Élménybeszámolók

Szia Lajos!

Örülök, hogy végül Ti is kimentetek!

Engedd meg, hogy én is összefoglaljam eddigi tapasztalataimat.

2019. márciusában volt szerencsém először Grúziába repülni. Bár tavaly még tele voltam aggályokkal, idén nem volt kérdés, hogy az extrém grúz sofőrök és éjszakai 3+5 órás utazás ellenére sem maradhatok itthon. :)

A januári hó(tlan)helyzet nyilván nem volt túl bizalomgerjesztő, de az emlékek, az úticél, a gasztró és a befoglalt szállásunk magukért beszéltek, így saját sportfelszerelés nélkül szálltam hétfőn éjjel gépre.
Kedden délben viszont már a gudauri kölcsönzőket jártam, hogy a lehető legjobb lécet vegyem magamhoz a hétre. (Waxolni és élezni baromi lusták, és ahogy mondod a mélyebb karcokat is szeretik kifizettetni az emberrel, cserébe erősek a vendéglátásban.....ja, nem. :)))

Tény, hogy nem volt sok pálya nyitva, kő mentes meg alig, de arra a pár napra nekem bőven elég volt a km szám.

A síterepen lézengtek az emberek, ragyogóan sütött a nap, kellemesen hideg volt, igazán jófej bevállalós 8 fős csapatunk, szóval imádtuk a hegyeket és a környék / hotel nyújtotta svédasztalt, wellnesst... Egyik délután eltaxiztunk a közeli Orosz-Grúz Barátság Emlékműhöz, másik este New Gudauri bárjait látogattuk.
Életem egyik legpazarabb élményéről meg ne feledkezzek: paplanernyő 3000 méterről (lealkudva 30.000 Ft helyett 25.000-ért)!!
A hét végére hóesést is kaptunk, így a pályán kívül szuper jót csúsztak a srácok, amíg mi a hüttében cha-chaztunk...;)
Utolsó reggel aztán úgy döntött a csapat, hogy ide még úgyis visszatérünk, így külön kisbuszt bérelve (szintén Georgian Bus szolgáltatás) elindultunk felfedezni a régi és az új fővárost. Imádtuk. Imádtam. Tökéletes hétzárás. Gyönyörű helyek. Pazar vacsik. Esti transzfer Tbilisziből egyenesen a reptérre.

Egy szóval, mi sem bántuk meg, sőt 24-én újratámadunk! Immár hatodik alkalommal! :)))

Sziasztok!

Január 31-én végül lehullott 40-50 cm hó, így gyors üzenetváltás után heten úgy döntöttünk dél körül, hogy elrepülünk este Grúziába, ami jó döntésnek bizonyult :) Mi is Wizzairt, és Georgian Bust választottuk, amit roppant mód élveztünk. Tbiliszitől északra leszálltunk a nagybuszról, és átszálltunk egy ránézésre kb. 15 éves összkerekes, sperrdifis Sprinterre, ami csak minket vitt Gudauriba. A kamion forgalom ekkora már le lett állítva, az úton kb. 10-15 cm hó állt, az orosz-grúz határ lezárva a hó miatt. Mindezen információk ellenében száguldottunk felfelé az úton sofőrünkkel, a mintegy 80 km-es úton minket senki sem előzőtt meg, ellenben X5-ös BMW, G Merci, A8 Quattrók tűntek fel, majd el a visszapillantóban, többször 5 autót előztünk végig sorban a szerpentinen. Ketten fülig érő szájjal ültünk az első sorban, biztattuk a sofőrünket, többiek jóval sápadtabban viselték az utat.

A síterep egy kimondott freeride terep, azonban nagyon köves-sziklás, így olyan 1 méter hó szükséges ahhoz, hogy az ember ne karistolja szét a lécét, mint azt mi is tettük. A léceket béreltük, ami okos döntésnek bizonyult tekintve azt, hogy a pályán is sok kővel találkoztunk. 6 napra bakancs és léc 27.000 forint volt, azonban a lécen ejtett mélyebb karc feltöltést nekünk kellett fizetni (2000 forint). Első nap csodás időnk volt, előtte hullott fél méter hó, nagyon jót freerideoltunk, ilyen szintű porhóval még sehol sem találkoztunk, ha nem figyeltünk oda derékig, vagy mélyebbre süllyedtünk a hóban, jópárszor kellett kiásni magunkat a hó alól. Ami hiányosság volt, hogy a pályák nem voltak jelezve, útjelző táblák sem voltak, sokszor a pálya széle sem volt jelölve. Szakadó hóban, a ratrakolás elhanyagolása miatt sokszor azt se tudtuk, hogy épp pályán, vagy azon kívül vagyunk-e. Térkép nem járt a bérlet mellé, információs táblák sem voltak, ebben van még hova fejlődnie a terepnek. Mindenesetre két nap alatt kétszer találkoztunk személyautóval a sípályán, ami eddig síelős karrierünkben unikumnak volt mondható :D Mint ahogy olyan sem gyakran fordult még elő, hogy ratrak 15:30-kor nyélgázzal jön velünk szemben a pályán, néztük is, mi lehet ilyen sietős, talán megsérült valaki. Az ok ennél sokkal prózaibb volt: A plató tele volt piával, valamely hüttének fogyhatott ki az italkészlete.

A terepen rengeteg toronydaru van, mindenhol építkeznek, nagy potenciál van a terepben, valószínű pár éven belül már más árakkal, és szolgáltatásokkal fog találkozni az ember. Rajtunk kívül találkoztunk még 15 magyarral a terepen, így összesen a február első hetében legalább 23-an síeltünk ott kis hazánkból, ami meglepő volt számunkra.

Grúziai síterep

Félévet töltöttünk el Grúziában (Erasmus miatt) és mindenképpen ki akartunk próbálni legalább egy grúz síterepet. Minden helyi Gudauriba megy, ha síelni szeretne, ezenfelül vannak lankásabb pályák Bakurianiban és magas de szintén lankás pályák vannak Svanetiben is.

Gudauri 2 órára van Tbiliszitől, mi marhsrutkhával mentünk (8lari azaz 800 ft volt a jegy) Didube metró megállóból. Amúgy meg Kutaisiból is lehet menni, ahonnan van reptéri transzfer egészen a sípályáig (20lari azaz 2000ft-ért).
A síbérlet egy napra 50 lari, tehát 5000 ft volt és nagyon megérte. Rengeteg pálya van, mi haladóként nagyon élveztük a kék pályákat is, mert hosszúak és élvezhetőek voltak. Kopár magas hegyeket kell elképzelni, szóval nagyon népszerű a freeride, szóval mi is nyomtuk a lankásabb terepeken :D A két csúcs amire mennek liftek, igencsak magasak, onnan fekete és piros pályák mennek le, azokat nagyon élveztük és a kilátás a környező hegyekre elképsztő!
A hegy nagyon hóbiztosnak tűnt, amikor ott voltunk mindkét este esett a hó, az egyik este majdnem 20 cm-t!
A pályák rendezettek bár nincsenek olyan jól karbantartva, mint Ausztriában. A liftek mind jó minőségűek, Doppelmayer márkával találkoztunk csak. Maga a falu kicsi és nagyon aranyos, tele van pompás szállodákkal, mi azonban egy egyszerű pályaszállást béreltünk 7000fő/éj-ért. A felszerelést ott béreltük, 3000 ft-ért lécet, bakancsot és bukósisakot kaptunk.

Mi jól éreztük magunkat és minden költségünk sokkal kevesebb volt, mint az Alpokban bárhol. Jövőre társasággal tervezünk visszatérni.

Készítettünk egy vlogot is az utunkról:

A síterep évről évre fejlődik, így az itt olvasható posztok egy része sem feltétlen topaktuális.

3 éve járunk vissza és minden szezonban van valami újdonság, új szállások, hütték vagy éppen pályák, liftek. Jövőre a Kobi felé épül a felvonó, a földmunkálatok ősszel elkezdődtek és most szezonban is folyamatosan jártak a munkagépek az érintett területen.

Pénzváltás:

A benzinkút melletti NONSTOP élelmiszerüzletben (Smart) van pénzváltó, illetve kinn az út mellett, továbbá az egyik nagyobb ****-os hotelben van TBC bank, mindegyik helyen ugyanúgy váltanak, ahogy Tbilisiben vagy a reptéren vagyis teljesen normális árfolyamon (eurót, dollárt larira).
Ellenben Új Gudauriban található két pénzváltó már jelentősen rosszabbul vált, így az nem javasolt.

Éttermek:

évről évre több van, három főre egy kiadós vacsora (előétel, leves, saláta, főétel, köret) italfogyasztással 200-300 lari, kb harmada annak, ha Kaprunban, Saalbachban, Kitzbühelben mennél el vacsizni.

Amit ajánlok az Askaneli Új-Gudauriban, elég sok grúz ételből lehet választani és a konyak is nagyszerű !

Amit nem ajánlok: Meatloaf , ugyancsak új Gudauriban. Ez egy felsőbb kategóriás étterem, az árak is ehhez mérten magasabbak. A kajákat nem egyszerre és iszonyatosan megkésve hoztak, az enyémet 2,5 óra után sem. Két különféle bort kértünk és a pincér szemrebbenés nélkül rátöltötte a korábbi pohárba (teljesen más bor) borra az újat..

Pályaszéli hütték:

Forralt bor 5-10 lari, 0,5 víz 2-3 lari, faszén felett sütött csirke salátával 13-23 lari, helyszíntől függően. A kaják jók, szerencsére az osztrák mirelit nem ért (még) ide. S nem csak a mirelit, hanem a germán lakodalmas is elkerülte a síterepet, vagy rock, de leginkább elektronikus (deep,prog house, techno, ambient, chill out) szól.

Szállások

A bookingos képek és leírások néha csalókák és az értékelések után se nagyon menjetek :) Néhány amire hotel van írva az Ausztriában a legegyszerűbb Frühstückspension szintjét sem éri el. Érdemesebb a **** kategóriában keresgélni , akár apartman, akár hotel szintjén (még mindig jóval az osztrák pályaszállások árai alatt). A **** kategória jellemzően hozza az osztrák **** szintet, sőt. A legjobb az olyan szállás, ahonnan egyből a pályához, lifthez csúszol.

Freeride

Lifttel sok rész elérhető, de érdemes (szintén lifttel elérhető) síterep túloldalára merészkedni, itt még 10 nappal a havazás után is találhatunk élvezhető, porhavas lejtőket. A terek hatalmasak. Természetesen lavinaszett + zsák mindenkinél legyen és, ha először mész, akkor érdemes helyi guide-ot kérni. 40-50 USD-ért / fő elvisznek, ez Ausztriában a többszöröse.

Egy-két februári képet csatolok, galéria majd később.

Amennyiben van sok és rendes porhó, akkor egy álom a hely!
Allround-freeride paradicsom!

A kezelt pályák viszonylag rövidek, de "velősek" 3-4 napig nem lehet megunni, nem osztrák minőségben kezeltek, de amúgy elmegy.
A pályák mellett lényegében bárhol lehet síelni, fa-erdő nincs a láthatáron max. pár kiálló sziklával kell vigyázni.

6-an béreltünk egy 8 fős, kandallós, 2 fürdőszobás, konyhás apartmant európai szemmel nézve vicces áron.

Szolgáltatások vannak (boltok, éttermek, felszerelés bérlés), de egyenlőre senki ne várjon osztrák szintű precizitást és minőséget, mert a síterep erősen fejlődő állapotban van.

Leginkább fiatal freeridereknek ajánlott, akik lazák (mindenhol chill-out vagy goa szól... :-D) és képesek kompromisszumot kötni pár dologban.

Nemrég érkeztünk haza és a korábbi hozzászólásokkal ellentétben azt tapasztaltuk, hogy igenis vannak boltok és éttermek. Legalábbis a benzinkút környékén ahol mi laktunk volt egy nagyobb bolt és 2-3 kicsi. 500m sugarú körzetben pedig legalább 5-6 étterem volt az egyszerűbbtől kezdve a csilivili kategóriáig. Az árak sem vészesek, átszámolva 2-4 ezer Forintból kijött egy kiadós vacsora.

Megjöttünk! Válaszul magamnak :)
Szinte mindenhol lehet kártyával fizetni és ez a legolcsóbb.
Minimális larit érdemes birtokolni a wc-s bácsi miatt (ha pont a hegytetőn jönne rátok), illetve néhány bizsus standnál nem fogadtak el kártyát, ha gudauris sapkát meg ilyen kis izéket akartok venni, ahhoz kell lari. A helyi boltban váltanak euróról és dollárról, nem annyira vészes árfolyamon.
A szállást és a szállásadó által biztosított reptéri transzfert dollárral fizettük, ezt vittünk itthonról, szinte középárfolyamon számolta lariból, de ez gondolom személyfüggő, ezt érdemes előre egyeztetni.

A gudauriban törlött varázslatos hét személyes tapasztalatainak megosztása helyett én inkább egy Kis kátéban arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen módon szervezhetünk magunknak sítúrát Grúziába? Amire szükségünk van, az nem más, mint repjegy, csomagfeladás, transzfer, szállás és ellátás, síbérlet, sífelszerelés, valamint egy kis shopping, ha már úgy is éppen arra járunk. Nézzük most ezeket részletesen:

Budapestről a Wizz Air repül Kutaisiba minden péntek este úgy, hogy szombat reggel jön vissza. Egy februári-, márciusi túrához a jegyeket ajánlott novemberben, decemberben beszerezni, így a fejenkénti retúrjegy nem kerül többe, mint 16-18.000 forint. A csomagjegyeket akár az indulás előtt két nappal is megvehetitek, amikor már összeállt, hogy pontosan mit visztek. Ha a felszerelést itthonról viszitek, akkor két emberre — az ingyenes kézipoggyászokon kívül — kell egy 23 kilogrammos csomag a bakancsokkal, a sisakokkal, meg az egyéb cuccokkal, és egy dupla sízsák a lécekkel. Láttam idén olyan megoldást is, hogy két ember csak egy sportfelszerelést adott fel a lécekkel, a bakancsaikat pedig kézipoggyászként vitték fel a bakancstáskákban. Ha az utóbbit választjátok, akkor nagyon figyeljetek a fizikai méretekre, mert a kézipoggyásznak bele kell férnie az ellenőrző kosárba.

Kutaisiba megérkezve transzferre lesz szükségetek. Lehet taxizni is, bár a legolcsóbb megoldás az, ha a http://georgianbus.com/ oldalán online foglalást követően kártyával előre kifizetitek a menetjegyeket. A szolgáltatás door-to-door, a szállodátok ajtajáig hoznak-visznek. Egy retúr út egy főre 90 GEL.

Szállást a http://www.booking.com/searchresult...s.hu.html?city=-2327363&a... oldalon tudtok foglalni, és erősen javasolt, hogy félpanzióval tegyétek, mivel Gudauriban nincs kimondott sífalu, ahol esténként csatangolni, vacsorázni lehetne. Az egész település kb. 15-20 kilométer hosszan húzódik a főút mellett, az apartmanok, szállodák egymástól 300-500 méterre vannak. Olyan szállást válasszatok, amin kényelmesen el tudtok tölteni 6 éjszakát; kerüljétek a tömegnyomort, és a több fős hálótermeket. Egy hét egy főre félpanzióval, 2 ágyas fürdőszobás szobával 50-90.000 fontból kihozható.

Síbérletet a felvonók aljában található értékesítési pontokon vehettek, ahol szintén tudtok kártyával fizetni. Arra figyeljetek, hogy szezonváltás esetén az előre váltott jegyek áraiban nem veszik figyelembe az árváltozást, így egy márciusi túra idején érdemes a váltási napig, majd az azt követői időszakra, két részletben megváltani a jegyeket. Jelentős összeget lehet így megtakarítani. Jegyárak a https://www.gudauri.info/ érhetők el.

Sífelszerelést a Hotel Carpe Diem Gudauri -ben, vagy a Hotel Gudauri Marco Polo –ban tudtok bérelni, olyan 3.000 forint per nap összegért. Indulás előtt mindenképpen levelezzétek le velük, hogy mettől-meddig, és hogy milyen tudáshoz kell majd a cucc. Itt is tudtok kártyával fizetni.

Gudauriban nem lehet shoppingolni, mivel nincsenek boltok. Az egyetlen élelmiszerüzlet a rendőrség és a benzinkút mellett található, lényegében ez a falu központja. Itt tudtok pénzt váltani: vagy a bolt melletti bódéban, vagy magában a boltban található pénzváltóban. Mivel a bolt jelentős távolságra volt a szálásunktól, ezért már az érkezés délutánján egy hétre előre megvettünk minden szükségest. Van még egy kisebb bolt a kabinos felvonó aljában található apartman házak egyikének utcaszintjén is. A két bolt árszintje közel azonos, de sokkal olcsóbb, mint a felvonó körül található hütték, kiülős helyek kínálata.

Gudaurin belül a taxi olyan 10-15 GEL; ill. foglalás előtt a http://www.gudauri.info/map/ oldalon tudjátok ellenőrizni a távolságot a kiszemelt szállás, és a pályák között.

Csatolok pár képet a boltról, ill. az árakról, valamint egy étlapot a Hotel Khreki-ből, ill. egyet a kabinos lift aljában található hüttéből.

És a végére a legfontosabb: CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A KIJELÖLT PÁLYÁKON SÍELJETEK!!!!

Good luck!

Itt a fórumon kaptam pár jó tanácsot, így úgy illik, hogy egy beszámolóval viszonzom.

2016. február végén voltunk kint egy teljes hetet, hogy felfedezzük a grúziai sípályákat. A terv az volt, hogy Gudauri után átmegyünk egy másik terepre is, hogy minél többet megismerjünk egy jövőbeli sítábor érdekében, de végül annyira magával ragadt minket Gudauri, hogy maradtunk.
(Másik ok, hogy Tetnuldiról azt az infót kaptuk helyben, hogy csak egy liftet adtak át, így ingyen van a síbérlet és a szállás is! promóciós céllal. De egy liftért nem utaztunk egy napot, még ha ingyen is lett volna.)

Akkor Gudauriról. A transzferbusz a szálloda (Hotel Carpe Diem) ajtajában tett le minket, ahonnan olyan szinten ki voltunk szolgálva, mint a nyugaton 4-5 csillagos hotelekben. Még fel sem eszméltünk, csomagjaink már a szobánkban voltak, felszerelésünk a fűtött sítárolóban (a személyzetnek köszönhetően). A szoba igényes, tágas volt, az alsó szinten szauna, földszinten lounge, emeleten az étterem, büféasztalos vacsorával és reggelivel.

Érkezés napját elég lazára vettük, inkább a sífalut jártuk körbe, feltöltöttük a SIM kártyát, de mindezt felvonóval, mert úgy egyszerűbb volt lemenni a központba.
Már aznap délután magyarokba botlottunk, ami tipikus! Meg is dumáltuk, hogy következő napi freride túrára, egyikünk csatalkozik hozzájuk.
Liftekkel mentünk fel a csúcsra, ahonnan minimális csúszás és kb. fél óra kaptató után már egy komoly gerincen találtuk magunkat. A grúz túravezető hóprofilt készített, aztán nekiindultunk. Közel 1500 méter szint után az oroszország felé vezető főúthoz érkeztünk. A legtöbb túra az út különböző szakaszaira érkezik. Volt, hogy stoppal, volt, hogy taxival jutottunk vissza a faluba, fél-1 órás autózás után.
Egy napra 2 csúszás fért bele, de ha jobban pörgünk, 3-at tudtunk volna csúszni.
Találkoztunk egy cseh csapattal, akik a legújabb cuccokkal voltak felszerelkezve. A következő napokban társammal, Andival főként pályán csúsztunk (ő pályán, én inkább mellette), és azt is imádtuk. Változatos pályák, egy hét hómentes időszak után is sok szűz terület a pályák között, liftek alatt is (hiszen kevesen vannak)
Snowboarddal azért néha vigyázni kell, mert nagy meredek után hosszú lapos következik, de ha figyelsz, mind simán átcsúszható.
Egyik napra rossz időt mondtak, tökéletes apropó volt, hogy az ősi és az új fővárosba látogassunk. A buszjegy kb. 700 ft volt a 1,5 órás útra, ami vicc :) , de jól megszívtuk, mert ülőhely nem volt rajta. Mindegy, amolyan indiai módon megoldottuk a földben ülve, mint még sokan mások. Kb. 150%-ra töltötték a buszt :)
A hegyen hó, havas eső, lent tökéletes időjárás, lenyűgöző épületek, tájak, a főváros Tbilisi pedig van olyan szép, mint Budapest és hasonlít is rá sokban. Győnyörű folyópart, várhegy, ezeréves fürdők. A városban amúgy 3 kabinos lift is közlekedik. Mikor lesz a János-hegyre, vagy a Gellért-hegyre kabinos lift?
A további napokban kiélveztük a pálya összes hüttéjének jó árait, babzsákos chillezést, kipróbáltunk egy másik szállást is, este az éttermeket, napközben meg a pályákat. Plusz még bevállaltunk egy nagyobb freeride túrát vezető nélkül.
A jó, hogy a repülőjárat időzítése miatt itt simán csúszhatsz az utolsó nap végéig, még egy vacsi is simán belefér, mert kb. este 10-re jött értünk a mikrobusz, hogy hajnalra a reptérre érjünk. Transzferbuszban aztán alvás, repülőn alvás (pont 8 óra együtt) azaz reggel éppen elegendő alvással mehettünk vissza munkába.
Merthogy a repülő, ami Grúziából reggel 6:30-kor elindul, az 6:50-re Bp-en van. Gyors, mi? :) Persze, hisz 3 óra az időeltolódás.

Szóval hajrá, mindenkinek ajánlom, főleg a freeride szerelmeseinek, de pályán csúszás miatt is megéri kimenni, hiszen ár/érték arányban nagyon jó.

majd valamikor lesz egy kis beszámoló is képekkel :)

röviden annyit, hogy minden várakozást felül múlt a Kaukázus, ezen belül is Gudauri. Egy hét napsütés "open-end", hatalmas terek, hegyek, magasságok, mélységek, kevés ember, hatalmas potenciállal rendelkező hely freeride, túrasí, helisí szempontjából (simán pályasízésre is tökéletes lehet, de azokon keveset mozogtunk).

A hüttékben magyar árak, egy dolgot nem ajánlanék tovább a szállásunkat (legközelebb apartmant vagy egy jobb kategóriájú hotelt választanék) , de minden nem lehet tökéletes :)

Történt, hogy világlátott barátaink javaslatára repülőjegyet váltottunk tavaly ősszel a wizzair grúziai járatára, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kiderítsük, milyen érzés lehet síelni a Kaukázus hófödte lejtőin. Úticélunk az itteni legjelentősebb síparadicsom Gudauri volt, a többi terület ennél lényegesen kisebb pályarendszerrel rendelkezik.
Az éjszakai repülés fárasztó órái után az első kellemes meglepetés az útlevél ellenőrzés után ért, amikor a kezelő kedves mosollyal egy kis üveg vörös bort nyújtott át nekünk, mint Grúziába első alkalommal látogató turistáknak. Szép gesztus, máris jobb lett a kedvünk tőle.
A kijáratnál már várt bennünket a bérelt kisbusz a helyi sofőrrel, ugyanis azon az útvonalon, amely Tbiliszi felé vezet, célszerűbb az itteni vezetési szokásokat ismerő, azokkal azonosulni tudó vezetővel nekivágni. Ha mégis valaki vezetni szeretne itt, akkor elképesztő türelmet kívánunk neki, és rendszeres imákat, továbbá mindenképpen javasolnánk végrendelet elkészítését:-) Egészen elképesztő, hogy miket művelnek, különösen a hegyi utakon ezek a jóemberek! Szerencsére voltunk annyira fáradtak, hogy az 5-6 órás út nagy részét végig aludtuk, és szombat reggel lévén a forgalom sem volt jelentős. Sajnos visszafelé nem volt ilyen szerencsénk, kevesebb időt tudtunk a jótékony álomban tölteni...

Útközben megálltunk egy kedves fogadónál, nem messze Gudauritól, itt láttuk azt amiről korábban olvastunk, hogy a grúzok a híres boraikat nem hordókban, hanem a pince padlójába épített tározókban érlelik. És nem is rosszul! Nekem legalábbis ízlett, bár arrafelé még a száraz bor is hangyányit édes, de zamatuk kellemes, állaguk pedig testes.
Szállásunk Gudauriban egészen kellemes, nemrég épült panzióban volt, a személyzet kedves, bár angolul nem igazán beszéltek a tulajdonos kivételével. Némi zavart a vacsora mennyisége okozott első este, kissé alul kalkulálták az adagokat...
Már a megérkezésünk után síelni mentünk, hiszen itt 10 órakor nyitnak a pályák, délután pedig 5-6 körül zárnak, tehát bőven volt időnk még csúszni. Gyors síbérlés után (bakancsot és egyéb felszerelést itthonról vittünk), megvásároltuk a hihetetlenül olcsó napijegyeket (kb. 3.500,-Ft/nap/57 km pálya), és már úton voltunk a felső pályák felé.
Elég hideg volt ahhoz, hogy a napsütés ellenére az olvadás legkisebb veszélye se fenyegesse a csodásan kezelt pályákat, így igazi síélményben volt részünk első perctől kezdve. Bár a felvonók igen hosszan mennek, ez nem a sebességük miatt van, hanem azért, mert tényleg hosszú távolságot tesznek meg, ez a lecsúszásnál lett igazán nyilvánvaló a számunkra. Hosszú, és egymásba olvadó pályák sokasága közül válogathattunk, és bár a legtöbb kék színnel van jelölve, azért ezt illik nagyvonalúan kezelni: bizonyos helyeken az erős piros jelzés lett volna inkább megfelelő. De ezt nem így éreztük ott, hiszen annyira jól kezeltek a pályák, hogy a meredekebb részek fel sem tűntek.
Vasárnap ragyogó napsütés ismét, emiatt aztán Tbilisi jómódú polgárságának jelentős része kitelepült síelni Gudauriba, ezért a felvonóknál jelentős sorok alakultak ki. Ez kissé visszavetette a lendületünket, bosszúságunkat mérsékelendő sűrűbben söröztünk, mint előző nap, de ezt leszámítva szintén csodás napunk volt. Feltűnt, hogy sűrűn találkoztunk rendőrökkel a pályán, különösen a felvonóknál, ők nyilván a rendre ügyeltek, bár nem láttunk olyan esetet, ahol esetleg be kellett volna avatkozniuk. A nagy tömeg ellenére a pályákon nem volt torlódás, egyszerűen eloszlott a tömeg a sokféle pályán. Érdekes volt, hogy sok gyalogost lehetett látni sétálni, szánkózni a fenti részeken is, de zavarónak nem nevezném a jelenséget.
Bár tartottunk tőle, sem az oroszok, sem a helyiek nem száguldoztak őrültek módjára, nem volt szükség külön elővigyázatosságra. Persze az is lehet, hogy csak szerencsénk volt.
Ami feltűnt, hogy rengeteg lehetőség van szűzhavas síelésre, szinte a teljes hegyoldal használható erre (bár egyik részen láttunk lavina nyomokat is, nem árt az óvatosság). Sokan gyalogolnak a hegycsúcsok felé, ahonnan megérkezés után hosszan lehet lecsúszni.
A pálya legmagasabb pontja 3.279 méteren van, elképesztő a kilátás a környező csúcsokra, illetve a lenti tájra. A hóra nem lehet panaszkodni, fehér lepel borított mindent, amíg a csak szem ellátott.
A "hütte" hangulat azért itt még nincs jelen, bár elég sok helyen lehet enni-inni a pályán, amint vége a napnak, mindenki eltűnik, az addig szóló zene is elhalkul és megszűnik. Az árak viszont kifejezetten kedvezőek, különösen annak, aki osztrák sípályán levő árakhoz szokott. A hacsapurit (nekünk jobban tetszett a kacsapüré elnevezés - annak legalább van értelme) viszont kifejezetten jólesik frissen elfogyasztani egy sör vagy bor társaságában.

Este a szállásunkon vacsora után némi grúz házi bor elfogyasztásától felbátorodva, kissé feldobtuk az addig posványosnak tűnő hangulatot, és értelmet adtunk az "after-ski party" e vidéken eddig ismeretlen fogalmának. A háziak kifejezetten kedvesek, türelmesek és elfogadóak voltak, nekünk úgy tűnt, hogy tetszik nekik a Neoton Família zenéje a mi "zenei"kíséretünkben is:-).

A visszafelé úton némi városnézést azért beiktattunk, a bérelt kisbuszhoz 2 sofőrt és túravezetőt is kaptunk, aki nagyon lelkesen ismertette a fontosabb tudnivalókat. Mtskheta, az ősi főváros megtekintése után Tbilisi központját is bejártuk, aztán következett egy közel négyórás út Kutaisziig, amelyet örömmel elfelejtenénk. Itt aztán tényleg semmi sem szent a vezetésben, szabályok nincsenek, záróvonal, piros lámpa, tiltótábla, semmi sem számít, a pillanatnyi érdek és cselekvés mindent felülír. Az utazás biztonságáért felelős angyalok itt különösen nagy számban vannak jelen, és folyamatosan túlóráznak a siker érdekében, mással nem igazán magyarázható, hogy ennyi beláthatatlan kanyarban előzés után sem történik baleset. Dudálás, káromkodás, villogás, erőfitogtatás, ez mind folyamatosan jelen van, mondhatni pezseg az élet a grúz közutakon. Következő alkalommal a visszafelé utat is át kell majd aludnom, ha az utat megúszni nem lehet, legalább ne tudjak róla...
Mert lesz visszaút ide, azt már elhatároztuk. Az élmény óriási volt, Grúzia csodálatos ország, remek emberekkel, gyönyörű tájakkal. Mindenkinek ajánlani tudjuk, aki szeretne az eddig megszokottól eltérő hangulatú síélményben részesülni, mert a sok utazást és az ezzel járó kellemetlenséget bizton feledtetni fogják a Kaukázus csodálatos ormai, hó borította lejtői.

Grúziából kaptunk egy izgalmas élménybeszámolót, itt olvashatjátok el:
GRÚZIA: Gőzgombóc helyett hacsapuri
https://sielok.hu/rovat/elmenybesza...molo/cikk/gudauri-gruzia/

"Mi a mérlege a grúziai kiruccanásnak?
Ha nem szokványos helyen és körülmények között akarsz síelni pár napot, bevállalva némi kalandot és kényelmetlenséget, csupán egy osztrák hosszú hétvége áráért, akkor meleg szívvel ajánlom. Ha családdal, inkább rekreációs céllal csúszkálnál, akkor idén is menj a jól bevált, kedvenc pályádra és házinénidhez az Alpokba.
Viszont ha igazi extrémitásra vágysz, itt tényleg megtalálhatod, amit keresel. Gudauriban állomásozik egy nyugat-európai gyártású és üzemeltetésű (felügyelő hatóság, pilóta, szerelő) helikopter. A cég profi hegyi vezetőket alkalmaz, illetve minden felszerelést biztosítanak: speciális szűzhó síket, a legmodernebb svájci lavina jeladót, lapátot, szondát és Mammut légzsákos hátizsákot.
Mindenki vérmérséklete, sítudása és pénztárcája alapján fizethet be egy kezdőknek szóló körre, vagy akár egy egyhetes szűzhó-bérletre a négyezresek között.
Szóval, döntsd el, a háromból melyik csoportba tartozol, és akarsz-e egyet síelni a Kaukázusban. Akármit is választasz, jó havat!"

Galéria, a szerző képei:
https://sielok.hu/fotoalbum/gudauri...-gruzia/galeria/