Menü ≡

Korbielów - Pilsko síterep leírás cikk galéria értékelés, élménybeszámolók

Üzenet írásához regisztrálnod kell, vagy be kell jelentkezned.
laponként: összesen 5, rendezés:
Üzenetek Üzenet íráshoz regisztrálj
Üzenet szövege
Feladó:  Steve33FérfiHaladó síelő
Dátum: 2021.05.04. 15:38
(Üzenetazonosító: 212377)
Steve33 Hozzászólások: 37
Regisztrált: 2016.02.03.

2021.04.15-16 – Polska Powder Vol.2: Pilsko


Talán sokatoknak ismerős a helyzet, mikor friss porhóra várva feltűnik valami komolyabb havazás az előrejelzésekben. Izgalomba jövünk, gondolatban már szervezkedünk/pakolunk, hogy jókor jó helyen lehessünk…..aztán ahogy közeledünk a D naphoz, úgy olvadnak el a centik, és kapjuk magukat azon, hogy már egy következő alkalomra várunk.

De ez az április most nem a csalódásokról szólt, már az első héten szépen havazott az alacsonyabb térszinteken is, és egy nagyon ígéretes anticiklon-ciklon páros jelent meg a távoli előrékben a következő hétre. Csak ígéretes volt, mivel a ciklon akkor még javarészt esőt ígért számomra elérhető terepekre, de pár száz km-el keletebbi ciklon pálya már a szezon havazását jelentette volna a Lengyel-Tátrára és Beszkidekre. A következő napokban alig vártam a friss modell futásokat, és ahogy közeledtünk egyre inkább megvalósulni látszott a perfect storm :)

De ezért az élvezetért most bele kellett tenni a melót minden szempontból, a sípályák és hotelek zárva, csak 1 napos túrasís/splittes/hótalpas verzió játszott. Mivel ebben a szezonban még egyszer szerettem volna, ha hideg porhavat hordana a szél az arcomba nem volt kérdés, hogy megyek. Tamás hasonlóan állt a kérdéshez, így megcéloztuk a még bőven hóviharosnak ígérkező csütörtököt….+ pénteket, mert végül csak lett szállás is. :)

Az utazás mondhatni a szokásos, csak a donovaly-i hágó alatt nem sokkal fehéredett ki a táj, de amint ereszkedtünk Rózsahegy felé megint a füves domboldalak kísérték utunkat. A lengyel határhoz közeledve viszont egyre sűrűsödött a havazás egészen szürreális téli időjárást csempészve április közepébe. Sokat nem is kellett már innen autókázni, mert meg is érkeztünk a határ túloldalán pár kilométerre fekvő Pilsko alaposan behavazott parkolójába, ahol már jó néhány sporttárs nyomta bemelegítésként a kényszerű lapátolást 🙂
Gyors beöltözés után már fókázhattunk is rögtön a kocsi mellől. (tfm 750m) Bár volt már valamennyi helyismeretem a sípálya környéki ösvényekről, de a nagy mennyiségű friss hó, a 2 naposra tervezett túrázás és saját fizikai határaink nem ismerete kissé defenzívebb hozzáállásra sarkallt, így maradtunk a sípályán az első felmenetelnél. Próbáltunk egy kényelmes tempót felvenni, de a minket beelőző helyi erők tempója újra és újra felpörgetett minket is, így talán egy kissé nagyobb volt az iram az ideálisnál.

Szerencsénkre a csodás táj újra meg újra megállásra késztetett: egészen bizarr, hogy még a pálya alsó szakaszán 800-1050m között is nagyságrendileg jobb hóviszonyok voltak, mint február közepén, pedig akkor is egy jelentősebb havazás után érkeztem. Azért pár árulkodó jele van a tavasznak, a pályán lévő kis vízátfolyásokból tisztán látszik, hogy a havat alulról azért olvasztja a melegebb talaj.

A középállomástól még egy fokkal mozgalmasabb az élet, egy ratrak és pár hószán szállítja a lelkes freerider csapatokat a hegytetőre. Néha egészen mókás a hószánosok előadása, mert 3 fővel már nem mindig arra megy a szán, amerre szeretnék, a mély hóban egyik alkalommal majdnem kiborulnak a pályáról az erdőbe. Hárman tolják vissza a szánt a pályára, de a rájuk váró meredek pályaszakasz a következő, ami kifog rajtuk, visszafordulnak, majd nagy lendülettel a következő körben már feljutnak. A meredek szakasz nekünk sem esett jól, gyakran egyensúlyoztunk a visszacsúszás határán…. jó volt felérni a „csúcsra” járó húzos lift alsó állomására, ahol kicsit megpihentünk a liftház árnyékában.

Innen már csak 200m szint volt hátra a liftek tetejéig ahol kifejezetten sokan voltak, mert több útvonalról is ide futottak be, a ratrakos/szános freeriderek, a túrasísek…..na meg a splittesek akik számomra meglepően nagy arányban voltak jelen. Hogy erős a splittes szubkultúra az már az utazást megelőző napokban kiderült, mivel túrasí szettet szerettünk volna bérelni egy ismerősnek, de a helyi kölcsönzők vagy zárva voltak már vagy csak splittet kínáltak bérlésre.

Szóval a fenti tömeg kicsit kedvemet szegte, talán mert kb. 700m szint megmászása utánra valami bensőségesebbre vágytam. Már lelki szemeim előtt láttam a szétcsúszott erdőt…….de aztán a frissen kitaposott nyomok más irányba vittek, a még februárban megismert „rajthely” felé a friss hó már szinte teljesen elfedte a nyomokat. Bár innentől nehezebb volt a terep, mégis jobban haladtunk…ennyit számít ha visszatér a motiváció. 🙂

Azért a felfedezők magánya elmaradt a végén, mivel egy pár fős csapat csak ugyanoda tartott, mint mi. De ekkor már nem lehetett kizökkenteni, kerestünk pár jégbefagyott fenyő mellett a hóvihar elől egy kis szélárnyékot, majd nekiálltunk az átszerelésnek. Már majdnem kész lettem, mikor a társam szentségelésbe kezdett: a split összeszerelése közben, az egyik kötés csak nem akart a helyére pattanni…pedig nem először lenne összeszerelve….csavarhúzó kéne…de az a kocsiban maradt…hmm, de ismerős…villan be a decemberi szitu, mikor én is a hegytetőn álltam kezemben a kötésről lehullott fékkel, szerszám nélkül. Na, utána be is szereztem egy kis marok csavarhúzót, ami azóta a táskában figyel. Fél perc és már helyén a kötés, csatolunk és végre irány a lejtő. 🙂

Fenn lenyomott szél fújta, de valamivel lejjebb az erdőben már teljesen szűz lebegős porhó…mikor a liftek tetejénél megláttam a tömeget el nem tudtam volna képzelni, hogy ez várhat ránk. Ezek szerint valahogy fordítva lehetek bekötve, mert nekem eszembe nem jutna ennyi mászás után visszacsúszni a pályán 🙃
A körülmények egyszerűen zseniálisak, ha nem a saját léceim alatt érzem, el sem hiszem, hogy április közepén ilyen lehetséges ennyire alacsonyan (tszf 1000-1400m). Még a sűrűbb erdőben is elegendő volt a hó, ugyanott ahol februárban gyakran koppant a léc, pedig március végé már teljesen hómentes volt a hegynek ez a része.

Ezen a fókás napon minden megeresztett lejtőért keményen meg kellett dolgozni, így inkább biztosra mentünk, és ezt a felső részét csúsztuk a hegynek. Csak a nap végén mentünk le teljesen az autóig és helyes volt a reggeli sejtésünk, hogy a pályával párhuzamos ösvényeken még nem sokan jártak, mert legtöbbször mi húztuk az első nyomokat. Bár 1000m alatt már fogósabb volt a hó, a mennyiségre ott sem volt panasz, igen csak elégedetten érkeztünk vissza az autóhoz.

Kicsit kapkodni kellett magunkat, mert a befoglalt szálláson csak 7-ig volt vacsora, amit nem szívesen hagytam volna ki. A check in-nél is ezzel kezdtem, de megnyugtattak, hogy nem maradtunk le semmiről….olyannyira, hogy volt vagy f9 mire tálaltak  Amíg várakoztunk sem unatkoztunk, a ház tele volt hozzánk hasonló elvetemültekkel és mivel mi voltunk az egyedüli külföldi cserebogarak, így jó páran leszólítottak. Közös téma persze akadt bőven különösen, hogy a külföldi csúszásoknál javarészt nekik is kimaradt a szezonból Szlovákia és Ausztria, cserében ők is megfordultak a hazai terepeik mellett Romániában, Szerbiában, Svájcban.

A másnap reggel nem is indulhatott volna jobban, a svédasztalos reggeli + még mindig szállingózó hó megadta az alaphangulatot. Búcsúzóul kaptunk még pár tippet + néhány doboz energiaitalt, így indultunk a napnak.

Nem kéretjük tovább magunkat, már a pálya aljában letérünk az előző napon megcsúszott erdei ösvényre, így a saját nyomokban haladunk felfelé. És mégis, ez egy más világ az előző naphoz képest….nincs hószán és ratrak bőgés, nincsenek minket beelőző túrázók, akik minket is forszírozott tempóra sarkallnának….helyette az a mély csend és nyugalom, amit csak téli havas napokon élhetünk át. És ez most nem egy pillanatkép, több száz méternyi szintet tettünk meg így felfelé, amíg ki nem értünk a hegygerincre, ahol még mindig erős északi szél hordta a havat.

A csúcstámadás volt soron, legalábbis ha a lengyel oldalt vesszük figyelembe. Előzetesen megfordult a fejemben, hogy a határ szlovák oldalán található fő csúcsra is felfókázzunk, de még a lengyel oldalon is sok felfedezésre/megcsúszásra váró rész miatt elvetettük. Mint itthon megtudtam ez 1 szempontból biztos jó döntés volt: lengyel freeride-os csoportban írták többen, hogy a szlovák határőrök szigorúan veszik a határzárt és hószánnal vadásszák le az „áttévedt” túrázókat.

A hegytetőn elég barátságtalan volt az idő, sokáig nem is akartunk fenn időzni, de azért közel 800m szint után kellett egy kis energiapótlás, hiába a bőséges reggeli. A látótávolság jó ha 30-50m volt…..naná, hogy pár száz méter csúszás után elveszítettük egymást 🙂 Próbálkoztunk a walkie talkie-val, de meg nem találtuk egymást ettől, végül a „messenger hely megosztás” volt a tuti 🙂
A vakító fehérség után az a ritkás nagyfás erdő újra ámulatba ejtett. Északról egy hegygerinc is védi így a hasonló „nordstauknál” garantált a laza porhó. Ezen a napon is csak kb. 1100m szintig csúsztunk le, majd újra felfókáztunk egy másik erdei ösvényen, de most már csak kevéssel az erdő határ teteje felé, hogy még egy kilépő kört csúszhassunk kedvenc erdőnkben.

A parkolót, most egy másik útvonalon közelítettük meg, ahol 900m-es szint alatt azért már több helyen nehezítették masszív vízátfolyások utunkat, de mégis fülig ért a szánk mikor a kocsihoz érkeztünk….aztán gyorsan lehervadt a mosolyom, mikor megláttam a kocsit, mert valaki nekicsúszott és szépen behorpasztotta az ajtómat 🙁. Azért nem hagytam, hogy elcsessze a kedvem, mert zseniális volt ez a két januári nap……. pláne így április közepén ☃🏂☃⛷
PANO-20210415-140829.jpg PANO-20210416-135325.jpg PANO-20210415-115622.jpg PANO-20210415-180526.jpg PANO-20210416-104130.jpg PANO-20210416-110545.jpg PANO-20210416-112051.jpg PANO-20210416-134527.jpg PANO-20210416-145221.jpg IMG-20210415-124609.jpg IMG-20210415-124834.jpg IMG-20210415-134206.jpg IMG-20210415-180328.jpg IMG-20210416-105101.jpg 174489357-504093917625271-5907112244734198923-n.jpg 175723320-1188452414919290-900723265003769969-n.jpg IMG-20210415-124844.jpg GH010380-1619719719821.JPG GH010380-1619719735065.JPG GH010380-1619719878076.JPG GH010381-1619719984660.JPG GH010381-1619720093446.JPG GH010383-1619720159487.JPG GH010385-1619720412451.JPG GH010385-1619720496969.JPG GH010392-1619720804133.JPG GH010392-1619720820487.JPG GH010395-1619720921445.JPG GH010400-1619721057996.JPG
Feladó:  Steve33FérfiHaladó síelő
Dátum: 2021.02.16. 15:10
(Üzenetazonosító: 211610)
Steve33 Hozzászólások: 37
Regisztrált: 2016.02.03.

Ezt az írást kiemeltük a síterepről írt élménybeszámolók közé.
2021.02.13. – Polska Powder Vol.1: Pilsko Korbielów

Szombat hajnal van, ropogós mínuszokban indulok neki az útnak. -10…-15… majd Dobronya/Krupina környékén már -21 fokban haladok, valósággal süt a hideg a szélvédő felől, amint az országúton tempósabban hajtok.

Időközben megvirrad, azért február közepén már érezhetően hosszabbak a nappalok, de a látottak kicsit lehangolók, mert csupán pár centi hó fedi a tájat. A hét elején még igen biztató előrejelzés sajnos nem valósult meg, a ciklon délebbi pályán haladt, így ide csak ez a néhány centi friss hó ért fel. Donovalyn is csak a hágó környéke mutat jobb összképet a régebbi alappal, majd Rózsahegy felé haladva újra nagyon kevés a hó, sok helyen még a füves domboldalak is kilátszanak.

De ekkor már másra terelődik a figyelmem, a távolban tisztán látszik az északabbi hegyek felett tornyosuló főnfal….az előrejelzés B pontja a ciklon hátoldali torlasztással így úgy tűnik rendben is lesz 🙂

A szlovák/lengyel határra már komoly havazásban érkezem, a vadregényes kanyargós erdei utacska a mélyen behavazott fenyvesekkel lelkesítően hat. Pár percre a határtól már meg is érkeztem a sípálya parkolójába. Gyors beöltözés, és irány a felvonó ahol a társak már várnak.

Egy öregecske ülős lift visz komótosan felfelé, van idő gyönyörködni a tájban és újra átbeszélni az útvonal tervet, mert bizony először járunk ezen a helyen, és a legjobb freeride útvonal a pályáktól viszonylag messze vezet. Még 2 csákányos felvonó is vár ránk, így jutunk fel a pályák tetejéig 1450 méterre.

Bemelegítésnek 1 kört csúszunk vissza középállomásig, mert a liftről az egyik lezárt pálya nagyon jónak nézett ki. 30-40cm levegős-lebegős porhó, rögtön fülig is ért a szánk…….aztán az első tempósan betett kanyarnál koppant is a léc az összetúrt jeges alapon….bizony van az a helyzet mikor egy kissé tömörebb hó nem feltétlen hátrány. 🙂 De egészen jó ez az első menet, miután már tudjuk, mire lehet számítani a laza powder alatt.

Következő felmenetnél már a másik oldalon szállunk ki a liftből, vállunkra dobjuk a léceket/boardokat és elindulunk a gerinc felé. Itt még nagyon nem kell gondolkoznunk, kitaposott ösvényen teszünk meg kb. 150 métert +vagy 30m szintet, aztán elkezdünk készülődni. Közben befut egy helyi boardos csapat is vagy 5-6 fővel. Szóba elegyedünk velük, meséljük kik vagyunk/miért jöttünk, ők meg nagyon helyeselnek, hogy itt Lengyelországban bizony ez az egyik legjobb hely ha freeride a cél. Egyikük azért figyelmeztet, hogy 1 dologra kell figyelni, hogy nagyon ne engedjük ki jobbra a patakmederbe, mert akkor nem jutunk vissza a liftekhez……Ok, meg is beszéljük egymás közt, hogy sok újat nem mondott, ezt eddig is láttuk a szintrajzon, majd nekiindulunk velük együtt a lejtőnek.

Már a gerincen elterülő ritkás fenyvesben is nagyon jó laza 20-40cm javarészt még érintetlen porhó, mely folytatódott a ritkás nagyfák között is…ez bizony nagyon rendben van.

Persze ahogy kell, leszakadtunk a helyi srácokról, és mire észbe kaptunk nagyon ki is tértünk balra 🙂
Mi lett volna, ha nem figyelünk erre 🤣🤣

Én valamivel feljebb voltam a gerincen de a társak lejjebb és kijjebb is kerültek. Megbeszéltük (már telefonon), hogy vissza traverzálunk balra és jó lesz. Viszonylag simán visszaértem egy erdei útra, majd vártam, hátha befutnak ők is azon az úton. Közben nézegettem a völgy felé elterülő teljesen érintetlen szűzhavas ritkás erdőt…..sajnos túl sokáig álltam ott, a szirének hangjának nem bírtam ellenállni…így bevetettem magam az erdőbe 😁⛷😁 pár száz méternyi gyönyört kaptam, majd kiértem egy másik erdészeti útra. Velem szemben újabb hívogató erdő…..itt már sokat nem gondolkoztam, mentem tovább, folytatódott az extázis…majd egybefüggő erdőfal állta utam.

Áttúrtam magam egy éppen csak kicsit ritkább részen és egy patakmederben landoltam. Egy darabig tűrhető volt, aztán mellig érő cserjék állták utam. A nagy fejvakarás és térkép nézegetés közben befutott 2 lengyel srác. Mondom nekik, eddig ez fasza volt, de itt bizony beszptam. Mondják, most kevés a hó ehhez az amúgy jó lejáróhoz, majd mint a buldózer mentek tovább a cserjésen keresztül. Félretettem én is finomkodós énemet, aztán mentem utánuk és egy 50 méterrel később már kinn is voltam a pályán valamivel a középállomás alatt. Közben a társak bejelentkeztek a völgyből, mondom nekik gyorsan lenn leszek én is.

Haladtam is rendesen a pályán, de lejjebb annyira jeges volt, hogy inkább bementem az erdőbe ami határozottan jobb volt, de 1000m alatt nagyon elfogyott a hó. A friss még rendben volt, de az alap nagyon kevés. Az utolsó 200m már séta volt, mert egy patak medret is át kellett másznom.

A liften felfelé mesélik a srácok, nekik sima volt a menet, mert egy erdészeti út pont a lift alsó állomásig vitte őket vissza. Középállomásnál Kolibában kis frissítés, majd irány újra a hegytető a kis sétával. Na majd most, mondom magamban….most figyelek, hogy a gerincen maradjak.

A felső rész még mindig nagyon jó, sok szűzhavas résszel, majd a felső erdő is…..aztán megállok….már megint egyedül vagyok….?!...kicsit várok…..meg várok…..de nem jönnek a többiek…na megyek tovább, érzésre most jó az irány….aztán befutok egy erdészeti útra. Szemben hívogat az erdő…de most erős vagyok. 🙂 Csúszok inkább a pálya felé az erdészetin…..még mindig….még mindig…még mindig…mi a tökm?! Csörög a telefon..a srácok a középállomáson…mondom nekik menjenek egy kört, mert én valahol nagyon messze.

Nézem a GPS-t….ááá az nem lehet, ez biztos félrepozicionált. Követem az erdészetit, mely sok helyen klasszik félcső, így mehet a móka is, de néhol sítúrázókkal futok össze így azért nem árt vigyázni, majd nagyon-nagyon sokára kilyukadok az alsó állomásnál.

Felindulok a lifttel, közben kis piknik, majd a középállomáson összefutok az egyik társammal.
Mondja csúsztak egy kört, de elvesztették egymást 🤣 ….telefon csöng…ok, megvan a 3. csapattag is, de az alsó állomás felé tart 🙂 Mondom, akkor mi most csináljunk meg egy kört fenn ketten…hátha sikerül együtt leérni.

Séta a hegytetőre, majd indulás a gerincen…szigorúan…egy darabig jól haladunk, most már egyre több a nyom. Azért keresem az érintetlen részeket…majd egyszer csak megint egyedül vagyok….ez a csapatban csúszás valahogy aznap nem ment. 😂😂 Tartom az irányt a gerinc bal oldalán, érintetlen sűrű erdőkben csúszok….ide azért kevesebb friss hó ért le. Nemsokára kiérek a felső erdészeti útra, és ahogy csúszok rajta összefutok a társammal….legalább 1x együtt érünk le a középállomásig.

Lassan kezdjük érezni a „hegyet” de az időnk az fogytán van. Egy kört azért még tolunk, majd irány vissza az autó, mert még vár ránk egy bő órás utazás a szállásra Zakopane-ba.

Menet közben szüntelenül óriási pelyhekben esett a hó. Olyannyira, hogy 1 helyett 1,5 órát kocsikáztam, de abszolút nem bántam. Takaros hófödte falvakon vitt át az út, a jellegzetes többszintes tátrai gerenda illetve rönkházak egészen elképesztő miliőt teremtettek. Zakopane teljes fényében tündökölt, 20-30cm friss hóval a többségében díszkivilágított házak tetején, lovas szánok vitték az éppen visszatérő turistákat…..már-már giccsbe hajló idilli téli mesevilág, amiről azt hittem eddig csak a képzeletünkben él…
Freeride Lengyelországban - Korbielow, kép: Steve33 IMG-20210213-103330.jpg IMG-20210213-132713.jpg PANO-20210213-133717.jpg IMG-20210213-102515.jpg Kép: Steve33 IMG-20210213-104107.jpg IMG-20210213-131717.jpg IMG-20210213-134147.jpg IMG-20210213-154901.jpg IMG-20210213-160945.jpg IMG-20210213-155534.jpg PANO-20210213-114203.jpg G0020222.JPG GH010203-1613397082010.JPG GH010205-1613396994777.JPG GH010205-1613397008264.JPG GH010242-1613396881493.JPG GH010247-1613396598053.JPG GH010247-1613396611022.JPG GH010247-1613396642913.JPG IMG-20210213-090338.jpg IMG-20210213-180110.jpg IMG-20210213-183712.jpg PANO-20210415-140829.jpg
Feladó:  MilFérfiHaladó síelő
Dátum: 2021.01.08. 18:09
(Üzenetazonosító: 210674)
Mil Hozzászólások: 792
Regisztrált: 2007.01.14.
23 síterepet értékelt

A Pilskótól kb. 30 kilométerre északra fekvö Potrójna csúcs alól (kb. 870 méter magasról) kaptam telefonvégre a Pilskót. Szépen látszanak a sipályái és persze az egész táj szép havas.
IMG-20210108-150416.jpg IMG-20210108-150428.jpg
h i r d e t é s

Feladó:  Korbielow
Dátum: 2018.01.05. 23:31
(Üzenetazonosító: 197953)
Korbielow Hozzászólások: 1
Regisztrált: 2018.01.05.

Több éve járok családdal, barátokkal Korbielówba. A Lengyel - Magyar barátság megélése és a kedvező árak igazán remek hellyé teszik ezt a K-Európai pályarendszert.
Ki volt már esetleg ebben a szezonban, kérdésem lenne hozzá. Üzemeltetik-e már a 3 éve elkezdett új 4-es felvonót, ami a Buczynkara visz fel az 1-es piros pálya mellett?

Köszönettel a válaszért!

Golyó
Feladó:  dr.yetiFérfiHaladó síelő
Dátum: 2017.01.28. 15:06
(Üzenetazonosító: 193376)
dr.yeti Hozzászólások: 3
Regisztrált: 2013.11.03.
2 síterepet értékelt

Ezt az írást kiemeltük a síterepről írt élménybeszámolók közé.
2017.01.25-27.-ig voltam itt.
-3-10 fok volt, szélcsendes idő. Az esti síelésnél kicsit megélénkült a szél.
A pályák közül több nem üzemelt...egyszerűen, csak azért mert nem csinálták meg a pályán a sok havat, pedig bőven volt rajta...
épp ezért több felvonó sem ment, így elég sokat kellett sorban állni.
A pályák minősége nem volt rossz, bár több helyen jegesedett és du.-ra már sok volt rajta a felkapart hó.
Sajnos itt azt írják, hogy minden pálya megy...ez messze nem igaz.
A felvonók elavult régiek, látszik, hogy itt nem akarnak rákölteni, csak a pénzt kivenni...
A hütték elég siralmasak, de az árak barátiak, mint a síbérleté is.
Az egész olyan tipikus keleti sípálya...ha ez Ausztriában lenne, akkor egy szuper jó kis sípálya lehetne, de így ez elég messze áll ettől.

laponként: összesen 5, rendezés:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
INGYENES TANÁCSADÁS »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »