Élménybeszámolók

2021. március 14-19. között töltöttünk el egy hetet Zinalban, átsíelve Grimentzbe, St. Luc-ba és Chandolinba is. A szállásunk Zinalban volt a Swisspeak nevű helyen, sok év Franciaország után üdítő volt a kényelem, tágasság, újszerűség. A falu igen kicsi és csendes, nem nagyon van szórakozási lehetőség, vagy nagyobb tömeg.

A felvezető út a Rhone völgyéből igen meredek, baromi erős kanyarokkal, ilyen szerpentint még Alpe'd Huezben sem látni! A nagy háromtengelyes Neoplannal több helyen vissza kellett tolassunk, hogy el tudjunk fordulni,és hát a sziklába vájt szakaszoknál is voltak tolatások.

Az öt sínapból nagyjából 3,5 napon át szakadt a hó, ezáltal kiváló hóviszonyok jöttek létre, 70 cm hó esett le, de egyúttal a látási viszonyok és a pályák, felvonók is csak esetlegesen voltak használhatók, sok volt a lezárás, a lavinaveszély meg általában 4-es szintű. Egy napon átmentünk Zermattba, azt oda írom majd.

Szóval ez a terep eléggé új még, ez látszik rajta. Nagyon jó helyen fekszik, közel nagyvárosokhoz (Sion, Sierre/Siders, Visp), jó adottságokkal, de túlzottan felszabdalt. Zinalból csak Grimnetz volt könnyen megközelíthető, St. Luc és Chandolin nagyjából egy órás buszút Vissoi-ei átszállással (ingyenes). Vercorinba csak odafelé ment egy nap alatt két busz, visszafelé egyáltalán nem, így az kiesett a szórásból. Minden síbusz Vissoie-be tart, ott bevárják egymást lehetőséget biztosítva az átszállásra, ez jó.

Ez egy rendszernek van nevezve, de tulajdonképpen inkább nevezném két különálló rendszernek (Zinal-Grimentz és Chandolin-St.Luc), valamint egy Vercorin nevű pályának. Összességben ez sokat levon az értékéből, hiszen habár impozásnak tűnik a teljes számadat, az bizony három különálló pályarnedszer, ami bizony utazást igényel.

Maga Zinal és Grimentz nem egy nagy terep, Zinalban a pirosak úgy általában jók, de pl. a hosszasan a faluba levívő piros nagyon vacak, tele tűéles kanyarokkal és nagyon szűk, nem élvezetes. A Col nevű fekete egészen kiváló volt, nap elején többször megengedtem neki, volt, hogy 96 km/h-val jöttem le rajta. Grimentzben igazából a Foret nevű piroson mentünk többször, ami nap elején jó volt, illetve a szakadó hóesésben két napig csak itt láttunk némi kontrasztot, sehol másutt nem. Itt a Bendolla nevű étterem elég jó volt, magasan itt voltak a legjobb kaják a rendszerben, főleg a hambijuk volt fincsi! A Chamois nevű feketén lezárt állapotában jöttünk le, nagy szűzhavon, fent embert próbáló volt léccel, lentebb viszont az alsó fele egy szekérúttá változott.

Chandolin és St. Luc jobb terep, egy nap mentünk át, Chandolinban a nagy felvonótól jobbra lévő pirosak kiváló vonalvezetésűek, a többi pálya zárva volt, azokat nem állt módunkban kipróbálni. St. Lucban sok pálya ment, itt csapatunk kedvence a fekete pálya, ami a hegyivasúthoz vitt le. Igazán csak a vége volt fekete, addig inkább egy erős piros, piszok jó technikás, meredek, lehet neki ereszteni, kanyargós, erdős részen megy. A vasút gyorsan jár. A Tignousa nevű étterem igen jó volt. A fenti, hosszú húzófelvonók elég lassúak, azokat a pályákat ezért csak keveset síeltük.

Összességben azt tudom mondani, hogy a Val'd Anniviers völgy jelen állapotában nekem szétszabdalt, nehézkes az átjárás, habár a pályák vonalvezetése általában igen jó. A szállások minősége sokkal jobb a franciákénál, viszont látszik az, hogy ez nem régen lett így összehangolva. A nagy távolság és a terepek kicsisége miatt nem tartom valószínűnek, hogy majd épül egy Vercorin-Zinal felvonó...

Viszont abban nem értek egyet az előttem íróval, miszerint Svájc kényelmetlen lenne. Azt gondolom, hogy egy terepről nem lehet sok mindent levonni, ami ráadásul a francia részen fekszik. Nem az, és pl. egy Zermatt felvonórendszere oda-vissza alázza az összes nagyobb francia síterep technikáját, kivéve talán Tignes-Val'd Isére. Ezek kisebb terepek lettek összegyúrva, azért ilyenek.

COVID miatt most sok magyar jött ide, megkockáztatom, jövőre már kevesen lesznek. Ár-érték arányban kedvező volt, a zermatti átsíelés meg nekünk nagyon bejött. Egyszer elég volt, de alapvetően nem távoztam elégedetlenül. Ingadozom a három és a négy csillag között.

3. nap. Ma reggel végre napsütésre ébredtünk, a biztonság kedvéért éjszaka azért esett 10 cm hó. Az előrejelzések böngészése után Grimentz-Zinalra esett a választásunk. Végül egy változatos napos-felhős időt kaptunk. Autóval kb. 30 perc alatt átértünk Grimentzbe. Szabad parkolót a felvonók közelében találtunk viszont 10 chf volt 1 napra a dij. Míg Vercorinban a szállás parkolójában mi vagyunk az egyetlen magyar rendszámos autó, addig Zinalban már többször hallottunk magyar szót. Lengyelek viszont mindenhol sokan vannak.

Mivel egy helyről indul a Bendolla kabinos és az Espace weisshorn nevű két pályarészt összekötő "villamos" választás elé kerültünk melyikkel menjünk fel. Mivel a Bendolla felé naposabbnak tűnt az idő valamint a "villamos" épp előttünk ment el és 20 percenként járt, egyértelmű volt a választás. Felérve szomorúan tapasztaltuk, hogy csak a Grands plans ülős lift jár. Kicsit később szerencsére elindították a Col du pouce ülőst is. Azonban a liftek jelentős része nem járt és nem igazán értettük az okát, mert a pályák ott is kezeltnek tűntek. Ezen az oldalon egyébként fantasztikus, kezelt piros pályák voltak. Kipróbáltuk mindet amit lehetett, de azért sajnáltuk, hogy a felső pályák nem mentek. Dél körül mikor épp leértünk pont láttuk, hogy beérkezett az Espace, így átmentünk a másik oldalra. Mire átértünk ott is napsütés fogadott. Itt szerencsére már több lift járt, rögtön fel is mentünk a Corne ülőssel a csúcsra (2896 m). Ezen az oldalon is hibátlan, kezelt, jó esésű, épp kellő mennyiségű friss hóval borított pályákon élvezhettük a síelés minden örömét. A nap időnként el-el bújt egy-két lomha felhőfoszlány mögé, de szél szerencsére nem fújt és, 0 - mínusz 3 fok között volt a hőmérséklet. A pályák egész nap tökéletesek maradtak. Itt is végig csúsztunk minden nyitott pályát és kipróbáltunk minden felvonót. Sajnos itt sem ment minden lift pl. a Durand melletti piros pályákat nagyon sajnáltuk, de azért a többi pálya kárpótolt minket.

A nap vége felé immár menetrendszerűen elkezdett felhősödni és szállingózni a hó. 4 után 10 perccel szálltunk be az utolsó előtti Escape "villamosba", hogy visszatérjünk a másik oldalra, ahol a kocsit hagytuk. Hazaindulás előtt még beugrottunk a coop nevü helyi boltba. Meglepve tapasztaltuk, hogy semmivel nem drágább mint egy francia kisbolt. Csoki is sör is volt már 0.50 chf-től, sajtok és kenyér is voltak jó áron és még bort is lehetett korrekt áron találni. Ráadásul több termék is 50%-al le volt árazva, úgyhogy nem költöttünk, többet, mintha egy magyar benzinkútnál vásároltunk volna.

Ma egy nagyon jó kis nap volt reméljük holnap sem lesz rosszabb. Terv szerint St. Luc lesz a cél, de a változtatás jogát fenntartjuk...

Igen, 2021. január 30. - február 06. között síeltem itt hat napot.

Szóval kicsit furcsának, érdekesnek találom, hogy eddig senki sem írt ide fórum bejegyzést, miközben elég sűrűn van utazás szervezve erre a síterületre, szerintem sokan megfordultak itt. Persze az is lehet, hogy ez egy titkos tipp a jelenlegi helyzetben, és akik voltak nem akarják, hogy mások is felfedezzék, vagy arra sem találták méltónak, hogy említést tegyenek róla.

Kerestem, kutattam, hová tudnék menni Svájcban egyedüliként, na azért annyira nem, mert könnyen megtaláltam a lehetőséget az egyik utazási irodánál, a probléma csak ott kezdődött, hogy egyedül voltam. De a sors kegyes volt hozzám, a szerencse mellém szegődött és egy buszos utazásba befogadtak, amiért nem győzök hálálkodni számukra. Viszont annyira az utolsó pillanatban, péntek reggel realizálódott, hogy van még egy apartman, hogy az este induló busszal már nem tudtam elmenni, hanem szombat hajnalban három bátor fiatal társaságában indultunk útnak autóval. Természetesen ezúton is rendkívül hálás vagyok számukra, hogy ebben a zavaros, problémákkal, kimondatlan elöitéletekkel teli világban, teljesen ismeretlenül befogadtak maguk közé az autóba útitársnak, azaz az apartmanba lakótársnak.

Az utazásról különösebben nincs mit mondani, teljesen gördülékenyen, több határátlépéssel, Svájc “jelszóval” eljutottunk a francia határ közeli Zinal zsákfalu Swisspeak Resorts apartman házakhoz.
A haza térésem már busszal történt, talán még simábban és probléma mentesen.
Természetesen a hazatéréssel kapcsolatban vannak kritikus dolgok amit szándékosan nem akarok ecsetelni, mert mindenkinek saját magának kell eldöntenie már előre nyilvánvalóan, hogy mit tud bevállalni, milyen lehetőségei vannak, minek tud örülni, vagy bánkódni, ha megtörténik, vagy nem., s ez csak rá tartozik, illetve azokra akikkel együtt volt.

És akkor a síelés. Mit is mondjak, már nagyon hiányzott, így mindegy, hogy mi volt én csak toltam, eleinte erőből, izomból, majd ahogy fáradtam napról napra, egyre jobban megnyugodva, egyre lazábban, nem számítottak a körülmények, az adottságok, az időjárási viszonyok, mert ebben a hat napban szinte minden ami megtörténhet egy síelés során az meg volt.
Napsütés, szerencsére az első nap, így gyorsan bejártam a két pályarendszer főbb nyomvonalait, hogy tudjak tájékozódni ha rosszabb lesz az idő. Mert a következő napokban folyamatos hóesés a fenti régiókban köddel, lentebb pluszok, havas eső, pára, köd, még lentebb eső, olvadás, vizes, nehéz hó, Aztán megint volt egy fényképezős napom, majd természetesen megint köd.
Itt jegyzem meg, hogy számomra hatalmas segítséget jelentett a pályák kitűzése, mert a két oldal következetesen eltért egymástól, így mindig tudtam, hogy a pálya melyik oldalán vagyok, annak ellenére, hogy nem lehetett átlátni a másik oldalra.
Most jutott eszembe, hogy az is nagyon megnyerő volt, hogy egyetlen kártya volt a síbérlet, a szoba, apartman kártya, a sítároló, síbox kártyája, egyet mindenre, szuper.

Minden reggel 08:45 órakor már sorban álltam a kabinoshoz, de csak egyszer indult el 09:05- kor, mindig később, egyszer volt, hogy 10 óra után. A lecsatolás mindig 16 óra után történt néhányszor a pálya legaljában, de mivel nem volt megnyitva, ratrakolva, így nem volt egy nagy élmény, csak a kipipálás miatt, többségében a lejövő kabinos tetejénél.

Néhányszor síeltem társakkal, de többségében egyedül nyomtam, így mivel nem kellett alkalmazkodni senkihez napi 35-55 pálya km jött össze naponta, ami sajnos annak is köszönhető, hogy szinte folyamatosan mozgásban voltam, mert természetesen leülni sehol nem lehetett, megpihenni, melegedni, csak akkor amikor bement az ember wc-re, vagy a néhány nyitva lévő hüttébe igen drágán megvenni a kávét, üdítőt, vagy valami meleg ételt, aztán séta ki a szabadba, és ácsorogva elfogyasztani esőben, hóban, szélben. Úgy voltam vele, hogy ettől még az is jobb ha mindig mozgásban vagyok, de hát amikor már át van ázva, fagyva, csak egy opció maradt az egyetlen buborékos ahol addig lehetett pihenni amíg felért az ember.
De ezek mind nem számítottak, mert örültem, hogy síelhetek, minden percet ki akartam használni és nem tántorított el semmi, jól akartam érezni magam, és jól is éreztem, úgymond hatalmasat síeltem pályán, pályán kívül, esőben, szélben, ködben, napsütésben.

A leírtak ellenére azért nem vágyódom vissza, nem tartozik azon helyek közé ahová bármikor szívesen vissza mennék ha tehetném. Ha már kimondtam, csak leírok néhány dolgot ami …
Nagyon sok a régi húzós lift, a magasabb régiókba csak azzal lehet feljutni, ami vagy működik, vagy nem. Egy védett beülős van, a többi néhány nyitott, ráfagyott hóval jéggel esővel, rossz időjárás mellett meggondolandó.
Volt olyan napom, hogy mínuszban tudjak síelni, egész délelőtt a csákányos két oldalát csapattam, aztán délután csak buborékossal, hogy pihegjek is kicsit.
Zinalban ha nem akart az ember sem húzólifttel menni, sem fekete pályán akkor csak egy nyitott beülős maradt.
Az egész pályarendszerre, vagyis az összenyitott két pályára rendszerre jellemző a domb, mélyedés, domb, mélyedés, néhol fekete pályát megszégyenítő letörésekkel, így ha valakinek nincs meg a megfelelő tempója, akkor botozhat rendesen.

A leírtak ellenére, mint ahogy már említettem nagyon jól éreztem magam, és nagyon örülök, hogy ebben a kritikus időben hat csodálatos havas, síelős napot tudtam eltölteni Svájcban, ami inkább egy francia síterep hangulatát hozta számomra.