Élménybeszámolók

2020.március 9-11ig síeltünk Goldecken. Gyönyörű helyen van a sípálya. Óriási és ingyenes a parkoló. A felvonó modern. Hosszú meredek út vezet fel a sípályákig.
Ami miatt úgy döntöttem, hogy írok, hogy segítsek a választásban. Nem nevezném családi terepnek. Sok pályára ráfogják, hogy kék, de azt gondolom csak azért, hogy többen merjék választani desztinációnak. Elég meredekek a pályák. Viszont nagyon szélesek szerencsére. A libegők megközelíthetősége sem ideális. Mindenképp meg kell küzdeni 1-1rémisztő meredéllyel, hogy a libegőt használni tudd. Nincs alternatíva. Azonban a csúcsról a kilátás csodálatos, mindenképp megéri felmenni. A tanpálya lehetőséget nyújt több féle tudásszint elsajátítására . Nagyon sokan vannak rajta, hisz sokan szembesülnek azzal, hogy a többi meredek pályához nem elég a tudásuk. A csákányos felvonóknál így elég hosszú sorok tudnak kialakulni. Jól éreztük magunkat, de kisgyerekekkel nem javaslom.

Sziasztok!
Én január 14-19 között voltam itt iskolai sítábor keretében. Csekély létszámunk miatt egy nagyobb csoporthoz csatlakoztunk ezúton is köszönünk nekik mindent.
Sajnos elég messze van ez síterep ezért kicsit sokat kellett utazni ami némi kényelmetlenséget is jelentett nem megfelelő üléstávolság maitt.
Szállásunk a kabinos lifttől 12 km-re volt.
Korrekt "kis" hely a szezon idejére magyar utazási iroda vette bérbe. Szállás nagyon korrekt volt az étkezésnél inkább a mennyiségi tényezők játszottak szerepet de nem volt amúgy baj vele.
Első síelős napunk 15-én volt idő csodálatos napos
de a pálya meglehetősen bebuckásodott a délutáni órákra akkora számomra nem volt már annyira élvezhető.
Másnap előbb sikerült kiérnünk így délelőtt a pályák kifejezetten jók voltak nap sajnos nem sütött de egész nap lehetett élvezni a síelést.
Harmadik nap kicsit gyászosan indult sípályára kiérve úgy tájékoztattak bennünket hogy fent esik az eső.
Kisebb győzködés ellenére sikerült azért feljutni amit igy utólag kicsit bánok.
fent havazás gondoltuk csodálatos így is lehet egy félnapot síelni, ám mikor kiértünk a nagy pályára akkor olyan helyzet fogadott mintha előző este a havazás tudtán nem csinálták volna meg a pályát így irtózatos nagy buckák voltak mindenfele.
Aznap csak a 3-as ülőszékes illetve a bergstation melletti kis pályák üzemeltek.
az ülőszékes aljánál 1400 méteren már eső fogadott bennünket ami egyáltalán nem volt jó. A sok nedvesség nem tett jót ruházatunknak és ennek estére meg lett az eredménye.
4. síelős napunkra rendbehozták a pályákat és napos idő volt a pályák kifagyva vártak.
Sajnos én nem élveztem aznap már a síelést.
A személyzet tapasztalat alapján nagyon segítőkész illetve a németen kívül beszélnek még angolul is.
Hasznos tippek tanácsok:
hüttéből nekünk a 3-as ülőszékes közepénél lévő hütte vált be illetve még mások mondták hogy a 4-es mellett lévő is jó hely én azt nem próbáltam.
2-es familienbetrieb-et csak az próbálja ki aki szeret sétálni.
Ahogy a sítérképen látható van egy emelkedő ami tényleg emelkedő és kell gyalogolni.
amúgy az 1a jelzésű felvonó üzemel így nem kellett nekünk visszagyalogolni de soha többet nem mentünk arra.
egyéni megjegyzés:
Goldeck körülbelül egy 5 éve esett át jelenetős beruházáson amikor megcsinálták a 8 fős kabinos lifetet illetve a 6 személyes ülőszékeseket.
Sajnos az ülőszékesekre nincsen buborék aminek jelentős hasznát vehettük volna mikor esett az eső/hó illetve nem lett volna havas és nedves az ülőszék sem.
Sajnos nem volt kijelőlve egy hely ahol az ember leülhet és elfogyaszthat egy zsemlét illetve ihat egy kis teát.
Valamint hiányoltam hogy fent nem nagyon találtunk helyet ahol elzárhattuk volna a táskánkat.
kb ennyi ha valakit érdekel valami válaszolok rá.
képek jönnek majd késöbb tőlem is.

Január 9. és január 14. között 4 napot síeltünk ezen a síterepen.
Első benyomás az volt, atya ég milyen szép hely. Beültünk a felvonóba, felmentünk 1700 méterre és megdöbbentünk... csak a két gyerekpálya működött ami rövid volt de tökéletesen kezelt. A szombati napunkat már leírtuk, nem fogunk tudni jót síelni de csodák csodájára délután 1 órakor megnyitották a 2es 3as pályákat és a 3as felvonót. Délután 4 óráig nagyon jót tudtunk síelni felhős sötét időben kb. 30km/h-s széllel. Vasárnapi napunk jól indult, a pályák fele meg volt nyitva, ment mindkét hatszemlyes felvonó, jól kezelt pályák, príma volt 15:00-ig. Riadót fújtak és mindenkit levittek a hegyról a nagy szél miatt ( megjegyzem olyan erősségű volt, hogy a 75 kilómat simán megtartotta előredőlve, nembeszélve a hóviharról) Hétfő reggelre esett kb. 15 cm friss hó, amit jól eldolgoztak. Hétfőn és kedden ragyogó napsütésben tudtunk síelni. A pályákon alig volt ember, vagy jól eloszlottak. Még maradtam volna pár napot. Jól éreztem magam. :)

Szállásról: a pályától 12 km-re volt, a Landhotel Kreinerhof Karintia központi területén, a Hohe Tauern Nemzeti Park közepén, Möllbrücke település zöldövezetében helyezkedik el. A szállással nem volt gond, kedves kiszolgálás, hozzáállás tökéletes. Ételek mondhatom elég magyarosak voltak :D 5ös skálán 4esre értékelném

Február 3-7-ig síeltünk Goldecken, ez volt az első külföldi utam. (Előtte két napot voltam a mi Eplényünkben :)) Mondanom sem kell, már 2 héttel előtte izgultam, nagyon vártam, listát írtam (Az itteni nagy lista segítségével is, ezért nagy köszönet!), amit minden nap átnéztem, nehogy valami itt maradjon. Iskola szervezésével indultunk Nagykanizsáról 2-án, délután 3-fél 4 körül. Összesen 30-an mentünk, 2 kisbusszal, és egy utánfutóval, amibe a csomagokat és a léceket pakoltuk. Útközben 4-szer álltunk meg, benzinkutaknál, nem sietős tempóval este 8-9 felé érkeztünk meg, egy kis keresgélés után a Seebodeben található Gästehaus Bärwald-ban vacsoráztunk, az ezt következő napokban is itt ettük a reggelinket, és a vacsoránkat úgyszintén. Az egész személyzet magyar, többségben magyar vendégek is szálltak meg. Az étel, hát...arról nem sok minden jót tudok elmondani, olyan alsóbb kategóriás menzaszerű. Az evőeszközökön rajtmaradt ételmaradékok fogadtak minket, a sültkrumpliban pedig egy műanyag zacskódarabot is találtunk. Egy esetet kiemelnék, ami nagyon nem tetszett: A kiszolgáló hölgy véletlenül levert egy edényt, amiben kanalak voltak, az egész szétszóródott a földön, összeszedte, és visszarakta a helyére. Néztünk nagyot, hogy ezek után azokkal együnk, el se mossák??! Na mindegy. Ami viszont ízlett, az a reggeli frissen sült ropogós kis cipó, és az egyik este kapott csőtésztás-darálthúsos kaja.

A szállásunk a "Pension Elisabeth"-ben volt, amiről csak jót tudok elmondani. Egy úr és egy hölgy voltak a tulajdonosok, osztrákok voltak, nagyon kedvesek. Az egész panzióban csak mi laktunk, ami mellett közvetlenül a Dráva folyik. Az én szobámtól kb. 5-6 méterre, az ablakból látni lehetett. Reggel sok vadkacsa hangjára ébredünk. :)) Mindegyik szobában van DVD-lejátszós TV, kb. 100 csatornával, és mindegyikhez tartozik fürdőszoba is. Szép, rendezett, nem rég felújíthatott szobák voltak mind, a fürdőszobában volt hajszárító is. A fűtéssel nem volt semmi probléma, mindig meleg volt.

Az első síelős nap, reggeli után kis keresgélés után (véletlenül egy szűk hegyi útra tévedtünk) a Goldeckbahn I-el mentünk fel az 1640 m-en lévő Mittelstation-ig, mert voltak teljesen kezdők is, és a tanulópályák ott vannak. A pályatérképen az áll, hogy ez csak nyári használatban működik, de ment most is (Két kb. 25-30 személyes kabin felváltva.) Onnan mi továbbmentünk a 2059 m-en lévő Bergstation-ra, ahol kutyahideg fogatott minket, -17 °C és 40-50, néhol 60 km/h-s szél, és felhős, borult idő. A hó kemény volt, és a szél miatt a porhó, ami volt az lekerült a pályáról, sajnos nagyon sok apró, 1-2 centis kődarab volt a hóban, amiknek köszönhetően a lécem a nap végére úgy nézett ki, mintha már egy hete csúsztam volna vele. A pálya viszont inkább kemény volt, mint jeges, nagyon jól lehetett síelni az első napbon, alig voltak a pályán, volt, hogy délután kétszer is úgy jöttem le 1-2 pályán, hogy nem találkoztam senkivel, meg is ijedtem, azt hittem mindenki hazament. :))

Második nap ugyanilyen idő fogadott minket, még kevesebben voltak, a felvonókon abszolút nem volt sorban állás. A mi csoportunk síelt szinte csak az egész pályán, mellette kb. voltak vagy 20-an. A személyzet majdnem többen volt, mint a síelők. :) Ezen a napon sajnos történt egy baleset, az egyik fiú síelő társunk elesett, majd levitték a kórházba megröntgenezni, eltört a kulcscsontja. Biztosítása szerencsére mindenkinek volt.

Harmadik nap csodás volt, kisütött a nap, ami a nap végéig ki is tartott, gyönyörű időnk volt, élvezet volt a síelés, a felvonóknál sem kellett 1-2 percnél többet várni, tömeg nem volt. Az elején már az újonnan épült 8 személyes kabinos lifttel mentünk fel, mert a kezdőknak már jobban ment. Megint volt egy baleset, az egyik kísérőtanár (aki bordozott) ment össze éppen előttem egy síelővel, hanyatt vágódott, a sisakja is eltört. Nem ájult el, de miután lecsúsztunk az egyik hüttéhez, mondta, hogy nem emlékszik, hogy mi történt, és nem tudja, hogy hol van. Őt is bevitték, megröntgenezték, de csak agyrázkódást kapott, komolyabb baja nem történt.

A negyedik napon megint beborult az ég, és reggel egy kis hó is esett, a szél megerősödött, de korántsem volt akkora, mint az első két napon. A pályák kiválóak voltak az előző esti hóágyúzásnak köszönhetően. Kövek alig látszódtak a pályán. Ha mégis felkerült, a személyzet tagjai, akik egész nap a pályákat járták, a nagyobb köveket összeszedték és a pálya szélére dobálták. Sajnos megint volt egy baleset, az egyik lány esett a vállára, és az ínszalagja szakadt el részlegesen.

Az ötödik napon hajnaltól kezdve egészen estig szakadt a hó, délig 10-15 centi eshetett. 4-5. lecsúszást követően már tiszta bucka volt az egész pálya, sokan is jöttek, volt sok kezdő csoport. Nem lehetett gyorsan menni, legalább is én az én (a többihez képest) vékony léceimmel nem mertem, mer nagyon dobáltak a buckák, féltem, hogy elesek. A végén zakóztam is egyet, nem nagyot, már annyira el voltam fáradva, de azért csak csúsztam. Az 5-ös pálya nem volt nyitva, és a csákányos sem ment, a szél viszont ráhordta a havat, ami volt vagy 1 méteres is, 30-40 centi porhó, alatta keményebb. A csákányos szűk és meredek nyomvonalán jöttem le párszor és mellette, majd szóltam a barátomnak, aki a hüttében punnyadt, hogy jöjjön, nagyon jó helyet találtam, csúsztunk egy párat, aztán már pályazárás volt.

A 2059 m-en lévő Bergstation-on van egy hütte, abban ebédeltünk mindig. Ki szeretném emelni, hogy nagyon tetszett a szakács, hatalmas lelkesedéssel csinált mindent, mindenkire mosolygott, én még sehol sem láttam ilyet. :) A pénztáros hölgy is kedves, ahogyan az egész személyzet, csak jó tapasztalataim vannak.
A gőzgombóc valami isteni finom, ott ettem életemben először, mindenkinek ajánlom, és a körülményekhez képest szerintem nem is drága, vaníliaöntettel 4,90 €.
Bécsi szelet sültkrumplival 8-9 € körül volt, de akkora húst adnak, hogy alig fér a tányérra, és az is nagyon finom! :D

Elég hosszúra sikeredett, de muszáj volt leírnom. :) Életem legjobb hete volt ez, nem volt rossz döntés, amikor 2 éve elhatároztam, hogy belevágok a síelésbe. A tábor végére már nagyon jól ment, szerintem sok tapasztalatot szereztem ezen az 5 napon.

Február 11.-17.között tartózkodtunk Goldeck-ken kicsinek nem nevezhető csoporttal( 38 fő )!
Az út hosszú és fárasztó volt de az első napi események kárpótoltak mindenért! A hegy lenyűgöző az időjárás pedig a völgyállomás feletti régióktól egyszerűen mesébe illő volt!
Hideg de szikrázóan napos, tömeg sehol pedig 45'-t álltunk sorba 9h-tól az alsó állomáson de fent mintha mindenki eltűnt volna! A pályarendszer nem túl nagy de az 5. napon is volt olyan rész ahol először csúsztam. A pályák besorolása szerintem nem tartozik igazán a kék kategóriába inkább piros, sötétpiros na meg itt található az a bizonyos 8.5 Km.-s fekete pálya
( izgis volt lejönni rajta )! A hüttékből szerintem kevés van, ám a felső nagyon baráti mind személyzeti, mind ár szempontjából! Szállásunk az Elisabeth-ben volt ami szép kulturált, ám részemre kicsi volt. Nameg sokan is voltunk! Családi szempontból nem tudom ajánlani ezt a terepet, mert a bébipálya nehezen megközelíthető eldugott helyen van.
Se 1 Wc. se 1 hütte csak igen távol. A kék pályák kezdőknek nem valók, csak felügyelettel!
Összesen 2 beülős és vagy 6-7 csákányos van amit ha fejlesztenének akkor nagyon vonzó állapotok jönnének létre! A pályák szépen karbantartottak a személyzet nagyon segítőkész és ha valaki nem rest és felmászik a Goldeck csúcsára olyan körpanorámát láthat amit felfogni is sokáig tart!
Összességében ajánlom a nem túl elpuhult sízőknek a bátor kezdőknek freeridosoknak és a haladó szinttől felfelé sízőknek mert mindenki megtalálja majd benne a kedvenc részét! Nekem tetszett! Megyek jövőre is!

A héten megnéztem az új munkám révén "hazainak" nevezhető új terepemet. A pálya völgyállomása a szállásomtól mintegy 3 km-re található de mivel a szállás hegyen van így tökéletesen látható a Goldeck csúcsa is. A völgyből egy meglehetősen régi de meglepően gyors 37 személyes kabinos lift -tervezte:Jozef Svoboda :)- indul az 1640-es középállomásra. Innen átszállással egy kisebb kb 18 személyes kabinossal juthatunk fel majdnem a hegy tetejére. A terep nem nevezhető bonyolultnak de én helyismeret hiányában mégis a közép állomáson találtam magam az első csúszás alkalmával. Sebaj ,bemelegítettem aztán újra fel a hegyre. A bemelegítésre amúgy is szükség volt mert a térképen jelöltekkel ellentétben én nem igazán találtam itt kék pályát -vagy én máshogy színezném - csak pirosakat azokból is inkább sötétpirosat. Kéknek talán az átkötőket és a kabinoshoz vezetőt nevezném ezért én Goldecket inkább a rutinosabb, tempós pályákat kedvelő síelőknek ajánlanám. A pályák mellett ülős és csákányos liftek vannak. Itt találkoztam életem leggyorsabb csákányosával amibe még a beszállás sem volt könnyű.Figyelni kellett rendesen. A pályák hosszúknak nevezhetők mivel a legrövidebb is min. olyan 1,5 km lehetett és mint feljebb írtam nem egy lankás pályák voltak és az enyhe plusz fokok ellenére is jól tartották magukat, kivéve a déli fekvésű kétülős melletti. A hütte árak igen barátságosak. Pl. egy sör 2,9 euró. A síterep csúcsát jelző keresztfeszülethez felmászva gyönyörű körpanoráma tárult elém. Körös-körül hófedte hegycsúcsok, lent a völgyben pedig a Millstatti tó és az azt körülvevő települések láthatók. A helyet mind a kirándulók, mind a jól síelők számára ajánlanám.

Szia Cseni!
A Goldeck maga a hegy és nem a helység. A város ahol van Spittal an der Drau, de gondolom a szállásotok valahol a millstatti tó partján lesz. Ha láttad már a pálya térképét, akkor láthattad, hogy nem egy nagy rendszer. Ezen a linken megnézheted.
https://sielok.hu/images/siterkepek.../goldeck.jpg
Ha régóta síztek, akkor a Goldeck rendszere nem okozhat gondot. Nekem nem lett a kedvencem, főleg a nagykabinos feljutás miatt, mint azt az előttem szóló is említette. Van egy hosszú piros pálya, amelynek a végéről sajnos csak síbusszal lehet visszatérni az alsó állomásra. Nem volt sűrű a járat, valamint nem is mindig járható az a pálya. A fenti piros és kék pályák egy-két napra nyújtanak újdonságot.
Persze ez csak az én véleményem a Goldeckről.

Sziasztok!
Pár szó a múlt heti síelésről...
Goldeck jó választás volt. Gyönyörű napsütés, szikrázó fehérség! A hóvastagság minden pályán megfelelő. Kevés ember, (hiába, csak a szezon vége felé járunk) ezért igazi örömsíelést lehetett lezavarni. Kb. du. 1-ig hősiesen állták a pályák a tavaszi meleget, hó mínősége addig kifogástalan volt, utána kezdett kicsit kásásodni de még azért csúszizni lehetett rajta -ahogy romlott, akkor meg egyre többet ültünk a hüttékben :-)-. Szombaton volt egy verseny, ez a hangulatot javította, de tömeget nem okozott. Ami kicsit fárasztó, hogy midenhol az a pihentető csákányos!
:-)
Aki megy még, annak sok havat és szép élményeket!
(Néhány kép a pályáról)

Itt a kérdéseken kívül nem túl bíztató hozzászólások vannak, de most úgy érzem illene megvédenem a helyet. A középső állomáson lévő tanulópályák gyengék, rövidek, csak tanulni jók. De ide fut be a csúcsról induló kék pálya (2es) az eleje inkább piros, de boardosok ne fékezzenek rajta, mert utána annyira sík a terep és ráadásul keskeny, ez nálam pozitívum, kihívás. A fenti pályák jók! Vannak kijelölt freeride pályák, amik pirosak. Csákányosok működnek fenn, nem rángatnak. A pályák fenn viszonylag hosszúak, jól kezeltek, van kellemes kék, piros, buckás-dobálós (nyami) de egyik se jeges túlzottan. A hátsó kéket egy ülős szolgálja ki,( bár már ez a felvonó szolgálhatott jópár évtizeden át... :S) Itt jön a kedvencem a Talabfahrt vagy micsoda. 8,5 km hosszú fekete, nah az felejthetetlen, kezelt, hóágyúzott, ratrakolt, hosszú, valami fantasztikus! A 4 nap alatt végig sütött a nap, pedig volt, hogy a völgyben köd volt. Mikor nem, látszott a Millstatt tó, a havas városok, a környező hegyek, fahatár felett. Az alsó kabinosnál 10-12 között tényleg van sorbanállás, mert csak 15 percenként közlekeik. De utána a feketéről visszaérve nincs sor. És a pályán kevesen vannak. A felvonókezelők barátságosak, nem ordítják le a fejed, ha nem kapod el az első csákányt. Szóval nem kell leírni ezeket a kisebb helyeket se!

Sziasztok!

Szóval anno senki nem válaszolt, kénytelen voltam megtapasztalni a lehetőségeket: Igazán kezdőknek szerintem nem való. A hegy alján lévő városból lehet kb 20-30 személyes kabinnal felmenni. Januárban elég nagy hó volt, szinte minden nap esett, nem is tudtunk normálisan síelni. Ahová az első sílift felmegy, ott vannak az enyhébb pályák, a tanuló pálya, meg olyan kék-kezdő rövidebb pályák "tökös" felvonóval.
A hegy tetején lévő pályákhoz újabb sílift megy, ahová az alsó beérkezik. A felső pályák eléggé változatosak, van csákányos felvonós. Van egy pálya ami lemegy teljesen a Goldeck aljára. Szép széles és ketté ágazik piros és kék-pályára. Viszont ami lemegy az aljára az véleményem szerint néha fekete minősítést is kaphatna. Meredek és keskeny. A fentről induló kék pályáról viszont kellemesen öregesen le lehet csúszni az erdőn keresztül a középső pályákig. Hú, remélem érthetően leírtam. Ja még valami: Korán érjetek oda a sílifthez, mert iszonyat hosszú sor lesz egy idő után. Inkább nyitásra menjetek oda, ha tudtok.