Élménybeszámolók

Rauris tegnap:

a hétvégi főn alaposan megdézsmálta a völgyekben és az alacsonyabb térszíneken a havat, némi télies feelinget a reggelre esett 1 cm hó adott a völgynek.
Miközben lenn egyre inkább a tavasz kerül előtérbe, addig fenn még bőven van hó, nem csak a pályákon, hanem a pályán kívüli részeken is. Tegnap így nézett ki a hó:
A kabinos (Hochalmbahn) középállomásától lefele vezető völgypálya kásás, a Hochalmbahn II mellett lévő pálya porhó-tapadósabb hó és délutánra itt-ott keményebb (jegesebb) részek keveréke, ez pályatárképen a 2-es lejtő. Ellenben a Gipfelbahn melletti 3a pálya kifejezetten jó, porhavat tartogatott. Itt elég sok a természetes hó, így nagy a kontraszt a völgy és a szemben lévő délies hegyoldalak közt. A honlapon jelzett 130 cm teljesen helytálló és valós. A tömeg elviselhető volt, várakozási idő a kabinosoknál egyáltalán nem vagy csak 1-2 perc. Sok snowboardos tanulócsoport.
Reggel a völgyben 0 fok, délután +7. fenn a csúcson napközben is gyenge mínuszok.

Péntektől vasárnapig síeltünk itt a gyerekekkel. Vegyes érzéseim vannak a sítereppel kapcsolatban. Ami tetszett: tényleg kevés ember, szombat-vasárnap is sorban állás nélkül lehetett csúszni; fun slope alagúttal - a gyerekek kedvence; szuper hosszú, lifttel megközelíthető szánkópálya.
Ami kevésbé, az a terep adottsága: gyakorlatilag két tengely (2 kabinos ill. 2-es ülős + csákányos lift), amelyek mentén 2-2 pálya van, de ezek között az átjárás nehézkes (1-1 siút oda-vissza). Kezdőknek nem ajánlanám, mert a kabinos liftek melletti kék pályák (2, 3) egyes részei valóban inkább pirosak, a lenti tanulópályák után következő lépcső nem igazán van. Középhaladó szinttől 2-3 napra jó lehet, bár ilyen adottságokkal 100-200 km-rel közelebb is van számos terep.
A fenti rész freeride-ra alkalmasnak látszott, de a ködös-felhős idő miatt inkább nem erőltettük.

Felhős időnk volt ma. A hegytető 11 órától, teljesen felhőbe burkolózott, 10 méteres látótávolsággal.
Tökéletesen előkészített pályák, szuper hó, a két völgypálya alsó része már olvadásnak indult de jól síelhető volt.
Síelő kevés, várakozás nulla. Jó pár hütte de wifi még most sincs egyikben sem .

A 6- os kék kispálya gyerekeknek, tanulóknak elég jó. A tetején a ”meredély„ kihagyható, balra kanyarodva a híd alatt vissza. Az idei térképen már szerepel egy újabb kabinos terve (2016/17), így talán az erdei kék 4- es visszaút is könnyebben megközelíthető lesz, mint a mostani csákányossal. A nagy kék pálya helyenként tényleg inkább meggypirosra sikerült. Nagyon komoly, jól szervezett az oktatás- magyar nyelven jelenleg nincs, de mindnet megtesznek, hogy a gyerek így is jól érezze magát miközben tanul.
Volt egy aranyos jelenet: a kabinosba beült néhány angol srác (14-16 évesek) és velük egy oktatólány, aki talán csak pár évvel volt idősebb tanítványainál. Volt még 2 hely, de a kisfiam megijedt, hogy nem férünk be és megtorpant a kabin ajtajában, ezt látva a lány simán az ölébe kapta ez egyik kamasz tanítványát, hogy mi is bátran beszállhassunk.

Február elején töltöttünk itt 5 napot. Két kisgyerekkel egy nagyon és egy kicsit kevésbé kezdő szülő. Fantasztikus idő volt végig, nappal plusz fokok, éjjel fagy, egyszer meg friss hó is esett.
Első blikkre úgy éreztük hogy tultoltuk a biciklit, ez a pálya sok lesz nekünk. A kék pályákon nagyon sok a hosszabb rövidebb meredek szakasz, sokszor nem is látni hova tűnnek el az emberek, mintha szakadék lenne. A helyieket ez nem zavarja, a pár éves gyereket már felviszik és a nadrág felkotese után mi is teljesíteni tudtuk a könnyebb kékeket. Ettől függetlenül jövőre kicsit egyszerűbb helyet választunk, nem tudtuk kihasznalni a lehetőségeket, de közepesnél jobb sieloknek szerintem remek hely, tuti visszatértünk majd.
A kabinos felvonokat használtuk csak, igazán nagy tömeget nem láttunk, de mikor sokan voltak se kellett 5 percnél többet várni.
A havat így kezdőként nem kezdenem meg szakerteni, de nem volt vele gondunk.
A szallasunk viszont mindenképpen megérdemli hogy megemlitsuk, Hotel Hubertus, bruttó 100m re a kabinostol, isteni kaja, magyar szakács és pincérek, nagyon kedvesek. Sok helyen jártunk már a világban de ritkán láttunk ilyen tiszta helyet.
Mi beleszerettunk Raurisba, egy nap se volt vállalhatatlan tömeg, ami volt azt bírta a pálya is felvonó is. Csodaszép kis falu, csodaszép helyen.

Tegnap itt volt szerencsénk csúszni egyet: le a kalappal az üzemeltetők előtt, az időjárás amit megengedett, abból a maximumot hozták ki, már ami a pályák minőségét illeti! Igazi tavaszias idő uralkodott fent de a főbb pályák síelhetőek és még délutánra sem lettek földesek.

Éjszakánként ezerrel dübörögtek a hóágyúk a kabinos legaljánál található kezdőpályáknál. Nyitva van az 1A átcsúszó, 2-es 3-as pálya a kabinosok oldalán, valamint a Kreuzboden oldalon az ülőlift alatti 1-es pálya - ez utóbbin alig lézengtek páran és még délutánra sem buckásodott fel, csak egy kicsit, ami a jelen időjárási körülmények közepette nagy szó!

A múlt vasárnap erre a terepre került a sor.
A 9 -es nyitás előtt már 20 perccel a parkolóban voltam. A kabinos alatti oldalt választva még kevés síelővel találkoztam. A lenti környéken kevés hó fogadott de az első kabinosból kiszállva már szép mennyiség mutatkozott.
Innen kiszállva a csúcsra menő kabinosig csúsztam ,és megindultam a csúcs felé .
Innen A 2A pályán indultam a völgy felé ami kellemes lejtésű kék pálya. Itt megtapasztaltam hogy az előrejelzésekkel ellentétben sűrűn esik a hó ezért a völgyállomásig vivő kabinosig kellett csúsznom ,hogy a szemüvegem is felhozhassam az autóból.
Újból felérve felváltva használtam a 2a és a 3-as pályákat. 12 körül úgy döntöttem ,hogy megnézem a másik oldalt is amire a kék 1-es vezet át ami időnként egy kis botozást is igényelt.
A terep ezen része nem nagy élmény,legalábbis számomra.
A völgyállomásig csúszva kevés hó, jeges alsó rész sok kő és egy
irgalmatlanul lassú két üléses fogadott.
Innen felérve az F jelölésű csákányoshoz vezetett az utam. Az 1-es pálya felső részét kétszer megsíeltem de nem hagyott maradandó élményeket bennem.
Innen inkább visszamentem a kabinosok irányába a 4-es pályán ami erdei út ugyan de megfelelő lejtésű .
A nap további részén ezen az oldalon maradtam.
A felső rész nagyon tetszik hisz a magasságából adódóan itt van bőven hó és számomra carvingra tökéletes részek vannak . Ami negatívum ,hogy egy hüttében sincs ingyenes wifi. A pozitívum a szép környezet és a jó felső rész !

Január utolsó hetében volt szerencsém Raurisban csúszni pár napot. A ködtől a szikrázó napsütésig, a csepergő esőtől a havazásig mindenben volt részünk, de a jó idő azért dominált szerencsére.

A pályákról és felvonókról már sokan írtak, ezért igyekszem olyan információkat megosztani, amik esetleg érdekesek lehetnek:

- a szánkópályát mindenképpen érdemes kipróbálni: jól karban volt tartva, izgalmas kanyarokkal laposabb és meredekebb szakaszokkal felváltva nagy élmény volt. A kétüléses lifttel lehet felmenni (ezt ugye üzemidőben lehet használni a síbérlettel), a kétszemélyes szánkó bérlése 4 euró volt a lift aljában per alkalom, mindegy, hogy hány körre használtuk. Összehasonlításképpen a Semmering-Zauberbergi szánkópályával ugyan picit rövidebb a lejtő, de nincs rajta tömeg, jobban karban van tartva és az ára is barátibb.

- A pálya alján, a jegypénztárral szemben lévő "Imbiß" alighanem Ausztria egyik legolcsóbb hüttéje: 3db Schiwasser 1 €, kis adag pommes 1,6 €, Rumoskakaó 2,5 €, nagy Wienerschnitzeles +zöldséges zsemle 4,5 €. A felső pályáknál a beülős hüttékben már jóval borsosabb árak fogadtak. A lenti hüttének egyetlen hátránya, hogy csak kiülős része van, de szép időben tökéletes választás.

Ami nagyon tetszett az az, hogy a falu és a síterep nem egy klasszikus "tömegturizmusra" épült hely, de talán ennek is köszönhető, hogy a pályákon nem volt tömeg, még hétvégén sem. Magyar hangokat lehetett hallani a sípályákon, de ennél több angol volt és helyi osztrák. Maga a falu nagyon tetszett, a "centrumban" egy rövid korzó található kis boltokkal, de innen 4-5 percre gyalog van egy nagy Spar is.

Szállásunk a Sonnhofban volt https://sielok.hu/szallas/sonnhof_r...auris/ , ami úgy gondolom, hogy ár/érték arányban jó választás volt!

Összességében mindenkinek tudom ajánlani Raurist, aki kerülni szeretné a túlzsúfolt síhelyeket és egy békés, nyugodt, gyönyörű környezetben lévő helyen szeretne síelni.

Tegnapelőtt voltam Raurisban, csak pár órára ugrottam fel, mivel az előrejelzésekkel ellentétben havazás helyett napsütés honolt a környéken.

Amiért mentem, az a freeride, sajnos a hétfői viharos szél megtette itt (is) a hatását és fahatáron felül minden rettentően szélfújt volt, helyenként kemény-jegesre, így a freeride elmaradt, helyette csúsztam egyet a pályán a 39m R lécemmel, aztán továbbálltam :)

A síterepet a Salzach völgyéből Taxenbachtól lehet megközelíteni egy jól kiépített kisebb szerpentínen, ami felvisz a Raurisi völgybe, amelynek a "vége" felé található a síterep. Az út ezen a napon teljesen száraz volt, de nagyobb havazás idején el tudom képzelni, hogy esetleg hóláncot igényelhet.

A pályarendszerbe két helyen lehet beszállni, egy lassú kétülésessel (ezt kihagytam) és egy gyorsabb kabinossal, utóbbit választottam és mindenkinek ezt ajánlom.
A parkolóba javarészt német-holland autók, szórtan néhány cseh-lengyel, magyar autót nem láttam, de a pályán hallottam magyar hangokat.

A kabinos aljában egy nagyszerű kezdőpálya található egy kevésbé nagyszerűbb lifttel, mivel a pályát egy tolókaros felvonó szolgál ki.

Hochalmbahn kabinossal fel, aztán irány a Gratlift, ami egy impozáns környezetben futó csáklyás. Ezt a liftet csak haladó(bb) síelőknek ajánlom, mivel helyenként nagyon meredek a liftnyomvonala (már kényelmetlen), plusz a liftnyomvonal csak egy kis sávban van, tehát nem ratrakkal mennek végig. S ha mindez nem lenne elég, aki kiesik, annak a pályán kívüli részen (adott esetben a mélyhóban) kell valahogy visszajutnia a pályákhoz vagy a felvonóhoz.

Előttem és utánam is több haladó(bb) sízőnek tűnő vendég esett ki, az egyiket csak úgy tudtam kikerülni, hogy kitértem a nyomvonalból a szélfújt hóba.

Régen mentem ilyen kényelmetlen csáklyással, talán Heiligenbluton a csúcsra futóhoz tudnám hasonlítani, bár lehet ez erősebb.

Sikeresen felérve azért mindenkit kárpótol a kilátás, ami tényleg pazar , szép helyen fekszik a síterep felső része, ráadásul mindez az erdőhatár felett, így igazán kinyílik a világ.

A pályák már buckásak voltak, persze ebben az időpontban ez mindenhol így lenne, főleg, hogy a farsangi hétnek köszönhetően azért szép számmal voltak, láthatóan olyanok is, akik mit sem hallottak a síkresszről.

A fenti kékek rendben vannak, helyenként szép szélesek, bár van bennük itt-ott kisebb letörés, ami egy újrakezdőnek gondot okozhat.

Gondoltam megnézem a fekete pályát , ami a völgybe vezet le a Hochalmbahn aljához.

Nagy csalódás volt; az nem egy fekete pálya, hanem egy ide-oda, a hegyoldalban szerpentinező kék síút, hogy mi alapján kapta a fekete jelölést nem tudom.

Sajnos az amúgy sem nagy terep két részre van osztva, a két részt egy ugyancsak jellegtelen síút köti össze, persze még mindig jobb , mintha síbuszozni kellene a két pályarész közt.

Összességében egy közepes értékelést adok Raurisnak, nyilván ha szép mélyhó van, akkor csodás lehet freeride szempontjából, természetesen nem egy ligába sorolandó Gastein-Kaprun-Weißsee (pl) trióval.

A felső rész fekvése is szép, hüttéből talán lehetne több.

Kombinálva a környék síterepeivel, mint pl. Zell am See, Gastein, Kaprun, Saalbach (stb) jó lehet, de csak Raurisért Magyarországról elutazni véleményem szerint nem éri meg, hiszen sokkal közelebb vannak hasonló adottságú síterepek.

Csodálatos négy napot töltöttünk Rauris síterepén, a Hotel Sonnhof által meghirdetett besíelési akció részeseként. Nagyon jól éreztük magunkat. A szálloda nagyon szép, tiszta és rendezett. A szakács és segítői ínycsiklandozó ételekkel kedveskedtek, nagyon finom és nagyon bőséges kínálattal. A személyzet határtalanul türelmes és segítőkész. Nagyon örültünk, hogy mind ezt egy magyar üzemeltetésű szállodában élvezhettük, köszönet a személyzetnek innen is!
Igazából egy napot leszámítva az időre sem lehetett panaszunk, hiszen napsütésben élvezhettük a síelést, a síterep a fekete pályát leszámítva végig működött. Néhol ugyan jeges volt reggelente, de még friss hóban is síelhettünk az utolsó napon.
A táj csodálatos - mint oly sok helyen Ausztriában - de csoda szép volt a Grossglocknert látni, a felső állomásról. A hófehér hegycsúcsok a csodás napsütésben bámulatosan szépek voltak.
Csak ajánlani tudjuk a síterepet és a szállodát is mindenkinek.
Megpróbálok néhány képet feltölteni, hogy látható legyen miért is marad szép emlék nekünk Rauris.

2012.szeptember végén Raurisban, a Hotel Sonnhofban tölthettünk néhány napot a sielők.hu játékának nyerteseként.
Odafelé Salzburg előtt kifogtunk egy dugót, a végén az ismeretlen hegyi utakat zuhogó esőben kellett megtenni. Az utazástól eltikkadva, fáradtan szinte szó szerint beestünk a szállodába, ahol a személyzet nagy szeretettel és segítőkészséggel fogadott minket. Másnap reggel kinéztünk a szoba ablakán, és leesett az állunk a gyönyörű panorámától. A fenséges svédasztalos reggeli után sétáltunk egy rövidet a faluban és azonnal beleszerettünk Raurisba, nagyon romantikus alpesi település. Jó lenne egyszer eljutni ide télen is. A pár nap alatt, amit itt töltöttünk sokat túráztunk, sétáltunk a környező hegyekben, szinte végig gyönyörű, derült időnk volt. Mivel kisbabával voltunk, a babakocsival járható útvonalakat részesítettük előnyben, melyek külön jelölve vannak a helyi turistatérképen. Egyik nap kiruccantunk a közeli Zell am See-be és Kaprunba is. A gleccserre a picivel nem mentünk fel, de ott is akadna egy egész hétre való élmény. A hely fantasztikus. A szállodában nagyon finoman főznek. A magyarul beszélő személyzet nagyon barátságos, jó volt egy-egy nap végén haza érkezni a hotelba.
Fotóalbum: https://sielok.hu/fotoalbum/rauris-...09/galeria/
Video: https://sielok.hu/video/rauris-09/
Köszönjük a sielők.hu-nak és a Sonnhof Hotelnek is a lehetőséget, testileg és lelkileg is feltöltődve tértünk haza.

Hétvégi "small resorts tour"-unk második, tegnapi állomása Rauris volt.

Reggel nagy hidegben (-16 a völgyben), de tiszta napsütésben indultunk fel a hegyre. Illetve indultunk volna, mert kissé visszafogta lendületünket a kabinos aljában a pénztárnál feltorlódott sor. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen jó, hogy csak egyszer kell egy évben bérletet vennem, de mivel pajtásaimnak jegyre volt szükségük, kénytelenek voltunk kivárni a fél órát, míg hozzájutottak. Egyikünk, emlékezve a szombati galsterbergi élményekre (beszámolót lásd ott), még mélyhó lécet is bérelt, ez jóval gyorsabban ment, mint a jegyvásárlás.

A kezdeti nehézségek után a kabinoson ültünk, és nagyon jónak tűnt fentről a hó. Nem csak fentről volt jó, úgyhogy egyből mentünk is tovább a következő kabinossal a csúcsra. Itt nem a helyes kifejezés, hogy csikorgott a hó a lécünk alatt: recsegett. Egy bemelegítés a tükörsima, tökéletes nyomvonalú és lejtésű pályán a felső kabinos aljáig, nagyon szépen lehet rajta eregetni, főleg az alsó szokatlanul széles rész engedi a hosszú, kövér íveket. Második kört már a mélyhóban futottuk, a csúcstól balra nagy területen csupasz a hegyoldal, jó messzire kilehet csúszni gyakorlatilag szintvesztés nélkül, aztán csak lefelé a mélybe, aaaaaaa :)
Ezt nyomtuk egész délelőtt, egyszer a felső csákányos tetejétől jobbra (felfelé nézve) is kimásztunk. Itt van aztán az igazán nagy freeride terep, több száz méter széles teknő, az alján összeszűkül és ritkás erdőbe ér, egészen le az alsó kabinos középállomásához vezető 4-es összekötő erdei pályáig. Először kicsit bizonytalankodtunk, mert kint lógott a kötelező lavinaveszély tábla, de mivel máshol nem találkoztunk figyelmeztetéssel, és a liftkezelő is szótlanul figyelte merre indulunk, belemerészkedtünk. Mit mondjak, pompás volt, 500 méter szint távol a pályáktól, emberrel sem találkoztunk, csak a pow-pow és az erdő, nyamm.

Délután átcsúsztunk a terep másik részére, itt a kétszékes alatti, tökéletesnek ítélt 1-es piros pályán még találkoztunk néhány síelővel, azonban a fenti csákányos mellett több körön át konkrétan senkivel. Itt, a pálya két oldalán szintén elég szép freeride lehetőségek vannak, bátran kikalandozhat az is, aki csak kóstolgatni, gyakorolni akarja az érzést.

A nap végén visszatértünk a kabinos oldalra, nyomtunk még egy nagykatlant, de már nem volt olyan, mint pihenten, amiről nem a hegy tehet (illetve közvetetten persze mégis).

Két kör erejéig felfedeztük a 3-as pálya melletti, szintén alig betört szűzhavas részeket. Mentünk volna még itt, de addigra bezártak a liftek, így csak a fülbedugító hegy-völgy ereszkedés maradt hátra. A nap értékelése ötös, a szombati Galsterberg álomkategóriát éppen alulról súrolva.

A small resorts tour utolsó, mai állomása Werfenweng, hamarosan indulunk, beszámoló később.

Ezt a képet kicsit fájó szivvel nézem, tegnap már csak lentről láttuk a havazást.... indultunk haza.
A völgyben eső, a fenyők a hegyen gyönyörű havasak voltak.

Ezzel együtt gyönyörű napokat töltöttünk ott, a napsütés és a csodálatos táj feledtette a meleg miatti küszködésünket.
Nekem még sipályán ilyen melegem nem volt:-) A Hüttében már az árnyékos helyet kerestük:-)))))

Azzal együtt, aki olyan szerencsés, hogy most indul oda, csodálatos viszonyokat talál.

Sziasztok!
2011. Február első hetében voltunk Raurisban, és nagyon jó élményekkel tértünk haza. A pályákon jók voltak a hóviszonyok, igaz hóesésben nem volt részünk az egy hét alatt, de a kemény fagy biztosította a már meglévőt és hát éjjelente ratrakolták is rendesen.
A szállásunk a Hotel Sonnhofban volt, ami egy magyarok által vezetett szálló. Fontos infó azoknak akik ide készülnek, nézzétek meg milyen szobát kértek, mert ha a régi szárnyban kaptok helyet, azok a szobák nincsenek felújítva, kicsit szerényebbek, ezért olcsóbbak is. Az új épületben lévők szépek, tágasak, de drágábbak, tehát emiatt ne legyen csalódás. Azért írom, mert most volt ebből probléma bizonyos családok részéről( nem mi voltunk azok...)
A szálloda minden igényt kielégít, nem volt olyan kérésünk, amit ne teljesítettek volna örömmel. Gábor a szálló vezetője nagyon kedves, igazán odafigyel a vendégekre. A kaja isteni, miután az egész személyzet magyar, a konyhából is magyar ételek kerülnek ki a svédasztalra.

Nekünk a pályával sem volt bajunk, nem igazán a profiknak való, de a kezdő és haladó sízők, családosok számára abszolút megfelelő.

Sziasztok!

A szilveszteri turnusban töltöttünk itt egy hetet. Szállásunk a pálya tövében volt az un. Schönblick üdülőfaluban. 2008-ban építették, hatalmas beruházás volt, első osztályú, csak ajánlani tudom mindenkinek. A központi főépületben medence, jakuzzi, bár található (ingyen használható), a házikók alatt pedig egy hatalmas mélygarázs. A pály 2perc sétára van. A sípályákra egy kabinos felvonóval lehet feljutni, aminek az első középállomásáról fekete pálya vezet vissza a völgybe. Így aki nem profi az délután bizony felvonóval kényszerül visszaereszkedni Raurisba. A középállomás és végállomás között egy laza kéken lehet csúszni. Ennek a felvonónak a végállomásától egy 200m-t kell visszacsúszni a csúcsra vezető kabinosig. Az igazi élmény a csúcstól leereszkedni Raurisba.
Egy botozós összekötővel lehet a középállomástól átcsúszni a pályarendszer másik felére ahol egy rémlassú 2 üléses és egy iszonyat hosszú csákányos felvonó vár minket. Ezért cserébe viszont még délután is találtam ratrakos részeket. Egyik nap átugrottunk Zell am See-be, na ott lehetett megérezni mi is az amikor sokan vannak egy pályán, gyakorlatilag délre jutottunk fel a Schmittenhöhére. Másnap Rauris már más fényben tündökölt számunkra és tudtuk értékelni a két nappal ezelőtt még oly soknak tűnő embert. Ámítani nem szabad magunkat délutánra itt is huplisak a pályák ünnepekkor. Szilveszterkor nem megyek többet síelni...:-)

Sziasztok!
Egy hetet voltunk Raurisban, és nem csalódtunk benne. Mindenkinek csak ajánlani tudom, persze főleg családosoknak és nem profi sielőknek, mert nekik nyilván nem lenne elég ez a pályarendszer.Bár nekik meg 30-40 km-en belül olyan pályák vannak mint Zell Am See, Kaprun, Bad Gastein, Hochkőnig vagy kicsit messzebb akár Obertauern is. ( meg az egész Ski-Amadé). Mi csak Kaprunban voltunk, mert folyamatosan néztük az interneten az időjárás-előrejelzést és mindenhol havazást írt, ezért nem láttuk értelmét máshova elmenni. Kaprunban viszont ( hétfőn ) alighanem kifogtuk a hét egyetlen napsütéses napját, és óriásit sieltünk. Raurisban egyébként most nagyszerű a hóhelyzet, hiszen a pályán szinte minden nap esett a hó, az összes pálya ment ( a völgybe vezető fekete is ) és csak egy nap nem járt e felső kabinos az erős szél miatt. Ha bárkinek kérdése van a hellyel kapcsolatosan, szívesen válaszolok, ha tudok. Tegnap délelőtt indultunk haza és akkor az egész környéken nagy havazás volt.

December 20-án síeltem Raurisban, hasonló volt a helyzet mint tavaly ebben az időben. 11-óra körül az egyes pályán összesen hárman síeltünk. Ezerrel sütött a nap, reggel inverzió volt -11C volt a völgyben a hegyen 2175 méteren pedig +2C fok volt. Egész nap egyetlen felhő sem volt az égen, a pályák állapota délután is tökéletes volt. Hóágyuk itt nem mentek napközben, igaz egész éjjel mennek. Egy napra vagy egy hétvégére jó ez a hely.

Rauris falu megközelíthető Zell am Seetől a 311-es úton az A10-es autópálya felé, Taxenbaxnál kell letérni egy szép 10 km-es szerpentin út vezet a völgybe. A faluban kb. 1900 ember lakik ezt a felvonós információja alapján gyűjtöttem. Szállásról nem tudok mivel Saalbachban laktam, de a reklámok alapján apartmanok és négy csillagos hotel is található a faluban. A sípálya 950-2175 m között helyezkedik el, amikor ott voltam csak két felvonó illetve három pálya volt nyitva a hóhiány miatt(2-es, 3-as kék illetve 5-ös fekete). Síelhető volt Heimalmtól (mittel station 1480m) a csúcsig(2175m). A két kék pálya nagyon tetszett, általában nekem a meredek fekete pályák jönnek be de ez most kivétel volt, annyira jó volt a pálya vonalvezetése. Ezenkívül lehet freeride-olni is. A tanuló csoportok általában délelött a völgyben kezdenek és csak dél körül jönnek fel. Akkor sem zavarnak mert szélesek a pályák. Mivel nem fő közlekedési útvonalok fekszik a település szerintem ezért nem voltak sokan. Nem hinném, hogy előszezon miatt voltak kevesen. A liftes srác a hóhiányra panaszkodott( azt mondta imádkoznak, hogy hulljon a hó), de szerintem nem volt rossz a helyzet, a síléc talpát ne lehetett összekarcolni. Ami még tetszett Raurisban az, hogy napközben nem nyomatták a képedbe a hóágyukat. Látszott, hogy működtetik mert felismertem a műhavat, de nem olyan volt mint Kitzsteinhorn, Schmittenhöhe és Saalbach, hogy nem tudtál lecsúszni, úgy hogy a képedbe ne nyomják a műhavat.

Jelenleg a hat illetve nyolc személyes kabinos felvonók működtek(ezek menetideje kb 7,5 perc), de van tányéros, csákányos és két üléses lift is. Ezenkívül van szánkópálya, azonban ez december 20-án nem volt nyitva.

Nem nagy sícentrum mivel összesen 30 km a pályarendszer, de egy hosszú hétvégére símán elfogadható. Aki pedig megunja annak egy völggyel tovább ott van Gastein.Teszek fel még néhány képet kedvcsinálóként.

Ha valaki egy gyönyörű helyen szeretni síelni ahol nincs nagy tömeg annak Raurist ajánlom. Zell am Seetől kb. 25 km-re a 311-es úton egy eldugott helyen van a falu. Nem nagy a pályarendszere, de mivel nem felkapott hely szinte alig vannak a pályán. 11-kor még csak ketten síeltünk, rajtunk kívül a pálya aljában volt néhány tanuló csoport. Délután sem voltunk többen mint 60-an. A kevés síelő miatt délután is kiválló volt a pálya állapota. A sícentrum 1000-2175 méter között helyezkedik el, jelenleg csak 1400 méter felett lehetett síelni. A táj csodálatos 3000 méteres hegyek vesznek körül. Teszek fel néhány képet.