2021.02.13. – Polska Powder Vol.1: Pilsko Korbielów
Szombat hajnal van, ropogós mínuszokban indulok neki az útnak. -10…-15… majd Dobronya/Krupina környékén már -21 fokban haladok, valósággal süt a hideg a szélvédő felől, amint az országúton tempósabban hajtok.
Időközben megvirrad, azért február közepén már érezhetően hosszabbak a nappalok, de a látottak kicsit lehangolók, mert csupán pár centi hó fedi a tájat. A hét elején még igen biztató előrejelzés sajnos nem valósult meg, a ciklon délebbi pályán haladt, így ide csak ez a néhány centi friss hó ért fel. Donovalyn is csak a hágó környéke mutat jobb összképet a régebbi alappal, majd Rózsahegy felé haladva újra nagyon kevés a hó, sok helyen még a füves domboldalak is kilátszanak.
De ekkor már másra terelődik a figyelmem, a távolban tisztán látszik az északabbi hegyek felett tornyosuló főnfal….az előrejelzés B pontja a ciklon hátoldali torlasztással így úgy tűnik rendben is lesz 🙂
A szlovák/lengyel határra már komoly havazásban érkezem, a vadregényes kanyargós erdei utacska a mélyen behavazott fenyvesekkel lelkesítően hat. Pár percre a határtól már meg is érkeztem a sípálya parkolójába. Gyors beöltözés, és irány a felvonó ahol a társak már várnak.
Egy öregecske ülős lift visz komótosan felfelé, van idő gyönyörködni a tájban és újra átbeszélni az útvonal tervet, mert bizony először járunk ezen a helyen, és a legjobb freeride útvonal a pályáktól viszonylag messze vezet. Még 2 csákányos felvonó is vár ránk, így jutunk fel a pályák tetejéig 1450 méterre.
Bemelegítésnek 1 kört csúszunk vissza középállomásig, mert a liftről az egyik lezárt pálya nagyon jónak nézett ki. 30-40cm levegős-lebegős porhó, rögtön fülig is ért a szánk…….aztán az első tempósan betett kanyarnál koppant is a léc az összetúrt jeges alapon….bizony van az a helyzet mikor egy kissé tömörebb hó nem feltétlen hátrány. 🙂 De egészen jó ez az első menet, miután már tudjuk, mire lehet számítani a laza powder alatt.
Következő felmenetnél már a másik oldalon szállunk ki a liftből, vállunkra dobjuk a léceket/boardokat és elindulunk a gerinc felé. Itt még nagyon nem kell gondolkoznunk, kitaposott ösvényen teszünk meg kb. 150 métert +vagy 30m szintet, aztán elkezdünk készülődni. Közben befut egy helyi boardos csapat is vagy 5-6 fővel. Szóba elegyedünk velük, meséljük kik vagyunk/miért jöttünk, ők meg nagyon helyeselnek, hogy itt Lengyelországban bizony ez az egyik legjobb hely ha freeride a cél. Egyikük azért figyelmeztet, hogy 1 dologra kell figyelni, hogy nagyon ne engedjük ki jobbra a patakmederbe, mert akkor nem jutunk vissza a liftekhez……Ok, meg is beszéljük egymás közt, hogy sok újat nem mondott, ezt eddig is láttuk a szintrajzon, majd nekiindulunk velük együtt a lejtőnek.
Már a gerincen elterülő ritkás fenyvesben is nagyon jó laza 20-40cm javarészt még érintetlen porhó, mely folytatódott a ritkás nagyfák között is…ez bizony nagyon rendben van.
Persze ahogy kell, leszakadtunk a helyi srácokról, és mire észbe kaptunk nagyon ki is tértünk balra 🙂
Mi lett volna, ha nem figyelünk erre 🤣🤣
Én valamivel feljebb voltam a gerincen de a társak lejjebb és kijjebb is kerültek. Megbeszéltük (már telefonon), hogy vissza traverzálunk balra és jó lesz. Viszonylag simán visszaértem egy erdei útra, majd vártam, hátha befutnak ők is azon az úton. Közben nézegettem a völgy felé elterülő teljesen érintetlen szűzhavas ritkás erdőt…..sajnos túl sokáig álltam ott, a szirének hangjának nem bírtam ellenállni…így bevetettem magam az erdőbe 😁⛷😁 pár száz méternyi gyönyört kaptam, majd kiértem egy másik erdészeti útra. Velem szemben újabb hívogató erdő…..itt már sokat nem gondolkoztam, mentem tovább, folytatódott az extázis…majd egybefüggő erdőfal állta utam.
Áttúrtam magam egy éppen csak kicsit ritkább részen és egy patakmederben landoltam. Egy darabig tűrhető volt, aztán mellig érő cserjék állták utam. A nagy fejvakarás és térkép nézegetés közben befutott 2 lengyel srác. Mondom nekik, eddig ez fasza volt, de itt bizony beszptam. Mondják, most kevés a hó ehhez az amúgy jó lejáróhoz, majd mint a buldózer mentek tovább a cserjésen keresztül. Félretettem én is finomkodós énemet, aztán mentem utánuk és egy 50 méterrel később már kinn is voltam a pályán valamivel a középállomás alatt. Közben a társak bejelentkeztek a völgyből, mondom nekik gyorsan lenn leszek én is.
Haladtam is rendesen a pályán, de lejjebb annyira jeges volt, hogy inkább bementem az erdőbe ami határozottan jobb volt, de 1000m alatt nagyon elfogyott a hó. A friss még rendben volt, de az alap nagyon kevés. Az utolsó 200m már séta volt, mert egy patak medret is át kellett másznom.
A liften felfelé mesélik a srácok, nekik sima volt a menet, mert egy erdészeti út pont a lift alsó állomásig vitte őket vissza. Középállomásnál Kolibában kis frissítés, majd irány újra a hegytető a kis sétával. Na majd most, mondom magamban….most figyelek, hogy a gerincen maradjak.
A felső rész még mindig nagyon jó, sok szűzhavas résszel, majd a felső erdő is…..aztán megállok….már megint egyedül vagyok….?!...kicsit várok…..meg várok…..de nem jönnek a többiek…na megyek tovább, érzésre most jó az irány….aztán befutok egy erdészeti útra. Szemben hívogat az erdő…de most erős vagyok. 🙂 Csúszok inkább a pálya felé az erdészetin…..még mindig….még mindig…még mindig…mi a tökm?! Csörög a telefon..a srácok a középállomáson…mondom nekik menjenek egy kört, mert én valahol nagyon messze.
Nézem a GPS-t….ááá az nem lehet, ez biztos félrepozicionált. Követem az erdészetit, mely sok helyen klasszik félcső, így mehet a móka is, de néhol sítúrázókkal futok össze így azért nem árt vigyázni, majd nagyon-nagyon sokára kilyukadok az alsó állomásnál.
Felindulok a lifttel, közben kis piknik, majd a középállomáson összefutok az egyik társammal.
Mondja csúsztak egy kört, de elvesztették egymást 🤣 ….telefon csöng…ok, megvan a 3. csapattag is, de az alsó állomás felé tart 🙂 Mondom, akkor mi most csináljunk meg egy kört fenn ketten…hátha sikerül együtt leérni.
Séta a hegytetőre, majd indulás a gerincen…szigorúan…egy darabig jól haladunk, most már egyre több a nyom. Azért keresem az érintetlen részeket…majd egyszer csak megint egyedül vagyok….ez a csapatban csúszás valahogy aznap nem ment. 😂😂 Tartom az irányt a gerinc bal oldalán, érintetlen sűrű erdőkben csúszok….ide azért kevesebb friss hó ért le. Nemsokára kiérek a felső erdészeti útra, és ahogy csúszok rajta összefutok a társammal….legalább 1x együtt érünk le a középállomásig.
Lassan kezdjük érezni a „hegyet” de az időnk az fogytán van. Egy kört azért még tolunk, majd irány vissza az autó, mert még vár ránk egy bő órás utazás a szállásra Zakopane-ba.
Menet közben szüntelenül óriási pelyhekben esett a hó. Olyannyira, hogy 1 helyett 1,5 órát kocsikáztam, de abszolút nem bántam. Takaros hófödte falvakon vitt át az út, a jellegzetes többszintes tátrai gerenda illetve rönkházak egészen elképesztő miliőt teremtettek. Zakopane teljes fényében tündökölt, 20-30cm friss hóval a többségében díszkivilágított házak tetején, lovas szánok vitték az éppen visszatérő turistákat…..már-már giccsbe hajló idilli téli mesevilág, amiről azt hittem eddig csak a képzeletünkben él…
Keresés
2 cm
