Élménybeszámolók

Mucsi Zoltán "napi egy cigi"-je jut róla eszembe. Gyakorlatilag egy pálya van itt, az viszont Ausztria leghosszabbja a maga 11km-ével. Erős tempót diktálva is negyed óra folyamatos siklással lehet abszolválni az 1500m-es szintkülönbséget. 40% gleccserre/hallstatti tóra bámészkodós csúszás + 50% kemény lejtmenet + 10% erdei út golyóban vagy botozva. A csúcsra modern nagykabinos lifttel lehet felérni egy átszállással, mely negyedóránként indul lentről. Elég fárasztó tud lenni a hosszú síelés és az állva liftezés, szóval érdemes megpihenni a fenti mini kék pályán és a lassú székes felvonón. Aki kezdő, és nem akarja leküzdeni magát a hegy aljába, a 11km-es pálya felső szakaszán megállva vissza tud jönni a csúcsra egy retró nagykabinos lifttel. Szerintem egy napra mindeképp érdemes ide eljönni.

A cím: 3 nap a paradicsomban!

Szombat vasárnap és hétfőn voltunk ezen az isteni helyen. Március első hévégéje és minket 35 cm friss porhó várt. (Nagyon nagy szerencse kísér ebben az évben, 1.5 méter friss havat kaptunk a 11 napban amikor síelni mentünk)
Senkit ne riasszon el, hogy hétvégén látogassa meg ezt a hegyet, olyan mint más nagy síparadicsomoknál egy hétköznap. Parkoló mérete mutatja, hogy ide bizony nem a tömeg jár síelni. Csak a fanatikusabb fajtából valók. Ennek két egyszerű oka van: Kevés a freerider turista és ezen az áron ennél jobb pálya sízési lehetőségek vannak a környéken. Pályán nem is síeltünk csak amennyit muszáj volt az átcsúszó szakaszokon.

NAGYON FONTOS off piste sízés csak ésszel és/vagy vezetővel. Itt nem véletlenek a figyelmeztetések, itt az életével játszik az ember, de ha szabályokat mindenki betartja akkor életre szóló élmény. A freeride részek váltakozó nehézségűek, egy hegyoldalon van széles egyenletes rész majd utána, szűk kanyonok és nehéz technikás részek. Kezdő ridereknek nem ez a legjobb hely tanulni, de egy jó vezetővel aki segítőkész bátran el lehet indulni.
3 fő csapás van az egyik leghosszabb a felső állomástól egészen az átcsúszó szakaszig visz le. Nagyából 7 km a hossza, nem játék. Sok helyen vannak táblák amik jelzik, hogy még helyen van az ember majd a végén Exit felirat jelzi hol lehet kikeveredni az erdőből, így nem kell félni hogy eltéved az ember.
A második ennek a hegycsúcsnak a másik oldalán visz le. talán ez a legkönnyebb szakasz itt lehet a legtöbb emberrel találkozni. Van sok széles rész de meredek részek is vannak, de jóval tágasabb a tér az előző lejtőnél.
A harmadik pedig az igazi csemege. Itt csak a középső állomásig lehet lejutni és egy jó 500m-es sétát kell tenni a gerincen. Elhihetitek megéri! Parádés szakasz sok letöréssel, dombokkal a táj gyönyörű! Viszont itt nagyon kell figyelni mert belekerülhet olyan helyzetbe amit csak profik tudnak megoldani. (10-20 méteres ugrások). Fontos ne kövess minden nyomot ész nélkül! Nem tudhatod ki ment le előtted arra.

Hát ennyit szerettem volna összeszedni mivel inkább csak pálya beszámolók voltak az eddigiekben.

Jó csúszást mindenkinek!

sziasztok!

ma megjártuk Krippensteint.a táj csodálatos,de a pályák a 11km-es mega giga hosszún kívül említésre sem méltóak.volt rajta egy gyors köröm is-12perc siklás egyhuzamban:)mentem egy igazi freeride útvonalon is,de az inkább szenvedés volt mint élvezkedés... volt benne fáról mászás,seggen csúszás tökig érő hóban sétálás és minden nyalánkság.összességében szuper napot töltöttünk el.holnaptól Dachstein West lejtőit koptatjuk.üdv,mindenkinek!

Csütörtökön voltunk itt (Krippenstein) egy nagyobb csapattal. Az Obertraunból induló kabinos lélegzetelállító - 800 méter szintkülönbség egy alátámasztással közvetlenül a középállomás előtt, erős hintázással. Utána hasonló élmény a tetőig 700 métert leküzdve. A látványról nem tudok nyilatkozni, a tériszonyom miatt nem néztem ki.
Fent van egy nagyon rövid kék pálya egy nyitott ülőlifttel, illetve elindulhatsz a völgy felé egy retro kabinos alatt. Azon a napon ezt a liftet talán ha 4x láttuk menni.
A völgy pálya első harmada egy könnyű kék pálya a tanyákig, utána viszont igazi piros. Kezdőknek az lenne az ideális, ha a csúcs és a tanyák közé építenének egy liftet.
Aki nem rendelkezik biztos tudással, az szerintem ne próbálja ki a teljes pályát, nem fogja élvezni a hátralévő 7 km-t. A mi társaságunk kevésbé technikás tagjai örültek, hogy vége a pályának, lecsatoltak és gyalog jöttek újra fel. Mondjuk az is igaz, hogy a tanyáktól glatt jég volt a pálya végig, jégrögökkel nehezítve.
A tényleg nem túl autentikus "hüttében" elköltött ebéd után ki akartunk menni az 5ujjhoz, de összefüggő jégpáncél borította a hegyoldalt, ezért inkább nem kockáztattunk.
Több napra nem érdemes ide jönni - a kezelt pályákról beszélek, de egy napra mindenképp érdemes kipróbálni, már csak a panorámáért is.
Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/884926/...kep/1/

Decemberben síeltünk itt egy napot. Előtte Tauplitz és Dachstei West Gossau.
Sajnáltuk, hogy nem itt kezdtünk. A hely gyönyörű, az egyik leggyönyörűbb ahol valaha síeltem. Tiszta napos időnk volt. Havas sziklák és Hallstatti tóra rálátás.
Kezdőknek a kék pálya tökéletes. Nincsenek durva letörések, de a letörések után mindig jön egy hosszabb egyenes szakasz, így a letörésnél muszáj lendületet venni. A piros pályán a völgyig én nem mentem le, jeges volt és ott van 1-2 durvább letörés.
Sajnos a felvonó szűk keresztmetszet. Vagy valaki marad a négyüléses pályáján, vagy átmegy a hosszabb, de sokkal szebb pályára, akkor viszont sokat kell várni a kabinra. Sokszor összevárják az embereket, hogy tele legyen.

Szállásunk itt volt: http://members.aon.at/fbinde12/unga...risch/index.htm
Gyakorlatilag 1 km-re felvonó parkolójától.

Híven a fórum névadójához (Dachstein West - Krippenstein) jómagam (a többiek egyéb okok miatt néha kihagyással) 5napot síeltem az elmúlt vasárnaptól e hét csütörtökig D.W.-Kr-D.W.-Kr-D.W. ritmusban...
Szállásunk Gosau-ban volt, mely csodás Gosaukamm-i kilátással kecsegtetett amit az időjárás sajna randán megakadályozott.
A völgyben a héten gyakorlatilag konstans +2fok és eső, némi köddel fűszerezve...
Vasárnap magányosan síeltem, legalábbis a ködben úgy tűnt. A pályarendszer megismerését tűztem ki célomul, míg barátaim felsőlégúti- ill. gyomorpanaszok végett nem tartottak velem.
A Hintertal felőli kabinossal érkeztem az ismeretlenbe, ahol a 11A-n elindulva(egyébként csodás hópaplannal léceim alatt) próbáltam helyismeretet szerezni...nem sikerült...Biztos és kellemes támpontot a Zaishofhütte csapolt Zipfer-e jelentette.
A pályák egyébként fent végig kellemesen síelhetőek voltak, a felvonók pedig a legváratlanabb helyen és időben bukkantak ki a ködből, sokszor még azt is nehéz volt eldöntenem, hogy az alsó vagy a felső állomáson történik-e mindez.
A pályák átjárhatóságának elsajátítása, "Meiner Meinung nach" (véleményem szerint) átlag feletti intelligenciát kíván(főleg ködben) s ezzel bizony úgy tűnik én nem rendelkezem...
Második nap a folytatódó ködös idő miatt a Krippenstein-i magasság mellett döntöttünk, melyet végül kalandvágyilag egyáltalán nem bántunk meg.
Háromszor mentünk fel "alólról", melyből két alkalommal mindösszesen HÁRMAN utaztunk a 60fős kabinokban. No persze ennek oka a fenti látási(v)iszonyok voltak. Gyakorlatilag csak találgattunk, hogy merre lehet a 11km-es Talabfahrt.
A sítérkép a 10m-es látótávolságban tökéletesen értelmét vesztette, a fenti 4-es ülős hóba/dérbe öltözött, melyet a liftkezelő próbált mezteleníteni több ám még kevesebb sikerrel.
Szerencsére egy nagyobb köd-hóvihar párosítás után(500m hossz lehetett) egész kellemes pályát kezdtünk megismerni.
Az első csúszás alatt ha jól emlékszem nem találkoztunk sítársakkal, s ez hatalmas élmény volt a csodás, a helyi infó szerint 60cm-es friss hóval betakart környezetet szemlélve. Kábé félúton egy kisebb gyönyörteli hegyi "tanyavilág"(Bergdorf Krippenbrunn), ahol némi Lupulinpótlást(sörital áldásos összetevője) követően már csúszhattunk is tovább.
Sajnos kábé 1200m tengerszint alatt(jelen időjárási körülmények közepette) némileg komplexebb sítudás szükségeltetik, mely a buckasí és a latyaksí alapiskoláinak elsajátítását feltételezi.
Jó ha az embernél vannak "cserecombok", miután a "gyári" elégett...
Amúgy FIS lesiklásra a pálya alsó harmada tökéletes, persze FIS-fittség állapotában.
Vannak botozós részek, melyek megismerve később, némi sítudás és bátorság, s főként megfelelő erőállapot mellett megelőzhetőek(lesiklással).
Nos amíg lehetett a Krippenstein-i napok javarészben a fenti "retró-sárgakabinos" körökkel teltek 3-3völgymenettel.
A táj, a panoráma(már ha látható) vad hegyvidéki, szóval bjutiful.
A fenti kocsma(Lodge) bent sajnos nem túl autentikus, kint meg akkora hó volt, hogy a teraszt csak sejteni lehetett, pedig a kilátás pazar.
A második, naposabb napon megjelentek a szűzhavazós "csapatok" is, olyan lécekkel melyeknél a szélességi méreteket szerintem már cm-ben adják meg...
Szóval Krippenstein komoly Freeride terep, komoly útvonalakkal, melyeket még a kabinokból is tisztelettel(s irigykedve)szemléltünk.
A közbülső "gosau-i" nap hozta a legstabilabb láthatóságot, s a legszebb fotókat. A 11A itt már "szemre" is kiváló volt, gyakorlatilag az összes(általunk ismert) sítechnikát kipróbáltuk rajta. Jártunk a 17-es családi pályán, amellyel csak az volt a gond a felső hóminőség középen selejtessé vált, amelynél az alsó kása(kemény alappal) is síelhetőbb volt, azaz ide is elkél a SÍTUDÁS az adott körülményhez(+/-2fok).
A nap vége felé kerültünk át a Russbach-i piros 1-re, amely kétségtelenül a legnagyobb felületű pálya a "hegyen" s nagy élmény végigdöngetni rajta(jó lenne egyszer stabilabb hidegben is).
Utolsó nap sokat él(v)eztük a 2-es pályát a gosau-i 6-os ülős mellet, majd déltől ismét a 11A-t s néha a kezeletlen 11 környékét túrtuk, többször hangoztatva, hogy bárcsak egy ilyen pálya lenne az Alföldön, esetleg a Mátrában...(meg persze egy "szűk" Gerlitzen-i "Nójgárten").
Az utolsó sínap végét természetesen a bájos Zaishofhütte csapolt söre zárta, melyet az intelligenciamentességnek(és térképismeret hiányának) köszönhető 15óra59perckor elcsípett 6-os fűtött üléses előzött meg(aki járt erre tudja miről beszélek)... Szóval végül majdnem ott ragadtunk(sajnos mégsem).

December 29.-én síeltünk itt. Remek hóviszonyok fogadtak, mivel előző nap esett a hó. Friss havon ragyogó napsütésben, tiszta időben fedeztük fel a hegyet. Gyönyörű volt. Igaz az alsó szakaszok jegesek voltak, előző nap ott eső esett.
Ennek a síterepnek a felvonó a szűk keresztmetszete. reggel 20 perc várakozás után jutottunk fel. Délben a csoport többi tagja lecsúszott a völgyig, nekik akkor 40 perc volt, mire a hegyre feljutottak. Amikor csak a kék pályán csúsztunk, ami egyébként álomszép, rálátással a hegyekre és a Hallstatt-i tóra, akkor is kabinnal kell visszajönni, ami ritkán jár, 1-1 kabin oda-vissza, sokszor mint a heringek a dobozban. Ahhoz, hogy a kabinoshoz eljussunk egy tolókarossal fel kell magunkat húzatni, ez nem a legkényelmesebb. Őrült lassú, és sokan ki is potyogtak belőle.
Ettől függetlenül 3 napos túránk utolsó állomása volt Krippenstein, Tauplitz és Dachstein-West (Gossau) után, társaságunk egyetértett abban, hogy ilyen gyönyörű helyen régen síeltünk.
Kezdőknek is klassz széles kék pályák. Igaz a letöréseknél muszáj lendületet venni, mert botozás lesz a vége.

Sziasztok!

Pénteken jöttünk vissza Krippenstein és Dachstein-West terepekről. 3 és fél napot csúsztunk.
Hadd kezdjem azzal, hogy a párom az előző héten nyerte meg az ATOMIC játékot, és vele együtt a lécet, amit két nappal indulás előtt át is vettünk. Szóval nagy volt az öröm.
Január 16-án indultunk reggel. Szállásunk Obertraunban a Seehotel am Hallstättersee volt, amit szintén a sielok.hu-n keresztül találtam és csak jókat tudunk mesélni a panzióról. A szobák szerintem megfelelőek, a szakács remekül főzött végig, és festői környezet fogadja az odalátogatókat. Amúgy magyarok üzemeltetik, és a két ügyintéző-vezető nagyon készséges volt. Halkan jegyzem meg, hogy tervezzük a nyári visszatérést.
Krippenstein:
Első nap napos, második nap szeles, borús idő volt, mindkét nap kb. -10 fok. Hétfőn délután egy bemelegítő csúszással kezdtünk. Itt egy pálya van, de az 11 km hosszú és nagyon változatos; emellett pedig közel 30 km off-piste-vel rendelkezik, így freeride paradicsomként hirdeti magát elsősorban. A kezelt pálya első harmada kopárabb terep, majd ahogy beérünk az erdőbe, megváltozik az időjárás is, és elénk tárul a hallstatti-tó látványa. Háromnapos bérletet vettünk, ami érvényes volt Dachstein-Westre is, és így kaptunk előző napra egy ingyenes sífelvonó-jegyet, amivel fel tudtunk menni a csúcsra, onnan pedig a hosszú pályán lecsúsztunk. Alig voltak, néha úgy éreztük csak mi vagyunk az egész síterepen, ezt tapasztaltuk kedden is. Boardosként néha idegesítően lankás, már-már emelkedő volt a pálya, de ha jó lendületet sikerült vennem, sokáig nem kellett lecsatolnom. Szerintem abszolút szerethető pálya, van egy különleges varázsa, és élmény, hogy kb. 40 percig csúszol lefelé, anélkül hogy liftezni kéne. Párom első nap kipróbálhatta az új lécet, amit pillanatok alatt megszokott és csak jókat mondott róla, egy kivétellel: a súlyára panaszkodott, mivel sokkal nehezebb, mint a régi léce. Ennyi baj legyen
Szerdán még egy fél napra visszamentünk egy hótappancsos túrára a Five Fingers kilátóhoz. Ez külön élmény volt. Csodás innen kilátás.
Aznap délután és másnap a Dachstein-West síterepet vettük be. Korábbi beszámolók, fórumos írások alapján a Russbach-i kabinos felvonónál parkoltunk le. Innen gyorsan fel lehet jutni várakozás nélkül a tetőre. Itt már voltak bőven, de a 70 km elnyelte az embertömeget. Megjegyzem mindkét nap csak az 1-es és 2-es pályákon csúsztunk, szerdán idő hiányában, csütörtökön a szakadó eső miatt nem mentünk át a többi pályára, így ide még vissza kell jönnünk. Finom jegyzem meg, hogy csákányos lift visz át a többi pályához, és boardosként nem igazán kedvelem eme liftfajtát.
De a két említett pálya szuper. Szélesek, megfelelően hosszúak. Kellemeseket csúsztunk itt is, még a szakadó eső sem zavart minket. A kesztyűink kivételével bírta a ruházat. Ajánlom a 2-es pálya közepénél fekvő Gosaustub’n Hüttét, ami a lentről induló négyüléses lift felső végén található.
Péntekre megérkezett a rossz idő, így igyekeztünk minél gyorsabban kijutni a régióból.

Dachstein...
Vadregényes hegység, amely megtévesztő lehet az ideérkező laikusok számára! Ha a környéken szálltok meg valamelyik síparadicsomban - Tauplitz, Schladming - akkor mindenképpen térképen előre tervezzétek meg, hogy melyik oldalról támadjátok meg a hegyet. Mindkettő szélsőséges és nehezen megközelíthető:)Mi Tauplitzról Krippensteint választottuk, nem bánjuk, de nem volt egyszerű.
Január lévén várható a jó hóviszony, ám a hirtelen szintemelkedés hozta éles időjárásviszonyok megváltozásával nem számoltunk. Míg a csodálatos Bad Ausseeban szikrázott a nap, addig a vészesen kanyargós hegyre vezető úton egyre ködösebbé vált a helyzet. Olyannyira, hogy a parkolóban kiszállva az autóból már keresnünk kellett a jegypénztárt és nem láttuk a fejünk felett elhaladó kabinokat.
Felfelé haladva a hegyre, a ködben nem észleltünk semmiféle freeride pályát vagy túraútvonalat, s fenn a minimális látásviszonyok mellett a farkasok üvöltésétől rémültünk meg, ám hamar kiderült, ők a szánhúzók,akik épp pihenőidejüket töltik a cudar időben.
A táj űrbéli, sehol egy fa, csak sziklák, hó és köd. Ekkor értettük meg, mire valók a rózsaszín pályaszéli bólyák. Csak az a baj, ha néhol kitisztul és lelátsz a melletted tátongó szakadékba.
Node a kutyusok melletti hüttében bevettük a bátorítót és elindultunk a 11 kilóméteres piros pályán, mely néhol túlságosan keskeny más helyütt pedig olyan kanyar van benne, ahol a ratrak is elakad...
Visszatérve az időjárás szélsőségeihez, olyan kollégáknak ajánlom a terepet, akik nem spóroltak felszerelésükön, ruházatuk megfelelően vízálló, mivel fenn a hegyen a mínuszokban verik a jégtüskék, amelyek lefelé haladva rádfagynak, majd a pálya alján megolvadva mosolyognak a ruhádon:) A szemüveget és a maszkot is be kell készíteni a kocsiba, és nem árt, ha van egy pót is azoknak, akik reggel mély álomban pakoltak össze...
A pálya alja leginkább egy erdei sétaúthoz hasonlít, ha nem ereszted meg a középrészen, akkor biza evezhetsz vagy hátadra veheted a léceket a felvonóig.
Apropó felvonó!! Maga a kabin és oszloprendszer félelmetesen avitt, azonban a beléptetőrendszer automatikusan felveszi a mosolyodat, így ha ma megunjátok, holnap ne adjátok át másnak a bérletet!
Szóval, Krippenstein megér egy misét, ám mielőtt útnak indultok, mindenképp nézzetek egy webkamerás felvételt a fenti viszonyokról!
Mély havat!

Megjöttünk a Krippenstein sítúráról, óriási élmény volt! Bejártuk a Dachstein-fennsíkot, ami nevével ellentétben nem sík, hanem egy külön hegység, törpefenyvesekkel, óriási sziklákkal, jókora havas dombokkal. Megsíeltünk sok szép szűzhavas hegyoldalt, jutalmul a sok mászásért. A legnagyobb, egész napos sítúránk szombaton a Krippenstein 2100 csúcsról a Simonyhüttéhez vezetett és onnan vissza. Belehaltam közben párszor a küzdelembe, de nagyon élveztem.
Szállásunk egy hangulatos rönkházban volt (Lodge), távol a civilizációtól, elképesztő panorámával, csendes-szorgos nepáli személyzettel.
Még friss havat is kaptunk, az óraátállítás éjjelén esett Krippensteinen, és ezt ki is használtunk tegnap: gyakoroltuk a freeride-ot, a nap végén pedig lecsúsztunk a 11 km-es pályán egészen a völgyállomásig. Lejjebb már igencsak tapadós-kásás volt a hó, megállíthatatlanul közeleg a tavasz.
Az idővel óriási szerencsénk volt, napközben csak dekorációnak volt felhő, többnyire szikrázó napsütés kísért végig, a hóesés este-éjjel jött, ahogy kell! Ja, és még dörgés-villámlás is kijutott este a túra végén, nehogy ne legyen elég izgalmas. Erről majd még írok bővebben is...

Néhány fotót feltöltöttem ebbe a galériába:
https://sielok.hu/fotoalbum/dachste...in-krippenstein-situra/ga...

Krippenstein és Gosau!

Pénteken indultunk reggel 6 -kor, és du. 2 -kor már a Krippenstein nagykabinból gyönyörködtünk a tájban.

Lent langymeleg, fent hóvihar, 30 cm. friss hó.

Félelmetes, vad, Európa legjobb ride -os terepei között emlegetett hely a Krippenstein freeride aréna.

Naná, hogy a legrövidebb utat választottuk a völgy felé.

Nagyon meredek, itt - ott egy - egy hóba tűzött "mogyoróbot stangli" - val jelzett útvonal.

Lefelé haladva egyre elviselhetőbb időjárás, és egyre nehezebb a pálya.

A mélyhavas rész után néhol 2 m szélességre leszükülő, embermagasságú buckákkal tarkított kacskaringós "labirintus" jelenti a lefelé vezető útvonalat.

Csak profiknak való hely, a holnap hozzánk csatlakozó (haladó sízőknek) nem igazán alkalmas az off piste, a ride, a mélyhó titkok alapjaival való ismerkedésre.

Emiatt az oktató stáb (Pinyi, ride specialistánk és jómagam)úgy döntöttünk, hogy másnap GOSAU lesz a ride -os tanfolyam helyszíne.

Holnap innen folytatom a beszámolót.

MoZso!

Krippensteinre természetesen sílifttel jutsz fel, kétszakaszos kabinos, decemberben adták át az új liftet. Gyönyörű és érdekes hely Krippenstein csak ajánlani tudom!

A kérdéses pálya egy nagyon szép fekvésű, erős kék pálya, az elején kis piros "beütéssel".

Robi

sziasztok.

jártam ma Krippenstein-en. Hááát ez egy nagggyon komoly terep...

néhány kép...

Robi

Kedves Snowman!

Én most voltam az említett terepen és valóban csodálatos élmény volt. Mi időben tehát még 9 óra előtt értünk a felvonóhoz. Nagyon jól esett, hogy volt családi jegy és így az egyhetes síelésünk legolcsóbb bérletárait értük el az nap. 74,6 Euró 2 Felnőtt 2 Gyerek. Gond nélkül felértünk a 2100 méteren lévő állomásra és ott szikrázó napsütést, ragyogó pályákat találtunk. A felső állomás mellett van egy kék pálya, melyhez egy négyüléses és egy korongos felvonó kapcsolódik. A szép időben ezen bemelegítettünk, de mindenkit a 11 km-es talbfahrt vonzott. Az első szakasz, amelyik kék és a Gjaldaralm (vagy valami ilyesmi) -re vezet, nagyon szép kellemes esésű, kezdőknek is ajánlható. Csak egy helyen kell botozni rajt, ha nem vagy elég bátor jó nagy sebességet felvenni előtte. innen egy másik kabinnal vissza lehet menni a felső állomásra. Ha szépen süt a nap én ezt mindenképpen javaslom is, mert a pálya alsó szakasza innentől már délelőtt árnyékban marad. Mi nem így tettünk hanem indultunk le a nagy kalandra. Az út még egy darabig kék pályaként folytatódik, igazából egy szélesebb síút melyen nem kell kanyarogni, csak csúszni lefelé és élvezni a csodálatos panorámát. Ez egészen egy kisebb Hüttéig tart, ahol érdemes megállni és a gyengébb idegzetűek ihatnak is valami erőset mert kezdetét veszi a nagy menet. Innen ugyanis jónéhány kilométeren keresztül igazi kanyargós, szerpentines, meredek pirospálya kezdődik és bizony úgy tűnik, hogy soha sem lesz vége. Mi közben beértünk egy felhőbe is, így még látni sem láttunk sokat. A lentebbi részeken jeges, itt-ott köves volt a pálya. Sokhelyen lehet azért pihenni, de mi szinte nem is találkoztunk senkivel az utunk során, olyan érzésünk volt, hogy itt csak magunkra számíthatunk...
Hatalmas élmény volt és komoly erőpróba. Természetesen azonnal fel szerettünk volna menni a csúcsra, de ekkorra már ~12 óra elég nagy tömeg gyűlt össze az alsó állomáson. Kellett kb. 25 perc, hogy ránk kerüljön a sor. Kivártuk, feljutottunk. Ha kajálni szeretnétek délben akkor a felvonó épületében lévő Hüttét javaslom, mert ami egy kicsit lentebb van (valami faház) az elég egyszerű. Csak 6 féle étel van, többnyire virsli félék. Mi utána még egyszer lesíztünk az alsó állomásig és ekkor már ezt a részt is érte a napfény. Hatalmas élmény és csak ajánlhatom, de fontos, hogy jó sítudás nélkül ne menjetek a második szakaszra hanem a kabinnal menjetek le. Én az ilyeneket nem szoktam komolyan venni, de ezt tényleg tartsátok szem előtt) Azért számomra lehet hogy egy egész hétig unalmas lenne ez a terep ( végül is két pálya van igaz az egyik 11 km-es). Próbáljátok ki a környéken: Grossau (Dachstein West) és Loser pályáit, esetleg Tauplitz-ot.