Élménybeszámolók

Tegnap Sonnenkopfon síeltünk. Reggel időben indultunk, Svájcban és Liechtensteinben alig voltak az utakon. Mikor Feldkirchnél felmentünk az A14-es autopályára ott hatalmas volt a forgalom. Mindenki a hegyek felé ment. Mielőtt Montafon felé lehet letérni álltak a kocsik az autópályán mivel a 188-as főútra nem tudtak fordulni. Ekkor tudtam ma sokan lesznek a sípályákon. 8:15-re Sonnenkopf völgyállomásához értünk. Egy normál napon az átöltözés, jegyvásárlás liftbe ülés max. 10 percbe telik. Most ezt 45 perc alatt sikerült teljesíteni. Előbb egy hatalmas sort kellett kiállnunk a jegyekért majd ugyanannyit a liftbe való beülésnél. Látszott, hogy ma mindenki síelni indult pedig még a februári síszünet nem kezdődött el. Rengeteg náció volt ott sok német,holland, belga illetve szláv rendszámú kocsit láttam a parkolóban, "annyian voltak mint az oroszok".

Sonnenkop ahogy a neve is mondja itt állandóan süt a nap :), szép idő volt. A kabinos felvonóval miután feljutottunk a Riedkopf üléses felvonó felé mentünk a napos oldalra. Ez a 4 üléses felvonó olyan gyorsan ment, hogy majdnem "elszédültem" rajta, mehetett kb. 0.5-1m/s sebességgel. Valószínűleg azért ment lassan, hogy gyönyörködhessünk a tájban. Mondtam is a lányomnak ma többet ezzel a felvonóval nem megyünk. Inkább átmentünk az északibb oldalra az Obermuribahn illetve az Obermoos felvonók felé. Itt még nem sütött a nap, mert a hegy eltakarta a napot. Legalább kevesebben voltak itt mint a napos oldalon. A liftek itt sem mentek gyorsan. Ellenben a pályák nagyon jók voltak. Sokat mentünk a Glattinrat felvonóval és a mellette levő 9-es illetve 4-es piros pályákon. A völgyig nem mentünk le egészen délig mivel nem akartam kiállni még 1x a hatalmas sort. A 9-es meg a 4-es pálya szintkülönbsége 1300 méter ez kárpótolja a lassú felvonókat. Lehet itt is szánkózni, az 1-es pálya mellett. A hely máskülönben nagyon jó ha modernebb liftek lennének.

Ahogy a labanc mondja, 'noch einmal' (az előbb sikerült kitörölni egy kép helyett az egész irományomat):
- múlt csütörtökön a szokásos arlbergi túrára indultunk, kipróbálni a Flexenbahn kiépítése által létrejött legnagyobb összefüggő osztrák rendszert (nagyjából 350 km), de közbeszólt a Főintéző.
- mínusz 7 fokból indultunk Keszthelyről. Ellentétben az eddigi szokástól, kipróbáltuk a legrövidebb útvonalat (Khely-Graz-S6-os-Liezen-Bischofshofen-Lofer-Innsbruck-Arlberg), de ez egy jó órával többnek bizonyult, mint a kb. 100 km-rel hosszabb autópálya... Innsbrucknál még az eső is esett
- a helyszínen közepes havazás fogadott, ami másnap reggel erőteljes havazásba csapott
- tudni kell, hogy a Sonnenkopfon nincs hóágyú, csak előző kedden tudtak kinyitni a hóhiány miatt. Ennek annyira örültek a dolgozók, hogy mindenkinek a lécét a liftes fiúk helyezték be a kabin tartójába (egyébként ez nem szokásuk)
- aztán egész nap visszafogott látásviszonyok közepette, de freeride állapotokban közlekedtünk a pályákon (előző este ratrakolt pályákon 30-40 cm friss hó)
- szombaton még zordabb időre ébredtünk, már a faluban is alig lehetett látni, inkább kirándultunk egyet, a sífelszerelésből csak a botokat vittük (és némi rumot :)). Hazatérvén pedig lelapátoltunk a lakókocsikról kb. 80 cm havat
- ami eddigelé nem volt jellemző Ausztria túlsó csücskében: egyre több a magyarul beszélő vendégmunkás a Hüttékben (hazai, erdélyi, felvidéki egyaránt)

Úgy alakult, hogy az elmúlt (hosszított) hétvégét Arlbergben, a Sonnenkopf aljában töltöttük.
- Csütörtök: 850 km-nyi utazás
- Péntek: eszméletlen gyönyörű idő, tökéletes hó, a teli parkoló ellenére mínusz 3 perc várakozás a lifteknél (errefelé valami ok folytán nincs sorállás – most, igaz, sok volt a gyalogos túrázó: taposott téli túra utakat is készítenek). Mi hihetetlen jókat carvingoltunk, pályán kívül és belül. Egy adott pillanatban azt hittük, hogy hirtelen változni fog az idő, mert egy csapásra 5 fokkal csökkent a hőmérséklet – aztán rájöttünk, hogy épp napfogyatkozás van  Később erőteljesen barnultunk, a Riedkopfhütte hőmérője 23 fokot mutatott, mégse lágyult a hó.
- Szombat: csepergő esőre ébredtünk (lakhelyünk, Wald am Arlberg, 1000 m-en fekszik), de 1500 m fölött ez átváltott havazásra. Szerencsére időnként felszakadozott a köd, így zavartalanul csapattunk. Hazafelé végig lementünk a völgymeneten (pedig félúttól le volt zárva), az igaz, hogy tökig áztunk, mert a vége felé zuhogott az eső. De megvigasztalódtunk a Kelobar-ban (szerintem ez labancföld egyik legjobb apres-ski-je), nem kevés sör és a Dreirad (= tricikli) nevű zenekar live koncertje mellett.
- Vasárnap: a tél lejött a völgybe is, 10 cm-nyi havat sepertem le reggel az autóról, utána következett a szomorú, hazafelé vezető újabb 850 km…
(Egyébként mindenkinek nagyon ajánlom ezt a síterepet, családbarát is, van kisgyereknek való pályától kezdve durva feketéig minden, korlátlan freeride lehetőséggel fűszerezve, 1000 m-től 2300-ig. Nyáron hegymászás és MTB trekkek. csak hát egy „kissé” messze van.)