Mucsi Zoltán "napi egy cigi"-je jut róla eszembe. Gyakorlatilag egy pálya van itt, az viszont Ausztria leghosszabbja a maga 11km-ével. Erős tempót diktálva is negyed óra folyamatos siklással lehet abszolválni az 1500m-es szintkülönbséget. 40% gleccserre/hallstatti tóra bámészkodós csúszás + 50% kemény lejtmenet + 10% erdei út golyóban vagy botozva. A csúcsra modern nagykabinos lifttel lehet felérni egy átszállással, mely negyedóránként indul lentről. Elég fárasztó tud lenni a hosszú síelés és az állva liftezés, szóval érdemes megpihenni a fenti mini kék pályán és a lassú székes felvonón. Aki kezdő, és nem akarja leküzdeni magát a hegy aljába, a 11km-es pálya felső szakaszán megállva vissza tud jönni a csúcsra egy retró nagykabinos lifttel. Szerintem egy napra mindeképp érdemes ide eljönni.

sziasztok!

ma megjártuk Krippensteint.a táj csodálatos,de a pályák a 11km-es mega giga hosszún kívül említésre sem méltóak.volt rajta egy gyors köröm is-12perc siklás egyhuzamban:)mentem egy igazi freeride útvonalon is,de az inkább szenvedés volt mint élvezkedés... volt benne fáról mászás,seggen csúszás tökig érő hóban sétálás és minden nyalánkság.összességében szuper napot töltöttünk el.holnaptól Dachstein West lejtőit koptatjuk.üdv,mindenkinek!

Csütörtökön voltunk itt (Krippenstein) egy nagyobb csapattal. Az Obertraunból induló kabinos lélegzetelállító - 800 méter szintkülönbség egy alátámasztással közvetlenül a középállomás előtt, erős hintázással. Utána hasonló élmény a tetőig 700 métert leküzdve. A látványról nem tudok nyilatkozni, a tériszonyom miatt nem néztem ki.
Fent van egy nagyon rövid kék pálya egy nyitott ülőlifttel, illetve elindulhatsz a völgy felé egy retro kabinos alatt. Azon a napon ezt a liftet talán ha 4x láttuk menni.
A völgy pálya első harmada egy könnyű kék pálya a tanyákig, utána viszont igazi piros. Kezdőknek az lenne az ideális, ha a csúcs és a tanyák közé építenének egy liftet.
Aki nem rendelkezik biztos tudással, az szerintem ne próbálja ki a teljes pályát, nem fogja élvezni a hátralévő 7 km-t. A mi társaságunk kevésbé technikás tagjai örültek, hogy vége a pályának, lecsatoltak és gyalog jöttek újra fel. Mondjuk az is igaz, hogy a tanyáktól glatt jég volt a pálya végig, jégrögökkel nehezítve.
A tényleg nem túl autentikus "hüttében" elköltött ebéd után ki akartunk menni az 5ujjhoz, de összefüggő jégpáncél borította a hegyoldalt, ezért inkább nem kockáztattunk.
Több napra nem érdemes ide jönni - a kezelt pályákról beszélek, de egy napra mindenképp érdemes kipróbálni, már csak a panorámáért is.
Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/884926/kep/1/

Híven a fórum névadójához (Dachstein West - Krippenstein) jómagam (a többiek egyéb okok miatt néha kihagyással) 5napot síeltem az elmúlt vasárnaptól e hét csütörtökig D.W.-Kr-D.W.-Kr-D.W. ritmusban...
Szállásunk Gosau-ban volt, mely csodás Gosaukamm-i kilátással kecsegtetett amit az időjárás sajna randán megakadályozott.
A völgyben a héten gyakorlatilag konstans +2fok és eső, némi köddel fűszerezve...
Vasárnap magányosan síeltem, legalábbis a ködben úgy tűnt. A pályarendszer megismerését tűztem ki célomul, míg barátaim felsőlégúti- ill. gyomorpanaszok végett nem tartottak velem.
A Hintertal felőli kabinossal érkeztem az ismeretlenbe, ahol a 11A-n elindulva(egyébként csodás hópaplannal léceim alatt) próbáltam helyismeretet szerezni...nem sikerült...Biztos és kellemes támpontot a Zaishofhütte csapolt Zipfer-e jelentette.
A pályák egyébként fent végig kellemesen síelhetőek voltak, a felvonók pedig a legváratlanabb helyen és időben bukkantak ki a ködből, sokszor még azt is nehéz volt eldöntenem, hogy az alsó vagy a felső állomáson történik-e mindez.
A pályák átjárhatóságának elsajátítása, "Meiner Meinung nach" (véleményem szerint) átlag feletti intelligenciát kíván(főleg ködben) s ezzel bizony úgy tűnik én nem rendelkezem...
Második nap a folytatódó ködös idő miatt a Krippenstein-i magasság mellett döntöttünk, melyet végül kalandvágyilag egyáltalán nem bántunk meg.
Háromszor mentünk fel "alólról", melyből két alkalommal mindösszesen HÁRMAN utaztunk a 60fős kabinokban. No persze ennek oka a fenti látási(v)iszonyok voltak. Gyakorlatilag csak találgattunk, hogy merre lehet a 11km-es Talabfahrt.
A sítérkép a 10m-es látótávolságban tökéletesen értelmét vesztette, a fenti 4-es ülős hóba/dérbe öltözött, melyet a liftkezelő próbált mezteleníteni több ám még kevesebb sikerrel.
Szerencsére egy nagyobb köd-hóvihar párosítás után(500m hossz lehetett) egész kellemes pályát kezdtünk megismerni.
Az első csúszás alatt ha jól emlékszem nem találkoztunk sítársakkal, s ez hatalmas élmény volt a csodás, a helyi infó szerint 60cm-es friss hóval betakart környezetet szemlélve. Kábé félúton egy kisebb gyönyörteli hegyi "tanyavilág"(Bergdorf Krippenbrunn), ahol némi Lupulinpótlást(sörital áldásos összetevője) követően már csúszhattunk is tovább.
Sajnos kábé 1200m tengerszint alatt(jelen időjárási körülmények közepette) némileg komplexebb sítudás szükségeltetik, mely a buckasí és a latyaksí alapiskoláinak elsajátítását feltételezi.
Jó ha az embernél vannak "cserecombok", miután a "gyári" elégett...
Amúgy FIS lesiklásra a pálya alsó harmada tökéletes, persze FIS-fittség állapotában.
Vannak botozós részek, melyek megismerve később, némi sítudás és bátorság, s főként megfelelő erőállapot mellett megelőzhetőek(lesiklással).
Nos amíg lehetett a Krippenstein-i napok javarészben a fenti "retró-sárgakabinos" körökkel teltek 3-3völgymenettel.
A táj, a panoráma(már ha látható) vad hegyvidéki, szóval bjutiful.
A fenti kocsma(Lodge) bent sajnos nem túl autentikus, kint meg akkora hó volt, hogy a teraszt csak sejteni lehetett, pedig a kilátás pazar.
A második, naposabb napon megjelentek a szűzhavazós "csapatok" is, olyan lécekkel melyeknél a szélességi méreteket szerintem már cm-ben adják meg...
Szóval Krippenstein komoly Freeride terep, komoly útvonalakkal, melyeket még a kabinokból is tisztelettel(s irigykedve)szemléltünk.
A közbülső "gosau-i" nap hozta a legstabilabb láthatóságot, s a legszebb fotókat. A 11A itt már "szemre" is kiváló volt, gyakorlatilag az összes(általunk ismert) sítechnikát kipróbáltuk rajta. Jártunk a 17-es családi pályán, amellyel csak az volt a gond a felső hóminőség középen selejtessé vált, amelynél az alsó kása(kemény alappal) is síelhetőbb volt, azaz ide is elkél a SÍTUDÁS az adott körülményhez(+/-2fok).
A nap vége felé kerültünk át a Russbach-i piros 1-re, amely kétségtelenül a legnagyobb felületű pálya a "hegyen" s nagy élmény végigdöngetni rajta(jó lenne egyszer stabilabb hidegben is).
Utolsó nap sokat él(v)eztük a 2-es pályát a gosau-i 6-os ülős mellet, majd déltől ismét a 11A-t s néha a kezeletlen 11 környékét túrtuk, többször hangoztatva, hogy bárcsak egy ilyen pálya lenne az Alföldön, esetleg a Mátrában...(meg persze egy "szűk" Gerlitzen-i "Nójgárten").
Az utolsó sínap végét természetesen a bájos Zaishofhütte csapolt söre zárta, melyet az intelligenciamentességnek(és térképismeret hiányának) köszönhető 15óra59perckor elcsípett 6-os fűtött üléses előzött meg(aki járt erre tudja miről beszélek)... Szóval végül majdnem ott ragadtunk(sajnos mégsem).