltunk. Elsíeltünk a Königsleiten tetejéig, és megjutalmaztuk magunkat egy XXL rántott hússal a Schnitzel hüttében.
Hazaérkezésünk után pár nappal megmutattam az ujjaimat az orvosnak. Szerinte pár szalag elszakadt, borogassam. Most két hónappal az eset után a mutató még mindig nem az igazi, de ez a mindennapokban nem akadályoz.
Remélem jövőre visszatérünk erre a remek helyre!
Tanulság, mert az mindig van, a sípálya sokkal veszélyesebb, mint a freeride!

Szerdán egy nagyszerű napot töltöttünk itt. Bár kicsit furán néztem a sárga hóra, a szaharai homok beszínezte a környéket. Viszont volt előnye is, segített a tájékozodásban, egyértelműen mutatta a pályák vonalvezetését.
Zellből indultunk tízkor, fél egykor fordultunk vissza a Druxeralmtól. Csak jókat tudok mondani a helyről. Változatos pályák, nagy szintkülönbség, modern liftek. Talán egy gyenge pontja van a rendszernek. Zillertalból Königsleiten felé a fekete 36os az egyetlen opció. Ez már délelőtt össze volt túrva, mivel mindenki ezen közlekedik, a teljesen kezdők is.
Meglepően kevesen voltak, főleg egy zsúfolt keddi hochzillertali nap után üdítő volt ilyen kevés emberrel osztozni. Egyedül a központi helyeken voltak egy kicsit többen, de sorban állni sehol sem kellett.

Ha március közepe, akkor Zillertal. Így volt ez idén is. Szerintem a legjobb szállások a Rohrberg-en vannak, szerencsére sikerült ide foglalni. Innen síbusszal kényelmesen fel lehet menni a középállomásig, és többnyire a szállásig haza lehet csúszni, így nem kell autózni. Idén ez egy kicsit macerásabbá sikerült..
Az idei egy hetünk meghatározója a szél és a hóesés volt. (Erről Évi tett fel korábban pár képet.) Szinte nem volt olyan nap, hogy valamikor, este vagy éjjel, vagy nap közben ne esett volna. Ez meghatározta a napi taktikámat is. Ha jók voltak a látási viszonyok, akkor mentem az erdőhatár fölé, ha nem, maradtam az erdőben. Többnyire egyedül mozogtam, de ez jórészt az egész szezonban így volt. Ahogy mentem felfele a különböző felvonókon, egyszerre nagyon ismerős lett minden, ezt is megcsúsztam már, meg azt is.. Az egyik korábbi nagy kedvenc, felmenni a legtetejére (Übergangsjoch 2500), majd balra a sziklás gerincen, amennyire lehet fenn, aztán le, a lassú 2-es ülős aljáig, aztán két lifttel újra fel, keresni egy másik szűz részt. De ugyanilyen jó átmenni a túloldalra és jobbra hosszan ki, a 21-es pálya felett a 4-es Krimml X-Press-hez. Az erdőben idén a legjobb Karspiztbahn 2 alatt volt, vagy végig le a középállomásig, az alján a felvonó alatt, vagy a nagy sziklánál el jobbra a Karspitz X-Press aljáig. Aki ismeri az Arénát, az tudja, hogy keresztül-kasul szelik a pályák, de szinte mind a Rosenalmra visz. Idén nem kellett a pályákkal törődni, megindultam lefele, és ami jött mindenen át.
Két nagyobb elhatározással jöttem idén. Az egyik a 34-es kék pályáról le jobbra egészen Gerlos-ig. Amióta ide járok vonz ez a lejtő. Idén végre láttam benne nyomot. Talán jövőre. A másik az Isskogel kerülés. Pár éve már mentem itt egy kört, akkor az Isskogel után szálltam be és mentem le a Krummbach völgybe, az itt lévő házhoz, ami akkor működött is. Idén komolyabb tervem volt. Már szintén évekkel ezelőtt kinéztem egy utat a 4-es Taufeltal székes közepétől le a Krummbach völgybe a patakig, majd mellette el a házig. Még soha nem láttam erre nyomot. Volt egy zavartalan verőfényes nap, és nem tudtam ellenállni. Öt percig egy Aréna reklámfilm főszereplőjének éreztem magam. Egyedül hasítottam a csillogó porhavat, majd leértem a patakig. Jónak tűnt, elindultam, lépegettem, csúsztam a patak mellett, felett a hóban. Szép volt. Aztán eldurvultak a dolgok. A völgy szurdokszerű lett, a patakon kisebb vízesések. Folyamatosan kerestem az utat a két oldalon. Minden kanyar után azt hittem, hogy vége, de nem, ha lehet egyre rosszabb lett. Egyszer bele kellet lépnem a vízbe, persze mélyebb volt, mint látszott, befolyt. Kis trükkös felmászások a mély hóban, a lécek akadnak, a tvines végük miatt nehezen jönnek ki. Pár helyen nem tudok léccel a kézben lemászni, le kell dobnom őket, pár kisebb ugrás, szerencsére a hóhíd megtart. Végül 3,5 óra után értem ki a házhoz, közel fél négykor. Bár reménytelennek tűnt, elkezdtem a visszaliftezést. 4 óra 10 kor még beengedtek az utolsó 4-es Krimmml X-press felvonóba. Ezzel megspóroltam egy hosszú fókázást. A nap vége, mint mindig, a lezárt fekete 10-es pálya. A darunál ki, majd 10 perc gyaloglás.
Utólag persze van pár tanulság. Ha nem csak nézem, hanem normálisan megnézem a térképet, akkor látom, hogy nem a patakot kell követnem, hanem a bal oldalon egy kisebb, majd egy nagyobb utat. Mindezzel együtt úgy érzem nem vállaltam túl magam. A régi mászó tapasztalat (a rutin meg az évek) segített. És másnapra a bakancsom is kiszáradt.

Az út a térképen:
http://www.movescount.com/moves/mov...e274618759

Hétfőn Gerlosban voltunk, Krimml felől a szerpentin (Gerlos Alpenstrasse) száraz volt és jól járható, csak a hágónál a mellékutak voltak enyhén havasak. A völgyben (1600) - 6, míg fenn Gerlosplatte tetején közel -10 fok. Mindez felhővel az alsó és igen sűrű köddel a felső részeken. Hétfőre virradóra esett 5 cm porhó, ami jót tett a pályáknak. értsd a korábbi kása megszűnt, azonban helyette lett egy keményebb alap (itt-ott jeges), így a jól élezett léc előny. Várakozni egyik liftnél sem kellett, kifejezetten kevesen voltak, jórészt német és holland síelők néhány lengyel és cseh vendéggel.

Hó rengeteg van, viszont (jelenleg) pályán kívül elég kemény az alap és ez az 5 cm még kevés bármilyen freeride élményre. A hó nem kérdés, hogy kitart Húsvétig, hiszen folytatódik a télies idő a következő napokban is.

Hüttetipp: A Plattenkogelexpress I tetejénél a Plattenalm, nagy ünkiszolgáló étterem. A gulyás elvileg házi (nem kozverv), bár természetesen nem olyan, amit Magyarországon eszünk, de próbálkozásnak jó :)

annyival egészíteném ki, hogy az Arenát két úton is meg lehet közelíteni keleti irányból. Az egyik a szerpentin Krimmltől (jól kiépített, de télen havasan és kétkerék meghajtású autókkal elég erősen hólánc gyanús), a másik a Waldtól induló kis hegyi út. Ezt azonban nem ajánlom (legalábbis télen), mert rettentően szűk és több helyütt nincs aszfalt, most elment, de időben jóval hosszabb. Utóbbi verzió azonban ingyenes.

A héten a Zillertal Arena valósággal kongott az ürességtől, tényleg nagyon, de nagyon kevesen voltak. Nem volt sehol sorban állás, üres hütték, magányos felvonók.

A hó a hőmérsékletekhez képest jó, a Gerlosplattén még délután is szuperul síelhető, a túloldalon, Königsleitenben a napos oldalon fekvő pályák déltől már megadják magukat, így ezt a részt érdemes inkább a reggeli órákban síelni.

Fenn, a katlanban, ahol van a viszonylag új narancssárga üveges kabinos felvonó még délután is nagyon jók a lejtők, sőt sokszor teljesen simák, ratraknyomosak.

A legjobbnak tegnap tűntek a pályák, ekkor a piros 2-es, ami igencsak a napos is egészen jól tartotta magát, mivel ez a nap kivételesen nem véget nem érő napsütéssel, hanem felhőkkel kezdődött.

Aki nem szereti a tömeget (ki szereti?) annak ez az időszak a lehető legjobb választás, minden teljesen nyugis, semmi stressz, csak a hegyek, a napsütés és az üres pályák.

Az északias oldalakon még bőven van hó a pályákon kívül is, szemben a déli oldalakkal, ahol bizony helyenként már a csúcsok közelében is ritka vendég (pályákon azért van).

Aki erre fele síel érdemes megnéznie a Krimmli vízesést, ami a régió és egyben Ausztria egyik fő természeti látványossága, ilyenkor tavasszal a hóolvadás miatt hatalmas víztömeg zúdul a mélybe.

2013 december 12-25 közt töltöttük a sívakációt a Zillertal Arenaban. Az úton sehol sem láttunk havat, csak a hegyekben, mikor már közel voltunk a célponthoz. A gyerekek már kételkedtek abban, hogy sízni is fogunk. A szállásnál viszont 25-30 cm-es hó fogadott és -2 fok.
Reggel kimentünk a pálya parkolójába. Megjegyeztem magamban, hogy mennyire másak az emberek, csendesek, mindenki végzi a maga dolgát. Nem sokáig tartott a véleményem. 3 perc után megjött egy bukaresti jelzésű BMW X6-os. Követte egy konstancai Audi A6-os. Mindketten úgy parkoltak, hogy 3-4 helyzet foglaltak el, de kb 50 méterre egymástól. Aztán kiszáltak és elkezdtek "beszélgetni", úgy 50 méter távlatban. A parkolóőr mutogatva megkérte, hogy parkoljanak közelebb a kocsikhoz, hogy ne foglaljanak annyi helyzet. Odaórdítottak neki románul (szóra sem érdemes, hogy mit), majd beintettek neki. Tipikus, pocakos, balkáni kinézésű, pökhendi "polgártátsak". Szégyelltem magam, hogy az én kocsimon is ott a RO számtábla, a parkolóőr már nézte is a kocsimat, hogy mikor fogok melléjük szegülni. Ám nem így lett. Közelebb mentem és kértem őket, viselkedjenek civilizáltan, ne hozzanak szégyent sem magukra sem az országra ahonnan jöttek. Persze semmi pozitív eredmény, sőt nekem is odamondtak pár "szép" szót. A többi síző csak tátott szájjal nézte a szereplésüket. Bemutatkoztak. Megjöttek az oláhok.
No, de térjünk a sízésre.
A pályán fent már 2 fok fogadott, gyönyörű napsütéssel. Viszont mindenhol símára taposott, ratrakolt hó, kiválló körülmények. Az 5 éves fiam kezdte elővenni a tavalyi mozgásokat, hamar rájött, mit kell tennie a pályán. A nagyobbik, 8 éves, már startból témában volt. Bemelegítőként lementünk a skiweg-en, mivel a Rosenalmbahn-al mentünk fel. A terep előkészítése itt is tökéletes volt. Azután átmentünk a 16-osra, folytatni a bemelegítést. Tömeg még nem volt sehol, a felvonóknál nem kellett várakozni. Másnap sorra vettük a 13, 14, 18, 19-es pályákat. 12 napig havazást egyszer sem láttunk. Csak napsütést. És nagyjából + fokokat. Ennek ellenére éjjel a pályák jól kifagytak, délutánig nem is volt baj velük. Az utolsó 3 nap már 10 fok is volt délben. Viszont rengeteg ember özönlőtt a pályákra. A felvonóknál már akár 5-10 perces várakozási idő is kialakult. A pályákon mindenhol mindenki mindenkit kerülgetett. Nem hiába, hogy december 20.-a után már vége az előszezonnak. Ezzel a meleggel és tömeggel a pályák délre már 40-50 cm-es buckákkal rendelkeztek, mindemellett olvadt firnes hó volt rajtuk. Helyenként 3-4 cm-es kövek, de akadtak 10-15-cm es szikladarabok is. Sok helyen fű volt a pályán, az emberek nem győzték kerülgetni a foltokat. A ratrakok éjjel csak a havat simították, a buckákat tüntették el. A köveket senki sem szedte össze, sőt ahol kevesebb volt a hó, a gépek még többet felszínre hoztak. Eddig a lécem talpa olyan volt mint a tűkőr, most viszont már szervizelhetem...
25-én mikor lementem a pályáról a felvonónál a hőmérő +14 fokot mutatott. Örültem is, hogy már vége. Csak az utolsó 2-3 nap volt kissé kellemetlen, a többi viszont álomszép nap volt.
Hazafele jövet láttuk Gerlosban a pályákat (amelyeken mi is síztünk pár nappal azelőtt), most viszont mér barna foltosak, kövesek voltak.
Az időjárási és emberi kellemetlenségektől eltekintve a síterep nagyon szép, változatos. Mindenki megtalálja a magának megfelelő pályát. Ajánlani tudom mindenkinek. A 36-os és 42-es fekete pályák meg igazi élményt jelentenek azoknak aki tudják mit jelent a sízés.

A mai napon a Ziller Aréna volt soron.
Az előző két nap böjtje és havazása után ma bónuszt kaptunk: Tökéletes pályák, szélcsend és szikrázó napsütés.
A Kriml vízesés felöl mentünk fel az aréna eldugott sarkába. 9:04-kor mentünk be az első kapun. Egyből egy focipálya szélességű, kellemes lejtésű pálya fogadott mindannyiónkat. Egy órát élvezte a csapat a vasalt pályát, a tökéletes körülményeket.
10-kor egy hetes különítmény nekiindult a kalandoknak: Klári, Bendi, Zoli, Feribá, Kati, Levi és jómagam.
Tempósan, de kényelmesen mentünk hegyre föl, hegyről le, és eljutottunk jó messzire.
A 11 órás sör egy Fussalm nevű hüttéban ért minket.
Tovább mentünk, távolodtunk a kiinduló ponttól és 12:40-kor visszafordultunk. A táj gyönyörű volt, a pályák kezeltek és jók voltak. Errefele is voltak focipálya szélességű élvezetes carvingpályák. Végül belefutottunk a kikerülhetetlen fekete pályába. Meredek és jeges volt, de le kellett jönni rajta. Utána kényelmesen visszacsúsztunk a kiindulóponthoz, és újra találkoztunk az utóvéd csapattal.
Ki-ki erejéhez mérten még csúszott a helyi pályán, Sipi, Bendi, Levi még elkapták az utolsó felvonót, még egyet csúsztak, aztán bezárt a bazár.

Szép hely, remélem ide is visszajutok még!
F

Sziasztok Síelők!

Tegnapelőtt értünk haza az egyhetes, zillertal-i síelésünkből, így gondoltam, megosztom veletek a tapasztalatainkat.

Január 26-án szombaton hajnalban indult a 13 főből álló csapatunk, hogy új síterepet fedezzünk fel, ezúttal Tirolban. A relatív hosszú út miatt érkezésünk napján nem síeltünk. A szállásunk Ramsau faluban volt, egy igényes Gasthaus félpanzióval, amivel annak ellenére rendkívül meg voltunk elégedve, hogy a wifi-nek meglehetősen borsos ára volt.

Első két napunkat a Zillertal Arenaban töltöttük, egyik nap szikrázó napsütésben, másik nap óriási hóesésben, és a csúcson nem túl jó látási viszonyok között, de mi ezt a fajta csúszást is mindig nagyon élvezzük. A Zell am Zillertal-i részen kezdtük a napokat, és a Karpitz csúcsról induló pályák voltak a kedvenceink (16, 17, 14) A második napon a hegy ormán átsíeltünk Gerlos-ba is, az ottani pályák szintén pazarak voltak.

Harmadik naptól kezdve Mayrhofenben síeltünk, itt is rendkívül változatos időjárással. Volt amikor inkább a nap sütött, volt, amikor hideg volt, és volt amikor meglehetősen borult volt az ég. Rövid, kék pályás bemelegítés után általában a 150-er Tux felvonóval jutottunk fel a csúcsra, és az ottani pályákon síeltünk: a kezdőbbek a kék 6-oson, a bátrabbak inkább a piros pályákon. Délutánonként lejjebb ereszkedtünk - ki csúszva, ki libegve - és vagy a 13-as, vagy a személyes kedvencünkön, a 7-es pályán jöttünk-mentünk. A csoport jobban síelő tagjai a fekete pályákat is bevállalták (sokszor jobbak voltak, mint a mellettük futó pirosak, mert a kevesebb síelő kevésbé hordta le róluk a havat), de a Harakirit inkább kihagytuk.

Az utolsó nap délutánján fedeztük fel a penkeni pályákat, amelyeken még több hó volt, igazán klassz síélményt jelentettek.

A csapatunk 4 főből álló kis csoportja egyik nap ellátogatott a Hintertux gleccserre is. Mayrhofenből indulva, ameddig csak lehetett csúsztunk (egészen az Eggalmbahn aljáig), majd síbusszal tettük meg az út hátralévő részét. Felejthetetlen élmény volt a harmadik Gletscherbus-szal feljutni egészen 3250 méterig. Odafenn már meglehetősen extrém szél fújt, igyekeztünk is minél hamarabb elkészíteni a fotókat, röviden gyönyörködni a tájban. A síelést itt is nagyon élveztük, lentebb szépen sütött a nap, de pályák itt kifejezetten buckásak lettek délutánra.

Összességében meg kell jegyezni, hogy a síbuszokra sosem kellett túl sokat várnunk, és relatív könnyen hazajutottunk a szállásra.

Sajnos Hochzillertal idén kimaradt, de legalább van miért visszatérni jövőre is! Mert hogy visszatérünk, az egészen biztos!

A távolság és a számtalan közelebbi jó lehetőség valahogy úgy adta ki a dolgot, hogy még soha nem jártam itt.
A hosszú hétvége négy napját azonban ezeken a pályákon töltöttük (jórészt elkerülendő a kokárdás síelők hadát). A választás utólag tökéletesnek bizonyult.

Nagyszerű terep a Zillertal Arena. Mivel elég magasan fekszik, a felső pályák még délután is kiváló állapotban voltak, simák és kemények, amilyen a legtöbb síelő álma. Pedig a hőmérő mutatott 13-14 fokot is pluszban, 2000 méter magasan, délben félmeztelen söröztem a hütte teraszán. A középállomások alatt és főleg a déli lejtőkön kezdett erősebben buckásodni kora délutánra, de az az általam nagyon kedvelt kicsit felolvadt, kicsit firnes tavaszi hó alkotta a huplikat, amin olyan jó veretni lefelé :)
Reggelre pedig a ratrakok és az égiek végezték dolgukat, a pályák szépen kifagytak, csak úgy sercegtek a lécek kb 10 óráig.

A felvonók egy-két ódivatú darabtól eltekintve elég modernek és ezzel együtt gyorsak is. A pályák összeköttetése nagyon logikus és követhető, alapvetően lineáris. Mi Krimml felől közelítettünk és vagy Gerlosplatte-n vagy a Königsleitenen szálltunk be a rendszerbe. Egyik nap elcsúsztunk egészen Zell am Zillerig és vissza, szépen követve a liftek útját, egy rövid hüttével fél 3-ra értünk vissza, a SkiData 53 kilométert jelzett.
További nagy előnye a terepnek, hogy freeride lehetőségekben kimeríthetetlen. 11 után, amikor a nap már felpuhította az éjszaka durván kérgesre fagyott havat, a felsőbb részeken gyakorlatilag bárhol biztonságosan tudtunk kikalandozni a pályákról.

A látvány külön érdemel egy elismerő mondatot, lenyűgöző a körpanoráma, főleg nyugatra a Hochzillertal felé tekintve csillogtak megkapóan a hegyoldalak a felhőmentes napsütésben.
Elnézve a jelenlegi viszonyokat, egy pár hétig még egészen jó kondíciókkal szolgál a Zillertal Aréna. Biztosan megyünk még.

Nálam csillagos ötös.

Sziasztok! Mi tegnap délután 3kor értünk haza Zillertalból!

Sajnos az egész napos napsütés és a +5 fokos átlaghőmérséklet miatt rengetek hó elolvadt! Mi főként Zell am Zilleri részen síelgettünk de kipróbáltunk más helyet is! Elmentünk Mayerhofenbe ami nekünk nagyon nem tetszett mert nagy tömeg, erősen vizes, buckás néhol teljesen elvékonyodott sáros déli oldali pályák! Északi oldal szinte mindenhol jeges volt!
Sajnos csak 2 napot síeltünk a Gerlosi részen ami nagyon jó volt mert nagyon könnyű piros pályák, gyönyörű táj és még ha déli oldalon is van Mayerhofennel ellentétben teljesen jó állapotban volt! Mivel itt is nagyon olvad a hó nem sokat akarták kipróbálni az Isskogelbanh-hoz vezető pályát mert az első szakasza tényleg rosszabb volt (de ez egy kb 300 méteres szakasz volt) de megérte lemenni mert könnyű piros pálya a hütte teljesen üres volt és a pálya is nagyon széles volt!Érdemes kipróbálni a Rodelspasst is mert nagyon jó árban is van és nagyon élvezetes vele menni!
Zell am Ziller.. Hát az is a hét során kezdett romlani de találtunk egy nagyon jó pályát ami teljesen jó állapotban volt (mondjuk néhány jeges, buckás rész volt) Ott van egy hütte amiben a kiszolgálás remek, kedvesek és van 5 magyar dolgozó is! Ott az ár is remek és az adagok is!

Hát ennyi összefoglalva! Én csak ajánlani tudom ezt a helyet!

Sziasztok!

Pénteken jöttem haza Gerlosból, a tavaszi időjárás következtében lemondtam a síelésről. Inkább a környékkel ismerkedtem, illetve kipróbáltam a 7 km-es szánkópályát a Gerlosstein-on! Óriási! Aki még nem szánkózott hasonló pályán, azoknak jó tanács lehet, hogy lehetőség szerint egyedül szánkózzunk és ne párban, két embert megtartani a meredek pályán sokkal nehezebb!

Gerlosban kitűnő Apré bárok vannak, A Cin Cin-ben és a Little London-ban eléggé pörög az élet délután 4 órától!

A síterepre rengeteget költenek, szerintem brutálisan jó a síhinta, márciusban már biztosan kipróbálom.

Érdekes, hogy éjszaka érkeztem illetve indultam a Gerlospass-ra, és egyik esetben sem kellett fizetnem. Ezek szerint éjszaka díjmentes a hágó? Nappal elég húzós, 7,5 EUR kell kicsöngetni.
Az utazás Bischofshofen-től, Zell am See-n keresztül Gerlosig jó idő esetén szenzációs. Jó utak, eszméletlen panoráma. Zell am See-től már csak egy óra Gerlos.

Sziasztok!

A marcius 15-i hosszuhetveget kihasznalva ebben a regioban sieltunk 4 napot, felejthetetlen elmeny volt, mindenkinek csak ajanlom.
A 4 napos berlet (118EU a felnott) = Super Ski Pass mar magaban foglalja az osszes terepet a regioban. Ezek kozul a legjelentosebbek: Hinterux gleccser (72km palya), Zillertal 3000(kb 160km), Zillertal Arena(kb. 160km), Hochzillertal(kb. 150km) + par kisebb terep. Mi minden nap mashova mentunk es szepen bejartuk az egeszet. Gyonyoru napos, tiszta ido mindenfele palya (kemeny ratrakolt, szuzho. buckas ... ). Tomeg csak Hochzillertalon volt, de ott is csak a volgy bejaratahoz kozelebbi oldalon. A legalabb 4 napos berlet 620km palyat foglal magaba.
Kb. 40-50 km hosszu a volgy, a vegen van a gleccser. Gyakorlatilag minden falubol megy fel felvono egy-egy palyarendszerre. A siberlettel ingyenes sibusz, vonat is igenybeveheto.
Mi Landersbachban laktunk, az Egalm felvonotol kb. 400m-re. (Ez a felvono a Zillrtal3000 resze.) Egy kis osvenyen le lehetett csuszni a kabinos liftig. 16EU/fo volt reggelivel. A furdo, WC a folyoson, mosdo volt a szobaban is. Reggelihez friss meleg zsomle. :-)
Tenyleg szuper a hely! Bar Pesttol kb. 750km, de vegig autopalya, az utolso 40km kivetelevel.