Selmecbánya - Salamandra Ski Centrum
Befejeztem mai munkám mímelését. (maci szűkebb hazájának második legrondább gyárában volt némi dolgom. Átfagyva ülök a gép előtt.)
Talán most lesz időm megírni a tegnapi kalandot.
Robi kitalálta, maci laci propagálta s ezért szerdára a következő csapat jelentkezett be:
Nagyapa és szédült barátai
Gabóca és csapata
Csabor és élete bearanyozója, valamint mgy
Mitró és párocskája (Tapsi Hapsi)
Robin és maci-laci
A találkozó előtt számtalan fórumbejegyzés, telefon, sms, és egyéb zsinnyegés volt. Soha sem hittem volna, hogy felnőtt, érett(?), emberek ennyit tudnak kavarni egy majd másfél kilométeres pálya miatt. Az utolsó percekben hordozták körbe a véres kardot, hogy esik a hó, mindenki kéretik korábban indulni.
Éjfél tájban lefeküdtem, hajnali négykor keltem. Öt óra 8 perckor ráengedtem a lovakra a gázt, s irány Pest, mgy lakókörzete. A városba érvén telefonáltam, de mgy biztos, hogy nem az igazak álmát aludta, de, hogy aludt, mint a tej az fix. Képzeljétek olyan izgalmi állapotok voltak, hogy Gyula még kávét sem főzött indulás előtt. Komolyan aggódtam érte. Feleségem pedig az utunk miatt. Volt némi hó, köd, meg ilyesmi, de semmi komoly. Kicsit csúszkáltunk, de csak egyszer vettük a kanyart ajtókilinccsel előre. Első nejem ekkor megmarkolta a kezem, s felkiáltott: Jaj Csaba! Én nagyon szeretem, ha egy rövid kűr autóval való bemutatása közben fogják a kezem. Szóval dal, mokka kacagás volt az út. (ja mokka az egy darab sem, mert ugye, mint mondtam Gyulánál kimaradt a reggeli kávé.)
Mellesleg Sahynál mentünk ki, aztán a 66-os úton (véletlenül az ilyen című Hobo cd szólt a kocsiban), aztán Hernádnémetinél balra, s be az erdőbe, egy tizen valahány kilométeres erdei terepre, ahol a veszélyt a helyiérdekű rakétajárat képében száguldozó hótoló jelentette.
Selmec különben egyik kedvenc városom. Olyan buckás, hogy a mondás szerint ha kikötöd a kéményedhez a kecskédet, az a szomszéd telkén legel. Ha kívánjátok valamikor összerittyentek néhány tíz oldalt Selmec múltjáról, a diákhagyományokról, de most folytatom a beszámolót különös tekintettel arra, hogy most tudtam meg, Selemcen sípálya is van.
Az erdei kocsikázás után ott is voltunk. 3 és fél óra, kb. 230 kilométer. Azt senki meg ne kérdezze, hogy miért kellett ilyen korán odaérni, biztos valamely fórumtárs segíteni akarta megolajozni a felvonó görgőket. No de itt aztán össze is jött a csapat nagy része. Örültünk egymásnak, no nem borultunk egymás nyakába, mert érdekes is lett volna, ha én Gabóca nyakába omlok. (nem volt akkora lépcső a környékem, hogy felérjem)
Jó volt látni, ahogy a fórum betűiből arcokká nemesedtek a nevek. (erre a mondatomra büszke vagyok) Én már sokszor megkaptam a fórum poétája jelzőt, mindig visszautasítottam, de akkor úgy éreztem, hogy végre az életben elértem valamit. Amikor a feleségemet bemutattam, Robinnal az élen visszafordult a társaság, s kórusban mondta: Persze az első! Hiába a dicsőség az szorgos munkával kiérdemelhető.
A pálya különben kellemes. Jó vonalvezetésű, tetején elég piros, de nagyon megszelidül később. Aki abszolút kezdő, azt itt nem sokat tud kezdeni magával. A tetején megriad, nem mer lejönni, más síelési lehetőség pedig nincs. (alul nem ment a kis csákányos)
Nekem a pályák előkészítettségével voltak gondjaim. A kezdet kezdetén találtam hosszanti buckákat a pályán. A jeges rész fölött puha hó volt, a jeges alap is göcsörtös, a puha hó pedig a nagy tömegnek köszönhetően komolyan és gyorsan buckásodott a pálya felső részén.
A technika jó, a felvonó kifogástalan. (szerencsére csak négy személyes, így a tömeg fele mindig sorban állt, s nem volt életveszélyes a zsúfoltság a pályán) Az infrastruktúra néhány területét (vendéglátás, WC) még lehetne fejleszteni. A jegyárak viszont verhetetlenek, ha jól emlékszem 19 EU volt egy napijegy.
A tömeg viszont komolyan zavart. Mindig féltem, hogy valaki nekem jön, de a nagy figyelésben csak én mentem neki az első feleségemnek.
Egyik lecsúszásnál éreztem, hogy valaki néz. Hát egy menyecske meresztgette rám a szemét. Igaz, ami igaz jó svádájú férfiember vagyok, bár fejem klasszikus formájából a sisak sokat elvesz, azért a jószemű nő észreveszi az igazi értékeket. Mintegy véletlenül a nő közelébe ódalogtam, s ő meg is szólított: Te vagy a csabor? Puff, mitro volt az.
Kiteljesedvén a csapat folytattuk a csúszkálást. Robin azt mondta, hogy nem öregurasan toltam. Bizonyára nem látta, hogy a hózentrógerem beakadt mitro botjába, így követnem kellett. Később a stílusát alaposabban akartam tanulmányozni, ezért lefeküdtem a hóra. Gondoltam majd csak valaki felsegít, de addigra már mindenki elzúgott.
S néhány szó a tesztről. A tesztelés két síkon folyt. Gabóca hozott egy olyan hosszú GS lécet (mennyit tanulok itt a fórumon!), amit, ha felállított a kötése a fejem magasságában volt. Ha valaki keresztbe fordította a pályán, akkor ott megállt a forgalom, mert a léc végigérte a pályát. Néhányan kipróbálták, váltakozó sikerrel és véleménnyel.
A másik teszt az italok fogyasztása terén történt. Hát a fórumon mindenkinek nagy a szája, de a valóság teljesen más. Volt ugyan némi ráutaló magatartás, de szolíd buli volt. Maci ígéretéhez híven elővette a mitronak szánt unicumot (1,25), Robin kereskedelmi mennyiségű, saját termelésű forralt bort osztogatott, az én laposomban kemény ágyatlan barack bugyogott. A szolídságot csak az törte meg, amikor a pálya tetején kis piknik kosárkából mitro süteményeket osztogatott, Tapsi Hapsi, pedig a piskótákat borpárlattal kívánta leúsztatni.
Nekem programom volt, s ezért kettő előtt hazaindultunk első feleségemmel és Gyulával. Igazság szerint nagyon untam már a sorbanállást. (az idő sem volt nyári, a kocsi hőmérő útközben a -17-et is elérte.) Pestre érve mgy addig nem szállt ki a kocsiból, amíg be nem mentünk egy kávéfőzésre. Lehet, hogy a főzés leegyszerűsített folyamatát majd egyszer húsz-harminc oldalban megírom) Este odaértünk a buliba, s éjszakáig folyt a pia és a kaja. Már nagyon hiányzott.
Összefoglalva.
A pálya és a felvonó jó. De a pályát tökéletesen kezdőknek nem ajánlom. A pálya kezelésén, az infrastruktúrán lehet javítani.
A tömeg nagy, de kedves. Hétvégén, ünnepnap nem érdemes menni.
Az ár nagyon olcsó.
Az út nem vészes. A havas erdei szakasz is fel volt szórva.
Hogy mennék e még?
Nekem Fehérvárról nem éri meg idejárni. 230 kilométerre találok nagyobb, jobb osztrák pályát, sőt nagyobb magyart is. Egynapos síelésre csak úgy nem jönnék.
Viszont nagy élmény volt a fórumosokkal találkozni! Nagyon jól éreztem magam, ha újból lesz ilyen esemény, s módom van megyek. Köszönöm a napot!
Csabor
Keresés
18 cm
