Élménybeszámolók

Ausztriában november 30-ig csak néhány síterepen üzemelnek a liftek, amik többnyire edzőcsapatokat szállítanak.
A kitzbüheli Resterhöhén továbbra is zajlik a síélet. Bár a meglehetősen havas-télies október már a múlt ködébe veszett a pálya még meglepően egyben van, köszönhetően a tömör alapnak, az északi fekvésnek és a gondos kezeknek.

Ha fenn vagyunk érdemes egy kis kitérőt tenni a felső tóhoz (az elkerülő kék pálya mellett van), a sípálya tetejéről nem lehet nem megpillantani.

Tegnap csodás naplemente volt a magasban teljes nyugalommal, maszkok nélkül :)

Tovább a képek mondják el a történetet:


https://sielok.hu/fotoalbum/kitzbue...hel20201111/kep/1/

Kitzbühel október 24-én nyitott ki, akkor még nem lehetett sejteni, hogy rövidesen zárnia kell, november 2-án volt (átmenetileg) az utolsó sínap.

Mivel október 27-án erősen havazott, így Kaprun helyett Resterhöhe felé vettük az irányt. Kaprunból kiérve Piesendorftól a hóesés esőbe, havas esőbe ment át, majd Mittersill felett ismét hóesés, és végül tisztulás. A kabinosnál realizáltuk, hogy ma itt nem lehet síelni a nagy hó miatt.. így pár kép a Magas-Tauern irányába és a Felbertalba (erre felé vezet a Felbertauern út, illetve alagút), majd vissza Kaprunba.

Fotók: https://sielok.hu/fotoalbum/kitzbuh...el20201027/kep/1/

Másnap újrapróbálkozás, ezúttal ragyogó napsütésben. A fenti négyüléses melletti lejtőt teljesen elfoglalták a nemzetközi (köztük magyar) edzőcsapatok, a nagyközönség számára az elkerülő kék lejtő volt nyitva.

Ennél sokkal érdekesebb volt a pályán kívül, bár itt már nem volt az a laza porhó, mint Kaprunban, de így is szerethető lesiklásokat tartogatott a terep, ráadásul itt-ott még egyébként zárt, de már ratrakolt lejtőkön csúszhattunk le, természetesen vissza túra volt.

Mivel a kabinost (16.30 órakor indul az utolsó a völgybe) lekéstük, így maradt a lecsúszás, végén egy kb 20 perces gyaloglással.

A fenti hütte (Pinzga Blick) továbbra is nagyszerű, kedves a személyzet, jók az italok, kaják. A kilátás a teraszról meg egyenesen pazar.

Beszéljenek tovább a képek:


https://sielok.hu/fotoalbum/kitzbuh...el20201028/kep/1/

Mától vasárnapig csúszunk itt páran.
Tegnap késő délután-este az A1 autópálya, bár néhol kissé havas volt, de jól járható, utána a hegyek között az utak is havasak, de hólánc nélkül is ugyancsak jól járhatóak.
Tényleg brutális mennyiségű hó van most errefelé, a pályák szélén ill. az erdőben egy felnőtt embernek combközépig-derékig ér a friss hó (és ezek nem túl magas hegyek).
Ma reggel a pályarendszernek csak kb. 1/3-a volt nyitva, ezért a működő felvonóknál kialakultak sorok kb. 10 perc várakozási idővel. 11 körül viszont szerencsére megnyitották a Hahnekamm feletti részeket is (Steinbergkogel, Pengelstein), és a nép megtámadta a napok óta lezárt pályákat. A következő 3-4 óra ritka freeride mekkát hozott, és először a pályák mellett, majd távolabb is újabb és újabb nyomok kerültek a lejtőkre. Összességében nagy élmény volt.
A siterep véleményem szerint egész jó, 4-es (kis jóindulattal gyenge 5-ös), aki szereti a barangolós, térképről tájékozódós terepeket, annak jó eséllyel bejön. Talán egyetlen hátránya, hogy kicsit sok a szinte vizszintes, hegycsúcsok közötti átcsúszó pálya. Ez nekünk, boardosoknak kevésbé ideális.
A pályák ma érthető módon gyorsan buckásodtak, de a sielők és snowboardosok jelentős része a szűzhavat kereste.
Maga a város (Kitzbühel) is jól néz ki, különösen igy behavazva, érződik sok száz év gazdagsága, meg a 100+ évnyi si-történelem. Az általam ismert si-települések közül talán St.Anton-hoz ill. Lech-Zürs-höz hasonlitható stilusában (eléggé elit).

Sziasztok. Nemrég jöttünk haza, számomra óriási csalódás volt. 4 nap alatt nem tudtam egy jót síelni. Nem volt 1 pálya sem, amelyre szívesen visszamentem volna.

Ami engem nagyon meglepett (Osztrák pályákon egyáltalán nem jellemző), hogy nem voltak kezelve a pályák. Olyan irdatlan buckák voltak, amin csak estünk keltünk. Élvezet 0. Volt olyan pálya rész, amit 4 nap alatt 1x SEM kezeltek! Kék zöld lila foltokkal jöttem haza és sokszor imádkoztam, hogy törés nélkül tudjam abszolválni a pályát. Nem vagyok kezdő, de időnként megálltam, levettem a szemüvegem, hogy biztos jól látom e a pályát.

Soha többet Kitzbühel...
Napi 57 eurós jegybe beleférhetne a pálya kezelés
A hüttékben pedig dugdossák a bankkártya terminálokat! Személyes véleményem, hogy a 300% -os árrésbe férjen már bele a bank 2% -os jutaléka :)

Szerdán ragyogó napsütésben Kitzbühelre esett a választás. A Resterhöhén október 22-ével rajtolt a síszezon.

Igazi képeslapidő volt ma kék éggel és véget nem érő napsütéssel. Lenn a völgyet sűrű köd-felhő borította, de odafenn reggeltől délutánig ragyogott a Nap. 30-40 cm friss hó esett. Egyelőre szerény pályaválasztékkal, két pálya ment és egy négyüléses (illetve a Panoramabahn kabinos felső szekciója). A pályák közül az egyiket a versenyzők foglalták el, maradt a másik. Láttunk már jobb ratrakolást is, de szezon eleje van, és pár nappal ezelőtt pályán kívül még egyáltalán nem volt hó erre fele, ehhez képest kifejezetten jó :)

Ami az elment kategóriához tartozott a pályán, az az egész jóhoz pályán kívül. A füves alap és a 30-40 cm friss hó kombinációja nagyszerű alkalmat adott egy kis pályán kívüli kalandra, leginkább a kabinos irányába, amivel aztán kényelmesen vissza lehetett jutni a csúcsig. Hütték közül a felső Pinzgablick üzemelt, ahonnan remek látvány tárul elénk: dél felé a Magas-Tauern 3000esei törnek az ég felé, míg északi irányba pillantva a Kitzbüheli-Alpok szelídebb hegyei terpeszkednek.

Mától itt is bővült a kínálat és már a Pass Thurnig síelhetünk.

A szerdai nap képekben:
https://sielok.hu/fotoalbum/kitzbue...hel-2016nov9/galeria/

vetítéssel:
https://sielok.hu/vetites/galeria/k...itzbuehel-2016nov9/1/

Ma itt jártam. Először de talán nem utoljára. A pályák rendkívül változatosak de aki most jönne azt lebeszélnem hogy várjon az első komolyabb havazasig . A pályákon szinte csak műhó van ami igencsak jeges sok részén. Az idő amúgy gyönyörű volt egész nap. A pályákon kívül azonban siralmas a helyzet. Max 10-20 cm hó mindenhol vagy kevesebb.

3 napot töltöttünk a régióban, szállásunk Mittersilben volt.
Bár nagyon szeretek síelni, most jutottam el először ebbe a régióba. Azt kell, hogy mondjam, ez egy másfajta minőség, mint amit az ember Lomnicon vagy Stuhlecken kap. A régió minden szegletéből süt a profizmus.
Olyan volt nekem ez a 3 nap, mint amikor egy gyerek beszabadul az édességboltba. Rengeteg finomság, nem lehet betelni vele. Vissza kell jönni és alaposan megrágva élvezni lakoma minden falatját.

I'll be back!

A híres hahnenkammi verseny hetén sieltünk a kitzbüheli terepen. Az időjárás kegyes volt hozzánk, első nap volt némi inverziós jelenség, fent kissé kásásodtak a pályák, de az alsóbb erdei részeken nem volt vészes. Két napon volt hóeséses, borus, ködös idő, változó láthatóság mellett. Néhol a pálya közepéről a szélső karók nem látszottak, mentem is egyik helyen egy fél kört a pályán kivül, rossz oldalról kerültem a szélét jelző karót :-).
A pályarendszer nagyon kiváló, változatos, általában nagyon szélesek a pályák. A liftrendszer szinte tökéletes, sok a fűtött ülészékes lift, némelyik kabinos is melegít.
Kichbergben laktunk, egy városka központi részén lévő apartmanban. A sibusz 60-70m-re állt meg, Egész héten azzal jártunk. A Maierlbahn volt a favorit(fűtött ülésű). A lift állomás bejáratánál van a busz megálló, onnan mozgólépcső visz a kabinig, lefelé a buszmegállóig lehet lesielni. Az első sibusz pont nyitásra ér oda, általában az első 5 között csipogtam be a felvonóhoz. Napközben is folyamatosan járnak a síbuszok.
Kezdőknek nagyon előnyös, hogy az összes levezető fő pálya kék jelzésű.
Gyakorlatilag az összes pályán megfordultam, az egyetlen lezárt pálya a kék 27-s volt.(nem hóágyúzható, erdei pálya).
A hatalmas rendszerre jellemző, hogy egyik nap a Pass Thurntól (70-s piros)a Maierlbahn aljáig (26-s kék)2 óra volt a menet idő, tempósan haladva, összesen 8 hosszú folvonót használva. Az egyetlen szépségfolt a pályarendszerben az F8-s csákányos, délután sokan jönnek visszafelé, 7-8 perc volt a várakozási idő.
Másutt egész nap szinte nincs várakozás (januári mellék szezon).
A híres verseny pálya melletti 21-s folyamatosan használható, bár néhol kalandos. A pálya egyes részeit elkerítették a versenyhez, így néhol csak a fekete letörés, vagy egy keskeny, ideiglenesen ratrakolt ösvény volt a civileké. Biztos sítudás nélkül nem ajánlatos elindulni ilyenkor a 21-n. A versenypálya miatt a Hahnenkamm felvonóhoz kerülni kell a tribün alatt, ez 100-200 m botozás (ez igaz a 22-n leérkezőkre is).
Sikerült az edzés egy részét megnézni. A síterület 95%-t nem érintik a verseny miatti korlátozások.
Pénteken este beautóztunk Kitzbühelbe. Egészen döbbenetes hangulat fogadott. Zengett az egész történelmi városrész, egymást érték a szinpadok, büfék, interjú sátrak. Óriási tömeg hullámzott az utcákon, és mindehhez ott volt a Hahnenkamm lejtője, kivilágítva, háttér díszletként.

December 27-én volt szerencsém Kitzbühelben síelni. A város előtt már fél órás dugóban álltunk, Kirchbergben parkoltunk, ahol ingyenes, és volt is azonnal hely a fedett parkolóházban. A pályák állapota nagyon jó volt az időjárás ellenére, viszont nagyon nagy tömeg volt, volt ahol tíz perces sorbanállás volt a felvonónál.
Itt éreztem azt először, hogy ha síelés közben megállok, elkaszálnak tuti. A mazsolák nem valók ide, nem mindig éreztem biztonságban magam. Ezerrel száguldó vérprofik hálójában nem túl kellemes síelni :) A tömeg miatt kora délutánra eléggé buckásak lettek a pályák, ahol meredekebb. Összességében tetszett a hely:)

Tegnap előtt megint itt voltunk.
Még hajnalban elkezdett szakadni a hó, és még akkor is tartott amikor ott voltunk.
Reggel 10-től kb 2-ig bírtuk a dolgot.
A látótávolság konvergált a nullához és a szeles havazás miatt a fél terep zárva volt.

Ettől függetlenül életem síelése volt. Szerencsére most kipihentem voltam, így nem is tudtak annyian büntetni. :)
Hatalmas élmény volt derékig érő porhóban szakadó havazás és dübörgő hóágyúk között szinte repülni.

A pályák eléggé tömöttek voltak a körülmények ellenére, de hála a folyamatos havazásnak a buckák simán átszelhetőek voltak. A 38-as aljában vidáman jöttem végig élen, ugratva egy-két buckán, a többin pedig simán csak átnyomulva.

A többiek a társaságban panaszkodtak, mert iszonyú gyorsan bepárásodott a szemüvegük, de szerencsémre engem csak az utolsó fél órában ért el ez a probléma, amikor már sokszor megálltunk.

Akinek van lehetősége az egyszer mindenképpen látogasson el ide ilyen időben, még mindig vigyorgok ha rágondolok.

szerk: Íme egy egyszerű rövid video az állapotokról a saját anyagok közül. :)

Ma végre én is körbejárhattam kicsit ezt a terepet. Az elvárásaim nagyok voltak, de felnőttek a feladathoz.
Kiváló minőség, csak közepes tömeg és változatosság.
A kedvenc pálya a 38 volt nálunk. Nem túl meredek, de széles és mivel fekete így negyed annyi ember van rajta mint a pirosokon. :)
A dolog egyetlen szépséghibája, hogy piszok fáradtan érkeztem, szóval alig volt erőm a síeléshez. A végén már küszködtem nagyon.
Problémának talán még az erdei szerpentineket tudnám felhozni.

Holnap után szerintem megint ide megyünk (Kaprunon is gondolkozunk), mert a térképnek csak a jobb oldalán jártunk (D9-el nem mentünk át), de ott minden megvolt. :)

ui: Arra viszont tessék vigyázni, hogy eléggé önbizalom romboló a terep. Az esetek döntő többségében én lényegesen több embert hagyok le mint akik engem hagynak le. Itt fordított volt az arány. Ráadásul a többség megdöbbentően szépen küldi.

Az én tapasztalatom is az, hogy inkább a haladók és profik pályarendszere a kitzbüheli. Vannak ugyan kék pályák is szépen, de ezek közül jó néhány inkább csak amolyan átcsúszó, összekötő jellegű pályacsökevény. Kisgyerekes családoknak sem optimális ezért. Figyelembe érdemes azt is venni, hogy a pályák azért elég alacsonyan (2000 m alatt) vannak, ami előny és hátrány is egyben: amikor nagy hideg van, akkor persze jobb 2.000 m alatt síelni, viszont meleg időben gyorsabban romlik a pályák állaga, mint a magasabban fekvő (2000-3000 m közötti) tiroli pályákon. Márciusban, ha megjön a főn, hamar leromolhatnak a pályák és akkor oda a felhőtlen síelésnek, ezért én oda ilyen március 15-i síelést már nem biztos hogy jó előre lefoglalnék. Egy ismerősöm nagyon megszívta Kitzbühelben ezt a gyors olvadást pár éve márciusban.

Amikor 2007-ben voltunk, akkor azért volt egy-két öregecske lift is, de gondolom ez azóta változott. Hírneve miatt Kitzbühelbe hatalmas elvárásokkal érkezik az ember, én is, és talán ezért egy kicsit azért csalódtam (ennyiért közelebb is van jobb), pedig voltaképpen szuper egy hely. A táj az valami csodálatos.

Hát igen, azért a térképbe nem árt néha belepillantani, hogy ne a Kitzbüheler Hornnál kössünk ki :-)

A Hahnenkammbahn aljában azt hiszem mindenhol fizetni kell. Mi ezért mindig 8.30 körül szoktunk megállni a Fleckalmbahnnál, azt nagyon könnyen meg lehet találni. Ilyenkor max. 8-10 autó van még csak a nagy ingyenes parkolóban, rögtön a kassza mellé lehet beparkolni. Fent nincs még sehol senki, szuperek a pályák. A "lustálkodást" jobb délutánra halasztani, amikor már minden szét van túrva, fel kell kelni időben :-)

Való igaz, hogy nem a totálkezdők síterepe ez, én is megírtam pár hete, hogy a völgyig érő kék pályákban vannak csúnyább piros letörések, keskenyebb részek és délutánra nagyon-nagyon lepusztulnak enyhébb időben. Azt is írtam, hogy a fenti kék összekötő pályák viszont nagyon kellemesek. Nekem a kedvenc pihi/panoráma-köröm az Ehrenbachhöhétől (Fleckalmbahn teteje) a kék 36-37 - C1 lift - kék 16 - C4 lift. Egy 20 méteres meredekebb rész van benne a kék 16-oson, amúgy békés lapos csúszkálás. A 29-es és a 28-as is elég széles és nem vészesen meredek. Az igaz, hogy nem az a lökdösős lapos pálya, de az már inkább a "zöld pálya" kategória.

A legjobb kék pálya, ami délután is mindig klassz volt és végig kevesen voltak rajta, a 64-es a Bärenbadkogelnél. Sajnos kis szépséghibája, hogy hazafelé a piros 62-essel a kezdők eléggé megkínlódnak, mert délután igencsak jeges.

A Fleckalmbahnba lefelé 17 óráig is be lehet ülni, szerintem kezdőknek nem szégyen, jobb, mint lekínlódni a széttúrt Talabfahrtokon.

Kitzbühel 2011,02,24.

Ismét bebizonyosodott, hogy magányos farkas a legveszélyesebb! Ott van az EXPLOSÍV klub ahol napokon keresztül mondogatták, hogy HOLNAP... Én pedig megmondtam, hogy holnap Kitzbühel s két nap múlva már ott is voltam. Na!

Kitzbühel!
Mióta akartam eljutni ide! Tudatra ébredésem óta Kitzbühelhez a sí társult. Akkor még nem is síeltem, de tudtam, hogy a nagy dolgok síelésben itt történnek. Olyan volt nekem Kitzbühel, mint Jumurdzsáknak Mekka.

Micsoda elődök nyomdokába léphetek! Milyen nagyságok csúsztak itt a havon! Most itt vagyok! Mekkora élmény az elődök által rajzolt íveket követni! Megdobban az ember szíve, ha Sörapu sílécének talpnyomát kiöntheti modellgipsszel, vagy kis üvegcsében összegyűjtheti mgy lécéről leeső vaxdarabokat. Alig élek!

Talán a meghatottság könnyei homályosították el a látásom, amikor Kitzbühelt megközelítettem.
A város határában nem mentem be az alagútba, ami a Hahnenkammbahnt jelölte, hanem mentem tovább a főúton. Csak megjegyezni kívánom, hogy ezeket a beszámolókat azért írom, hogy mások elkerüljék azokat a hibákat, amiket én nagy kedvvel és duzzadó önbizalommal elkövetek.
Szóval autózva, mint afféle turista az első síléces táblajelzésnél balra bekanyarodtam. Így jár az, aki nem készül fel előre. Én térképeket (is) gyűjtök, de nem hordozom magammal, hogy kényszerítve legyek újabb példányok beszerzésére. Így fordulhatott elő, hogy a kanyar a Kitzbüheler Horn felé történő útvonalat eredményezte. Tapasztalati tényeken alapuló rutinnal, semmit ki nem véve a kocsiból, semmit nem öltözve megközelítettem a pénztárakat. A térkép zsákmányolás után kiderült, hogy ez egy kis terület, s első feleségem kék pályákra vágyik, tehát kipörgő kerekekkel tovább.

A kékes vágyak miatt eldöntöttem, hogy nem a Hahenkammbahnon megyünk fel, hanem a Fleckalbamhnon. Már csak meg kellett találnom! Szépen araszolgatva tapasztaltam, hogy már Aurachot is elhagytuk. No jó arra is vannak pályák, mondtam amikor megállva a hátsó ülésen lévő kabátom zsebéből kivettem a zsákmányolt térképet. Kézifékes kanyar, s megállapítottam, hogy ha tudja az ember hova megy, akkor van is esélye az odatalálásra. Bebóklásztuk Kitzbühel gyönyörűszép belvárosát (csodálatos régi faépületek, érdemes megnézni!), kétszer-háromszor visszafordultunk, s szinte már ott is voltunk.
Megjegyzem, hogy bármelyik felvonó is jó lett volna, de én azért ragaszkodtam a Fleckalmbhanhoz, hogy le tudjunk csúszni a parkírozóig, ami érkezésünkkor a telítettség állapotát mutatta. Látva tanácstalanságomat a forgalomirányító intett és egy szalaggal lezárt területre mutatott. Felemelte a szalagot s máris alig néhány méterre a pénztártól parkíroztunk két ukrán terepjáró társaságában. Tájékoztatott, hogy ez fizető parkírozó, de annyit fizetek, amennyit akarok. Emberek én megtanultam németül! Ezt a nyelvet értem, Minden oké!

A fülkés felvonó eszméletlen sokáig kapaszkodott felfelé. Itt kezdődött első feleségem fokozatos elszakadása a síeléstől. Elvégre, ha sokáig megy a felvonó felfelé, akkor logikus, hogy a lefelé út is nagyon soká tart, vagy rövid, de sikoltós. A női logikát egész nap nem tudtam megcáfolni. Pedig próbáltam hütte varázslatokat is előadni. Első feleségem mozgásterülete szűk pályarendszerre korlátozódott. Ennek megfelelően az én mozgásterületem is leszűkítésre került (csak ezt a részt tudtam sajnálatos módon besíelni). Persze általam.

A felvonóból kiszállva csodálatos látvány tárult elénk. Mindenhol gyönyörű szép pályák, sok hó, napsütés, és sok síelő, akik bőven elfértek a pályákon.

Itt Kitzbühelben minden más. A kék pályába bőven keveredik rózsaszín, a pirosba szürke, s a fekete pályák is köszönik, jól vannak. Síeltem már én olyan piros pályán, ami sokkal lágyabb volt, mint az itteni kékek. A pályák vonalvezetése érdekes. A parkírozóhoz menő pályákon gyakran találkozik az ember érdekes megoldásokkal. A térképen kanyarog egy kék, a valóságban az egy erdei út, s a kikerülőnek tűnő piros is néha házak közé ér, s keskeny úton kell a meredeken lavírozni. Néha találunk egy meredek pirosat, ami aztán pánikszerűen egy erdei útban folytatódik. A feljebb lévő pályák jól átláthatóak és jól járhatóak.

Azt kell mondanom, hogy legalább is a pályarendszer ezen része nem kezdőbarát. Aki itt akar megtanulni síelni, és sikerül is neki az bátran mehet bárhová, simán tud csúszkálni. Viszont önbizalom nélküli kezdők itt kék pályán ne kezdjenek el csúszni, mert remegő lábakkal ülnek majd a hüttében.

Hüttéből van elég, de mint minden Kitzbühelben itt az is drágább.

Csodálatos napom volt. Első feleségem egy hüttében hagyva szükebb sugarú körben szabadon síeltem. Egyszer a parkírozóból egy múmiával jöttem fel. WFeri egy karonülő csecsszopónak tűnt mellette, elaludt a fülkében én ébresztettem fent, s látva tehetetlenkedését és is emeltem ki lécét a tartóból. Viszont egy majd két méteres GS léccel nyomta az öreg. Megint volt okom az irigykedésre. A csodálatos naphoz az is hozzátartozott, hogy a telefonom a kocsiban felejtettem, s csak két óra felé csúsztam le érte. Azt hiszem, ezt a véletlent rendszeresítem.

A pályák nagyon jó minőségűek voltak. Érezni lehetett, hogy döntően mű havon megy az ember, de a nagyon kemény alapon még délután sem alakultak ki síelést zavaró buckák, s jegesedés sem fordult elő. Kemény pályák, de jól síelhetőek. Tömeg sehol sem volt, a nagyszámú síelő ellenére. A Sörapu által emlegetett új tájékoztató táblák komolyan roppant érdekesek, megtudtam őket olvasva, hogy süt a nap, s kettes fokozatú (az mit jelent?) lavinaveszély van. Sajnos a minden bizonnyal sokrétű repertoár minden elemét nem tudtam kiélvezni, mert nem volt sor, s nem volt időm többet olvasni. Ezen a problémán könnyen át tudtam lendülni.

Nagyon jó napot töltöttem itt. Sajnálom, hogy nem tudtam többet menni, de így is nagy élmény volt. Mindenkinek ajánlani tudom. Ki itt nem síelt annak nagyon hiányozni fog!

Végül egy személyes megjegyzés. Mint korábban jeleztem különféle, saját jogú és vétlen balesetek miatt manapság kicsit nehézkesen mozgok. De minden rosszban lehet valami jó. A fájó tagok nagy odafigyelésre késztettek, s így rátaláltam valamire. Nem tudom mi ez, de Replaci szűkszavúan vagy három oldalt írna róla. Próbáltam az általa elmondottakat gyakorolni, s érdekes dolgok történtek. Másként indítottam az ívet, s másként fejeztem be, másként tehermentesítettem, s a HOKE-m is jóval kisebb lett. Most véletlenül nem hülyéskedek, nem tudom szakavatottan elmagyarázni, de sokkal kisebb erőkifejtéssel síelek. Régen a kanyar után a következő ív megkezdéséig minden terhelés a völgylábamon volt, de most a hegylábam is segít, sőt néha érzem, hogy már a léc is csinál valamit nem csak én. Hiába ez a Kitzbühel egy csoda! Még a végén kikerülök a talponsíelők csapatából!

Csabor

Talpas szekciónk sikeresen teljesítette kitzbüheli küldetését. Parádés időnk volt, igazi örömsízésben volt részünk. A pályák délelőtt tökéletesek voltak, délutánra fellazult a hó, de soha rosszabbat! Kitzbühel méltán az egyik legjobb osztrák síterep. Váltózatos pályák, jó hütték, kiváló hotelek.
Szállásunk egy parasztházban volt egy fiatal családnál 8 km-re a legközelebbi felvonótól. Apartmanunk tágas, úgy nézett ki, mintha nemrég lett volna kész. Reggelente csodálatos panoráma tárult elénk, alattunk terült el a Salzach völgye. Sajnos az elénk terülő hegyek nevét nem tudom felsorolni, de pazar volt nap mint nap erre ébredni. Mindig elcsodálkozom, hogy van ennyi munkabírás az itteni emberekben. A család, akinél laktunk 14 tehenet, 3 borjat és néhány kecskét tartott, mondanom sem kell, nagyon tisztán. (Szerencsére mindebből semmit nem éreztünk mi a szobáinkban.) Mindemellett földjeik vannak és fenntartják ezt a hatalmas házat. A gazdasági melléképületben a házigazdának még asztalosműhelye is volt. Itt rendezte be mgy sí szervizünket ahová este eltűnt hogy élezzen, vaxoljon, miegymás.) A családnál 3 gyerek van, de a legnagyobbik, aki úgy 12 lehet, már a traktorvezetést profi módon végzi. Lehet persze, hogy itthon is van ilyen, de nem látjuk, nem hallunk róla. Érdemes a nevüket megemlítenem, mert ennyi pénzért ilyen helyen lévő és ilyen tágas apartmant nehéz találni. Magauhof – Familie Lemberger.
De vissza a sízéshez, mert nem a Falurádiótól jöttünk. Első nap egyszerre akartuk magunknak az egész síterepet és már a lift nyitása előtt a még zárt kapu előtt toporogtunk. Aztán egyszer csak elindult, és 10 perc alatt fenn voltunk a Zweitausender oldalon. Itt egymás mellett fut néhány nem túl hosszú és nem túl izgalmas pálya azonban állapotuk főleg reggel nagyszerű. Sokat nem időztünk itt, csapattunk át Kitzbühel felé. Az idő mindhárom nap gyönyörű volt. Ugyan az elején még be-beúszott néhány felhő, de szombatra már csak ragyogás és sajnos igen meleg. A kitzbüheli oldalon sokkal változatosabbak a pályák és bizony beletelik egy-két napba amíg az ember kiismeri magát a sok, egymást keresztező út számozásában. Első nap nem álltunk meg hüttézni, két gyors sör és csúszás tovább. Kettő előtt elindultunk vissza és kellett is az idő, mert nem sokkal 4 előtt értünk vissza a mi oldalunkra.
Első két nap nem voltak túl sokan, legalábbis jól eloszlott a tömeg. Szombatra már többen voltunk, néhány liftnél 5-6 perc sorban állás is kialakult. Itt jegyzem meg, hogy nagyon tetszenek az új információs képernyők (lehet van szakszerűbb kifejezés is) amik a beléptető kapuk fölött vannak. Rengeteg infót adnak a pályákról, időjárásról és egyéb programokról. A meredekebb pályák délutánonként buckásodtak, de nem volt egyáltalán vészes.
Pénteken beterveztünk egy apre ski programot így reggel bevállaltuk, hogy autózunk 40 percet és átmentünk Kitzbühelbe. Egész nap ezen az oldalon voltunk és majd mindent besíeltünk. Csak azt a pályát hagytuk ki amit már egyszer megszívtam, ugyanis az egy szomszéd faluba visz le ahonnan csak síbusszal, vagy taxival van visszaút. Egyre többen voltak és bizony veszélyes emberek is feltűntek, akik úgy csúsztak élen, hogy az útjukat keresztező gyereket is elütötték. Valahogy úgy nézett ki, mikor vezér üti gyalogot B6 :)
Egy napsütéses hütte teraszán ebédeltünk és minden finom volt, csak a kiszolgálás nagyon lassú. Ebéd után bemutattam a hétvége legfájdalmasabb esését. Amatőr módra, hanyagul beleugrottam a kötésbe, de az egyik nem akadt be rendesen és kb 100 méter múlva ez a léc elindult, én meg olyan szerencsétlenül estem, hogy a combom majdnem kiszakadt a medencémből. Most is nehezemre esik az ülés, de a menés is. Délután a hosszú 25-ös pályán csúsztunk, én már csak óvatosan. Amúgy is volt feladatom, pajtikáimról kellett olyan bedőlős képeket készíteni amivel itt a fórumon villoghatnak :D
Már nem voltunk szomjasak (Lacanatornak látomásai voltak, hintókat látott teherautókon) amikor a város központjában egy nagy buliba estünk be. Itt sok egyszerű ember, de még több milliomos öntötte magába a különböző koktélokat, pezsgőket, jagateet és ki mit szeret. Mellettünk épp egy 75 körüli szikár napbarnított úr ölelgetett egy 30 körüli cicababát de 6 óra tájban már az örömlányok is érkeztek, akiknek nem kellett sokáig ücsörögni, átlagban 3 perc alatt partnerre találtak.
Utolsó napon már ismét a mittersilli oldalon síeltünk és ott is maradtunk. Sajnos megjelent az influenza köztünk, reggelre mindhárman fiúk rossz közérzetre, fej és torokfájásra ébredtünk. Csak Csősz volt egészséges. Eddig még betegen nem síeltem, de remélem ez volt az utolsó alkalom is. Próbáltunk mindenféle kúrát napközben de én nem lettem jobban. Be is támadtam 2 körül egy hüttét ahol bevártam a többieket.
Szombatról elmondható, hogy elég sokan voltak, de ez természetes, mikor legyenek sokan ha nem egy ilyen ragyogó februári napon. A hó délutánra firnesedett és komoly buckák alakultak ki. Kezdtem magam úgy érezni, mintha április lett volna. Sajnos a következő napokra is hasonló meleget jeleznek, pedig ráférne a pályákra egy alapos frissítés, ugyanis két hét múlva visszatérek. Vannak még szabad helyek, úgyhogy ha valakit érdekel az jelentkezzen bátran. https://sielok.hu/forum/viewtopic.p...hp?t=14143
Ismét kiválóan sikerült az utunk, a többiektől ezúton kérek elnézést, hogy most kivételesen nem vettem ki a részem a házimunkából, de legközelebb, ígérem, aktívabb leszek.

Azért elvétve akad néhány magyar, mi is itt síeltünk azon a három szikrázó napsütéses napon, a nagy meleg és a régóta tartó olvadás fényében azt kell mondjam, igen jók voltak a körülmények. Jó néhány pálya jeges volt, de azért általában még a "belefér" kategória voltak ezek is.

Azzal én is egyetértek, hogy a színek nem teljesen stimmelnek mindig, pl. a Pengelstein-Abfahrt (30-31) kéksége ellenére meglep néhány pirosas letöréssel, a fekete 17-es pedig egy nagyon klassz kis piros pálya, ami kiváló állapotban volt még 13 óra körül is, mivel a színe miatt nem sokan merészkednek rá.

Általában elmondható erre a melegebb időszakra (most úgy tűnik, megint hosszabb enyhe időszak következik), hogy a pályák délelőtt nagyon jó állapotban vannak, az Ehrenbachhöhe és a Pengelstein közötti összekötő pályák mind kellemesek, kezdőknek valók, de 11 óra körül már néha buckásak és sokan vannak, különösen a déliek. A Pengelstein-Abfahrt amennyire jó délelőtt, annyira élvezhetetlen délután, ilyenkorra már csak óriási buckák és jeges foltok váltják egymást.

Dél körül célszerű odébbállni, a 3S-Bahn pillanat alatt átröpít a jochbergi részekre, ahol a piros 60-as és a kék 64-es egész nap jó állapotban marad és ember is alig van rajtuk. A piros 62-es sem lett buckás estére sem, bár az kissé jeges volt alapból is. A Bärenbadkogel-tól a Pengelsteinig 1, az Ehrenbachhöhe-ig pedig 1,5 óra alatt kényelmesen is vissza lehet érni.

Az ingyenes síbuszoknak köszönhetően nem is kell feltétlenül sílécen visszatérni az autónkhoz, sűrűn járnak vissza a buszok Jochbergen át a Paß Thurn-ról és Aschau-ból is (minden lift aljához betérnek, ilyen tervek esetén ne felejtsük el a kasszánál elvenni a sárga menetrendet!). A Paß Thurn környéki pályák nekem nem túlságosan nyerték el a tetszésemet, nagyon rövidek, néhol kicsit jegesek voltak, a piros 77-es pedig eléggé le volt alázva estére. A lassú, ősrégi, kétüléses G8-as liftből és a Resterhöhe tetejéről viszont páratlan a kilátás, már csak ezért is érdemes csúszni erre párat.

Ha Kitzbühel felől megyünk a Paß Thurn-ig, kezdők is minden nehézség nélkül tudnak egy nagyon jót "kirándulni", csak a Trattenbachalm melletti piros pálya (F9-es liftnél) meredekebb, de az egy elég rövid szakasz. A piros 77-es helyett pedig akár be lehet ülni a kabinos liftbe lefelé.

Egy hetet töltöttünk Kitzbüheli pályán január 15-től. Budapestről érkeztünk és kisgyermekekkel utaztunk. Kényelmes 130-as tempóval és két megállóval 7 és fél óra alatt érkeztünk meg Kirchbergbe, ahol a Daxer-Krug nevű családias panzióban szálltunk meg. A kiút nagyon egyszerű, Salzburgig végig autópályán, majd onnan 1 óra 10 perc gyönyörű hegyek között. Nekünk végig szerencsénk volt az úton, sehol egy dugó, terelés, vagy baleset, nagyon jól tudtunk haladni, szinte tavaszias napsütésben.

A Daxer-Krug panziót minden családosnak bátran tudom ajánlani, érdemes a családi szobát választani, ami tulajdonképpen egy két szoba konyhás appartman, kb 45 m2, így nagyon kényelmesen el lehet férni. Mi félpanziót kértünk, a kaja reggel és este is minden nap kifogástalan volt, lehet, hogy olasz a séf, mert az olasz ételek különösen finomak voltak. Ja és a csapvizet, no meg a félbarna búzasört érdemes kipróbálni, mert mindkettő nagyon finom. Kiegészítő infó még, hogy az egyik felszolgáló leányzó magyar, így az is boldogul a panzióban, aki nem beszél németül, vagy angolul.

Az időjárásra egy szavunk sem lehet a 6 síelési napból az első három napon verőfényes napsütés fogadott minket, volt, aki rövid ujjúban síelt. A 4. nap elég felhős volt, így mi a gyerekek miatt a kitzbüheli Aquarénát választottuk. Az utolsó két napra pedig 10-15 cm friss porhó érkezett, ami gyönyörűvé varázsolta az amúgy is csodálatos tájat.

Örültünk neki, hogy Kirchberg-et választottuk szálláshelyül és nem Kitzbühel-t. Ez egy kisebb, csendesebb, meghittebb falu, a közepén egy dombon álló csodálatos kis templommal. Tehát nem véletlenül hívják a falut így.

A pályákról: mi elsősorban a kirchbergi részt sieltük be. A Kirchbergtől Kitzbühel irányában 5 perces autóútra lévő A4-es jelű Fleckalmbahn-nal (800 m-ről indul) mentünk minden nap fel, ami 15 perc alatt ér fel 1800 méterre. A tetejétől indul a 18-as pálya, ami kitűnő gyakorló terep a kisgyerekekkel és a kezdőknek is ideális, széles, igazi tanuló kék pálya. A buborékos Fleckalmbahn felvonó aljánál ingyenes fedett parkoló is van. Sorban állást egyébként egyik felvonónál sem tapasztaltunk. A kirchbergi részen sok új, 6 és 8 üléses vadiúj lift van, mindössze egy csákányossal találkoztunk ezen a részen. A Maierl nevű (E1) buborékos pedig kifejezetten új és kényelmes. Azt nem értettük, hogy a 18-as pálya aljáról induló, gyerekek által leggyakrabban használt ülésest miért nem védőkupolával csinálták meg, mert elég gyakran kemény szembeszél fújt rajta, de ez legyen a legnagyobb gondunk.

A pályákról általában elmondható, hogy mindenki tud a saját tudásának megfelelőt találni. Sajnos egy-két kék simán lehetne piros is és néhány fekete pedig inkább piros valójában. Délelőtt még kitűnő állapotúak voltak a pályák, azokon a napokon is, amikor +6 - +8 fok volt, viszont délutánra még a kék pályák is teljesen buckásak és sok helyen jegesek lettek, a lenti részeken pedig vastag, kásás hó borította őket. Persze ez annak is betudható volt, hogy az első pár napban tényleg szinte tavaszias volt az idő. Kiegészítő infó még, hogy viszonylag sok a kék pályáknak a keskeny, másik pályára átvezető része, ahol csak "utazni" lehet, túl nagy élményt ezek a részek nem nyújtanak. Viszont jó hír a kezdő síelőknek, hogy snowboard-osokkal csak elvétve találkoztunk a 6 nap alatt. Érdekes, hogy magyarokkal sem futottunk össze, csak egy társaságot vettünk észre a hegyi hüttében, akik de. 11-kor jóízűen szivarozgattak és pezsgőztek.

Visszatérve a pályákra, én jó néven vettem volna, ha nap közben is rendbe tették volna ratrakkal legalább a széles, kék pályák egyik oldalát. Persze lehet, hogy minden emberük és gépük a hétvégi, világkupa futamra, a 71. Hahnenkamm Rennen-re készült, ami lesiklásban kb. az, mint Forma 1-ben a Monte Carlo-i futam.

Fontos infó a gyerekeseknek, hogy a Kirchberg széléről induló Gaisberg (E8) felvonó lábánál szánkókölcsönző működik, ahol 7,5 euróért lehet egész napra szánkót bérelni. Mindenképpen érdemes kipróbálni a szeparált szánkópályát (zölddel jelöli a sítérkép), mert örök élmény nem csak a gyerekeknek, hanem az anyukáknak is :-) Viszont érdemes a nagyobb kanyarok előtt jól lassítani, mert vannak húzósabb részek is a pályán. Legalább 20-25 percig tart a lecsúszás és érdemes többször is lecsúszni, hogy jól kitapasztalja az ember a pályát. Cserezokni ajánlott a gyerekeknek, mert a végére garantáltan havas lesz és beázik még a legjobb hótaposó is. Ja és este fél héttől kivilágított pályán is ki lehet próbálni a szánkózást. Itt működik 18:30-tól 21:30-ig esti sielés is, ami extra 23 euróba kerül. Mi ezt nem próbáltuk ki, mert éppen ebben az időben vacsiztunk nagyokat.

Összességében:

+ szállás
+ felvonók
+ a pályák minősége délelőtt
+ sehol nem volt sorban állás

- pályák minősége délután
- sok átvezető kék pálya

4 napot töltöttünk Kitzbühelen, ez alatt szerencsénk volt minden lehetséges időjáráshoz, kaptunk hideget-meleget :) Kitzbühelből, a hahnenkamm-i kabinos felvonóval csatlakoztunk a pályarendszerhez.
Első nap (január 13): szakadó eső, látótávolság kb 3 m. Ilyen körülmények között nagy távolságot nem nagyon akartunk megtenni, egyelőre a Steinbergkogel és ez Ehrenbachhöhe közé korlátoztuk magunkat – meg persze fontos szempont volt, hogy legyen buborék a francia felvonón. Persze a Talabfahrt-ot nem akartuk kihagyni, viszont a 21-es híres lesiklópálya lezárása miatt a 22-es, laza, családi pályára kényszerültünk, amit az eső jócskán lerongyolt. Amúgy hihetetlen volt látni, hogy a január 22-i világkupára mennyire nagy erőkkel és profin készültek már jóval a verseny előtt. Teljesen le volt zárva a közönség előtt, a hálókon kívül még biztonsági őrökkel is védték, hogy még véletlenül se tudjon senki rácsúszni. Egész nap több pályamunkás/katona centiről-centire haladva dolgozott rajta, hogy minél jobban összetömörítsék a havat.
Második nap (január 14): szikrázó napsütés, 3-10 fok. Az előző napok esőzése a meleggel párosulva megtették hatásukat, a hó tiszta kása, helyenként latyak volt, szép barna foltokkal, teljesen áprilisi hangulatot varázsolva a pályákra. Ennek ellenére jót lehetett síelni, ekkor már messzebbre merészkedve, az 3S kabinossal a jochberg-i pályákat (inkább csak egy részét) fedeztük fel. Korábban valaki írta itt a fórumon, hogy elavultak a felvonók, én ebből csak egyet tudnék felhozni a „Zweitausender” nevezetűt, ami 1999 m-re visz, és valóban egy kicsit retro, de kell is ez a feeling, nehogy nagyon elkényelmesedjünk az amúgy párnázott 6/8 üléses felvonókon. A 3S-nek amúgy az a különlegessége, hogy a két hegycsúcs között egy db oszlopon át közlekedik, és elég gyorsan, 10 perc alatt át lehet érni.
Harmadik nap (január 15): völgyben eső, hegyen havazás 12-ig, utána tiszta idő. Tanulva az előzőekből, már 9-kor fent voltunk a hegyen, hogy kihasználjuk a délelőtti jobb pályákat.
Összességében ekkor tapasztaltuk a legjobb minőséget – éjjel szépen megfagytak a pályák, és erre esett rá kb 5 cm hó, ami tökéletesen pályákat eredményezett. Maradtunk a Pengelstein, Kirchberg részen, ahol nagyon jót síeltünk a 23, 30, 32 pályákon, sőt még egy Talabfahrtot is megkockáztattunk a 25-n. Ez egy kifejezetten hosszú, széles, és nagyon kellemes pálya, bár az alsó fele már kásásodott sajnos.
Negyedik nap (január 16): szikrázó napsütés. A pályáknak nagyon jót tett az előző napi kis havazás, meg a pár fok lehűlés. Nagyobb kirándulást tettünk, és az 3S felvonóval ismét átkeltünk a jochbergi, hollersbachi részre. A legszélső pályáig (77) jutottunk, jó hosszú, de sajnos a meleg miatt az alja már kásás, buckás volt.
Amúgy az árnyékos pályák még 1-2 körül is jegesek tudtak maradni, viszont amelyeket a nap sütötte, 2 után már élvezhetetlenül buckásak lettek. Utolsó napra még külön élményt jelentett, hogy a 21-es lesikló pálya mellett megnyitottak egy szakaszon egy keskenyebb részt, így közelről láthattuk a verseny előtti előkészületeket. Ez a pálya még 3-kor is jeges volt, köszönhetően az északi fekvésnek.

Összességében:

+ nem volt tömeg, 4 nap alatt 1-szer, ha sorba kellett állni
+ jól kezelt pályák
+ jó felvonók

- sok pálya inkább csak átkötő út két pálya között
- néha a piros pályát inkább kéknek, a feketét inkább pirosnak éreztük
(de ennél nagyobb bajunk sose legyen:)

Nálam 5csillagos hely!

https://sielok.hu/fotoalbum/830651

Március 24-én szerdán voltam Kiztbühenlen. Nem volt messze Leogangtól eddig ezen a terepen még nem síeltem és az SSSC ide is érvényes gondoltam kirpóbálom. Jó a hely, nem voltak sokat. Nem szívbajosak a napijegy 41,5euró főszezonban. A 3S felvonó sem semmi, két hegyet "csak úgy" összekötnek. A pályák negyedét sikerült kb. besíelnem. Nekem bejött ez a síterep, jó hosszú széles pályákkal.Biztos visszamegyek Kitzbühelbe. Magyarokkal nem találkoztam. Sajnos fényképezőgépet nem vittem magammal mert az apartmanban hagytam.

Bejött amit az időjárás tekintetében ígértek és örülök, hogy a második napra is ezt a pályarendszert választottam. Ismét a Mittersilli oldalról csatlakoztam be. A parkolóban - szombat lévén már többen voltak - azonban ez a pályákon nem látszott. (Lásd a mellékelt fotókat.)
Szikrázó napsütés fogadott 2000 méteren, sok helyen én karcoltam az első íveket a friss ratrak-nyomba. Egyébként ez még dél körül is előfordult néhol. Elmondhatatlanul élveztem a csendet, csak a síléc sercegése hallatszott a kifagyott havon. Egyébként rendkívül hideg volt egész nap. Egy hőmérő az egyik völgyállomásnál ugyan csak -6 fokot mutatott, de biztos, hogy volt legalább -12.
Talán a fentiekből kitűnik, hogy du 3-kor amikor indultam haza a pályák még mindig makulátlan állapotban voltak.
Azért volt egy kellemetlen meglepetésem is. Rátévedtem az 56-os számú pályára ami ugyan nagyon bejött ám amikor leértem az aljába, kiderült, hogy lift nem visz innen vissza. Csak síbusz van, ami még szombaton is óránként jár. Persze az élelmes taxisok ez tudják és rögtön elkapott az egyik és 2,5€/fő visszavitt minket a legközelebbi lifthez.
Én pályasíző vagyok, de freeridosoknak szerintem ez egy igazi paradicsom és meg kell említeni a funparkot, ahol néhány srác hajmeresztő dolgokat produkált...
Hazafelé az úttal nagy szerencsém volt. Már többször megszívtam a 311-es utat Zell am See és az A10 között de most úgy mentem mint kés a vajban. A 320-as is remek volt, pedig fél öt körül értem a schladmingi régióba és féltem, hogy így liftzárás körül minden bedugul, de nem. 600 km ezen az útvonalon 6 óra alatt - mesés.
Összegezve, nem értem miért nem népszerűbb ez a terep nálunk. Legalábbis a fórumokból nem derül ki, hogy sokan járnának ide. Nekem nagyon tetszett, akár több napra is kiváló, nincs tömeg, kulturált, gyönyörű városkák és nincs messzebb mint pl. Saalbach. Az árakat a hüttékben nem tudom, mert fogyókúra miatt most kerültem ezeket a helyeket:)

Már régebben terveztem, hogy elnézek ide, ma végre megtörtént.
Tegnap munkából kifolyólag ki kellett jönnöm a környékre és ki tudja miért betettem a léceket is. (Aztán ma reggel kiderült, hogy nem a sajátjaimat, hanem a lányomét ami színben típusban ua, méretben viszont nem teljesen.)
Szóval ezt a kis malőrt leszámítva nagyon jól éreztem magam. Nem voltam ott az első liftnél, mert késő éjjel érkeztem és ki kellett pihennem a tegnapi 1100 km-t meg a lökött partnereimmel töltött órákat. Aztán kölcsönző és már ültem is a kabinosba.
Szállást Uttendorfban találtam, nagyon rendben van, ajánlom mindenkinek. Tiszta, kedvesek, jó helyen van 12 km a lift, 10 perc. (Pension Koch)
A hollersbachi parkolóban tettem le a kocsit, innen kabin visz fel két lépcsőben. Lecsúszni, nem lehet, tehát visszafelé középállomásnál be kell ülni. B verzió: szerpentin, ehhez most nem volt kedvem.
Tízkor még olyan kevesen voltak a parkolóban, hogy 20 méterre tudtam megállni a bejárattól. Ugyanez fogadott a pályákon is. Sor sehol nem volt még kora délután sem, később pedig volt olyan pálya, ahol senkivel sem találkoztam.
Az idő nem volt tökéletes. Délelőtt még derengő napsütés, de a hó végig szállingózott. Idáig kellemes volt, de délután ráült a felhő a hegyre és a látási körülmények igencsak romlottak. Aztán a 77-es pályán valahogy mégis láttam annyit, hogy ott lehetett pörögni. Vagy 7-8 szor lementem a végén.
A fentiek tekintetében nem meglepő, hogy a pályák záráskor is makulátlan állapotban voltak. Már hiányzott egy kis buckás terep amit csak pályán kívül találtam.
Az összképhez hozzátartozik, hogy a liftek egy része igen öreg. Van több olyan kétüléses ami már vagy 40 éve libeg Zugligeten.
Nem vittem magammal térképet és csak a szállásra visszatérve láttam, hogy csak a pályák harmadát jártam be, gondolván ennyi az egész. Holnapra Zillertalt terveztem, de annyira megtetszett ez a hely, hogy a beígért jó időt kihasználva fel fogom deríteni a kitzbüheli pályákat is.

Tavaly egy hetet töltöttünk Hollersbachban, akkor még ez az új felvonó nem volt kiépítve. Személy szerint nagyon örültem, hogy a falu a Kitzbücheli síterephez csatlakozik, mert az öt besíelt síterephez képest (Wildkogel, Kaprun, Cell am Zee, Zillertal Arena keleti része, Kitzbühel) ezt tartottam a legjobbnak, igaz a Zillertal Arena csak egy kis részét tudtam megismerni, maradt is hiányérzetem!
Úgy Hollersbachnak, mint a Kitzbüheli síterepnek van külön web oldala, település, illetve pályatérképekkel, ezt érdemes áttanulmányozni. Mi tavaly a Mittersill legdélibb szakaszánál csatlakoztunk a pályarendszerre. A síszafari besíeléséhez kell egy egész nap, ha visszafelé is meg akarjuk tenni, bizony igyekezni kell! A pályák általában erősek, a kapruni piros pálya szerintem a kitzbüheli kéknek felel meg.
A Resterhöhe új pályáját ugye nem ismerem, de Mittersillnél tanulópályát nem találtam, igaz nem is kerestünk. Ha a csapatban kezdők is vannak érdemes a Wildkogelnél kezdeni, ez a pálya 12 km-re van Hollersbachtól. Megjegyzem, hogy a Wildkogelen vannak erősebb pályák is, kellemes meglepetésünkre, - a fiam szavajárásával élve - a terep nem bizonyult "libalegelőnek".
Továbbiakban, ha részetesebb info kell szívesen állok rendelkezésre, akár közvetlenül e-mailen is (bolygone.klara@axelero.hu).