Élménybeszámolók

Január első napjaiban egyértelmű lett, hogy valami készül. Minden előrejelzés havat jósolt. Hétfőn, 5-én délután úgy gondoltam, hogy érdemes lesz kipróbálni. A kb 15 cm-es hó miatt egy hulladék egyenes léccel és kb. ugyanilyen fókával indultam egy próbakörre. Remeterét után meg sem kiséreltem belevágni a szokásos nyiladékba, inkább maradtam a turistaúton, és a Sós hegyi kilátó fele értem el Lapist. Ha már itt jártam felmentem a János kilátóhoz, majd haza. Lefele még bőven ütöttek a kövek, de ennek a lécnek mindegy volt.

Két nap múlva már lényegesen több volt a hó, így a normál túralécemmel tudtam indulni. A terv az volt, hogy kifókázom a sípályára, megyek egy kört majd haza. Szerencsére a hidegnek a hó kiváló poros volt, így nem kellett vax a fókának. Most már fel tudtam menni a szokásos nyiladékban Lapisra, miközben bőven volt mit leütögetni a fákról-bokrokról, mert itt akartam lejönni. A Rotáry D-i oldalán mentem, majd tovább a Misinára és le a síházba. Rám fért egy frissítés, így be is mentem. Úgy fogadtak, mintha tegnap váltunk volna el. Tea, zsíros kenyér, de volt saját ellátmányom. Aztán leküzdöttem a magam a pályára. A felső ötven méter nem igazán léc barát, de ez igazából nem pálya. Leérve átszereltem és Kisrét fele indultam. Ahogy átvágtam a másik pályán meglepődve láttam, hogy bőven vannak érintetlen részei. Mivel már jócskán délután volt, úgy gondoltam, ebben már olyan nagy változások holnapig nem lesznek. Így meg is volt a másnapi terv. Ahol csak lehetett kerülve az utakat felküzdöttem magam a János kilátóhoz, majd onnan haza. Hála a kiváló hónak néhol már egészen értékelhető freeride sikeredett. Már égtek az utcai lámpák mire hazaértem, de a kapuig tudtam csúszni.

Következő nap taktikát változtattam, átautóztam a Misinára, a lécet lecseréltem egy 95-ösre. A házban a szokásos hangulat, befizettem a napi árat, kaptam egy övet és egy eligazítást. A fő pálya már persze össze volt járva, de bőven az élvezhető kategória. Csak én nem éreztem az egészet, így pár kör után fel is mentem a házba egy kis pihenőre. A frissítés meg is hozta az eredményét, mert utána mintha kicseréltek volna. Végre összeállt a mozgás, ki mertem centizni a széleket, a tegnap kinézett részeken. Sajnos nem tudtam végig maradni, de húztam a végét, amíg csak lehetett.

Sajnos a hétvégi ónos eső nagyjából elintézte a havat, de hétfőn tettem még egy próbát, most Jakab hegy fele. A hó igazolta a legrosszabb várakozásaimat. Az ösvények lefagyott jegesek, a hó tetején fagyott kéreg. Felfele még elment. Az eredeti tervem az volt, hogy felmegyek a kolostorig, onnan a zöldön le, majd a piroson a vissza kékre, amerre felmentem és haza. Ebben két lecsúszás-átszerelés van. Aztán felfele elgondolkodtam, hogy érdemes-e ezeket a lecsúszásokat erőltetni, főleg a zöldön, ami egy meredek ösvény. Arra jutottam, hogy nem, így a Jakab hegy tövéből visszafordultam egy lecsúszást kihagyva. Utóbb áldottam az eszemet, mert a Remeterét fele a kéken, az életemért küzdöttem a meredek szétfagyott dózeren. Végül szerencsésen hazaértem. Mindazonáltal nem lehetek elégedetlen, ezer éve nem volt ilyen, hogy a Mecsekben egy hét alatt négy sínapot tudtam abszolválni.

A történelem ismétli önmagát. Ezt a sztorit egyszer már megírtam ide, szinte napra hét évvel ezelőtt, 2013. márciusában. Most ismét lejött 30-40 cm hó, és én persze újra mentem. 25-én reggel 6-kor kinézve az ablakon minden, az út is fehér. Eldőlt, menni kell. Készülök, pakolok, mint már annyiszor, mi jön, mi marad. Csak az fura kicsit, hogy mindezt otthon teszem. Nem kell sietni, nincs autózás és hosszú a nap. Megy a matek, hogy melyik léccel? Hajlanék a szélesebbek felé, arra gondolva, hogy a pályán milyen jó is lenne. Végül győz a józan ész, oda is kell jutni, meg ott felfele is. 9 előtt indulok. A hó kicsit nedves, alul olvad is. A vax a fókán Remeterétig tart ki, itt egy darab gyertyával újítom fel. Két futón kívül senki. Van itt egy nyiladék, abban szoktam léccel közlekedni, át is váltok rá. Menet közben ütögetem le az ágakról a havat, hogy visszafele ne zavarjon. Lapisban áll pár autó, de ember sehol. Felérek a Rotary D-i oldalára és éppen utolérek pár túrázót, amikor újra meg kell állnom vaxolni. A TV torony környékén már többen vannak, főleg szánkózók. Kihasználják, hogy nincs iskola. Miközben szerelek át, egy autóból rám köszön Péter, a sípálya mindenese, gondnoka stb. Megörülünk egymásnak, jó lesz együtt csúszni, mászni. Lecsúszom a turista úton, majd a felső kövesen a pályára. Mire indulnék befut Péter is. Megbeszéljük, hogy lecsúszunk, majd eltúrázunk Kisrét fele. A pálya egészen kiváló. Mindig elcsodálkozom, hogy ez az ős öreg Ski Trab lécem milyen jó. Csodaszépen úszik fel, pedig csak 80-as a dereka, igaz könnyű. A menet olyan jó volt, hogy ismétlést kívánt. Beszélgetve igen hamar felfókáztunk. A második menet után indultunk Kisrétre, majd amerre adja magát. Végül egy hosszú irtáson fel a Rortáry É-i oldalára. Itt útjaink elváltak, Péter visszacsúszott, és meg toronyiránt fel a János kilátóhoz. Innen már haza tudok csúszni. Jó kis menet volt lefele, hamar hazaértem. Volt még egy feladatom, megtartani a szezonzárót a kertben. Kb. 80 méter kék pálya. Ha már lúd, legyen léc teszt is. Előszedtem a 95-öst, meg a 116-ost is egy-egy körre. Annyira jó volt, hogy a szélesebbel mennem kellett még egy ráadást. És ezzel, ezt az igencsak különös, rövidre sikerült, elemeiben azért parádés szezont 19 nappal bezártam.

Ma délután busszal felmentem a Dömörkapuig, mivel a TV-toronyig nem jár a busz. Innen egy jó 20 perc alatt a síházhoz értem, délelőtt telefonon érdeklődtem hogy megy-e a felvonó, pont akkor indultak. 1 körül érkeztem a síházhoz, beköszöntem, majd a már jókedvű felfonókezelő Úr csak annyit kérdezett tőlem: "Hoztál bort?" :D
Kicsit kifújtam magam, fizettem egy napijegyet, megkaptam az övemet és mentem is. Rajtam kívül hárman síeltek még, mint megérdeklődtem ha 10-20 ember összegyűlik, az már tömeg. :) Szokásosat tudom mondani, ajánlott a bőrkesztyű, kövezős léc, és a jó térdek. A pályán persze sok helyen fű, kő, bucka, ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam. Nem használtam még hasonló felvonót, de a honlapjukon lévő két képet lecsekkolva nekem elég volt az instrukció, valahogy egyből ráéreztem. Az is igaz, hogy eddig ez a felvonó dolgoztatott meg legjobban, oda kell figyelni, felfelé is megedzi az embert.
Én szorítok még az időjárásnak, egy újabb 20-30 centi nagyon jól esne mindenkinek. 4-kor elmentem, utólag is köszönöm az egyik síelő srácnak hogy levitt kocsival. A lécemet otthagytam, szerdán tervezek még egy kört menni.

Sziasztok!

Folytatva hazai síterep "gyűjteményem" a mai napon Pécsen jártam. Igazi retró hangulat, kezdőknek nem ajánlom, inkább az olyan fanatikusoknak, mint én vagyok. Amit most leírok, az tanulság,és semmiképpen sem kritika, minden tiszteletem az üzemeltetőké, akik forró teával, és zsíros kenyérrel dobták fel minden odalátogató hangulatát!
Jártam már Dunakömlődön, ezért van tapasztalatom a bájos, hazai low cost-ból üzemeltetett pályákkal. Aki ismeri Pécset könnyen odatalál, a TV toronyig könnyű eljutni, ám havas napokon a parkolással gond lehet mert a parkolót nem tisztítják, bár csak elfértünk valahogy. Ami a legfontosabb: Munkáskesztyű az ideális a felvonó miatt, és olyan léc, meg síruha amit nem sajnálsz! A síház abszolút korrekt, van melegedő, segítőkész üzemeltetők, és megmutatják a felvonó használatát is. Érdemes a parkolóból sima cipővel lesétálni a síházhoz, mert visszafelé jelentős emelkedő van. A felvonó az egy külön történet. Kapsz egy övet, amelyen rajta van a felvonó, amit te fogsz ráakasztani a kötélre. Ezt megkapod még a síházban, aztán léccsatolás, és jön a pálya felső brutális része amin nincs mindenhol hó, ezen a lesíelést kezdőknek abszolút nem ajánlom. Utána viszont kellemes kék pálya, és a szűz havat kedvelőknek sok erdős rész a régi felvonó felé, illetve ott még egy pálya. A felvonózás a következőképpen működik: bal kéz megfogja a kötelet, hagyja, hogy csússzon a tenyérben, jobb kézzel a kampót ráhelyez, megfeszít, aztán a felvonó ránt egy nagyot. Én az első kettőnél hasra estem, de utána már nem volt gond :) Kezdőknek nem egyszerű, snowboardosoknak úgy láttam egy kicsivel nehezebb. Ha kezdőként Pécsen jársz, felső szakaszon érdemes legyalogolni, majd sajnos vár rád egy felfelé gyaloglás is, ha csak nem leszel nagyon ügyes a felvonóval. :) Mivel ratrak nincs a pályát a síelők, boardosok simítják le, pár órával a kezdés után egész elfogadható volt a minősége.
Ár-érték arányban rendben van a fanatikusoknak, nagyon bájos a retró hangulat!

Félig ide tartozik, félig a túrasí rovatba. Március 25-én leesett kb. 25-30 centi hó a Mecsekben. Így 26-án mindent félretéve sí-túrázni indultam, és reméltem, hogy kipróbálhatom a civileknek is megnyitott egyesületi felvonót.

Fél 10 felé indultam otthonról, Mecsekszentkútról. A ház előtt csatoltam. majd pár száz méter után már az erdőben haladtam, végig szűz hóban. Remeterét,Lapis, Rotary körsétány, érintetlen hó, sehol egy lélek. Ezekért a percekért megéri élni. Kis-Tubes, Tv torony. Végre lekerül a fóka, lecsúszom a síházig, még zárva, így megyek tovább a pályára. Páran már vannak, de a pálya nagy része még érintetlen. Váltunk pár szót, megkínálnak pálinkával, aztán kezdődik. Idén elég sokat mély havaztam, így meglepően jól megy. Lenn szerelés, fóka és fel. Ez megy délután kettőig. A pálya nagyon jó adottságú, nem túl széles és elég meredek. Az évek alatt elégszer megmásztam. Szeretem.
Egyszer felfelé elkalandozok a Kis-rétre, minden érintetlen, őzet riasztok.

Kettő óra után nyit a síház, jönnek a tagok, látszik ezer éve ide járnak. Kedvesek, barátságosak,hamar megtaláljuk a hangot. Befizetem a pénzt, kapok egy gyors eligazítást, hogy kell használni a kampót, és kezdjük. A pályán már nincs egy érintetlen darab, de így is jó. Sajnos a 3. körben elromlik a felvonó, kidől egy oszlop is, így a sízésnek vége, mégsincs hiányérzetem. Fenn a a házban beszélgetünk még kicsit, amikor pénzem visszakapom(!)- én nem kértem volna. Jó társaság, remélem még sokszor lehetek közöttük.

Fóka fel, irány haza. Felmegyek még a János kilátóhoz, ott szerelek át, onnan már haza tudok csúszni. A saját reggeli nyomaimon megyek le, egész nap nem járt erre senki. A ház előtt lépek ki a kötésből. Búcsúzóul még megyek két kört a kertben a fák között, - ideális a lejtés - és ezzel vége.

Egy tökéletes nap a Mecsekben.

Nos, hát alighanem véget ért a pécsi síszezon... de ne legyen igazam (bár a meleg és a hétvégére ígért eső nem sok esélyt hagy). Azért összegzek egy gyorsat.

Szombaton voltam utoljára, és mikor délelőtt odaértem, szomorúan láttam, hogy az előző este pompás hóviszonyok között hagyott pálya bizony egyre több sebből vérzett. A plusz fokok betettek, jött elő foltokban a hó alól a föld. "Ha már itt vagyok" alapon csatoltam csak fel, gondoltam csúszok néhányat, aztán szvíthóm.

Aztán nem így lett. Nagyon tapadt ugyan a hó, de nem volt latyakos, és mivel fogott, egész jól lehetett gyakorolni az élen fordulás technikáját (vagyis inkább kellett: csak így lehetett érdemben haladni).

Így történt, hogy arra is rájöttem, hogy a farolgatás az igazi lécgyilkos, nem az a néhány barnás folt. Persze, hallottam én már ezt, de most jött ki a lépés, hogy megtapasztaljam, hogy (1) rövidlendülettel egész jól el lehet szórakozni a földfoltok között, és (2) ha mégis úgy jön ki a lépés, élre téve a lécet minimalizálni lehet a kikandikáló fűcsomók rejtette kárveszélyt is. Oké, ehhez néhyánszor lassan is végig kellett menni a pályán, hogy kiszúrjam a sziklás olvadásokat.

Annak ellenére, hogy szombaton többször estem ki a felvonóból, mint az előző öt alkalom során (egyszer még a huzal alá is beszorultak a léceim - az a csodás reszelő hang!;), azt kell mondanom, hogy perfekt búcsú volt ez a három óra a Misinától.

És végül a pécsi tévétorony árnyékában síelt hat alkalomból desztillált hét pont:
- a felvonó egy jó munkáskesztyűvel síelőknek gyerekjáték
- a pálya néhány nap alatt kiismerhető annyira, hogy
- megfelelő technikával (élezés, rövid lendület) a lécnek se essen nagy baja
- a síházban abszolút baráti a hangulat
- boardosok és síelők jól megvannak, pláne, hogy
- szánkósok mindig lesznek a sípályán is, amit
- 10-15 ember 1-2 rolózós menettel egész szépen rendbe tud tenni.

Örültem.

Nos, megtörtént, alapos tájékozódás (kérdezősködés;) után felmentem. Eleve azzal a szándékkal, hogy beiratkozom, elég masszívnak ígérik meteorológusaink a hónapot.

Őszintén szólva a sílakhoz érve kicsit elbizonytalanodtam, a pálya legfelső szakasza inkább volt barna, mint fehér. Mint kiderült, a szél lehordta onnan a havat. Aztán láttam, hogy néhányan vannak azért, 50 méterrel a tető alatt lekapcsolnak a felvonóról, és onnan indulnak. Úgyhogy befizettem, becsekkoltam, vállamra vettem a léceket és lebotladoztam a pálya szélén addig, ahol már a hó volt az úr (mint megtudtam, a sámlival is jelzett pályarész "A plató").

A pálya maga határozottan tetszett. A lejtése nekem pont bejön, sötétkék-világospiros - ha kívánhatnék egyet, a hosszát növelném. Ahol rendesen volt hó, ott a hó állaga is pont jó volt, bírtam a természetes buckákat. Sok helyen viszont kilátszott a fű. Próbáltam kerülgetni a foltokat, de teljesen nem tudtam. Félve néztem meg lécem szépen polírozott talpát a végén - és majdnem pozitívan csalódtam. Egy komolyabb bevágás akadt ugyanis, amit alighanem akkor szedtem össze, amikor a pálya széli mélyhóban valami ütést éreztem... gondolom szikla volt. Szóval aki félti a lécét, annak érdemes a bejárt részeken maradni, ott többnyire ártatlanok a foltok. (Én mindenesetre erősen gondolkodom azon, hogy beszerzek valami agyonhasznált, olcsó carvingot. A sílakban az urak a vasárnapi pécsi vásárt javasolták.)

A felvonó. Az kemény ;). Az alap, hogy síkesztyűgyilkos, szóval tényleg erős bőrtenyerű munkáskesztyűt kell vinni, lehetőleg olyat, ami bélelve van (munkaruha-szaküzletekben lehet ilyet kapni, állítólag egy ezres alatt megúszható) - és elég csak a bal kézre. Én a pálya weblapjának fórumában olvastam erről, és vittem magammal egy ezeréves, kővé keményedett darabot - hasznát vettem. (A bélés azért kell, hogy meleg és kényelmes legyen, mert úgysem fogja senki cserélgetni minden lesiklás végén. Én így terveztem, de aztán egy sporttársnak igaza lett: hamar meguntam.)

Nekem elsőre sikerült ráéreznem, hogyan kell a derekamra hevederezett érdekes szerkezettel rákapaszkodni a huzalra, de voltak, akik szenvedtek vele. Viszont tényleg keményen kell tartani, most is érzem a kezeimet. Érdemes figyelni arra is, hogy a huzal ne dörzsölje szét a ruhát (néha megcsúszik, és a lejtő egyenetlensége miatt függőlegesen is mozog). Az említett sporttárs tanácsa bejött: jobb kézzel a kapaszkodót tartom, bal kézzel pedig körbefogom a huzalt, és tartom magam mellett - hogy a melóskesztűt strapálja, ne a kabátot. A kapaszkodó alapvetően szépen kidolgozott darab, nem bántja a síkesztyűt - de érdemes vinni valami puhát, amit fém nyelére lehet tenni. Például egy bringakormány-markolatot (ez sem saját ötlet).

A többit úgyis elmondják a helyszínen - ahol egyébként abszolút barátságos a hangulat. Állítólag hétvégén igazán barátságos csak, akkor tombol a hütte-fíling az egyébként állati jó kilátással felszerelt tetőtérben. Megnézzük azt is.

Ma sóhajtva elengedtem magam mellett a futólépéseitek emlékeit és felcammogtam a pálya tetejére, amíg a párom egy csapat vidám skinhead mellett popsitepsizett. Javítom is a múltkor írtakat: a pálya 3/4-e jól síelhető, csak a felső rész van lekopva. Most is csak kb. 10 klubtag volt, úgyhogy még elbír a pálya új tagokat. Más lehetőség híján, talán érdemes belépni, mert tanulásra, technika csiszolására jó a pálya. Örömsízéshez én túl rövidnek és egyszerűnek érzem. Bár a kisebbik pályát még nem ismerem, de láttam hogy a boardosok ott jól elszórakoznak, sőt volt aki a fák közt jött le. Tavaly 3 síelhető nap volt, idén jóval több lesz.
Az a dömörkapui pálya helyén már régen erdő vagy út van, de a büfé - ami talán 50 éve is megvolt - nagyon jó, igazi kultúrsokk volt, hogy ilyen hegyi hangulatú kis hely is van Pécsen. Remélem egyszer te is a talpasokkal eljutsz ide még.

Karácsony első napján felnéztünk a Misinatetőre. A helyzet a sípálya körül változatlan, továbbra is a 70-es éveket idézi. Retroparty aznap nem volt. Csúszkáltunk 1,5-2-órát, de ez a hegymászás nem jött be nagyon. Mozogtunk egyet, és ez volt a lényeg.

Sziasztok!

A mai napon nagyon jó hóviszonyok uralkodtak a pécsi Tv-torony lábánál. Bár a sípályán kopott kicsit a felső hóréteg, az igen tömör kb. 18-20 cm-es hóréteg még tartja magát, ami nagyban annak köszönhető, hogy két rétegben hullott le a karácsony előtti hó. Először szombaton hullott kb. 10cm, majd a hétfői egész napos havazás tovább növelte a meglévő hóréteget. Remélem a két ünnep között továbbra is kitart a hó. Mellékelek is pár fotót. További képek a https://www.pecsisi.extra.hu galériájában.

Kedves pécsi sípályát üzemeltetők!
Két dolgot tudok csak elképzelni, hogy miért nem lehet síelni a nem klubtagoknak Pécsen:
Vagy az ökör bürokrácia, ami semmilyen kiskaput sem hagy ennek a kötélpályának a használatára.
Vagy pedig a helyi síklub-sípálya üzemeltetőinek jó ez a helyzet, magánbirtokuknak tekintik a pályát, nem akarják hogy szélesebb körben használhassák az emberek, mert akkor már rendszeresen törődni kell vele, és ez önöknek nem érdeke (bár szerintem ha kijárnák az engedélyeket, a jelenlegi infrastruktúrával még nyereséges is lenne, sokan szívesen fizetnének). Én biztos vagyok az utóbbiban, mert a bürokrácia csak egy akadály, ami leküzdhető. Végre kéne egy ambíciózus ember aki kézbe veszi Pécsen a dolgokat. Ha a világon kb. százezer helyen sikerült, itt miért ne...

Kerültek fel új képek a pécsi sípálya 2009-2010-es szezonjának első napjáról:
https://sielok.hu/fotoalbum/821881/...kep/1/
Reméljük újra hasonló hómennyiségnek örülhetünk a Misinán.

Most jöttem a Misináról, megnéztük a pályát. Hááát, csak nagyon elszántaknak és olyan léccel/deszkával ajánlom, amit nem kell sajnálni. Kb. 20 cm a hó, itt-ott látszik a fű, pedig még nem csúszott rajta senki. Szánkózásra viszont kiválóan alkalmas.

Vagy felmész a dömörkapuig és onnan sétálsz fel a tv-torony felé vezető uton, ami pont a pályához visz, vagy felmész a toronyig és onna sétálsz le 200 métert vagy annyit se. a többit a pkrt-nél meg tudod nézni. Ahogy hallom sokan visszamásztak minden csúszás után a pálya tetéjre, szóval valszeg elég komolyan veszik, állítólag a nem klubtagok számára veszélyes a használata. bár jobban járnának ha adnának el jegyeket és akkor lenne miből fejleszteni...sztem.

Szerbusztok! Köröszturi Jenő vagyok, de szólítsatok nyugotan Sáskának, mert a sporttársak igy is ismernek, más sportban is. 56 éves vagyok.Csak azért mutatkozok be mert valószinűleg most már én is írogatni fogok ebbe a fórumba.Már elég rég óta síelek.A MISINÁN is Aktiv tagja vagyok a szakosztálynak.A múlt hét végén is, és ezen a hétvégén is voltunk fennt füvet kaszálni,gereblyézni.Társadalmi munkában. (Van aki ismeri ezt a fogalmat?)Sudarandrás köszönöm, hogy elkezdtél foglalkozni ezzel a témával.Rengeteg téma volna amit el lehetne mondani erről a pályáról.A nem hivatalos honlap is jó lesz, csak én nem sokat értek a honlap készítéshez.

Én úgy tudom, hogy az tányéros felvonó volt, de már nagyon régen szétlopták néhány alkatrészét(köztük a motort is).Szerintem van már annak 8 éve is. A PVSK síszakosztálya használja a kampóst, és úgy tudom, hogy az működőképes is, de elég vadregényes az útvonala.Egy ismerősöm mesélte, hogy régebben nagyon sokan síeltek ott, amíg működött a tányéros. Sajnos a városatyák nem nagyon törődnek azzal, hogy felújítsák a felvonót.

Én tegnap voltam fent. Nme túl nagy a pálya de van benne fantázia. Két felvonót is láttam. Az egyik egy régi kampós, a másik talán egy annyira nem régi csákányos. Ezt már ennyira benőtte a gaz hogy sztem kábé 3 éve nem használta senki. Kár a pályáért, mert könnyen megközelíthető, lenne érdeklődés is és sztem könnyen lehetne terjeszkedni is.
De sajnos mi itt hiába beszélünk erről....