Élménybeszámolók

2017 január elejét írunk, Ausztria túl a téli hónapok első nagy havazásán. Zell am See és Hochkönig után újat szeretnénk, freeride útvonalakat böngészve megakad a szemem Buchensteinwandon, ami kecsegtetően hangzik a mai napra. Tekintettel a nagy lavinaveszélyre és a farkasordító hidegre (3000 méteren -25 fok erős északias széllel, ami a hőérzetet jócskán -40 C fok közelébe nyomja) ideális választásnak tűnt. A síterep már Tirolban található, a környék inkább a sífutók körében népszerű, itt találjuk a sífutó versenyeiről híres Hochfilzent.

A terepet Hochfilzen felől közelítjük meg a parkolóba fordulva csak úgy ropog a reggeli hó az autó kerekei alatt, - 18 fokot mutat a hőmérő, amit a levegő párássága még inkább hidegebbé tesz. Melegünk a felvonón sem lesz, Buchensteinwand ezen oldalát két véget nem érő csákányos szolgálja ki. Rajtunk kívül vagy száz helyi, mindegyik a hétvégi síversenyre igyekszik, ki résztvevőként, ki nézőként.


A felső csákányosból kiszállva jobbra tartunk és a Reittalban csörgedező patak bal oldalán terpeszkedő hómezőket szemeljük ki. Nyáron a Hörlalmhoz tartozó réteken legeltetés folyik, télen birtokukba veszik a sítúrázok és a freeriderek. Az útvonal közel 500 méter szintkülönbséget kínál, technikailag könnyű, bár a mai napon igen kellett figyelni az egyenetlenségeket. Tudniillik Tirolban csaknem egész decemberben nem esett hó, a mostani havazás alapnélküli hegyoldalakra esett.

Ennek ellenére élvezetes lesiklásokat kínál, és a lesiklás utáni gyaloglásban is van valami báj, miközben a frissen behavazott falunk keresztül baktatunk a kemény mínuszokban, a kéményekből egyenes száll fel a füst, lábunk alatt ropog-csikorog a hó.


Később délután felfedezzük a terep másik oldalát, ami modernebb liftjeivel szöges ellentétet mutat a hochfilzeni oldallal és freeride szempontjából sem győz meg minket, bár pályasíre kellemes lejtők közül válogathatunk. Záróra után, egyre erősödő hóesésben hagyjuk el a sípályákat. Még visszatérünk, de nagyobb hóban.

A múlt heti tiroli "ítéletidőben" volt szerencsénk eltölteni pár napot a Kitzbüheli-Alpok régiójában.

A szállásunk Waidringban volt, onnét igyekeztünk felfedezni a környéket. A körzet más terepeiről nem írok, mivel azt már avatottabb, nemesebb tollakkal rendelkező síelő barátaim megtették, nagyon színesen és alaposan,csak ez a terep maradt ki valahogy mindenkinek, pedig biztos többen megfordultak már itt is.

Jan. 8-án ébredéskor kinézve az ablakon úgy döntöttünk volt menyasszonyommal (reményeim szerint ez nem plágium, ha valaki úgy érzi akkor előre is bocs), mivel a hó ömlött,a Steinplatte full ködben, hogy aznap kipróbáljuk az amúgy is tervbe vett környékbeli terepek valamelyikét.

Miután az autót kiástuk az előző éjjel esett, és a hótoló által az autó elé tolt fél méter hóból elindultunk St.Jakob és Fieberbrunn felé, az utóbbi
céllal. Egész jól haladtunk St.Ulrich am Pillersee-ig, amikor egy autósor végén találtuk magunk,kiderült,hogy le volt zárva a főút,lavina miatt,de a helyi tűzoltók sorra járták az autókat,hogy nyugalom nemsokára tovább lehet menni egy kerülő útvonalon,de az csak egy sávon járható,így felváltva halad a forgalom. Kb.20 perc várakozás után megindultunk,de az örömünk csak a St.Jakob-i nagy parkolóig tartott,mert tovább nem lehetett menni Fieberbrunn felé,sebaj majd egy másik nap kipróbáljuk.

Így maradt kipróbálásra az a pálya.Körbe nézve tapasztaltuk,hogy ez nem is annyira pici pálya és csodálatos környezetben található.

Bemelegítésként kipróbáltuk a 8-as kék pályát,melyre egy csákányos felvonó(ami nekem sem a kedvencem) vitt fel.A pálya a térkép szerint kb.800 m,a végét nagyon meg kell ereszteni,nehogy gyalogolni kelljen,célszerű az ülős felvonó alatt átmenni a 7-es pirosra. Kimondottan ajánlott bemelegíteni és tanulni.
Ezután következett a 7-es "piros" ami hasonló hosszúságú,ugyanúgy csákányossal,de azt nem értettük,hogy ez hol nyerte a piros jelet.
Ennyi bemelegítés után irány a hegytető a négyüléses lifttel ami elég dinamikusan halad 1450 m.magasra.Felérve nagyon kell figyelni,mert a tábla alapján az 1-es kék pályára két lehetőség szerint is lehet menni,de nem szabad a könnyebb lehetőségnek tűnő jobb oldalra tartani,mert akkor legjobb esetben is a 2-es pirosra érsz,rosszabb esetben a 3-as feketére.A másik lehetőség balra fel egy dombon aztán a fenti hütte előtt tovább,de ott már rendesen ki van jelölve.Mohóságomban természetesen jobbra tartottam,szerencsére "oldalbordám" óvatosabb volt így Ő nem indult el,kiabálás után megbeszéltük ,lent találkozunk.A feketén én sem próbálkoztam,de a 2-es piros (térkép szerint 2900 m)egy jó kellemes pálya jó vonalvezetéssel,korrekten megcsinálva,habár ezen a napon-mivel folyamatosan esett-élvezhettük a szűz hó minden előnyét és hátrányát.Annak is ajánlható ez a pálya aki már biztos alapokkal rendelkezik.
A lenti találkozónk után irány a hegy teteje ismét,hogy kipróbáljuk az Új 4 ülésest az 5-ös pályával,de ez sajnos lavinaveszély miatt le volt zárva csakúgy mint a 9-es és 4-es pálya Hochfiltzen felé(ahol szintén lehet parkolni),de ez utóbbit igazán nem bántuk mivel csak két csákányossal lehet vissza jutni a hegyre.
Így maradt közös síelésre az 1-es kék,mely 4500 m hosszú,kellemes jó kis pálya kimondottan ajánlott családi síelésre is,habár a neve is ez.A végét ennek is meg kell ereszteni,nehogy lökdösődés legyen a vége.Még egy kört tudtunk menni aztán az egyre romló viszonyok miatt fél 3-kor lezárták az egész terepet.
A parkolóban elég sok autó volt,mivel nem lehetett tovább menni,így szerintem a szokottnál többen voltak,de a lifteknél sehol nem volt sorban állás a csákányos kezelői nagyon udvariasak és segítőek voltak.A vendégösszetétel-a környéken megszokott-elsősorban németekből és osztrákokból
állt,de sok volt a mufurc,bunkó holland.Akadt egypár horvát,szerb és számomra meglepően sok román is.Magyarokat nem igen láttam,de a régióra sem jellemző,hogy sok honfitársunk látogatja,pedig a sokszor zsúfolt Stájer pályák helyett jó alternatíva ez a régió is,igazi tiroli feelinggel.

A hütték tiszták,megszokott osztrák árakkal és választékkal.Külön jó pont,hogy lehetett kapni barna csapolt búzasört,méghozzá-a mások által már megénekelt-a közeli St.Johann-ban készült Huber félét.

Összegezve,mivel nagyon sok lehetőség van a Pillersee környékén(gyermekpark,sífutópályák,sétautak télen és nyáron)mindenkinek ajánlható ez az eldugott,vidéki terep.

Ha többet nem is, de egy napot mindenképp érdemes áldozni rá!

P.