Élménybeszámolók

Február 9-14 közötti Val di Sole síelésünk első napját terveztük ide a szélcsendre való tekintettel. Aztán a nagy szélre való tekintettel a harmadik napot is itt töltöttük, ugyanis 11-én az egész régióban csak Ponte di Legno tartott nyitva. Utólag kiderült, hogy jól is jártunk, mert ez a fák közötti gyöngyszem végzett a heti síterep toplistánk élén. Keskeny és meredek, sportos síelést igénylő terep ez. Ráadásul Temuban ittuk a környék legjobb capuccinóját.

A gleccseren rövid piros és hosszú zötykölődős pálya van. A levezető árnyékos, széles fekete jól síelhető. A csúcsról 1700 méter szintet lehet síelni egyhuzamban a Ponte di Legno becsatlakozásig változatos körülmények között.

A gleccserrel szemben ipari sízést lehetővé tevő napsütötte hosszabb-rövidebb pályák, valamint a Monte Serodine körüli száguldozós pirosak vannak.

Mivel ebben az évben még senki sem írt beszámolót a siterepről, most egy pár gondolatot megosztok. 2017. január 21-28 között voltunk Tonalén a Gran Baita apartmanházban. Odaúton a német határon a belépő oldalon migráns ellenőrzés van úgyhogy a torlódás miatt 20-30 perces várakozásra kell számítani. A fenti apartmanház Tonale elején fekszik a pályáktól kb 200 méterre. A legközelebbi felvonó a 24-es vagyis a Serodine I. Sétálni nem kellett mert a síbusz a ház előtt áll meg. Nem szoktam soha síbusszal menni de itt nagyon kényelmes volt, mivel 10-15 percenként közlekedtek, és körbe lehet menni vele Tonalén. A pályákon szinte csak technikai hó volt, úgyhogy erősen jegesedtek nap mint nap. Utolsó napokban már volt olyan pálya amit már nem is lehetett használni. Mivel a "nap völgye" rászolgált a nevére, így dél körül megolvadtak a pályák, majd éjjel jegesre fagytak. A Tonalén lévő pályák egyébként könnyűek kezdőknek nagyon ideálisak. A Presena gleccser pálya felső része (41) es elég meredek, de ideális havas körülmények között nagy élmény lehet. A hegyoldalban lévő 37-es pálya viszont nagyon meredek és tényleg csak haladóknak való.A síterep legjobb pályái viszont a Ponte de legno és Temu -ban vannak. A pályákat nem, vagy kevés ideig süti meg a nap és emiatt nem olvadnak és nem is jegesednek. Most itt is műhó volt, de az előbb említett okok miatt a pályák minősége kiváló maradt és mivel aránylag kevesen vannak a siterep ezen részén a zsúfoltság vagy sorban állás sincs. Ami negatívum, hogy a versenyzők edzései miatt a pályák "jobbik" részei nap mint nap le voltak zárva. Maga a síterep mondern-nek mondható, a 20 as felvonó (ha jól emlékszem Alpino) egy vagány sárga-fekete színű 6 üléses (sportüléses) felvonó, ami nagyon jópofa. Sajnos nagyon rövid a mellette lévő pálya és a felvonó is. A síterepen egyébként nem voltak sokan magyarok. Egy fiatalokból álló párfős csoporttal találkoztam a pályán, de "faluban" nem láttam magyar rendszámos autót. Olasz, és Cseh rendszámos autók voltak a parkolókban. Vélhetőleg csehek járnak nagyobb számban a ide mert több helyen láttam kiírva az olasz mellett szláv nyelven az instrukciókat. A szolgáltatások rendkívül jók. Éttermek, ruha, souvenir, sí és snowboard boltok egymást érik az utcákban. Van egy "Spar" üzlet is és reggelente a pékségekben lehet venni zsemlét, bagettet. Eddig télen inkább Franciaországba jártunk, habár drágább, de mivel közelebb van valamint 23 modern és jó felvonó üzemel, jövőre is inkább ide fogok menni.

Mivel Marilleva 900-ban laktunk és SkiRama síbérletünk volt, egyik nap meglátogattuk Tonale/Ponte di Legno pályákat is.

Bár ezen a napon nem volt szép idő (így képeket sem készítettem), megpróbáltuk egy nap alatt felfedezni ezt a pályarendszert is. Durván három részre osztanám ezt a síterepet. Az egyik Tonalétől északra eső, széles, nagyrészt kék és piros pályarész, sok-sok pályával. Ez a terület a kezdők, középhaladók számára ideális. Nagyrészt ülős liftek, erdőmentes terület. Sokan voltak itt is, tehát bőven van igény az ilyen típusú pályákra is. Tonalétől délre vannak az északi fekvésű sípályák, a Sci Estivo gleccserrel. Biztos, hogy egész más lett volna, ha napos időnk lett volna, de még így is elég élvezetes volt, a gleccserpályák sajátos tulajdonságaival. Ide még vissza szeretnénk egyszer térni, amikor napos idő lesz. A Passo Paradisotól Tonaléba levezető pálya pedig egy komoly, jó hosszú fekete pálya. A harmadik terület Ponte di Legno síterület, ahol változatosabb pályák vannak, nagyrészt erdőben. Tonale és Ponte di Legno síterület összekötése biztos, hogy nagyon jó ötlet volt, mert így gyakorlatilag mindenféle terep összeköttetésben van egymással, 100 km hosszú pályarendszerrel, csaknem 30 lifttel (jellemzően ülős lifttel, összesen csak 4 kabinos és csak 5 darab húzós lift van az egész területen). Nem mellesleg csaknem 2000 méter szintkülönbséggel. Ezen a terepen szinte minden szállás pályaszállás, ez nagy előny.

Április hónaphoz képest mindenhol meglepően sok hó volt, igazából nem is értem, hogy miért nem mennek többen síelni március végén, április elején. Hiszen ilyenkor a legbiztosabb a hó, hosszabbak a nappalok is, nincs téli hideg. A magas hegyek miatt a hó sem igen olvadt, inkább csak délutánra volt puha. Tudom, sokan csak a tökéletesen kifagyott pályákat szeretik. Amikor az már olvadozik, buckásodik, nem tartják igazinak – pedig milyen jó is az! Egyébként jól látszik, hogy a természetes hóval szemben a technikai hó jobban tartja magát, nem olvad olyan hamar. Azt mondanom sem kell, hogy még a gleccseren is technikai hóval segítenek.

A Madonna di Campilio, Pejo, Tonale pályákról szóló beszámolóimat zárom egy kis szállástapasztalattal, olasz konyhával:

Azt mindig is tudtam, hogy az olasz konyha összehasonlíthatatlanul jobb, mint mondjuk a szomszédos osztrák konyha. Magunk részéről idén bevállaltunk egy kis családi szállodát. Nem bántuk meg!

Az első, amit figyelembe kell venni: az étkezés időtartalma - szívesen vállaltuk:)

Nem rohan senki, sehova. A reggelinél még elő-előbújt belőlünk a pályára siethetnék, de láttuk szomszédos asztaltársainkat, hogy bizony egy reggeli időtartalma legalább egy óra kell, hogy legyen. De simán lehet másfél óra is:) A legkülönbözőbb előételszerű tálak kínálata, változatos sajt- és gyümölcstálak, mogyoró, mandula, sokféle reggeli édesség és az elmaradhatatlan olasz kávék széles választéka. Nem rohanunk. Azért sem rohantunk, mert a síliftek nagyon hosszú időtartamban működnek az itteni terepeken (jellemzően reggel 8 órától délután 16:30-ig, helyenként 17 óráig is).

A vacsora pedig külön szertartás. Minőségi idő a családdal. Figyelmesség, odafigyelés a személyzet részéről. Meglepő volt, hogy maguk a tulajdonosok, (egy idősebb házaspár, mindkettő 70 körüli) foglalkoztak a vendégekkel, kiszolgáltak, napjában többször udvariasan előre köszöntek (nehéz volt megelőzni őket). Nem hiszem, hogy csupán a pénzszerzés hajtja őket. Inkább az, hogy így éltek egy életet, és így is fognak élni, amíg csak bírják. Szeretik a munkájukat, ebben élnek. Az unokájuk pedig szépen, diszkréten, feltűnés nélkül segédkezett. Jó volt látni, hogy miként működik egy igazi, régi jó családi szálloda. Gondolom sokan ismerik, milyen egy olyan helyen lakni, étkezni, ahol esetleg egyszerre több száz fő is lakik, étkezik. Az is egy világ. Egyébként meglepően sok kis családi szállodát (albergo) láttunk. Itt valóban működik az „élni és élni hagyni” üzleti elv. Ugyanakkor láttunk hatalmas szállodákat is, viszonylag magasan is (Marilleva 1400).

A vacsoraidő az első este kerek két órát tartott. Ritka, amikor az ember ennyi időt tölt kellemes környezetben, vacsoraidővel. Élveztük! Számtalan fogás, jó olasz (zöldséges, tésztás) levesek, különféle tészták széles választéka…nagyon jó olasz borok. A vacsora átlagban másfél óra, kicsit sietve. Teljesen természetes, hogy a bort és egyéb üveges italokat másnapig az asztalunkon hagyják (a fehér bort hűtve, névre, asztalszámra elteszik). Sört nemigen isznak. Talán azért is látni kevesebb elhízott olasz embert, mint máshol.

A családi szálloda tulajdonosa biztos, hogy hosszútávban gondolkodik. Mondhatom, hogy ár érték arányban sokkal jobbak a családi hotelek étel/ital kínálata, mint a sípályák mellett található büfék, éttermek, melyek – tudjuk - elég magas áron dolgoznak. Az italok, ételek árai, és kínálata is jóval kedvezőbbek/szélesebbek a családi szállodában, mint a sípálya melletti büfékben. És mindezt fehér abrosz mellett, sorbaállás nélkül.
Egyébként meglepően sok olasz sízőt (de németeket is) láttam „termoszozni” és otthoni szendvicseket enni. Senki számára nem volt kellemetlen. Nemcsak síelőbarát, hanem turistabarát helyek is egyben a hegyi „hütték”.

A különböző tésztákról, pizzákról nem írok, azt enni kell. Az olaszok viszonylag kevesebb húst esznek, ha mégis, akkor leginkább a halat. A sajt- és gyümölcstál minden étkezésnél elmaradhatatlan. Édességet nem lehet kihagyni: tiramisu, zepolla, canolo, hegyen pedig a bombardino, ami egy enyhén alkoholos, forró tojáslikőr, tejszínhabbal – elég sok kalóriával!

Nem véletlen, hogy amikor olykor Nassfelden sízünk, akkor a hágónál lévő (már olasz oldalon fekvő) napos teraszon pihegünk/étkezünk az ebédidőben:)

A FreeSki (bővebben: lásd. Campiglio Dolimiti Di Brenta) síeltünk itt 3 napot. Nagyon jól sikerült. 2000-2500m között megvolt "a ratrakolt pályán pár centi friss havat először én túrom össze" élmény. A gleccseren mindig tökéletes volt a pálya a csákányos mellett. A másik oldalon 2500-ról indulva mindenen lehetett síelni. Kezdődött a porhóval, majd a napsütötte firnes hóval aztán a völgyben jött az árnyékban levő kemény pálya.

Megerősíteni tudom Rossi szavait.
Igaz régebben volt, azért pár kép, ami mutatja december elejét.
Az első a völgy a busz ablakából. A második pedig már a hágó. Szép, napsütéses időnk volt és minden pálya működött.
Aztán Vionéből fényképezve a legalacsonyabban fekvő pályák.
Lehet látni, hogy itt is a szállásnál minden zöld és barna, viszont a pálya szépen be van havazva.
Pár kép még Ponte di Legno-i részről. Itt is ugyanaz a helyzet. Pálya fehér, pályán kivül barna.
Tonale ezért jó, mert itt van minden. Gleccser örök hóval. Szemet gyönyörködtető sziklás rész a leghosszabb, 11 km-es pályával. Aztán meg hangulatos fenyős-erdős lejtők Ponte és Temu felé.
Jót síeltünk, a végén még két élménykép a gleccser felőli oldalról. Csak ne lenne olyan messze!

Egy napot síeltünk Ponte di Legno pályáin is. Itt a kisváros fölötti hegyoldalon, csodálatos környezetben, fenyvesekkel borított változatos pályák vannak.
Pár éve Ponte di Legno - Temu sípályáit egy kabinos lifttel összekötötték Tonale pályáival, "Egy álom megvalósult" hirdette a lifttársaság. Azóta, jó hóviszonyok esetén egy keskenyebb erdei pályán le lehet síelni idáig, majd a kabinos mintegy negyedóra alatt visz vissza Tonaleba.
Ezt a részt ajánlom azoknak, akik szeretnek változatos tájakon, erdők-fák között síelni. Nekünk is nagyon tetszett. A sok kietlen sziklás terep után igazi felüdülés volt itt csúszni.

Ha már a Tonale hágó magasabbik felén síeltünk, természetes hogy felmentünk a Presena gleccserre. Ez a kabinos felvonót követően egy elég lassú, egyszerű ülőszékes felvonóval közelíthető meg. Ez a rész a gleccser húzós felvonójáig elég lapos, néhol dimbes-dombos, úgyhogy visszafelé jövet igencsak lendületet kell venni, hogy az ember ne kényszerüljön botozni. A pályaigazgatóság szerint a 3030 m-es gleccser tetejétől a fekete pálya aljáig, azaz a hágóig egy huzamban 11 km-t lehet síelni. A valóság az, hogy ez nekünk egyszer sem sikerült, mert csak rákényszerültünk, hogy lecsatoljunk és átsétáljunk az ülőszékes alatt a feketére. Igaz, láttuk a liftkezelőket lemenni, nekik sikerült nagy lendülettel átmenni, és a végén nekünk is csak kb 10 m hiányzott.
A gleccser egy rövid, meredek, jól lekezelt pálya. Igaz, olyan széles mint amilyen hosszú. Két párhuzamos felvonó szolgálja ki. Arrafelé elég hideg tud lenni, pláne ha fúj a szél. Viszont nagyon tud sütni a nap is. Érdekességnek jó volt, a napsütést nagyon élveztük, de azért ezen a síterepen vannak ennél jobb részek is.

Tonale síterep a Tonale hágó két oldalán, a Passo Tonale-n helyezkedik el. A múltkoriban nagyon jót síeltünk itt. Igazán változatos pályarendszer. A hágó egyik felén ülőszékes felvonókkal elérhető, főleg kék és némi piros pályák vannak. Van pár rövid, egy zöld jelzésű felvonós is. Itt elég nagy tömeg volt, némi sorbaállással.
A másik, a magasabb felén a Pressena glecser és egy hosszú fekete pálya van. A két rész között nincs átsíelhető rész, van vagy száz méter, amit gyalogolni kell. Ide a feketéhez egy gyors kabinossal lehet feljutni, sorbaállás gyakorlatilag semmi. Mi főleg itt síeltünk. Itt is elég sokan voltak, néha a pálya elkeskenyedik, pár helyen buckásodott, nagyon oda kellett figyelni, hogy ne legyen baleset. Gyönyörű idő volt, a kilátás fentről nagyon szép. Nem véletlen, hogy a pálya úgy hirdeti magát, hogy itt mindig süt a nap.

Sziasztok! Március végén voltunk Ponte di legnoban egy hétig. Szuper időnk volt, bár egy kicsit túl meleg is, így délután a Presena gleccserre "szorultunk vissza". Sokan fanyalognak, hogy milyen unalmas ez a hely. Mindig ennyit unatkozzak. Mióta kész a kabinos felvonó Tonale és Ponte di Legno közt 40 pályán lehet síelni: erdei, "famentes", gleccser, freestyle arena, freeride. Kutyaszán, motorosszán.
Jó éttermek(slozik kicsit gázok) vannak, bár azért nem a legolcsóbbak. De, hogy ne unatkozzunk ennyire, superskirama bérletünk volt amivel síeltünk madonnán és egy fél napot a pejoi Val de Mite pályán, mely 3000-ről megy le akár 1250-ig.(kásás hóban nem volt hozzá kedvünk). A pályákat nagyon jól karban tartják. Kiszolgálás és a hozzáállás mindenhol normális volt. A tonalei részen kezdőknek is van bőven pálya. De combos feketék is vannak. Felvonók zöme jó, egy-két csere érett van csak.
Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/203197/...kep/1/

https://sielok.hu/fotoalbum/121921/...kep/1/

https://sielok.hu/fotoalbum/869278/...kep/1/

Ahogy nézem, Tonale-ban gleccsert építenek, legalábbis elkezdték a csákányos két oldalán feltölteni az évek során kialakult szakadékot két hóágyú segítségével (régebben csak a lift nyomvonalát fedték le fényvisszaverő anyaggal nyáron).
Összehasonlításképpen feldobok pár képet a régi Presena gleccserről, jó kis széles terep volt, szinte rá sem ismerni, a liftektől balra is volt pálya, 2005-ben még épphogy egy keskeny csíkon, de le lehetett jönni ott is.

tegnap értünk haza tonaléból. múlt hét vasárnap kezdtük a síelést, akkor még +10 fok is volt napközben, de nem volt nagyon negatív hatással a hó minőségére, a "legalacsonyabb" magasságon, ami ugye alapból 1800 m, is éppen csak kissé kásás volt, de a gleccseren meg tökéletes. napról-napra egyre hidegebb lett, de napos, tiszta idő, csak pénteken lett nagyon-nagyon hideg, borús és szeles az idő, szóval (megint) mázlink volt, januárban tökéletes időt fogtunk ki.

a szállás a top residence volt, ami teljesen megfelelő, nem volt okunk panaszra, egyedül egy mikrót hiányoltunk. hátul sífelszerelésben ki lehetett menni és nagyon kevés felfelé mászással két sífelvonót elérni, majd délután a bejáratig vissza lehetett csúszni. a személyzet kedves volt, és indulás előtti este is simán ki lehetett jelentkezni, úgyhogy reggel hétkor indulhattunk. ekkor nincs dugó a hegyről lefelé és az autópálya bejáratánál, mert indultunk már 10-kor is, de akkor több óra is volt, mire az autópályára hajtottunk.

jó néhány éve voltunk utoljára, azóta rengeteget fejlesztettek, így a ponte di legno-t és tonalét (közbenső állomással is) összekötő kényelmes kabinossal, új hüttékkel, új pályaösszekötésekkel.

mi ponte di legno-n csak egyszer síeltünk, sajnos ott sok volt a műhó és a jég-bucka párosítás, és sokkal árnyékosabb, mint a tonaléi pályák.

több éve nem voltunk olaszországban, és az utóbbi években ausztriával próbálkoztunk, de őszintén szólva, most döbbentem rá, mennyivel jobban szeretem az olasz pályákat. a felvonókat simán később állítják le, hogy még a legeslegutolsó síelők is felmehessenek, a ratrakok azonnal indulnak, és másnap tökéletesre kezelt pályák várnak, és a hangulat meg egyébként is barátságos, bulizós. ausztriában meg mindig az az érzésem, hogy a pályákat nem kezelik annyira.

szóval összességében, egy nagyon jót síeltünk megint, tökéletes időben, tök jó havon.

Sziasztok!
Először jártam ezeken a pályákon, és egy kellemes hetet töltöttünk el a nap völgyében.

A szállásunk Ponte di Legno-ban volt (Residence Al Maniero) nagyon kellemes, szép kis település.
Az apartman színvonalával, tisztaságával és felszereltségével nem volt semmi probléma, csak a szobában lévő hangulatvilágítással, és a 19-20 fokos szobahőmérséklettel, melyet még sosem tapasztaltunk Olaszországban.

Számomra a Ponte di Legno és Temu-i pályák sokkal hangulatosabbak, szebbek az erdős részek végett.
Az idő annyira nem volt kegyes hozzánk, mivel tavasziasan meleg volt, és néhány napra a köd is társult a jó időhöz (azért néha a nap is kisütött). A pályák a megfelelő magasságtól már jobb minőségű hóval rendelkeztek, az alsó részeken viszont kásás volt a dolog, majdhogynem "vízisíelni" lehetett (kisebb túlzással), ezeken a részeken a pályák buckásabbak is voltak.

Ponte di Legno-ból a felvonó 14 perc alatt visz fel Tonaléba. Az utolsó felvonó ezen a szakaszon 17:15-kor indul, ami nagyon pozitív (ha valaki nem szeretne lécen visszajutni a kiindulási ponthoz). A meleg ellenére Tonaléban rengeteg hó volt, és a minősége is jobb volt, mint az alacsonyabban fekvő pályáké. A pályák egy része kicsit egyhangú, de azért jókat lehetett rajtuk síelni. A pályákon nem volt tömeg, néha még magányosnak is éreztük magunkat, és a felvonóknál sem kellett sorban állni.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, egy kicsit lehetett volna hidegebb az idő.

No. Így néhány nappal a hazaérkezésünk után egy rövid beszámoló:

Én még soha nem voltam egy ilyen jó adottságú síterepen. Mind a pályák, mind a hóviszonyok remekek voltak, akárcsak az időjárás.
Ezzel a részével tehát maradéktalanul elégedett vagyok.

Ennek ellenére nem hiszem, hogy valaha újra Olaszországba megyek síelni. Egyrészt a Tonale fölötti pályák kissé egysíkúak, másrészt viszont az olasz mentalitás nekünk nagyon nem jött be. Néha nem ment egy-két lift és nem lehetett tudni miért. Hatalmas sorok alakultak ki néhány liftnél, mert a 4 üléses felvonóban átlag 2 ember ült. Az étteremben kész őrület volt, hogy nem tudhatta az ember mikor kerül sorba, mert a pultnál is olaszos lazaság volt.
Sífutó pályán 10 percig káromkodott nekem egy olasz, de természetesen csak olaszul és visszamenni sem engedett, míg el nem mondta a magáét. Se angolul, se németül nem volt hajlandó egy szót se kibökni. Azt se tudtam mi baja. Az tuti, hogy jegyet nem kért és mivel még csak a bejáratnál voltam...
Sífutó pályáról amúgy sem sikerült sokat megtudni, mert akárhol kérdeztük mindenhol csak a sablont mondták, miszerint a síbérlet az összes liftre jó. :)
Ennek ellenére én 2x is sífutottam, de a mai napig nem tudom tilosban jártam-e külön jegy hiányában, vagy sem.

Mindegy. A lényeg rendben volt. Különösen tetszettek a 16:45-ig is nyitva tartó pályák, ráadásul reggel is korábban nyitottak, mint az általam eddig megismert helyeken.

Érdekesség, hogy a gleccseren minden nap folyamatosan mentek a hóágyúk (2 darab). Lehet e nélkül már nem is lenne gleccser?

Nekem nagyon tetszett Tonale, a gleccser tetejére fel lehet drótkötélen mászni ha nincs a fenti bódéban nincs ott az őr. Van világháborús emlékmű gépágyúval meg ágyúbombákkal, szép táj és nekünk szerencsére rengeteg hó és jó idő. 2*1 napot síeltünk és szép emlék maradt. Pláne mert helyijáratos busszal mentünk oda, nem is emléxem már honnan. A fekete egyes pályát megsíelni élvezet, egyszuszra nem is nagyon lehet. De közben megáll az ember és gyönyörködik a tájban, a szembeoldalban. Ajánlom minden sítudású emberkének. Azok akik nagyobb túrasíelés kedvelői a Sella-Rondat próbálgassák a Marmolada gleccserrel, nagyon jó!

sziasztok!

mi már többször is jártunk tonaléban. valóban, a pályák egy része tényleg unalmasnak tűnhet, mert egymás mellett párhuzamosan haladnak, semmi erdő. ugyanakkor a pályák minősége (délelőtt persze) mindig kiváló, olaszosan gondozottak, még le sem zárják a felvonókat, de már mennek fel a ratrakok...és egy átlag síelőnek pont megfelelő nehézségűek a pályák.

az "unalmasságuk" ellenére szerintem nagyon jókat lehet síelni rajtuk, a gleccserpályát, pontosabban az arról a főútig levezető részét mi kifejezetten szeretjük, a nehézsége miatt.

ugyanakkor ott van a ponte di legno-s rész is, ami sokkal zöldebb, és sokkal szebb, és ha minden igaz, tonaléval már össze van kötve felvonókkal (tavaly nem itt voltunk, tavalyelőtt meg még nem volt összekötve).

gyakorlatilag minden szállás pályaszállás, és azért vigyázni kell, hogy milyen szállást foglal az ember...

bár számunkra nem volt olyan vészes egyik sem, de azért akadhatnak kellemetlenségek, az egyik helyen a gáztűzhely gázpalackkal működött, ami az erkélyen volt, és igen nehéz volt reggel kávét főzni :)

a másik helyen meg külön erősebb körtéket kellett vennünk, mert megvakultunk volna :)

ezek persze a sima apartmanok voltak.

900 km az út, ami igazából a végén, az autópályáról letérve kezd húzós lenni, még kb. 100km városokon, hegyi utakon keresztül...ezt a részt nem szeretjük :)

összefoglalva: szerintem simán el lehet síelni egy hetet csak tonalén és ponte di legno-n, már ha nincs az embernek olyan igénye, hogy minden körben más pályán csússzon...talán nem a természet szépségéért, hanem inkább csak magáért a síelés öröméért érdemes elmenni ezekre a pályákra, bár ha süt a nap és jó idő van, akkor persze itt is mindent szebbenk lehet látni. mindenesetre nem váéletlenül hívják ezt a részt a "nap völgyének", amellett hogy elég hóbiztos is.

Találtam a gépemen egy 2002-es képet a Presena Gleccserről. Január végén/február elején voltunk itt, a hómennyiség kritikán aluli volt éppen, hogy a pályákra jutott egy kis műhó. A gleccser alatti pályák, amik 2500 méter magagsságtól indulnak felfelé, használhatatlanok voltak! Állítólag Tonale hóbiztos hely, csak mi voltunk pont rosszkor :(.

A képen a távolban látható barna hegy azzal a néhány vékony fehér csíkkal a tonalei pályarendszer teteje, elég szomorú látvány :(.

A gleccserpálya amúgy viszonylag lankás, de ami nagyon jó benne, hogy nagyon széles (ez a képen nem látszik, mert az igazán széles rész a felvonó túloldalán van). Mivel elég kevés pálya van Tonale ezen oldalán, fél nap alatt meg lehet unni.

Sziaztok!!

Én most jöttem haza Folgaridából, és egy napot Tonalén is voltunk. Pont elég is volt. A gleccser is jó, de szerintem 1-2 csúszásnál nem ér többet. A lenti pályák nekem nagyon unalmasak lennének egy hétig nekem. Sokkal jobban ajánlom, hogy Folgaridából, Madonnáról menjen át mindenki egy napra, a gleccser kedvéért. Marha hideg volt, meg szél fent, én csak egyszer jöttem le, a többit a melegedőbe töltöttük. Viszont nem jól sielőknek, nem ajánlom a gleccsert.
Valaki kérdezte, még a sikölcsönzést. Én egy kis carving lécet béreltem, 2 nap 24 euro. mindenhol ilyesmi árak vannak.1 hétre talán adnak egy kis kedvezményt.
Szóval összeségében, elég egy nap Tonálé!!

Hali mindenkinek,

Most voltam Tonaleban, a véleményem alapvetően nem sokban különbözik az előző emberekétől, sok, jó minőségű, de kicsit uncsi pálya, nincs erdő...Ponte di Legno jobban tetszett, romantikusabb környezet.

Viszont van itt vmi, amire mindenki figyelmét felhívnám!!!!!!!
Voltam egy-két helyen Olaszországban, és alapvetően nagyon jó véleményem van a szállásokról, viszont Tonaleban sikerült begyűjtenem az első negatív élményemet!
Szerintem átlagos áru (24e Ft) hatszemélyes apartmanra fizettünk be. Tonaleba érve 3 nem túl csilivili küllemű 11 emeletes kollégiumszerű épület egyikében kaptunk szállást, a hatszemélyes apartman alapterülete viszont max 42-43nm lehetett! ez annyit jelent, hogy volt egy nem túl nagy franciaágyas szoba (egy-két helyen szakadt tapéta), egy kb. 6nm-es luk egy emeletesággyal, egy nem túl nagy nappali kihúzható ággyal és étkezősarokkal...nagyon kényelmetlenül fértünk el, ráadásul ágynemű sem volt elég (a meglévő állaga sem volt fényes). Nem volt külön sítárolónk, hanem lakatokat kaptunk egy közös sítárolóba, egy járt egy apartmanhoz! Főzés közben rendszeresen kiment a biztosíték...Szóval a szállás színvonalával nagyon nem voltam elégedett, ajánlom mindenkinek, előtte alaposan érdeklődjön utána, pontosan milyen szállást is akar az utazási iroda eladni!!! (alapterület, szobák mérete stb.) Ha nem kap pontos válaszokat vagy fényképeket, minimum fogjon gyanút!

Sziasztok!
Én Tonaleban és Cortinában voltam, mindkettő nagyon jó. Szerintem Tonale egy kicsit hóbiztosabb, Cortina viszont jóval kőzelebb van. Mindkét helyen vannak bármilyen sítudásnak megfelelő pályák, és a táj is győnyőrü. Tonaleban tavaly nagyon jó minőségü volt a hó. Ha piros és fekete pályákon szoktál síelni, akkor mindkét hely tökéletes, ha viszont főleg kéken, akkor Tonale jobb, mert a cortinai kék pályák kicsit alacsonyan vannak, sokan vannak rajtuk és néha kevés rajta a hó. Mindkét helyen ki lehet fogni szép, napsütéses időt, de előfordulnak viharok is, főleg Tonaleban, a gleccseren, és ilyenkor le szokták állítani a felvonókat-ez inkább decemberre és januárra jellemző. Mindkettő februárban a legjobb. Én bátran ajánlom Tonalét és Cortinát is, érdemes kipróbálni. Szerintem mindkettő, Olaszország legjobb síterepei közé tartozik. Tonaleban több a pályaszállás és nem kell a távolabbi pályákhoz sem sokat utazni, Cortinában pedig több a pálya. A felvonók is jók, így sokkal kevesebb a sorbanállás mint a kisebb felvonókapacitással rendelkező helyeken. Sok sikert az utazáshoz! Ha kell még infó, írj!