Pécs - Misinatető

Nem mondod! A Dömörkapu és a Kisrét közötti túristaúton van még valami nyoma a síelők pécsi társadalmának? Azt tudom, hogy a Misina alatt kísérleteznek, de nekem a Kisrét volt a sípályám. ott rendeztek országos diákbajnokságot, sőt még felnőttek is versenyeztek, ha jól emlékszem Kőváriné volt a csúcs, nála láttam először a csóválás technikáját. WFeri

Igen értékes anyag! Jillek Emil bácsi nem volt közvetlen tesis tanárom, de neki köszönhetem, hogy a szervezésében létrejött pécsi síversenyeken elért eredményeim után símániás lettem. WFeri

A képek meggyőzőek, jobb sorsra érdemes terep, még annak ellenére is, hogy Pécs még a klímaváltozás előtt is mediterrán jellegű város volt. Na de jön még kutyára dér - én emlékszem a városban leesett 60 centis hóra is, hát még az északi oldalon! WFeri

Na ez már kívül esik a pécsi sízésem időszakából. Hol merték kiépíteni a tárcsás felvonót? Azt tudom, hogy volt néhány elkötelezett síbolond a terepen, de lehetne egy légifelvételt szerezni valahonnan? WFeri

Valóban, azon a sáncon még ugrottam is. A kritikus táv 33 m volt, én kb 10 m-t mertem vállalni. Sőt - a Pedfő szertárából (édesapám akkoriban a Tanárképző sportkörének elnöke volt az Állattani Tanszék vezetőjeként) "kölcsönzött" műanyag lécet úgy sikerült eltörnöm, hogy ugráskor a levegőben leoldódó léc a pálya végén egy sziklához csapódott. Naná, hogy nem a lábam tört, nekem semmi bajom nem lett az egyléces talajfogásnál, hanem a "drága" léc nullázódott le. Na kaptam is otthon érte! WFeri

Azért az a "60 éves" kampós felvonó nem igazán lehet 60 éves! Ugyanis akkor a Misina északi oldalán még nem is volt sípálya. Az a Kisréten volt (egy kicsit keletebbre) - de drótkötél még ott sem volt. Azt valamivel később telepítették. Csak onnan tudom, hogy 1957-63-ban rendszeres látogatója voltam a Dömörkaputól megközelíthető északi lejtőknek. Sőt: akkor még estek akkora havak, hogy érdemes volt pályát is taposni. WFeri
P.S.: Kálmán - egyébként igazad van, egyetértek az alapgondolatoddal!

A fókás léc akkor halad optimálisan, ha minél kisebbet emelünk, és hosszan ki tudjuk csúsztatni. Akkor van baj, ha a fóka átnedvesedik és rátapad a hó, ezzel akár lehetetlenné is teszi a csúszást, és így lépkedni kell, ami lassú és fárasztó. Ez a gond alapvetően nedves hónál jön elő, vagy ha pl. véletlenül átmész valami vízen. Szakboltokban lehet kapni erre külön impregnáló spray-t, és vaxot is. Én azt használom ami éppen otthon van, sima folyékony vax, sífutó vax, gyertya.

A történelem ismétli önmagát. Ezt a sztorit egyszer már megírtam ide, szinte napra hét évvel ezelőtt, 2013. márciusában. Most ismét lejött 30-40 cm hó, és én persze újra mentem. 25-én reggel 6-kor kinézve az ablakon minden, az út is fehér. Eldőlt, menni kell. Készülök, pakolok, mint már annyiszor, mi jön, mi marad. Csak az fura kicsit, hogy mindezt otthon teszem. Nem kell sietni, nincs autózás és hosszú a nap. Megy a matek, hogy melyik léccel? Hajlanék a szélesebbek felé, arra gondolva, hogy a pályán milyen jó is lenne. Végül győz a józan ész, oda is kell jutni, meg ott felfele is. 9 előtt indulok. A hó kicsit nedves, alul olvad is. A vax a fókán Remeterétig tart ki, itt egy darab gyertyával újítom fel. Két futón kívül senki. Van itt egy nyiladék, abban szoktam léccel közlekedni, át is váltok rá. Menet közben ütögetem le az ágakról a havat, hogy visszafele ne zavarjon. Lapisban áll pár autó, de ember sehol. Felérek a Rotary D-i oldalára és éppen utolérek pár túrázót, amikor újra meg kell állnom vaxolni. A TV torony környékén már többen vannak, főleg szánkózók. Kihasználják, hogy nincs iskola. Miközben szerelek át, egy autóból rám köszön Péter, a sípálya mindenese, gondnoka stb. Megörülünk egymásnak, jó lesz együtt csúszni, mászni. Lecsúszom a turista úton, majd a felső kövesen a pályára. Mire indulnék befut Péter is. Megbeszéljük, hogy lecsúszunk, majd eltúrázunk Kisrét fele. A pálya egészen kiváló. Mindig elcsodálkozom, hogy ez az ős öreg Ski Trab lécem milyen jó. Csodaszépen úszik fel, pedig csak 80-as a dereka, igaz könnyű. A menet olyan jó volt, hogy ismétlést kívánt. Beszélgetve igen hamar felfókáztunk. A második menet után indultunk Kisrétre, majd amerre adja magát. Végül egy hosszú irtáson fel a Rortáry É-i oldalára. Itt útjaink elváltak, Péter visszacsúszott, és meg toronyiránt fel a János kilátóhoz. Innen már haza tudok csúszni. Jó kis menet volt lefele, hamar hazaértem. Volt még egy feladatom, megtartani a szezonzárót a kertben. Kb. 80 méter kék pálya. Ha már lúd, legyen léc teszt is. Előszedtem a 95-öst, meg a 116-ost is egy-egy körre. Annyira jó volt, hogy a szélesebbel mennem kellett még egy ráadást. És ezzel, ezt az igencsak különös, rövidre sikerült, elemeiben azért parádés szezont 19 nappal bezártam.

Tökéletes porhó, ez volt ma.

Csak egy kis nosztalgia: 1963. márc. 21-én országos középiskolai alpesi síbajnokság volt a Mecsek északi oldalán - igaz, nem a mai Misina alatti pályán, hanem egy kissé keletebbre, a Kisréten - szerénytelenül jelentem, hogy a soproni "profik" mögött a kilencedik helyem ma is büszkeséggel tölt el. Attól még egy kicsit keletebbre, a Dömörkapu felé még egy "32 m-es" síugró sánc is volt - itt törtem el a főiskolai szertárból (Édesapám az Állattani tanszék tanszékvezető tanáraként a Sportkör elnöke is volt) kölcsönkapott lécet úgy, hogy a levegőben lecstolt, én simán talajtfogtam, de az önálló életre kelt léc egy sziklának csapódva megvált a csőrétől. Szóval voltak még telek márciusban még a mediterrán jellegű Pécsett is. WFeri
P.S.: Ja a "felvonó" akkor úgy működött: lécet vállra, futólépés a hegytető! Egyébként felvonóval - egy tárcsással - 1973-ban találkoztam elöszőr Sinaian, ahova az akkor vendégdiákként Bukarestben tanuló öcsém meglátogatása révén kerültem.