Élménybeszámolók

Azért szerettem volna, hogy ez a kis síterep felkerüljön, az oldalra, mert jártam itt a 90-es évek legvégén és nosztalgiával gondolok vissza rá. Magam sem tudom, hogy öcsém volt tornatanára milyen apropóból szervezett pont ide egy 40 fős sítábort (zömében egyetemisták), mert közel sincs, meg nem is túl nagy, de mégis az akkori szlovák tapasztalatok után, ez nekünk maga volt a mennyország és emlékeim szerint nem is volt drága. Napfény, kitűnő kezelt üres pályák, ülős felvonók, kedves emberek, sorban állás nélküli felvonók, remek hangulat. Mondjuk a hangulatról mi mindenhol gondoskodtunk ahol jártunk.
Akkoriban még nagyobb volt a síterep mert a Torcole Soliva oldal is ment így közel 30 km pálya volt elérhető, ma már csak a vaga-i oldal megy két ülős lifttel (egy régi térképet mellékelek fényképen). Egyik legnagyobb élményem a két személyes (kék) kabinos felvonó, ami állandó sebességgel haladt. Beszállásnál egy kedves kezelő elvette a sílécet berakta a tartóba és nekünk egy hosszú fém rámpán síbakancsban futva, fel kellett felgyorsulni a kabin sebességére és még a rámpa vége előtt mindkettőnknek beugrani. Hát ez nem mindig sikerült elsőre, meg másodikra sem...Kiszállásnál pedig egy rövidebb, szintén fém rámpán kellett az állandó sebességű felvonóból kiugorva hirtelen esés nélkül megállni. Ha sikerült a kezelő kezedbe nyomta a lécet és mehettél isten hírével. Szerencsére csak reggel és este kellett ezt a mutatványt abszolválni. Ezen a síterepen valószínűleg addig sem, meg szerintem azóta sem fordultak meg sűrűn magyarok, így hatalmas feltűnést keltettünk a környéken s szerintem maradandó nyomot hagytunk a helybeliekben, mind a sípályán, mind a faluban. Legalábbis saját bevallásuk szerint nagyon megkedveltek minket, mert mint mondták ilyen bulit még ezen a csendes családi síterepen nem tapasztaltak... Ezt alátámasztandó, csak annyit jegyeznék meg, hogy az utolsó nap már semmiért nem kellett fizetnünk a Rifugio Torcole 2000 hüttében, olyan forgalmat generáltunk a héten. Még a francia kártyát is megkaptuk ajándékba... Sajnos mivel a soliva-i rész már nem üzemel jelenleg a Rifugio Torcole 2000 is zárva, így oda már valószínűleg nem tudok újra elmenni, de talán egyszer visszamegyek a környékre és Foppolo, San Simeone mellett újra felkeresem az egyik legemlékezetesebb síbulim helyszínét. Ha valaki a környéken síel ajánlom látogassa meg ezt gyönyörű helyen fekvő kis síterepet is.